Warriors of the Rainbow: Seediq Bale – part1: The Sun Flag – part2: The Rainbow Bridge

…Dobozi Mihály… Szondi György… Zrínyi Miklós…

Döbbenet, hogy egy tajvani(!!!) film után magyar hősök, magyar vértanúk jutnak az eszembe… akik mind azt vallották: „inkább halál, mint szolgaság”.

…de mivel egy döbbenetesen jó, megindító és elgondolkoztató tajvani filmet láttam, olyat, amilyet soha korábban – talán már nem is annyira meglepő. :respect:

Tudjátok, tegnap estig úgy tartottam, hogy a legjobb háborús film, amit életemben láttam, az a 2004-es dél-koreai „Taegukgi hwinalrimyeo – Brotherhood of War – Harcosok szövetsége”. :thumbsup:

Tegnap estig ez így is volt… De ma már a „Warriors of the Rainbow: Seediq Bale” lépett fel a dobogó első fokára: nyugodt, súlyos és ellenállhatatlan erővel. :respect:

Az is egészen elképesztő, hogy egy dupla részes, négy és fél órás filmet úgy tudtam végignézni, hogy egy másodpercet nem untam és nem tartottam feleslegesnek belőle – és a stáblista görgésénél is csak ültem, néztem a képernyőt… és hallgattam a csodálatos tajvani harci dalokat… :amazing:

Nem is tudom, hogy kezdjem…

Talán ott, hogy vannak olyan büszke népek, nemzetek, akik nem félnek attól vesztes csatáikat, elbukott harcaikat filmre vigyék: mert vallják és hiszik – többek lesznek azzal, ha szembenéznek múltjukkal, és fejet hajtanak módszeres kegyetlenséggel kiirtott őseik, és elbukott hőseik előtt. :megarespect:

Ilyen alkotás volt a „Jin líng shí chai – The Flowers of War” – és ilyen a „Warriors of the Rainbow: Seediq Bale”.

(Hol van ilyenkor Kálomista Gábor, akit a legbevállalósabb, legszabadabb, legőszintébb, legelismerésre méltóbb magyar producernek tartok?!)
UPDATE: Ez már nem így van... :-///

Hol vannak a magyar hősökről szóló filmek? Hogy méltán emlékezhessünk meg nem alkuvásukra, büszkeségükre, hazaszeretetükre…

„Én csak Krisztustól várok kegyelmet.” – üzente vissza Szondi György Ali pasának…

…Dobozi Mihály… Szondi György… Zrínyi Miklós…

Egyébként nem hittem volna, hogy a „Seediq Bale” második része után így fogok érezni, nyilatkozni.

A film megtörtént eseményeket, Tajvan japán megszállását mutatja be 1895-től 1930-ig, és az 1930-ban történt „wushe incidens” van a film középpontjában – amikor az őslakos fejvadász törzsek összefognak, és bár tisztában vannak azzal, hogy nem győzhetnek, sőt, valószínűleg ezután az irmagjukat is ki fogják írtani, mégis egy öngyilkos lázadást indítanak.

 

A „wushe incidens” -ről vannak korabeli fényképek a neten… én nem illesztek be ide egyet se, mert gyomorforgató egytől-egyig.

Az első rész nyomasztó volt, aljassággal és fusztrációval teli – és bár a végén szinte „felszabadítólag” hatott a vérfürdő, mégis… napok kellettek ahhoz, hogy brutális kegyetlenségét „kipihenjem” és újult erővel – és nem kevés félelemmel – vágjak bele a második részbe.

Nem kevés félelemmel, mert éreztem, hogy az első rész katarzisát egy még kegyetlenebb, még irgalmatlanabb válaszcsapás fogja követni… és erősen tartottam attól, hogy… lehet, azt már az én gyomrom sem fogja bevenni.

Csak egyben tévedtem: bevette a gyomrom, és fel tudtam fogni, el tudtam fogadni a klánok asszonyainak, gyermekeinek, harcosainak döntését.

„Inkább halál, mint szolgaság”

Fantasztikus tajvani színészek keltik életre a fejvadász klánokat, egytől-egyig elképesztően hitelesek. :leborul:

De nekem mégis ki kell emelnem kettőt közülük: a lázadást vezető Mona Rudaó-t megszemélyesítő, karizmatikus és lehengerlő Lin Ching-Tai-t…

 …és a kölyökcsapatot vezető Pawan Nawi-t alakító, ifjú Lin Yuan-Jié-t.

 A többiek is fantasztikusak, ezt ki kell hangsúlyoznom! Ám mindenkit nem tudok felsorolni… így a számomra két legemlékezetesebbet emeltem ki. :respect:

 Elképesztően gyönyörű tájakon játszódik a film – komolyan mondom, egyszer el kellene ide menni, és csak gyönyörködni, ámulni, eltelni Tajvan szépségével…

…és a zene, a klánok harci dalai: először furcsán idegennek hatottak, de az idő előrehaladtával egyre jobban tetszettek, míg a végére csodálatosnak találtam, amikor felcsendült egy-egy ének. :respect:

Végül, de korántsem utolsó sorban szeretnék nagy-nagy köszönetet mondani a magyar felirat készítőjének – aki a különös „.:i2k:.012” nevet viseli. :sör:

Nélküled nem lett volna meg nekem ez az élmény: nagyon köszönöm a munkádat! :respect:

…és ne feledjük el mi sem Hőseinket, akikről lehetne pontosan ilyen gyönyörű, felemelően fájdalmas, feledhetetlen filmet készíteni…

Dobozi Mihály

Szondi György

 Zrínyi Miklós

Robot & Frank – A robot és Frank

Mert azért nem nyúlok mindig mellé… :-) A Jó Isten kegyelme, a nagy számok törvénye… meg ilyesmi: kinek-kinek ízlése-vallása szerint. :sör: :-)

Kezdem azzal, hogy Frank Langellát utoljára a 2009-es Richard Matheson „Button, Button” című novellájából készült, Richard Kelly által forgatókönyvre írt és rendezett „The Box – A doboz” című filmben láttam. (Előtte pedig a „Frost/Nixon”-ban, ott sem volt kutya! :sör: )

Igen, ez az a Richard Kelly, aki írta és rendezte az általam nagyon nagyra tartott „Donnie Darko” és a „Southland Tales” című filmeket. :respect:

Ez a „The Box” olyan nagyhatású volt, hogy emlékszem, vagy két napig vitatkoztunk róla/miatta a Kedvesemmel, annyit agyaltunk a benne rejlő morális és erkölcsi dilemmán.

Frank Langella egy roncsolt arcú, ördögi alak alakított, aki megkísértette az embereket – ijesztő, hidegrázó volt pusztán a megjelenése is… és színészi játékra nem is igazán volt szüksége/lehetősége.

Itt a „Robot & Frank”-ben sokkal emberibb, emberközelibb karaktert hoz: és a film üzenete is olyan… hogy az ember legszívesebben a keblére ölelné.

Az is tetszik nekem, hogy mostanában újra szívesen, és értő kézzel mernek nyúlni a filmesek a robot-témához: nekem már az is nagyon bejött, amit a „Doomsday Book”-ban kihoztak a megvilágosodott robotból, és erre most, tessék, a „Robot & Frank” is remekül tudja és teszi a dolgát.

A Frank Langella által megformált főhős egy memóriazavarokkal küszködő, régi ékszertolvaj, aki vidéki magányában éli nyugdíjas napjait. Ennek fia, James Marsden (Enchanted, The Box) nem nagyon örül, mert apjának heti rendszerességű látogatása alkalmanként 10 órás autóútjába kerül, miközben a lánytestvér, Liv Tyler Türkmenisztánban és a világ más tájain végez karitatív szolgálatot.

A fiú már egy ideje szeretné, ha apját valaki napi rendszerességgel felügyelné, de Frank ennek ellenáll.

„- You're not sending me to that brain centre!

- It's not a brain centre, Dad! It's a place where they can help you.”

A fiú ezért döntést és egy robotot hoz, hogy legyen „valaki”, aki napi rendszerességgel apja után néz.

„- I don't need to be spoon-fed by some goddamn robot!

- Dad, it's not like that. It's new. It's more like a butler.

- You're going to leave me with this death machine?

- What's the problem? It's a robot.”

A Robot érkezése természetesen felrázza Frank-et és felbolygatja megszokott hétköznapjait. És mivel a Robot szeretné, ha a memóriazavarai leküzdésére találna magának valami elfoglaltságot, hobbit, ezért – miután a kertészkedést Frank határozottan elutasítja :-) – újra felelevenítik az elmúlt, dicső ékszertolvaj-éveket: ami tényleg beválik és lelkesítőleg hat.

Sőt, a Robot – mivel minden adatot mérlegel, és feladata Frank kizárólagos jól léte és egészségi állapota – még részt is vállal a „melóból” a maga furán jópofa módján. :-)

„- See that? A magnetic alarm that trips when the door opens. And there, a night-vision security camera. It's simple, but it's effective.

- Frank, you don't have any free activity time scheduled after sunset.

- What?”

:-)

Miközben alakul a Robot és Frank kapcsolata, figyelemmel kísérhetjük a Frank szívének nagyon kedves helyi nyomtatott könyvtár, és a könyvtárosnő, Susan Sarandon sorsának alakulását: amiben nem annyira a fikciót, hanem közeli, elkerülhetetlen és elszomorító jövőképet látok… :-(

De a film nem akarja azt a téves üzenetet közvetíteni felénk, miszerint „robotokkal mennyivel jobb is az élet, mint emberekkel” – legfeljebb csak azt, hogy a Robot bumfordi, szeretetre méltó, de programozott törődése és segítsége ráébreszthet embereket arra, hogy saját magunkban is megleljük ezt az érzést: és rájöjjünk, mennyire fontosak is lehetünk, vagyunk egymásnak.

Nagyon kedves, szívet melengető másfél órával ajándékozott meg ez a film: köszönet érte. :respect:

Az ilyen alkotások miatt érdemes filmrajongónak lenni…

Ronal Barbaren & Savages – Vadállatok

Ronal Barbaren

Egy nagy lehetőség – ami sajnos mégsem durran akkorát, mint amennyit tehetné/lehetne…

Pont olyan számomra, mint az „Iron Sky”: maximum látvány – minimál történet. :-P

Pedig nagyon jól indul: a barbár(filmes) sztereotípiák, a Gyűrűk Urás áthallások és poénok, a kikarikírozott fantasy-zsánerek, mind-mind azt sugallták, hogy ez egy fergeteges komédia lehet… vagy „csak” nagyon jó… aztán abban bíztam, hogy _egészen_ jó még lehet… míg végülis, a „nem volt olyan rossz”-kategóriát sikerült elérnie.

…ami azért kicsit szomorú. :-(((

Úgy érzem/látom itt is azt a hibát követték el a készítők, amit a… az… ööö… az egyik szívemhez közel álló regényből készült számítógépes játék elkészítésénél: annyira magabiztosak (önteltek…?) voltak abban, hogy „úgyis a látvány adja el”, hogy mindent megtettek azért, hogy a történetet, a dialógusokat minél jobban lebutítsák és kiheréljék…

…aztán abban a „nagy igyekezetben” végül oda jutottunk, hogy a látványra mindenki azt mondta, hogy: „hozza az elvárható szintet” meg oda, hogy „a történet viszont érdekes, a dialógusok egyediek, és nagyon jópofák” – de mivel a játék tele volt bugokkal, így sajnos gyors véget ért egy álom…

Hát, nem tudom, hogy itt volt-e egy remek fogatókönyv, horzsolós poénokkal, és szemtelen odamondogatással, sablontól elrugaszkodott, pimasz húzásokkal, és azt „butították le” – vagy ilyen sose volt, és azt gondolták „óóó, hát a látvány, és a hülye alapszituáció („csenevész, gyáva barbár, ha-ha-ha, ez mekkora már!” :-/ ) úgyis elviszik az egész filmet, nem kell itt olyan dolgokon feleslegesen agyalni (főleg nem pénz áldozni rá…) mint a _jó_ (mondom: JÓÓÓ!!!) forgatókönyv…”.

Nem tudom, ez csak nekem tűnik arcátlanságnak…?! :sux: :thumbsdown:

Főleg akkor, amikor azt látom, hogy minden _egyéb_ téren odateszi magát két remek kis vállalkozás („Iron Sky” és Ronal Barbaren) – és nem, nem hajlandó odatenni magát ebben az egy, kicsike, szinte feledhető… mégis _roppant fontos_(!!!) dologban, mint az „Ütős Forgatókönyv”!

Miért? Miért…

Sosem fogom megérteni… :-( :-( :-(

Savages – Vadállatok

Oké, oké, oké, nem kell azért mindjárt az ember torkának ugrani…!

Tudom, hogy már 100x elmondtam, hogy Taylor Kitsch számomra nem a 2010-es évek új szuperhőse, és tudom, hogy triviálisnak találjátok, hogy egy „Taylor Kitsch” filmet le fogok… el fogok… szóval, nem dicsérem túl, az biztos. :-P ;-)

De itt most másról van szó: mert Taylor Kitsch még simán elment volna ebben a filmben…

Tehát, én most nem egy TK filmet fogok szidni, hanem egy Oliver Stone filmet. :thumbsdown:

Kezdem.

Én vagyok a brutális ázsiai filmek egyik legnagyobb magyar rajongója – de ez egy öncélúan szadista mozi, ami véren és kegyetlenkedésen kívül semmiféle erkölcsi, vagy morális tanulságot nem tartogat az egyszeri néző számára… és ez számomra igazán taszító.

Az még hagyján, hogy életem legundorítóbb és leggyomorforgatóbb kínzási jelenetét sikerült „vászonra álmodni” :puke: … de az a kódolatlan/kódolt üzenet is végtelenül ellenszenves, miszerint „tök jó buli kábítószert termeszteni, nagyon menő csávó lehetsz tőle/belőle”. :-P

És persze, naná – mert naná! – hogy a termesztésben is az amerikaiak a legjobbak, messze lekörözik a… hm… „nagynevű termesztő országokat” is… :aha: :eeekkk:

A vége az tetszett, elismerem – ott végre dobtak valami olyat, ami… nem nélkülözött némi eredetiséget…

…de amíg oda eljutottunk, már a torkomat fojtogatta a hányinger… szóval, valahogy nem tudtam olyan elégedettséggel felkelni előle, mint azt szerettem volna.

TK tőlem olyan filmeket csinál, amilyeneket akar – de Oliver Stone, a Platoon (1986), a Natural Born Killers (1994) és a Any Given Sunday (1999) alkotója ne tegyen már le elém egy… ilyet. :-P

És ne legyen már mentség az, hogy a felsorolt filmeket még a kétezres évek előtt készítette, mert Martin Scorsese is 2010-ben készítette a Shutter Island-et, és 2011-ben a Hugo-t, szóval, igenis van élő példa arra, hogy meg lehet újulni, és a zsenialitás lehet folyamatos. :respect:

Kár ezért… az egészért. Csúnya pacát ejt egy szépen megírt filmográfiára… :shame:

Érdekes, az imdb-n mindkét filmet 6,5 pontra értékelik – és míg én egyetértek a Ronal pontszámával, addig a Savages-t legalább egy egész ponttal gyengébbre venném… :-/

Utopia s01e02 – The Following s01e01

Utopia s01e02

„Where is Jessica Hyde?”

Micsoda egy gyilkos kérdés, nem…?! A szó szoros értelmében véve, mert ahányszor felteszik ezt a filmben, mindig meghal valaki.

A sorozat pedig ott folytatta, ahol abbahagyta. :thumbsup:

Szerintem továbbra is feszes, feszült, az érdeklődést ezerrel fenntartó, fenyegető, misztikus összeesküvés-elméletes sori. :sör:

Jut eszembe’, nektek is lejött már (mint ahogy nekem most… ;-) ), hogy _ez az_ a Channel 4, akik a szenzációs „Black Mirror”-t is jegyzik…?! :respect:

Naszóval, ha nem is ment olyan ütősen-zúzósan mint az első rész (aminek azért egy kicsit örülök, mert ugyanaz a „nyomvonal” azért hosszútávon nyomasztó lenne…), de azért karcolt ez is szépen, és végre nyitott a „back-up” story, és tisztult a kép, hogy mi is lehet a háttérben… nagyjából… ;-)

Az erőviszonyok tisztultak és kuszálódtak is egyben, de én ezt örömmel üdvözlöm. :-)

Mint az egyszeri lány: „hoztam is, meg nem is, adtam is, meg nem is” :-) - ám mint mondom, nekem bejön ez a „húzd meg-ereszd meg”. :sör:

Mert van, amire kaptunk válaszokat – de van, ami újabb kérdéseket vet fel.

Jönnek új karakterek, akik minimális része vállára veszi a showt – míg a többség gyors, és kíméletlen halált hal…

Mégsem érzem azt, hogy a „gonoszság” uralná el a filmet, mert a „jók” küzdelme nem eleve kudarcra ítélt és kilátástalan: egyenrangú félként veszik fel a harcot, és ügyességük, erejük, kitartásuk és ravaszságuk fontos szerepet kap a történetben – holott a másik fél szinte misztikus hatalommal bír.

És én ezt szeretem – pontosabban: én ezt _így_ szeretem.

Mert korábban a nagyon jól induló „Apparitions” sorozatot és most az „American Horror Storyt” is azért dobtam, mert egyértelműen és nyilvánvalóan teljesen esélytelen szélmalomharc a „gonosz” elleni küzdelem. Látszik, hogy hiába kapálózik a főhős, a mocsár végül úgyis elnyeli…

Itt ezt nem érzem – és szerintem ez így van rendjén.

Félre ne értsétek, azt meg ugyanúgy nem szeretem, ha a „jó” olyan tápos, hogy a lába nyomáig nem ér fel senki, és az árnyékát sem lehet megpiszkálni. Legyen tétje az összecsapásnak, ne eleve lezsírozott, egyesélyes meccsek fussanak.

Lényeg az, hogy itt van esélye a „jóknak” is, ezért szimpatikus és izgalmas a koncepció. :sör:

Mehetünk tovább. :thumbsup:

„I'm not agency. I'm a specialist.”

The Following

Nah, speciel pont ez az, amivel hagyjanak békében… :-P

Utálom, amikor egy Lucas-féle Palpatine/Dart Sidious-típusú „mastermind” főgonosz keveri a kártyákat, és amikor fejjel előre beleesik a pöcegödörbe, akkor is gonosz vigyorral azt mondja: „ezt is pontosan így akartam! minden a száz évvel ezelőtt kitervelt, dekádokon átívelő Gonosz Tervemnek megfelelően alakul! ti csak előre tudjátok segíteni és be tudjátok teljesíteni azt! háhá-háháháááá-háháháháhááááááá…!!!!”.

:puke: :bloodypuke:

Nos, ugyanezen a jó szélesre taposott, végtelenül irritáló nyomvonalon trappol előre a „The Following” is… Végtelenül idegesített minden egyes momentuma, és hidegrázást kaptam az általam egyébként nagyon szeretett és tisztelt James Purefoy minden egyes „mindent tudó gonosz cinikus pillantásán”.

Másik oldalról meg a „Red Dragon- The Silence of the Lambs” (szintén szélesre taposott… :-P ) útját is járja a sorozat – és csupán az a baj, hogy csak árnyéka a neves elődnek, sőt… még utánzónak is gyenge. :-PPP

Szóval, nem is tudom, mit mondhatnék még erről a Palpatine-Hannibál hibridről… legfeljebb annyit, hogyha Gepetto ilyen Pinokkiót faragott volna – akkor pár perces merengés után úgy bevágja a kandallóba gyújtósnak, hogy csak úgy nyekken. :-PPP

És nem is beszél róla soha senkinek… :-///

„Kérem, kapcsolja ki!”

Legit s01e01

Hoppá…! Hoppácska! :-)

Az FX megint előrukkolt egy remek új sorozattal – illetve, egy remek pilottal aztán… majd meglátjuk a zsákokat, ugye. ;-)

(Megjegyzés: Mekkora gyopárság már, hogy az FX honlapját nem lehet elérni csak az USÁ-ból?

„Thank you for your interest in FX Networks
This site is currently only available to viewers living in the United States.”

Nem tudom… Milyen évet írunk? Már kétezres éveket…?! Tényleg?! És nem elérhető a hivatalos honlap?! Hol éltek ti? Hja…! Hogy egy lyukas vödörben… Oké, sajnos akkor be kell érnünk az illegális tartalommal. Nem tudom, hogy ez kinek rossz igazából… Lehet, hogy pont az FX-nek…?! Áááá… biztos nem… :-PPP )

Nah, így, a finom ekézés után ;-) térjünk rá a lényegi részre: miszerint – ez  egy marha jól sikerült nyitóepizód! :thumbsup: Mi a Kedvesemmel gyakorlatilag végigröhögtük… oké, azért főleg én :-DDD de Neki is nagyon tetszett.

Talán tényleg Ricky Gervais és Louis C.K. sorozataihoz lehetne leginkább hasonlítani: ugyanolyan brutál jó felütés, ugyanolyan állat, pol-incorrect poénhegyek :-))) és nagyon erős, karcos vezérkarakter. :sör:

Bevallom őszintén, amikor először hallottam/olvastam erről a soriról, nekem az alapfelállás nem nagyon tetszett… :-/Túlságosan direktnek éreztem a „poénragyúrást” a nyaktól lefelé mozgásképtelen karakter körül bonyolódó cselekménnyel – lehet, hogy egy kicsit „Hasta la Vistás” áthallást is éreztem, ami zavart… A fene se tudja, de voltak ellenérzéseim.

De három dolog is van, amik elfújták előítéleteimet – pontosabban négy.

Jim Jefferies – D.J. Qualls – Dan Bakkedahl – és a reccsenve, falat-tetőt beszakítva berobbanó poénok… :sör: :thumbsup: :-)

Jim Jefferies az általam eddig ismeretlen ausztrál stand-up komikus nagyon állat. :-) :-) :-)

Nem csak, hogy főszereplője, de egyik írója is a sorozatnak, és eszméletlenül jól teszi a dolgát.

A poénjai meg olyan durvák, hogy az aszfaltot is felszaggatják… :-D Ez az ember nem kímél és nem tisztel senkit és semmit – és ez marha vicces. :-)))

A mozgássérült karakter szerepe nagyon veszélyes jég, szvsz, de a készítők ezt egy remekül eltalált castinggal oldották meg: D.J. Qualls (Road Trip, The Core, etc.) nem pusztán jó színész, de arca, megjelenése, mimikája önmagában olyan kedves és szerethető, hogy menten a szívébe zárja az ember és nem „csak” a sajnálat-faktor dominál. :respect:

Ráadásul remek szövegeket is kap – ettől a teljesen közveszélyes Jim Jefferies-től… :-)

Az „unterman” szerepében Dan Bakkedahl csillog, aki remekül adja a lapot a poénok alá, és józanságával jól ellensúlyozza Jim elszálltságát. :sör:

Annyi jó duma hangzott el a 22 perces epizódban, hogy beidézhetném az egész szövegkönyvet… de attól inkább megkíméllek benneteket. :-)

Nézzétek meg ti is jól, és döntsétek el, hogy mennyire jön be nektek az ilyen humor… ;-)

Nekem mondjuk brutálisan. :-DDD

Argo & Utopia s01e01

Argo

Ben Affleck újabb rendezői-főszereplői filmje. Komolyan, ez a fickó az évek múlásával egyre jobban kikupálódik. :sör:

És határozottan jól áll/megy neki a rendezősködés… :respect:

Ebből az 1980-as iráni túszdrámából egy nagyon izgalmas drámát/akcióthrillert rittyentett – esküszöm, a második felét szinte körömrágva izgultam végig… holott végig (majdnem…) biztos voltam a pozitív befejezésben.

Szóval, elismerésem. :sör:

A szereposztás is nagy neveket vonultat fel: Alan Arkin, John Goodman, Tate Donovan, Kyle Chandler, Zeljko Ivanek, Titus Welliver – akik mind-mind remekül teszik a dolgukat.

De meg kell mondanom, a történet annyira feszült és izgalmas, hogy akár közepes színészekkel is elvinné a filmet…

UPDATE: Elfelejtettem korábban beírni egy érdekességet, miszerint a túszszabadításhoz kitalált „kamu” Argo-film forgatókönyvéhez Roger Zelazny „Lord of Light - A Fény Ura” című könyvét vették alapul.

Érdekes, nem?!

Az iráni túszdráma megtörtént eseményeit egy valós személy, Antonio Joseph „Tony” Mendez szemszögéből mutatja be, aki az akkori tevékenységéért megkapta a CIA második legrangosabb kitüntetését, az „Intelligence Star for Valor”-t – ráadásul kétszer. :-) Ugyanis amikor először megkapta, az akció titkosságára való tekintettel azonnal vissza is vették tőle, és nem is beszélhetett róla senkinek. Egészen 1997-ig, amikor feloldották az ügy titkosítását – és akkor újra átvehette a kitüntetést, és ezúttal meg is tarthatta. :-)

És mivel az ő szemszögéből, az ő szerepét kiemelve látjuk a filmet, így igazán nem értem azt a sok vinnyogást, amit a neten lehet olvasni… Mert az ügy számtalan szereplője, résztvevője emelte fel szavát azért, hogy az ő szerepét miért „hallgatták el/kisebbítették/túlozták el”…

Kérem, emberek, hát akkor csinálja meg mindenki a saját verzióját! Vagy tervezzetek egy csapatos, nagy és „igaz” filmet, üljetek egy asztalhoz, és vitatkozzatok róla (évekig…), hogy kinek-milyen szerepe volt/legyen az együtt összehozott, közös (lónak túros a háta… :-P ) alkotásban. :eeekkk: :eszetlenek:

Azt mondjuk viszont simán megértem, hogy az iráni kormányszervek miért verik az asztalt azért, hogy majd (bosszúból…?! válaszcsapásként…?! :-P ) ők is jól megcsinálják a saját verziójukat… :-P :-)

Szóval, egész klassz kis mozi volt – és elégedetten hátra is dőltem volna, hogy megpihenjek az élmény ölelő karjában :-) ha nem lett volna még kedvem és időm megnézni utána egy új angol sorozat nyitóepizódját…

Utopia s01e01

…amiről azt tudom mondani, hogyha az „Argo” horzsolt, de durván, akkor az „Utopia” legalábbis mélyszántást végzett… :mindfreak: :madness:

Itt kell egy kicsit „outcomingolnom”: ugyanis (mint ahogy talán észrevettétek) egy ideje leálltam az „American Horror Story” második évadával, mert úgy éreztem/érzem, hogy a „céltalan” és „kilátástalan” erőszak, amiben a „Jónak” esélye sincs a győzelemre, és csak a nyers, zsigeri gonoszság uralkodik… nem szükséges a hétköznapjaimba. Főleg nem „szórakozás” gyanánt… :-///

Ezért lemondtam az ilyen típusú filmekről, és úgy voltam vele, hogy a hasonlókat próbálom is kerülni a közeljövőben.

Nos… ez nem sikerült. :-P

Ugyanis az „Utopia” kemény, mint az állat, és zsigeri, mint amikor nyers, véres húst puszta kézzel tépnek és foggal marcangolnak…

 Arra gondolok, illetve egyelőre úgy érzem, hogy a méltánytalanul kaszált „Fades”-sorozat méltó utódjával állunk szemben – aminek végtelenül örülök. :respect:

És hogy miről is szól? Beszéljen erről egy élőszavas dialógus:

„- It's a graphic novel. It's called The Utopia Experiments. It's about a scientist who makes a deal with the devil for knowledge. And the devil appears in a number of guises, but always an animal-human hybrid, most notably a rabbit...

- A rabbit?

- Yeah. His name was Mark Dane. He was a delusional paranoid schizophrenic. He spent two years in a mental institution called Shenley, where he wrote this and then killed himself.”

…és egy internetes chat:

„BEJAN: Who’s out there?

WILSON: Wilson Wilson at your service.

GRANT: Grant, mothafukkaaaaaaaa!

IAN: I’m here.

BEJAN: Who are you?

IAN: Ian. I’m new.

BECKY: I’m here.

BEJAN: You four are the choosen.

BEJAN: I want us to meet. I have something you should see.

GRANT: No-one on this forum ever meets. Deems da rools.

BEJAN: I have the Utopia. Part Two.

GRANT: There is no part two, dickhead.

BEJAN: There is. It was never published. But I have it.

BEJAN: Original manuscript, original drawings

WILSON: Are you shitting us?

BECKY: What’s it like?

BEJAN: Impossible.”

…

Angol módra, lassan, komótosan építkezik a történet, a részletek megfontolt gondossággal bontakoznak ki – de amikor ránt egyet-egyet az istrángon, akkor a levegő is bentszakad az emberben…

Mert két titokzatos „ember” szintén a nyomában van ennek a ritka képregénynek: és senkit és semmit nem kímélnek azért, hogy megszerezzék azt…

…volt „szerencsém” már egy-két filmes kínzási jelenethez… de az „Utopiá”-ban lévő… nagyon keményre sikeredett…

 Ezt csak azért írom le, hogy szóljak: kell hozzá gyomor…

…de a sztori viszont olyan izgalmas és feszült, hogy nem tudtam kikapcsolni – ráadásul a végére még tartogattak egy olyan cliffet, amitől azonnal nyomtam volna a második részt.

(Ha kijött volna már…)

Brutális, sokat ígérő egy felütés volt – nem tudom hova fut kifutni… de egyelőre nagyon-nagyon kecsegtető. :thumbsup:

És a szereposztás! Majdnem elfeledkeztem róla… :eeekkk:

(Védekezhetnék azzal, hogy azért, mert a sztori olyan jó… de ez elég sovány mentség. :-/)

Akkor a remek szereplőkről, tőszavakban: Wilson Wilson – Adeel Akhtar (akit a szenzációs „Four Lions”-ban láthattunk, mint Faisal :-) ), Ian – Nathan Stewart-Jarrett („Misfits”-ben láthattuk, mint Curtis), Becky – Alexandra Roach, Bejan – Mark Stobbart, Grant – Oliver Woollford, Letts – Stephen Rea, Arby – Neil Maskell, Michael – Paul Higgins

Nem is tudom, mit mondhatnék még, talán annyit, hogy:

Nézni kell. :sör: