Ez egy nagyon vegyes felvágott lesz: fentről haladunk
lefelé, ha ez segít valamit…
Hidden Figures –
A számolás joga
„No refuge could
save the hireling and slave
From the terror of
flight or the gloom of the grave”
Gondolom, nem nagyon ugrik be nektek erről semmi… de a vers
következő két sora talán segít:
„And the star-spangled
banner in triumph doth wave
O’er the land of
the free, and the home of the brave”
…
Nos, igen.
Nem tudom, hogy csak nekem disszonáns-e egy versen belül
említeni a „hireling and slave” és a „land of the free” kifejezéseket – talán
igen, én a mi rezsimünk alatt most úgyis elég fusztrált vagyok :-P :-O –, de
úgy hiszem, hogy eléggé jól leképezi azt a „szabadság hazáját”, ahol 1964-ig kormány
és törvényi szinten rendeltek alá egy rasszt a másiknak.
Talán körbe lehetne nézni maga körül, a saját
történelmében, mielőtt nagyon veri valaki a mellét, azt hiszem…
Valahogy olyan zsigeri, belső remegéssel néztem végig a „Hidden Figures”-t, olyan szinten taszító,
arcpirító, gyilkos mosolyú, de ordenáré módon aljas (erről megint a mi
jelenlegi rezsimünk ugrik be… :-PPP) elnyomását, másod(harmad? sokad?)rendű
állampolgárrá rekesztését, és azt, hogy mennyi megalázást kellett szótlanul,
szemlesütve tűrniük.
2011-ben a The Help is hasonló vonalon mozgott,
de az valahogy nem érintett meg ennyire.
Mindenesetre rendesen felidegesítettem magam rajta, de
azért az adott némi reményt, hogy már akkoriban is akadtak olyan emberek, mint
a filmbéli Al Harrison (Kevin Costner) és John Glenn (Glen Powell),
akik már akkor is egyenrangú emberként kezelték az afroamerikaikat.
És valahogy büszke is lettem Katherine G. Johnson-ra (Taraji
P. Henson), Dorothy Vaughan-ra (Octavia Spencer – The Help), Mary Jackson-re
(Janelle Monáe), hogy milyen
hősiesen dolgoztak még ebben a végtelenül antidemokratikus, rasszista közegben
is. És hogy csak azért is megmutatták, hogy milyen sokat érnek. :respect:
Aztán utána olvastam a dolgoknak a neten, mint minden
egyes olyan film megnézését követően, ami felkelti az érdeklődésemet: hogy
milyen/mekkora a valóságalapja.
És jól pofára is estem… :-///
Mivel a valóságban _semmi_ nem utal arra, hogy a történet
esszenciális és epikus pillanatai valóban megtörténtek volna: amikor (egyedüli
űrhajósként!) John Glenn kezet fog
az afroamerikai dolgozókkal – vagy amikor Al
Harrison nemes gesztussal leveri a „fekete nők kijelölt vécéje” táblát –
vagy abból, amikor John Glenn
kijelenti, hogy addig nem száll fel az űrhajóval, amíg „az okos fekete lány”
újra ki nem számolja a koordinátákat.
A vécé táblájának leveréséről konkrétan Katherine G. Johnson mondta ki, hogy
ilyen gesztus nem volt semelyik NASA vezető részéről: ő külön engedélyt kapott,
hogy használja a „white only” női vécét…
…a többi „epic pillanatról” meg diszkréten hallgat.
Én a film után azt hittem, hogy milyen elkeserítő, de
mégis felemelő emberség van ebben a történetben.
Most meg azt gondolom, hogy a „whitewashing” egy
speciális esetével állunk szemben: amikor a „white” közösség megpróbálja
magáról lemosni, hogy mennyire rasszista is volt valamikor – „mert akkor és ott
is voltak derék emberek, akik nem vettek ebben részt”.
Nos… a tények (nem az orbáni alternatív tények! :-PPP)
azt mondják, hogy… de. Sajnos, igen.
Mindenki szépen elfogadta a „rendszert” és szépen tűrt
benne – avagy pont élvezte az afroamerikai rassz megalázását, mert attól „nagyobbnak
és jobbnak”, felülállónak érezte magát. :-PPP
Amikor felálltam a film elől, arra gondoltam, milyen
remek, hiánypótló alkotás.
…most meg, hogy elolvastam az eredetéről jó pár oldalt, a
szám íze rendesen megkeseredett. :-///
Ráadásul, a három főszereplőről is megtudtam olyan
dolgokat, amik alapján elmondható, hogy valóban rendkívüli, kiemelkedő emberek,
nagyon okos tudósok – de… talán nem minden igaz, amit a filmben nekik
tulajdonítanak.
Igazából, ez egy „túlfényező” alkotás: persze, a mozi
mindig más, mint a valóság, és persze, nem kell szolgaian lekövetni a
történéseket – de a tények alapján úgy tűnik, mind a fekete, mind a fehér
karakterek körül „legendákat” építettek. Amik szépek, és megkönnyítik a pirula
lenyelését… csak sajnos valójában tényleg nem történtek meg. Jó lett volna,
szép lett volna, milyen emberi nagyságról árulkodott volna, ha így történik –
de... nem így volt.
Ez van.
Kong: Skull
Island – Kong: Koponya-sziget
Valahogy… úgy vártam ezt a filmet. Valahogy bíztam benne,
hogy ütős lesz, hogy emlékezetes lesz, hogy valami újat, valami… valami igazán
jót hoz.
Nem is tudom, miért voltam így vele… de reméltem.
…aztán végül, elismerve benne pár remek dolgot
(részletet) azt kell mondanom, hogy nem sikerült kilépnie a „King Kong filmek”
skatulyájából. :-(((
Igazából két szóra érdemes karakter van benne.
Az első a főszereplő: John C. Reilly.
Hja, bizony. Mert ő a főszereplő. Nem őt szánták
annak, de úgy mosta le a színről Tom
Hiddleston-t (és Samuel L. Jackson*-t…), hogy csak úgy nyekkent(ek).
Egyértelműen ő a főszereplő: és vitte is a hátán a
filmet, nem vitás. :respect:
A másik érdemes karakter pedig Brie Larson.
Akinek eszméletlen dögösen áll a testén keresztben
vetett tarisznya pántja.
Hát igen, róla ennyi – tudom, szexista hozzáállás, de mit csináljak:
Joey vagyok. ;-) :-P :-)
Hja, és el kell ismernem, hogy a CGI is nagyon ott van a
filmben, egyáltalán nem „gagyi” érzetű, látszik, hogy profik pakolták oda.
:sör:
Egyszer simán meg lehet nézni: de a franchise Tom Hiddleston-nal a főszerepben…
eléggé érdektelen vállalkozásnak tűnik.
Mondjuk, ha a CGI lesz a „főszereplő”, akkor viszont… még
minden lehet!
Főleg, ha visszahozzák John C. Reilly-t. :sör:
*=
egyébként Samuel L. Jackson főkatona
karaktere Stephen Lang avatáros
ezredese mellett legfeljebb zupás őrmester lehetne. :-P :-/ Marhára
kiábrándító. :-PPP
Gong fu yu jia –
Kung Fu Yoga
És a végére a feketeleves… :-OOO
Ez egy kusza, átgondolatlan zagyvaság. :-PPP
Mintha Jackie Chan
63 évesen le akarná zülleszteni a saját renoméját. :shameonhim:
Van benne pár (legfeljebb 3-4…) olyan remek poén, ami a
régi Jackie-re emlékeztet, de ezek
úgy tűnnek az ide-oda kapkodás, a zűrzavar és a szimpla hülyeség tengerében,
mint a süllyedő hajó. :-(((
A CGI meg kritikán aluli. Igazi ijesztően rossz,
közröhejes amatőrizmus, amiről nem lehet eldönteni, hogy tényleg ennyire
hülyék, és komolyan gondolták ezt – vagy szerintük, ami ilyen alávalóan gagyi,
az már vicces.
Bármelyik is, a CGI még nagyobbra üti a léket a film
hajóján – így pedig már több a lyuk, mint amennyi a hajó. :-PPP
Kerüljétek messzire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése