Fasandræberne – Fácángyilkosok & Flaskepost fra P – Palackposta & Mænd & høns – Férfiak és csirkék

Oké, elismerem: most beleestem a dán filmekbe, mint ló a gödörbe. :-) :sör:

De tegyétek a szívetekre a kezeteket: nem úgy vagytok vele ti is, hogy aki kedves és jó veletek, akivel jó együtt lenni, mert kedvetekre van, azt jobban a szívetekbe zárjátok?! :sör:

Hozzám most nagyon jók a dán filmek, és ezért hálás vagyok nekik. :sör:

Fasandræberne – Fácángyilkosok

A Q-ügyosztály, Carl (Nikolaj Lie Kaas) és Assad (Fares Fares) története, és talán(!?) a legkevésbé brutális a sorozat négy filmje közül.

De nagyon jó ez is: végig izgalmas, a feszültséget folyamatosan fenntartó, remek krimi/thriller. :sör:

Jussi Adler-Olsen újfent azt taglalja, hogy vannak közöttünk olyan szociopaták, akik a törvényeken fölül állóknak képzelik magukat, és hatalmat akarnak gyakorolni a többiek felett.

És ezért, a hatalom mámoráért, a legmesszebbre is képesek elmenni. És nem csak egyszer…

Ditlev (Pilou Asbæk) és Ulrik (David Dencik) két elfajzott dekadens milliomos, akik környezetüket manipulálják, miközben kiélni igyekeznek legaljasabb vágyaikat.

Két igazán ijesztő figurát keltenek életre – de mégsem ők lesznek a Q-ügyosztály filmjeinek legrémisztőbb, legocsmányabb figurái… mert lesz még náluk is aljasabb. (Flaskepost fra P)

Talán a legnézőbarátabb (legkevésbé gyormorforgató és horrorisztikus) alkotás Jussi Adler-Olsen műveinek megfilmesítésének sorában: ha valakinél már ez üti a vészharangot, ne fogjon a többibe!

Flaskepost fra P – Palackposta

Aztabeborult…

Itt egy Johannes nevű gennyláda a főellenség.

Pål Sverre Hagen formálja meg. Akinek igencsak nagy szerencséje, hogy a film megtekintését követő 2-3… 7-8 napon belül nem futottunk össze az utcán. :-OOO

Színész, vagy nem színész – azonosul a szereppel, vagy azonosítom a szereppel – nem érdekel.

De az, hogyha jött volna szembe velem azzal a tenyérbemászó, tetves, aljadék mosolyával, ami a filmben állandóan az arcára volt ülve… biztos, hogy beverek neki egyet-kettőt. :-OOOOO

Igen, ha úgy érzitek, hogy a főgonosz ebben a filmben a legaljasabb mind közül, és hogy kellőképpen kihozott a sodromból – nem tévedtek. :sör: :-)

Nagyon hatásos volt, brutális, horzsolt, de durván.

Oké, én mindig is nagyon „allergiás” voltam (vagyok!) a gyermekekkel szembeni erőszakra – szóval, ez a téma a szívembe mart, és legszívesebben ordítottam volna, és ütöttem-vágtam volna magam körül, elátkozva eget-földet… :-OOOO

A film végén úgy voltam Carl-lal (Nikolaj Lie Kaas) és Assad-dal (Fares Fares), hogy a legszívesebben a keblemre öleltem volna mindkettőjüket. :sör:

Talán a legdurvább a sorozat négy része közül, olyan, mintha Jussi Adler-Olsen odalökte volna az embert a sötét erdőbe, meztelenül, a farkasok közé…

Az egyszeri néző nem érezte a gyomrát: csak a jeges ürességet a helyén.

A Sympathy for Lady Vengeance vitte képernyőre eddig a legbrutálisabb gyerekgyilkosságot – de most fellépett mellé a Flaskepost fra P…

Ám Jussi Adler-Olsen úgy döntött, hogy nem hagy minket a film végére megdermedt szívvel, mocsárba nyomott fejjel, szánkban-gyomrunkban iszamós, bűzös, nyákos sárral – és utánunk küldte Carlt és Assadot. :respect:

…

Katicám azt mondta a végén: „most egy ideig ne nézzünk több Q-ügyosztályos filmet, jó?”.

Én meg könnyű szívvel ráhagytam: mert egyrészt nekem is sok(k) volt, másrészt meg – ezzel végignéztük mind a négy filmet, ami eddig róluk készült.

Talán, ha mi is olyan ritmusban nézzük, ahogy elkészültek (2013, 2014, 2016, 2018), akkor „kipihenjük” a sokkolást, és nem hat ennyire ránk a brutalitás.

De így… nem volt egy sétagalopp.

Mænd & høns – Férfiak és csirkék

Hát Gyerekek… :-)

Kerestünk valami „vidám dolgot” a T-Home videótékában, és gondoltuk, ez majd milyen jó lesz.

Ilyen szereposztással, mint Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas, David Dencik – úgy voltam vele, hogy nem lehet melléfogni.

Noshátugye… :-)

Az abszurd, morbid, döbbenetesen durva poénjain először leesett az állam: „hogy nem gondolják komolyan, hogy ezzel viccelnek…?!”. Aztán rájöttem: „hogy de, igen”. :-)

És attól kezdve egyfolytában fel-felröhögtem – és ilyenkor Katicám úgy nézett rám, mint egy elmeháborodottra: „te ezen röhögsz…?! te ezen tudsz röhögni…?!”. :eeekkk:

„Igen – nyögtem kissé szégyenkezve, de vigyorogva –, mert vicces!” :-DDD

Nagyon elvetemült film, meg kell hagyni: van benne valami… beteges, valami abregált. Vagy agregát. Vagy egy agg renegát. :-)))

Oké, akadt benne olyan pillanat, amikor én is azt mondtam: „oké, ennyi volt, nem nézem tovább én se” – mert ugye Katicám már térült-fordult…

…de valahogy megakadt az ujjam a kikapcsológomb fölött… a film pergett tovább… aztán mégis csak letettem a távkapcsolót.

És milyen jól tettem! :-)

Eszetlen volt és eszméletlen – de az egyik legkülönösebb, legkülönlegesebb, legegyedibb film, amit valaha láttam. :sör:

És micsoda reveláció a végére, bonyekba!

Film közben végig az járt a fejemben, hogy ha hasonlítanom kellene valamihez, akkor a De grønne slagtere – Zöld hentesek lenne az, amihez hasonlítani merném…

…és a rivjúírás előtt utánaolvasva a dolognak: döbbenetes dologra találtam rá.

Ugyanaz az Anders Thomas Jensen írta és rendezte a De grønne slagtere-t, és a Mænd & høns-t! :-))) :sör: :thumbsup:

És a másik ráeszmélésem: a De grønne slagtere két főszereplője kik is voltak?! Hát persze, hogy Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas. :sör: :respect: thumbsup:

Mekkora királyság már…!!! :-DDD

Aztán még mi esett le, mint a lyukas húszfilléres…?!

Hogy Anders Thomas Jensen írta és rendezte az Adams æbler – Ádám almáit!!! :aztabeborult:

És kik voltak abban a főszereplők…?! Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas és szerepelt benne Nicolas Bro is a Mænd & høns-ból.

Hááát… Mads Mikkelsen filmjeit eddig is kerestem – aztán szépen ráálltam Nikolaj Lie Kaas mozijaira is… és most már be kell vésnem a must see listámra Anders Thomas Jensen munkásságát is. :respect:

:thumbsup:

(Azonnal rá kell állnom, hogy beszerezzem a „Blinkende lygter – Gengszterek fogadója” című filmjét… de nagyon gyorsan ám! :sör: :-))) )

Mit is mondhatnék még…

„A dánok, a dánok, a dánok angyalok!

A filmjeiken egyfolytában csak agyalok.”

:-DDDD

Ida & Le Grand Bain – Sink or Swim – Szabadúszók & The Boy and the Beast

Utol kell érnem magam, ezért ma két posztot fogok tolni egymás után: elsőnek a „kevésbé jó” filmekkel kezdem, utána lesznek a „jók” – hogy inkább azok figyeljenek fent a blog elején a következő posztolásomig.

Tudjuk le akkor először… őket.

Ida

A lengyelek is megcsinálták a maguk szembesülését/szembesítését a zsidó vallású polgárainak elveszejtéséről.

Ám úgy gondolom, hogy a mi 1945 című filmünk sokkal erőteljesebben, hatásosabban ragadta meg a témát, és úgy, hogy utána nem nagyon tudott aludni az ember pár napig.

Az 1945 egy meg nem nevezett magyar kisváros egész lakosságát szembesíti a deportálásokkal és a holocausttal – az Ida egy család drámáját követi le, a nagynéni, és a túlélő lány szemszögéből.

Az Idában nem csak a brutális múlt a fontos, hanem legalább olyan erővel van jelen az apácák által nevelt, éppen szent fogalomra készülő lány egyéni élete, vágyai, ahogy a világi nagynéni hatása alatt lassan ő maga is szeretne még a szent fogadalom előtt egy teljes szerelmi egyesülésben lenni egy férfival.

…és ez utóbbi klisés. Sajnos. Felépítése várható, kiszámítható, lineális – mint a belőle levont konzekvencia sem tartogat semmiféle meglepő revelációt.

De arra legalább „jó” ez a magánéleti/szerelmi vonal, hogy tompítsa a lemészárolt zsidó család fölötti fájdalmat, katarzist… Mintha nem csak a főszereplő Ida, de maguk a filmesek sem szerettek volna ebbe úgy komolyan belemerülni.

Pedig a belemerülés megtisztulást is hordoz. Legalábbis úgy tartják…

Sajnos, a főszereplő Ida (Agata Trzebuchowska) sem sokat segít abban, hogy elmélyüljünk a tragédiában. Nem tudom, hogy rendezői, vagy önnön instrukciók alapján forgatott, de az alapvetően „közömbös” arckifejezése (mind a sír kiásása során, mind a szerelmi együttlét folyamán), mind a minimalista színészi teljesítménye egy közönyös, érdektelen nőt mutatnak felénk, akit nem tud megindítani semmi, akinek nincsenek érzelmei, érzései.

Ezt a közömbös nőt mi is csak amolyan kívülálló hűvös távolságtartásával néztük, de talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, mégis bennünket (nézőket) jobban megérint a dráma, a tragédia, mint őt magát. Szomorú és elkeserítő, hogy – a filmesek szerint – egy keresztény apáca képes ennyire érzéketlen maradni saját családja, önmaga tragédiájával szemben.

Talán jobb is, ha egy ilyen ember a zárda falai között marad, ahol nincs más, csak Isten és ő. Ott szerethetik egymást békében, és nem kell törődni senkivel, mintha a világ nem is lenne…

Régóta szerettem volna látni ezt a filmet – de határozott csalódás lett.

Az 1945 százszor jobban az ember húsába mar. :respect:

Le Grand Bain – Sink or Swim – Szabadúszók

Olvastam, hogy a franciák is megcsinálták a maguk „férfi szinkronúszócsapatos” filmjüket – és azt is olvastam, hogy „mennyivel jobban sikerült ez nekik, mint az angoloknak a Swimming with Men-nel”.

Hát, Testvéreim az Úrban – ízlések és pofettádák ugye vannak, meg minden.

Én mégis azt mondom, hogy a francia változat csak halovány árnyéka az angolnak, amin rengeteget röhögtünk – míg a francia verzión legfeljebb pár kesernyés mosolyt nyomtunk el.

Ami nekem még nem volt oly annyira szimpi, hogy a franciák a film végén (SPOILER ON) magukat hozták ki bajnoknak (SPOILER OFF), míg az angolok úgy tisztelegtek mindkét film(!) ihletője, a svéd férfi szinkronúszó válogatott előtt, hogy a filmben is ők az első helyezettek.

Nem tudom, de az angolok megoldása szerintem igazi tisztelgés volt, igazi gentleman kalapemelés, míg a franciáké… hááát… nem különösebben az. :-PPP

Mondanám, hogy nézzétek meg mindkettőt és döntsétek el ti magatok, hogy melyik is a jobb – de nem mondom. :-PPP :-)

Nézzétek meg a Swimming with Men-t :sör:, a Sink or Swim-et meg simán hagyjátok ki… :-PPP

The Boy and the Beast

Annyira vártam volna már egy jó animét, mint egy falat kenyeret…!

Az első fele, sőt, a háromnegyede(!) nagyon tetszett! Eredeti volt, karcos és harcos, jó poénokkal, remek beszólásokkal, nagyon jó interakciókkal a két főhős között! :sör:

De a végére… basszus… átmentünk egy didaktikus tanitómesébe.

„Hogy a Fiú soha többé nem fogott kardot a kezébe, jó tanuló lett és jó sportoló, remek állást szerzett egy irodában, ahol éhbérért napi 12-14-16 órába húzhatta az igát, otthon meg egy boldogtalan feleség, és két elhanyagolt gyerek várta. Szóval, beállt ő is a sorba, és hétköznapi szürke – de legalább roppant sokat dolgozó! – ember lett, hagyjuk ezt a fantázis marhaságot.”

:eeekkk:

Mondtam is magamnak: köszönöm ezt a tanulságot, kellőképpen visszarántott a földre, mint kábé a 100. emeletről kiugorva a gravitáció. :-PPP

Kár érte, pedig egész remek kis film lehetett volna. :-///