Fogel Frigyes filmje. :thumbsup:
Földi Ádám
Szakadt koldus
Szakadt koldus sétál az úton, kezem után nyúl,
ha akarom, sorsom megtudhatom.
Szemébe nézve tekintetem a végtelenbe szalad,
sima arcú, fura alak.
Magam sem tudom, miért, de hagyom,
hogy tenyerem térképén ujja bolyongjon,
majd döbbenten rám néz...
tán` valóban tudja a sorsom.
Csak azt mondhatom - kezdi -
a maga jövőjét a múltja rejti.
Lelke több ezer éve járja a testeket,
tud már mindent, mit szelleme tehet.
Évezredeken át kutatta a világot,
megkapott már minden választ, amire vágyott,
járt levegőben és vízen,
átsétált házfalakon, lebegett a szélben.
Tudja, ki volt Nimród,
hogy a magyarok fájára mit rótt,
ismerte Jézust és megannyi mást,
összeszedett már minden tudást...
de valamit, valamit még nem tett,
ezért még egyszer utoljára megszületett.
Miközben a világot kutatta, szeretni elfelejtett.
Elszállt az idő, s még nem tanult családja mellett türelmet,
alázatot és életen át tartó szerelmet.
Mert ha mindezt megtanulta volna,
rég nem lenne már szolga,
s mit ezer éveken gyűjtött, egyszerre megkapta volna.
Maga a tudást választotta az élet helyett,
bizony, barátom, rossz almából evett.
De van még egy, egyetlen utolsó esélye...
magában van minden tudás,
ne kutassa tovább...
csak szeressen igazán végre!
Ezzel kezem elereszti,
én zavartan pénzt kezdek keresni,
s zsebébe gyűröm, majd lépdelni kezdek,
aztán szinte futni,
csak érnék már haza, szeretni tanulni!
Szakadt koldus sétál az úton,
megállít olykor valakit, és szó szerint ugyanezt neki elmondja...
naponta százszor is elmondja a bolondja.
Hazudós koldus sétál az úton,
s mikor nem látja senki, hangtalan átmegy a falon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése