Joker & Coco

Nos, az év utolsó rivjújának két, a főszereplő nevét viselő film lesz a témája.

Nagyon más oldalról jönnek – de mindkettő remek a maga módján. :sör:

Joker

„Hajdan ütlekkel magyarázták a' mi Atyáink
Hogy mi az alsó rend törvénnye? kinél az igasság? -
A' ki erőssebb vólt, ugyan az kénnyére bitangolt. -
A' lepotsékolt nép dühös indúlatja, kanóttzal
Adta jelét ollykor bosszújának; de oroszlány
Szíve kevésnek vólt, hogy mint Matyi vissza pofozza,
A' mi goromba tsapást vett a' zabolátlan erőtől.”

Fazekas Mihály – Lúdas Matyi

(Debrecen, 1816. január 16.)

A film végén jutott eszembe ez a Fazekas Mihály idézet.

…

Arra gondoltam, hogy milyen iszonyú is az, amikor egy gyereket a saját szülei, vagy nevelőszülei, vagy egyszerűen más emberek… gyötörnek, kínoznak, éheztetnek, vernek – tartják állathoz is méltatlan körülmények között.

Aztán az jutott eszembe, hogy mi lesz az ilyen borzalmas dolgoknak kitett emberekkel, ha felnőnek.

Ha – felnőnek…

Mennyi negatív jogosultsága támad egy ilyen embernek? Amit _joga van_ beváltani, és visszaadni.

És hogy mennyire várhatjuk el egy-egy ilyen embertől, hogy – bár a vele szemben elkövetett atrocitásoknál nem voltak határok a gonoszságban és aljasságban – ő tartson a negatív jogosultságában „határokat”.

Hogy aki gyerekként a radiátorhoz kötözött: annak csak nézzen a szemébe, és mondja azt – gonosz dolgot tettél velem. Esetleg adjon egy pofont (ne túl erőset), de inkább azt se. Csak higgadtan, józanul, belátással, és empátiával éljen a jogával. Aztán éljen tovább, mintha mi sem történt volna.

„miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”

Rengeteg gyűlő harag van az emberekben – és bármikor kirobbanhat a gőz. De _mindenki más_ legyen megbocsátó. És ne vegyen revansot. Legfeljebb csak minimálisat. Pofettáda, ugye. De inkább azt se.

Lúdas Matyira manapság mit mondanának? Hiszen nekimegy a földesurának! Egy büntetés miatt?! Ugyan már! Nem kellett volna vétkezni, és nem lett volna büntetés, ilyen egyszerű! Hogy nem is vétkezett? Hogy nem volt jogos a büntetés? Ki mondja? A földesúr „A Törvény”! Ha szerinte jogos, akkor jogos, kár apellálni! Jóhogynem minden bírót és ítéletvégrehajtót megverne mindenki! Meg a képviselőt, meg a kormány tagjait! Szépen is néznénk ki…

Jobb lenne szépen kussolni: eltenni a verést, emlékbe – aztán elbújdosni messzi vidékekre a szégyentől.

Senki nem várta-hitte Jokertől, hogy vissza tud, vissza mer ütni – azt hitték róla, lyukas gatyájú, féleszű parasztgyerek, aki azért született a világra, hogy mások gyötörjék, kínozzák, üssék-verjék, verbálisan megalázzák, kiröhögjék. Hogy átgázoljanak rajta, és eltapossák.

Döbrögi is ezt hihette Lúdas Matyiról – aki „oroszlán szívvel felkelt a földről, hogy visszapofozza”, és népmesei hős lett.

Joker pedig…?!

Aztán meg eszembe jut a terrorista, meg a partizán.

Ha a partizán legéppisztolyozta, kézigránáttal felrobbantotta a német katonákat – akik békésen ültek egy kávéházban, és csak az különböztette meg őket a többi embertől, hogy német egyenruha volt rajtuk. (Közben lehet, hogy semmi közük nem volt a tömeggyilkosságokhoz, a civil lakossággal pedig tisztelettel bántak, és odahaza szerető feleség, és három gyerek várta őket.)

Ez a partizán hőssé válik, és szobrot kap halála után

Most gondoljuk ugyanezt palesztin és izraeli katona viszonylatban. Mindjárt nem a „partizán” szó ugrik be, hanem a „terrorista”.

És mit tesz az, aki úgy érzi, hogy az állam, az egész rendszer, a felső tízezer minden bajának okozói?

Főleg, ha igaza is van – mert az állam magára hagyja, a rendszer elnyomja, a felső tízezer szemében pedig… nem is ember.

„A' lepotsékolt nép dühös indúlatja, kanóttzal
Adta jelét ollykor bosszújának”

És ha sokan gondolják úgy, hogy a rendszer elnyomja őket, és ez ellen fellázadnak – az lesz a forradalom.

Vagy páran elkezdenek egy szállodai szobából lőni mindenkire, aki él és mozog… az meg a tömeggyilkos.

…

Rohadt nehéz film a Joker. Messzire kilóg a képregényfilmek közül. Pedig képregényfigura a főszereplője, akinek semmi, de semmi köze a valós élethez.

…

Tényleg semmi…?

Coco

Szerintem ez nem gyerekeknek készült rajzfilm. Hanem felnőtteknek.

És annak piszok jó. :respect:

Többet mesél emberségről, szeretetről, haragról, aljasságról, ostobaságról, fafejűségről, családi teherről, generációkon átívelő begyepesedésről, megbocsátásról, (meg)emlékezésről, mint bármi más.

Nehéz nem megrendülni rajta. Nekem nem is sikerült…

De azt hiszem, hogy 12-14 év alatt felesleges megmutatni még a gyerekeknek.

Amíg Máté be nem tölti – tanulunk belőle mi, a szülei. :leborul:

Kár, hogy csak ilyen soká fedeztem fel. De felfedeztem. :sör:

 

Boldog Új Évet Mindenkinek!

:pezsgő:

The Mandalorian s01e08 & The Witcher s01

(Gyorsan igyekszem még rivjúzni, hogy beleférjen minden idei élményem decemberbe. :-) Van két film, amiről holnap fogok beszámolni – és utána, asszem, kiírtam magamból mindent. :sör: )

The Mandalorian s01e08

A Mandalorian 7-8 szerintem olyan lett, amilyennek elejétől lennie kellett volna a sorozatnak.

Nem tudok és nem is akarok hibát találni benne. :respect:

A szálak gyönyörűen összeértek, és a végső leszámolás olyan epic lett, amilyet a dizniSW még nem produkált, amióta bevásárolták maguknak az arany merchandise termékeket tojó franchise-ot.

Olykor eltévedt a sorozat… néha meg túl kitaposott ösvényen járt.

Kereste a saját útját – és a végére megtalálta. :respect:

Már nem tudom kárhoztatni a korábbi botlásokért: úgy vagyok vele, a hibázás, a göröngyre és/vagy gödörbe lépés az új utak velejárója. Mi is leírunk kacskaringókat életünk során, és van, amit jobban, van, amit kevésbé bánunk meg később, de ez a saját utunk.

„This is the Way.”

:respect:

A Mandalorian a magányos cowboy, aki fókuszpontként maga köré hívja/vonzza a harcosokat, a jó lényeket – és emiatt a sorsfordító csatáiban sosem magányos, mindig vannak olyanok, akik mellette és érte harcolnak.

Úgy lett mandalori, hogy ismeretlen mandalorian harcosok mentek érte tűzbe és halálba, és mentették meg az életét.

 

És ő felesküdött rá, hogy élete végéig ezt fogja visszafizetni a klánjának.

Amikor IG-11 le akarja venni a sisakját… az az egyik legepikusabb pillanata a sorozatnak…

„- I need to remove your helmet if I am to save you.

- Try it and I'll kill you. It is forbidden. No living thing has seen me

without my helmet since I swore the Creed.

- I am not a living thing.”

Baby Yoda meg… hááát… Frank Oz (RIP) munkássága végre beteljesedett. Még én, a vén SW fan, akinek semmiféle merchandise terméke nincs és soha nem is volt – még én is be fogok szerezni egy Baby Yoda figurát, annyira szeretetre méltó, aranyos és jópofa.

És megint volt egy marha jó poénja… :-)))

„Let's make the baby do the magic hand thing.  Come on, baby! Do the magic hand thing!”

:-)))

Igazából… megbocsátok a Mandaloriannak, és útkeresésnek, saját hangjának megtalálásához vezető eltévedésnek veszem a hibáit – és hiszem, hogy a végére megtalálta azt. :sör:

Voltak hibái… szívesen adnám a sorozat összességét 8/10-re… de… de Baby Yoda miatt kénytelen vagyok 9/10-re értékelni. :-) :sör:

The Witcher s01

Én „Witcher-szűz” vagyok. Nem játszottam a játékkal, nem olvastam a könyveket. Igazából a „vaják” fordítás/cím engem taszított mindig is. Szerintem nincs olyan magyar szó, hogy „vaják”. Van _vajákos_, de gondolom, az meg nem volt elég „vicseres”, ezért kétszótagúvá csonkították, hogy hajazzon az eredetire. :-/// Engem nem vonzott be. :-P

Szóval, így ültem le a sori elé: és elképedve olvastam a sok acsargást a neten, hogy ilyen szahar, meg olyan szahar. Mert aki olvasta-játszotta, az nem ilyen lovat akart…

Nos, én meg azt mondom, hogy hét részen keresztül nem találtam fogást a Witcheren: hogy mibe kössek bele, mit fikázzak le, mi miatt húzzam a számat.

Witcher-szűzként tökéletes szórakozásnak találtam. :respect:

Készültem is arra, hogy majd jól megírom, mennyivel egyenletesebb, mennyivel biztosabb talajon/úton járó is a Witcher, mint a Mandalorian… de ekkor jött a nyolcadik, befejező rész.

Amit borzalmasnak találtam… :-PPPPP

Kifejtem, hogy miért is.

Én a „The Witcher” sorozatot néztem és szerettem, egyértelműen a főszereplő miatt – nem a „The Witches” sorozatot (film: 1990, fsz.: Anjelica Houston).

Az, hogy voltak/vannak benne boszorkányok is, rendben, oké, miért ne – de ne ők legyenek a főszereplők, hanem Geralt – Henry Cavill. :sör:

Erre az utolsó részben Geraltot „kiütik” és seblázban/lázálomban hánykolódva tölti az egész epizódot… :-///

…a boszorkányok meg Minas Tirith-be mennek, ahol „_egyesével(!!!)_” fordulnak szembe a támadó hadsereggel – és közben fel sem merül bennük(!!!!), hogy van az ellenségnek is egy (pár) mágusa, és ne adj’ Isten, még talán valami mágiával is támadhatnak rájuk. Amit esetleg ki kéne védeni… Talán. Esetleg.

:-PPP

Én Yennefert (Anya Chalotra) csíptem: tetszett, mint nő; tetszett, mint karakter – de az utolsó epizódban megmutatkozott, hogy Geralt nélkül nem bír elvinni a vállán egy epizódot sem. Vagy látványosan nem tudtak mit kezdeni vele a sorozatírók… :-PPP Nem tudom, melyik a rosszabb. :-PPP

Az utolsó rész kétnegyedében csípős nyelvűen okoskodik – az egynegyed részében egy toronyból keresgéli, és küldi ide-oda a többieket – a maradék egynegyedében meg döbbenten mászkál a holtakkal teli várban és csatatéren…

Hááát… igen. Ennél többet nem is lehetett volna kiosztani számára, ugye?! (DEEEE!!!) :-PPPP

Ilyet még sorozatepizóddal nem csináltam: de ezt az utolsó részt pörgetve „néztem” végig.

És a végén keserű szájízzel keltem fel előle. :-///

Remekül ment az úton a sorozat – de a végén gödörbe esett… És én meg értetlenül állok előtte, hogy miért történt ez… :eeeekkkk:

Biztosabban, stabilabban, jó minőségben tették elém a Witcher-sorozatot, ami a végére… hm… „kifulladt”(?!), „rossz irányba ment”(?!), „főszereplőt tévesztett”(?!?!). Nem is tudom.

Merem mondani, hogy így is 8/10-re lehet értékelni – de az utolsó, befejező rész nagyon nem sikerült… :-PPP

Trezor & Eksiteu – Exit & Good Boys – Jó srácok

Rohamléptekkel közeledik az év vége, én meg le vagyok maradva rivjúkkal. :-P

Gyorsan, távirati stílben nyomatok egy posztot három remek kis filmről. :sör:

Trezor

„Én sztálinista vagyok! …legalábbis ma reggel még az voltam.”

Anger Zsoltot nagyon bírom „A nyomozó” (2008) óta, szóval, nekem ő garancia a remek filmre. (Igen, még a „Fapad”-ot is néztem egy darabig miatta… ide dobjátok a köveket. :-P :-) )

Remek kis kamaradráma volt, remek magyar színészgárdával: Anger Zsolt, Scherer Péter, Bezerédi Zoltán, Tasnádi Bence. :thumbsup:

A forradalom bukása idején, az orosz megszállás alatt játszódik, amikor egy ÁVH-s (Scherer Péter) kihozza a régi, nagy mackóst (Anger Zsolt) a börtönből, hogy a bank trezorjából, amiből időközben titkos irattár lett, hozzon ki egy iratot. Ezt a trezort csak ő tudta eddig feltörni – és most meg kell ismételnie ezt a mestermunkát…

 

Ám közben a börtönben teljesen lemaradt a világ történéseiből, és fogalma sincs arról, hogy éppen forradalom volt, és hogy miért…

Nagyszerű kis film, bár lenne még több hasonló. :sör:

Eksiteu – Exit

 

Ezek a dél-koreaiak még mindig tudnak filmet készíteni. :thumbsup:

Igaz, Katicám először fel volt háborodva – és elfogadom, hogy ez zavarhat pár nézőt, mert vicces filmnek indul… aztán egészen bekomolyodik: és hirtelen élet-halálra megy a játszma, amitől a körmét rágja az ember –: „Arról volt szó, hogy ez egy vicces film lesz!” :-O … :-)… de a végére ő is megbékélt a műfajváltás miatt, és abban maradtunk, hogy remek kis alkotás volt. :sör: :-)

Főhősünk, Yong-Nam (Jun-suk Jo) eléggé lúzer – a szerelme elhagyta, nem kap munkát, és a szüleivel él, Szöulban.

„- Jongnam, mit csinálsz egész nap?

- Csak alszom és pocsékolom az oxigént.

- Amikor felébredsz?

- Eszek, ürítek, újra alszok.

- Úgy irigyellek!”

:-)))

Ám történik a városban egy terrorcselekmény, amitől mérgező gáz képződik, és nincs más lehetőség, mint az egyre terjedő és emelkedő halálos füstfelhő fölé kerülni.

Szerencsére Jong-Nam az egész napos henyélés mellett egyre szakít időt mindig: az edzőtermi falmászásra – ahová szerelme is jár.

És a lúzer, állandóan lehordott és nyakon vágott (Dél-Koreában egész más családi viszonyok és jogok vannak… :-) ), rokonai előtt szégyellt Jong-Nam belátja, hogy csak ő képes segíteni.

Bakker: a sok poén után meglepő volt egy-egy megindító, önfeláldozó, epikus pillanat…

 

 

Marha jó kis film kerekedett ki belőle, nekünk nagyon tetszett. :respect:

Good Boys – Jó srácok

 

Én nem vagyok egy Stranger Things-fan, de… ez valahogy eszméletlen jó kis vígjáték lett. Olyanokat röhögtem rajta… :-DDD

Igen, szerintem a Stranger Things vonalon nyomul: három kissrác, havercimbi tolja-tekeri együtt a biciklit, és küzdenek a kamaszkorba lépés/érés minden hormonális mellékhatásával… és közösen kalandoznak.

Stephen Merchant karaktere meg orbitális poénokra adott lehetőséget. :-)))

„- Halihó!

- Hagyjuk a színjátékot! Pedofil vagy?

- Mi?! Nem!

- Lucas, te beismernéd három fiú előtt állva, hogy pedofil vagy?

- Nem hinném.

- Hát akkor?

- Jaj, ne már! Pedofilnak nézek ki?

- Aha, tökre.

- Baromira.

- Ez nem szép tőletek.

- Soha nem láttam még nálad pedofilabb fejű embert.”

:-)))

…amikor pedig Lucas válla kiugrott… azon nyerítve röhögtem. :-DDDD

„- Nagyon fáj!

- Lucas, maradj csendben!

- Oké, van nálunk jég?

- Egy kurva sikátorban vagyunk!

- Fájdalomcsillapító?

- Adhatnánk neki a drogból.

- Nem!

- Igaz, még a végén szexelni akarna velünk.”

:-DDD

Nagyon kedves, jópofa, szerethető vígjáték – feldobja az ember estéjét. :sör: :-)