2013. december 26., csütörtök

La Grande Bellezza – The Great Beauty – A nagy szépség & The Descendants – Utódok



La Grande Bellezza – The Great Beauty – A nagy szépség


- Tomorrow I'll have the honour of dining with her.
- At the Holy Father's?
- No, at Jep Gambardella's.

Ez (is) tipikusan az a film, amit imádtam – de nem ajánlok senkinek. :-P ;-)

Mert az a gyanúm, hogy csak az én „elvetemült” ízlésemet verhette telibe ez az alkotás, és mindenki másnak inkább kifordul a kezéből.

Különben, az első 5 perc után én is arra gondoltam, hogy „mi a fene lesz ez a hülyeség…?” – 10 perc után azt gondoltam, hogy „na, ebből elég, kikapcsolom…” – de a 15. perc is a film előtt talált… majd a 20. is…

…és az a megmagyarázhatatlan érzésem lett, hogy „a csudába, végig kéne nézni…!”.

Végig is toltam: és egy nagyszerű élménnyel lettem gazdagabb! :respect:

Két film jutott eszembe a La Grande Bellezza láttán: egyrészt a klasszikus, rám (és a blogomra ;-.) nagy hatással lévő Fellini film, az Amarcord – másrészt a Denis Lavant fémjelezte, „mindfreak” Holy Motors. :thumbsup:

Benne van az életre való visszatekintés – és benne vannak a főhős hétköznapjai.

Toni Servillo személyesíti meg a főhőst, a társasági élet középpontját, az újságíró Jep Gambardellát, aki már mindent látott, mindent elért, mindent és mindenkit ismer – és csak azért nem Róma császára, mert nincs kedve hozzá. :-)


Gyönyörű, okos, igéző nők vannak körülötte, és nagyhatalmú, bölcs, sokat látott férfiak.

Nem Jep körül forognak a dolgok – de mindig valahogy körülötte eszkalálódik a helyzet, és nők és férfiak egyaránt keresik felemelő, inspiráló, szókimondó társaságát.

„The most important thing I discovered a few days after turning 65 is that I can't waste any more time doing things I don't want to do.”

Valahogy beszippantott, magával rántott a film, ahogy Jeppel róttuk éjszakánként Róma utcáit, ahogy rámosolygott a nőkre, ráköszönt az emberekre, ahogy néztük léha, szabad, kötetlen életét…

 
…és ahogy vele együtt elmerenghettünk az elmúlt, soha vissza már nem térő dolgokon, és azon, hogy vajon volt-e, van-e értelme és haszna ennek a nagy, szabad, határtalan életörömnek.

Vagy csak valaminek a hiányát, valaminek a veszteségét akarjuk palástolni vele…

…pedig tudván-tudjuk, hogy nem sikerülhet.

Néhol fergeteges életöröm, néhol depresszió, néhol nosztalgia, néhol melankólia lesz úrrá Jepen és rajtunk is…

…és csak a plafont bámuljuk, ahol hullámzik a tenger – úgy, ahogy akkor és ott láttuk. Úgy, ahogy már nem fog hullámzani soha többé.

Toni Servillo zseniálisan és végtelenül szerethetően alakítja Jepet, és szinte karon fog bennünket, és úgy mutatja meg nekünk az életét. :respect:

…és az a temérdek gyönyörű nő, akik ebben a filmben megjelennek… :amazing: :-)

Kénytelen voltam Katicámnak is kijelenteni, hogyha nem lennék nős, még ma összecsomagolnék, és útra kelnék Itáliába, hogy feleségül kérjem az elképesztő Sabrina Ferillit. :-)
 


A film szinte csak „mellékesen” mutat eszméletlenül fényképezett, gyönyörű olasz tájakat – és mintegy lazán dob be olyan zenéket, hogy az ember egyszer legszívesebben sírna, máskor meg teli torokból nevetne. :leborul:

Paolo Sorrentino írta és rendezte ezt az eszméletlen alkotást. :respect:

Még most is hatása alatt vagyok…


The Descendants – Utódok

 

Ott van a kutya elesve, hogy a La Grande Bellezza élménye teljesen háttérbe szorítja nálam az Utódokat… Mea culpa. :-///

Nem volt rossz film, sőt: nagyon is kellemesnek találtam.

Mindenképpen nézze meg mindenki, aki eddig nem tette!

Gyönyörű hawaii tájak, nagyszerű George Clooney...


...nagyon kellemes fiatal színészek, mint Shailene Woodley és Nick Krause :respect: - minden egyben van, hogy egy remek film születhessen.
 

És meg is születik.

Csak éppen nem lesz _számomra_ emlékezetes, feledhetetlen, vagy „pusztán” nagyszerű filmélmény.

Jó film.
Ennyi.

De mindenképpen nézzétek meg. :sör:

(A La Grande Bellezzát meg hagyjátok ki - az hadd legyen csak az enyém! :-P ;-) )

2013. december 22., vasárnap

2 Guns – 2 kaliber & A Very Harold and Kumar 3D Christmas – Kalandférgek karácsonya



A macska rúgja meg…! Két mekkora király film már! :-))))


2 Guns – 2 kaliber


Én azt hittem, hogy a „buddy cop”-os filmek ideje a 90-es évekkel együtt lejárt – de hogy ilyet lehet még rittyenteni a témában… Hát azta!!! :sör: :thumbsup:
:-)

Valóban azt gondoltam, hogy Denzel Washington és „Marky” Mark Wahlberg fölött is elmúltak a jó évek, és aligha fogom őket már valami menő, cool filmben látni.

…ennél nagyobbat már nem is tévedhettem volna. :thumbsup:


A 2 Guns pörgős, jópofa, menő, fordulatos – és telis-tele van egymást szívató-ugrató, hatalmas poénokkal. :respect:

Én nem tudom, hogy Steven Grant alap-képregénye ilyen bitang jó :respect:…


…vagy Baltasar Kormákur rendezett belőle egy ilyen dögös filmet :respect: - de könnyen meglehet, hogy mindkettő egyszerre. :leborul:

A fordulatok remekek, a karakterek ütősek, a sztori pörgős és élvezetes, a két főszereplő lubickol a főhősök bőrében – és a mellékkarakterek is mind a helyükön vannak.

Edward James Olmos, Paula Patton, Bill Paxton, James Marsden, Fred Ward. :thumbsup:


Egy ilyen filmről nem is érdemes többet leírni – egy igazán nagyszerű akciófilm, ami hanyatlófélben lévő műfajában 2013-ban, merem mondani, hogy egyeduralkodó. :sör:


Látni kell. Must see.


…és most már vigyázó szememet Steven Grant következő képregényének megfilmesítésére fordítom: ugyanis a Mortal Souls című képregényét is filmre fogják vinni. :ihopeso:




A Very Harold & Kumar 3D Christmas – Kalandférgek karácsonya


Oké, hívők vagyunk – de ezen irgalmatlanul sokat röhögtünk. :-DDD

…pedig ez a film nem tisztel senkit és semmit. :-))))

Bevallom, nekem nem volt amolyan durván emlékezetes a White Castle, ezért nem is nagyon érdeklődtem a Guantanamo Bay után… de most, hogy a „képembe tolták” a Christmast, gondoltam, egye fene, nézzük meg.

…és elképesztően jól szórakoztunk. :-DDD


Ökörködés, baromkodás, eszetlenkedés ezerrel, közben lehetetlen és hihetetlen szituációk, amiken nem lehet nem röhögni. :-))))


Nem vagyok egy nagy NPH rajongó sem – igazából a White Castle-ben sem értettem, hogy mit pörögnek körülötte, mint a búgócsiga… :-/ :-P

Nekem itt sem ő, hanem a többi mellékszereplő tett a filmhez emlékezetes, és remek dolgokat.

Thomas Lennon, Amir Blumenfeld, Danny Trejo, Elias Koteas, Eddie Kaye Thomas, David Krumholtz, David Burtka. :respect:


Ha akartok egy elvetemült, pofátlan vígjátékot – karácsonyi hangulattal megspékelve –, akkor a Kalandférgek karácsonya a jó választás. :thumbsup:
:-))))



2013. december 19., csütörtök

Gravity – Gravitáció & Top of the Lake s01e01 & Deadliest Catch s10



Kicsit összecsaptak mostanában a fejem fölött a hullámok, ezért most csak távirati stílben jelentkezek be…

Gravity – Gravitáció


Tényleg egészen kellemes monodráma, vagy mi a szösz. :-)

Mert, hogy tényleg szinte egyszemélyes film, amolyan „Menekülés New…Space” …izé…  :-) „Egy hölgy az Űrből” alcímmel lehetne ellátni. :-)

Nem rossz Sandra Bullock a szerepben, de mégis erős túlzásnak tartanám kijelenteni azt, hogy ő viszi a filmet: mert nem ő, hanem a bitangul pörgős cselekmény viszi, a sistergő adrenalinpumpa. :sör:

Alfonso Cuarón viszi. :respect:

És megengedem… mindamellett, hogy Sandra Bullock azon kevés színésznők egyike, akit határozottan csípek!... hogyha a női főszereplő mellett nem lenne ott olykor-olykor George Clooney karaktere, akkor kifejezetten sótlannak is hatott volna az egész drámázás.

Nem rossz film, egyáltalán nem az – de Alfonso Cuaróntól sokkal emlékezetesebb élmény marad továbbra is „A faun labirintusa” (producer), és „Az ember gyermeke” (rendező).


Top of the Lake s01e01


A dicsérő szavak miatt vágtunk bele, de egyelőre egyáltalán nem érzem azt, hogy valami ördöngősen bedarálós, gépszíjasan berántós valamivel állnánk szemben…

…és érdekes, mégis kíváncsiak vagyunk a folytatásra.

Hogy mi a fene lesz ebből…?! :-)

Elisabeth Moss jó főszereplőnek tűnik; Holly Hunter megdöbbentő, milyen átalakuláson ment át, és nagyon érdekes a karaktere; David „Faramir/Dilios” Wenham-et meg akkor is örökre szeretni fogom, ha egyszer egy porcelán kerti törpét fog alakítani, valami eldugott régiségboltban … :hail: :-)

Peter Mullan meg kellőképpen elvetemült, öntörvényű, és fenyegetően veszélyes ahhoz, hogy egy izgalmas sorozat kerekedjen ki belőle. :respect:

Lehet, hogy az első epizód még csak „megágyazott” a későbbi durván belemenős történéseknek…

…mondjuk, ebben azért nem hiszek. :-P

De reménykedni lehet. ;-)

UPDATE: a második rész után már felteszem magamnak a kérdést - minek nézzem ezt tovább...?! :-P :-///


Deadliest Catch s10


Hm…

Ez az évad számomra arról szólt, hogy… megláthattuk mindenkinek a rossz oldalát. :-///

Korábban szimpatikus emberek tettek olyanokat, nyilatkoztak meg úgy… hogy… hm… fogalmazzak úgy, hogy kiderült: ők is emberek, és van, amikor megmutatkozik rajtuk (is) a sötétebbik énjük.

Csak egy példa: Freddy Maugatai-t nagyon csíptem, amikor beugrott a döglött rozmár miatt a jeges Bering-tengerbe, az valami egészen elképesztő, emlékezetesen őrült pillanat volt…


…de ahogy „rámászott” a greenhorn Dane Tebo-ra (mégha valahol igaza is volt…) azt… igencsak visszatetszőnek találtam. :-///

Ami meg kifejezetten csípte a szemem, az Scott Cambell Jr. kapitány viselkedése. :thumbsdown:

Korábban őt is szerettem – de most olyan fogakat villantott ki, amik sajnos… ellenszenvessé tették.
:-///

Elliott Neese pedig egyenesen az agyamra ment a szappanoperás nőügyeivel és állandó magánéleti drámázásával… :-///

Elképesztőnek találtam a végén (mégha többször is láttam, a számba rágták, tudván-tudtam, hogy a hajók mérete és sikeressége nem egyforma, sőt, nagyon is eltér), hogy akadt olyan hajó, aminek a legénysége 15e dollárt keresett a brutális szezonban – a másiké meg 93e dollárt…. :eeeeeekkkkkk:

Szvsz, több negatívumot tudnék mondani a szezonról, mint pozitívumot – de egy dolog miatt mégis néztem volna a következő évadot: mert Josh Harris végre visszaszerezte édesapja örökségét, a legendás Cornelia Marie-t!!! :thumbsup:


És annyira szerettem volna látni, ahogy a szimpatikus Harris fiú viszi tovább a családi hagyományt.


De a következő szezonban mégsem tér vissza a képernyőre a Cornelia Marie. :-((((

Josh ezt írta:

"So to all my fans that watched the show, Deadliest Catch, the Cornelia Marie was not optioned this year so we regretfully will not be on the show anymore. Thank you for all the support we will still be fishing. Things may still get filmed but most likely not through Discovery. Sorry to let people down, things with Discovery couldn't meet up with what we needed, so I apologize to all but this is where we are but this is where we are. There may be another company this year that we go with but for now we will just fish. Jake and I love you for all your support over the years and most of all from the old man, thank you for everything!"

:-((((((

Egyedül a Cornelia Marie miatt néztem volna a következő évadot, szóval…

…akár itt egy jó alkalom a kiszállásra a Deadliest Catch-ből. :-///


2013. december 14., szombat

The Hobbit: The Desolation of Smaug – A hobbit: Smaug pusztasága




Nem kerülgetem a forró kását, kereken kimondom: az első Tolkien-Jackson film, ami után csalódva hagytam el mozit… :-///

Mondhatom, hogy így is nagyszerű menetelés volt, hiszen a szcéna ötödik alkotása az, ami nem ütötte meg a mércét – míg az előző négy döbbenetesen nagyszerűre és emlékezetesre sikeredett. :respect:

Mi tudott nálam ilyen nagyszerű sorozatot elérni? Semmi!

Sem a Star Wars, sem a Star Trek, sem az Indiana Jones, sem a Batman, sem a Spiderman, a Karib tenger kalózai, se a Transformers, se az Alien, se a Predator… Se semmi.

Mind-mind elbuktak az ötödik rész előtt.

Szóval, még akár örülhetnék is a Gyűrűk Ura legendárium ily mesés menetelésének…

…mégse tudok örülni. Sőt. El vagyok keseredve. :-///

A Desolation of Smaug szerintem nyomába sem ér a széria egyik részének se. :-///

Nincs egy epikus, egy heroikus, egy feledhetetlen pillanata sem. :-///

Végig vártam a csodát, a Gyűrűk Ura filmektől immár megszokott és elvárt, magasztos, felemelő, megrendítő pillanatot…

…de nem volt benne ilyen momentum. :-///

Vártam, hogy majd a zene! Hogy majd egyszer felcsendül egy dal, egy dallam, ami aztán éjszakákon át a fülembe cseng, és a hátam beleborsódzik évek múlva is, ha meghallom…

…de nem volt benne ilyen dal, vagy dallam. :-///

A „barrel-rafting” volt benne a legjobban sikerült rész – de úgy, hogy nálam végig a burleszk határán egyensúlyozott. Mint Legolas a törpék fején. :-PPP


Mintha mindenki csupán önmaga kétdimenziós lenyomata lenne, elvesztek az erős-karcos, egyedi karakterek, és minden szereplő rutinból hozta a megbeszélt sablont. :-///

Úgy végigevickéltünk a filmen. Nem nyögve, vérrel-verejtékkel, keservesen – de legalábbis minden eredetiséget nélkülözve, lélektelen rutinból. :-(((

És ami ijesztő felismerés volt: mennyi jelenet köszön vissza a korábbi trilógiából…

Gandalf és Szarumán harca vs. Gandalf és Szauron harca; Théoden és Gamling és Théodred vs. Tóváros Ura és Alfrid és Bard; Bilbo és Gollam beszélgetése vs. Bilbo és Smaug beszélgetése; a Kettétört Kard vs. a Fekete Nyíl… meg ugye a morgul tőr, athelas virág vs. morgul nyíl, athelas virág...

Nekem túlságosan ismerős, újrajátszott mozzanat volt valamennyi. :-///

És a legnagyobb pofont a végére tartogatta – és szvsz ezt nem csak én éltem meg így, hanem az egész mozi: nem a lenyűgözéstől, az élmény nagyszerűségétől, hanem a döbbenettől sújtva néztük a büdös nagy cliffhangert, amit a képünkbe toltak…

…így befejezni egy filmet, hááát… lehetni lehet. Csak nem a Gyűrűk Ura saga szokott így befejeződni. :-///

Egy több embertől hallott kimondott kérdés uralta a nézőteret: „Ez a vége? Így?!”. :-OOO

…ilyen gyorsan én nem hagytam el még a termet Gyűrűk Ura epizód után… és odakint a kifelé sodródó arcokon saját csalódottságom visszfényét láttam.

Keserű szótlanság uralta az előteret is: éreztem a következő előadásra várakozók kérdő-kutató pillantását az arcomon… de inkább lesütöttem a szemem, mert én sem akartam elhinni azt a választ, azt az érzést, amit a tekintetemben olvashattak volna. :-///

Meg fogom még nézni még a Smaug pusztaságát, ebben biztos vagyok – mint ahogy megnéztem többször is a széria összes többi részét –, de nem várom izgatottan a következő alkalmat.

Mert félek a második alkalom hordozta esetleges bizonyosságtól…

…hogy a Hobbit és a Gyűrűk Ura már nem _epikus saga_ többé.

Hanem _lélektelen franchise_... :-///