2017. február 6., hétfő

Белый тигр – White Tiger & I Am Not a Serial Killer



Hm…

Белый тигр – White Tiger


„I hear tanks. All tanks talk, only no one hears them, but I hear them. And they, when the shells are flying at them, they warn me, and I get out of the way of the shells. That’s how they help me. They want me to live.  And they want me to burn that „White Tiger”. To exact vengeance.”

Ilyen az, amikor ráharap az ember egy témára. :-)

Megint egy orosz, II. világháborús film, igaz, ez még 2012-ből.

Egy szinte(?!) a halálból visszajött tankvezető/tankparancsnok (Aleksey Vertkov) a titokzatos, misztikus, pusztító német tank, a „Белый тигр”, a „White Tiger” nyomába ered.


És hogy miért írtam úgy, hogy „szinte(?!)”? Ez (lenne) a film sava-borsa-(borscsa ;-) ): a misztikum, a fantasy – de sajnos annyira nem bátor a rendező, hogy két lábbal rá merjen állni erre a misztikus/fantasy talajra. Ebben nyilván közrejátszanak régi beidegződések, a hagyománytisztelet, esetleg „felsőbb nyomás” – pedig azt mondom, a misztikum, a fantasy tette/tehette volna igazán unikummá ezt a filmet.

Így is marha érdekesnek találtam – de nem tudott (mert) igazán nagy lenni. :-/ Kár érte. :-(

Mert a német tank brutális tűzerejű, szinte sorozatlövésre képes, olyan ormótlan, több tonnás súlya, és ezer lóerős motorja ellenére majdnem hangtalanul közlekedik az erdőben, mint egy modern gépjármű, és a csata végén képes visszavonulni a mocsárba – ami annyira nonszensz, hogy az orosz katonák nem hisznek az egyértelmű nyomoknak sem.

Az „újjászületett” tankvezető nem emlékszik a nevére, ezért felveszi a Naydenov („megtalált”) nevet, és újra szolgálatra jelentkezik: pont kapóra jön Fedotov őrnagynak (Vitaly Kishchenko), akit éppen ekkor állítanak rá a „Белый тигр” témára, és egy különleges tankkal, elit legénységgel indul a legenda nyomába.


Ahogy halad előre a történet, egyre több derül ki számunkra a titokzatos német tankról: például az, hogy tényleg létezik – hihetetlen harci képességei vannak – és hogy a német hadvezetés sem tud róla semmit…!

Naydenov egy csöndes őrült benyomását kelti mindenkiben: kivéve a tank legénységét, és Fedotov őrnagyot.

A film legnagyobb pillanatai azok, amikor Naydenov „beszél” a tankokkal, vagy amikor a (szent?) küldetéséről beszél a parancsnokának.


„Until I finish him off, the war isn’t finished Comrade Colonel. He’s waiting. He is. He’ll wait twenty years, fifty, maybe a hundred. And then he’ll crawl out. He must be destroyed.”

És ekkor érezzük, érezhetjük, hogy ez a film jóval többről szól(hatna), mint tankvadászat, tankcsata.

De nem mer a rendező teljes mellszélességgel elköteleződni ebbe az irányba… :-/

Aztán jön a német kapituláció hivatalos aláírásának bemutatása: amit döbbenten lestem, annyira nem illett sem a film dramaturgiájába, se a miliőjébe. Mint egy idegen test ékelődik a filmbe. :-///

És utána meg jön az a jelenet, ami felteszi/feltehetné a koronát az i-re, vagy pontot a történetre. ;-)

Hitler monológot folytat egy hatalmas, díszes teremben, ahol egy árnyékba rejtező, mefisztói alak a hallgatósága:

„We’ve know each other too well for too long, too much ties us together.”

És ez újfent megerősít minket, egyszeri nézőket abban, hogy többről volt/van itt szó, mint az oroszok és a németek háborúja… és visszamenőleg is átértékelünk mindent. :sör:

Marha jó misztikus-fantasy világháborús film lehetett volna: de így (főleg a kapituláció részletes bemutatásával…! :-/ ) eléggé csapongó, bizonytalan alkotás lett, ami nem tudja/tudta eldönteni, hogy műfajilag hová is tartozzon.


Ám én, misztika és fantasy rajongó azt mondom: számomra így is megérte ez a bátortalan – mégis valahol bátor műfaji kísérlet. :thumbsup:


I Am Not a Serial Killer


Igazából nem volt ez rossz film – de mégis legszívesebben két (három…) lépést elhátrálnék tőle, és tagadólag a fejemet ráznám: „nem, én ezt a fickót/fikciót/filmet nem is ismerem! soha nem láttam”.
:-S :-/ :-P

Fura olyan alkotást nézni, amiben semmivel és senkivel nem tudok azonosulni, senkiért nem tudok szorítani – de legalább közben elmerülhetek a széttrancsírozott emberi testek látványában :-OOO és megnézhetem, hogy a halottasházban hogyan folyik a munka. A maga elég durva valójában…
:eeekkk:

A szociopata, gyilkossági vággyal/vágyakkal birkózó, különc tinédzser, akinek a családja közben temetkezési vállalkozó, és a saját családi házuk pincéjében készítik elő a temetésre az elhunytakat – amiben a fiú elkerekedett, izgatott (örömöt lelő…?!) szemekkel nézi a holt tetemekkel folyó „munkát” – és ki is veszi a részét belőle.

Félre ne értsétek: nekem anno nagy kedvencem volt a „Six Feet Under” – de ez a film nemhogy kicsapta a biztosítékot, hanem első pillanattól rákönyökölt a villogó fénnyel egybekötött szirénára, és azt a végéig csutkára nyomta. :-PPP

Szóval, a temetkezési vállalkozó (sorozat)gyilkossági hajlamokat dédelgető fura fia felfedezi, hogy a városában tényleg van egy sorozatgyilkos, aki… vagy inkább _ami_... megteszi azt, amiről ő csak álmodni mer.

És naná, hogy rá is jön, ki az – és naná, hogy figyelni kezdi, majd jelzi neki azt, hogy „Tudom, mi vagy”, és izgatottan várja a reakciót. A hülyéje. :-P


Lehetne ebből egy izgalmas macska-egér játék, vagy brutális thriller, vagy pusztán egy lelki válság, hogy „csakazértse legyek olyan, mint te”… vagy éppen „én még jobb leszek ebben, mint te”. :-PPP

Olyan semmilyen lesz az egész – szerintem. :-/

És a végére hiába jutunk el oda, hogy „egy Szörny is lehet szerelmes, ami… valahol… jobbá teheti”, én már addigra régen megcsömörlöttem a trancsírtól és a nyomorult szociopata kölyök hülyeségeitől.

…igazából, csak Christopher Lloyd-ot sajnálom, hogy ilyenekben kell(?!) játszania a megélhetésért 78 évesen. :-///

Nem ajánlom igazából senkinek – pedig a poszter, amit először láttam róla, nagyon tetszett.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése