Don't F**k with Cats: Hunting an Internet Killer – Ne szórakozz a macskákkal: Vadászat az internetes gyilkosra s01 & Killer Inside: The Mind of Aaron Hernandez – Egy gyilkos elméje: Aaron Hernandez s01

A Netflix kicsinál engem. Komolyan mondom, csak náluk vannak olyan sorozatok, amik döbbenetesen jók (lásd előző posztomat), és most a „true crime” cuccaikra akadtam/szakadtam rá – amik egészen elképesztően ütősek.

Komolyan mondom, annyira rákattantunk, hogy most regisztráltam a Netflixre is, hogy még több hasonló tartalomhoz juthassak hozzá: és ami elém ömlött… egész egyszerűen csak tátottam a számat.

:-OOOO

Tömérdek(!) olyan sorozat, amit nézni _akarok_, és egy csomó olyan, miről még csak nem is hallottam eddig – ráadásul magyar felirattal. :-OOOO

Konkrétan meg is ijedtem ilyen tömény tartalomtól: _évekre_(!!!) rákattanhatok a Netflixre, akkor sem tudom végignézni a kínálatát – nemhogy az összeset, de még azt a szegmensét se, amit a legérdekesebbnek, legértékesebbnek találok.

Mindegy, ha már beleugrottam, a próbahónap alatt végigtolunk pár sorit (hú, hogy mennyire darára van kihegyezve a platform – egészen elképesztő…), aztán meglátom, hogy önvédelemből/leszokásból inkább szakítok-e vele, és maradok azoknál, amiket elérek… hm… „csak úgy” innen-onnan. Vagy bent maradok a mézescsuporban, és nyomom intravénásan… :eeekkk: :-)))

De most térjek rá végre a főtémára.

Don't F**k with Cats: Hunting an Internet Killer – Ne szórakozz a macskákkal: Vadászat az internetes gyilkosra s01

Uramisten… hogy mennyi elmebeteg szaladgál a világban…

Amikor hallottam erről a soriról – én, aki komoly macskabarát vagyok –, azt mondtam, hogy a fene se akarja látni ezt az egészet. Rohadjon meg az a szemét tetű, aki macskákat öl, én nem fogom megnézni.

De csak elolvastam „Scat” rivjúját a sorozatjunkie-n, és annak hatására döntöttem a megnézése mellett.

Főleg ez a bekezdés volt fontos a számomra: „Na most, ami szerintem elsősorban érdekli az embereket a cím után, az, hogy mennyire látszik benne az állatgyilkosság. Meg lehet-e nézni úgy, hogy valaki érzékeny az ilyesmire? A válaszom az, hogy igen. Magukat a felvételeket, amiken ezek az esetek történtek, teljes egészében sosem látjuk.”.

Egész egyszerűen döbbenetes, hogy van olyan aberrált pszichopata, aki úgy, azzal akar híres lenni, hogy filmre veszi, ahogy állatokat, majd embereket gyilkol – és az ezekről készült videókat felpakolja a netre…

Sőt, akarja, hogy üldözzék emiatt, szándékosan nyomokat hagy, és élvezi a népharagot és a bujkálást, miközben kigúnyolja azokat, akik el akarják kapni.

De a másik oldal, a _hivatalos_ bűnüldözői (rendőrség) is rendesen lejáratja magát: olyan szinten ignorálják azt a maroknyi embert, akik a kezdetektől keresik-kutatják a gyilkost, és ezernyi információt összegyűjtöttek róla – hogy az szégyenletes. Főleg annak a fényében, hogy egyébként meg elvárják, hogy aki tud valamit, azt jelezze feléjük – de amikor meg jelentkezik egy csapat, hogy _tömérdek_ információja van, azokra meg szarnak. :-PPP

Az, hogy ez a gyökér pszichopata a macskagyilkosságtól eljuthatott az emberölésig, nagyban „köszönhető” a kanadai hivatalos bűnüldöző szervek nagyképű és lekezelő ignorálásának is.

:-PPP

Nem tudom: ennyire fontos a rendőröknek, ügyészeknek a „dicsőség”?! Hogy „_én_ fogtam el, egyedül, és senki más!” – és ezért inkább kirekesztenek mindent és mindenkit (érdemi információkat és hathatós segítséget) csak azért, hogy egyedül arathassák le a babérokat…?!

(Mondjuk, idehaza elég csak ránézni a móri mészárlás körüli nyomozásra: kinek köszönhető, hogy végül csak elfogták az _igazi_ gyilkost – és ki vette fel a nyomravezetői jutalmat… No comment.)

A sorozat fájdalmas és nyomasztó… és amit a főhősök a legvégén kimondanak, abban még súlyos igazság van.

„Mielőtt beleegyeztünk a dokumentumfilmbe, azt kérdeztük magunktól, hogy tényleg akarjuk-e ezt. Terjesszük még tovább a hírét? Addig tápláltuk az önimádatát, míg még tovább kellett lépnie? Ez késztette arra, amit tett? Tápláltuk a szörnyet, vagy mi hoztuk létre? És ti, akik otthon nézitek ezt a szaros filmet ***********ról, bűnrészesek vagytok? Talán itt az ideje leállítani a gépet.”

…

Killer Inside: The Mind of Aaron Hernandez – Egy gyilkos elméje: Aaron Hernandez s01

A „Don't F**k with Cats” után úgy voltam vele, hogy az Aaron Hernandez-sztori nem nagyon tud majd a nyomába érni: nyomasztásban, iszonyodásban, haragban, fájdalomban.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna…

Berti barátom :sör: ajánlására vágtunk bele Katicámmal (vele néztem a „macskákat” is)… és egyre jobban elképedve, egyre nagyobb döbbenettel és… fájdalommal néztük az egészet.

Az, hogy az NFL nem vesz senkit emberszámba, ott csak „darab-darab” egy-egy játékos, azt eddig is tudtuk – de ahogy itt is kijött, mennyire embertelen ez a rendszer, az azért NFL rajongóként elég jó kis pofon volt…

A legeslegvégén pedig… Istenem… összenéztünk Katicámmal… és kimondtuk azt, amit soha nem gondoltam volna kimondani… hogy az áldozatot (az áldozatokat) nem feledve, végtelen sajnálatot éreztünk… egy gyilkos iránt.

Mert összefoglalták nekünk, hogyan és miért ment ebbe az irányba az útja – ami vihette volna a Hall of Fame csúcsára is… de helyette sötét mélybe vezetett…

És a kettős személyisége miatt láthatóan-érezhetően fel sem fogta, hogy elborult elmével mit (miket) tett…

Annyi fájdalom és keserűség gyűlt össze bennünk a sorozat alatt, ahogy láttuk, hogy egy értékes ember hogyan jut el válaszutak elé – és hogyan hoz egymás után rossz döntéseket, és csúszik egyre mélyebbre…

Nem is tudok róla többet beszélni – idézem inkább azokat, amik a filmben hangzottak el.

„"Csak tömik belétek a gyógyszereket, hogy tudjatok játszani. "Akkor is játssz, ha fáj! Gyerünk!" Tudod, mi az őrület? Kitiltották ezeket a ligából, mondván, csak komoly sérülésre vannak. Vajon ki kapott minden meccs előtt abból a szarból? Én."

'HARMADIK STÁDIUMÚ CTE

Kijelenthetem, hogy ez a jelentős károsodás minden kétséget kizáróan hosszú évek alatt alakult ki. Ez nem egy olyasmi, ami hirtelen, vagy az elmúlt pár évben alakult ki. Véleményem szerint ezek a változások akár egy évtizede is kezdődhettek."

"Ez mind igaz volt Aaron Hernandezre, és ha végiggondolunk mindent, amin nem csak fizikailag, de érzelmileg, mentálisan keresztül kellett mennie, a gyermekkorában történtektől kezdve, és amikkel szembe kellett néznie, és ehhez még hozzáadjuk a CTE-t is, akkor értjük meg igazán, hogy a tragédiához vezető út, évekkel korábban kezdődhetett."”

„- Az ítélet után a megbocsátásról beszélt. Még mindig ezt érzi?

- Igen. Imádkozom, hogy a lelke békében nyugodjék. Hogy találjon vigaszt. Isten megbocsát, bármi is történt.”

…