Le Tout Nouveau Testament – The Brand New Testament – Legújabb testamentum & In a Valley of Violence

Egy eszméletlenül bejövős film – és egy másik, aminek csak a fele jött be ugyanennyire.

Le Tout Nouveau Testament – The Brand New Testament – Legújabb testamentum

Szerintem, már egy bő hónapja, hogy halogatom-tologatom a megnézését, ami… most már belátom… elég nagy baromság volt részemről. :shameonme:

Egész egyszerűen zseniálisnak találom! :respect:

Itt az ideje, hogy életemben először kiszórjak egy 11/10-es pontszámot. Vagy, ha úgy jobban tetszik, akkor egy 10*-ot. :leborul:

Hja, ne felejtsük már el, hogy ezt gyakorló, hívő keresztényként merem kijelenteni, mert vannak, akik „kedves blaszfémiának” tartják az egészet – miközben én „mindössze”_ kedvesnek_.

Meg végtelenül szerethetőnek. Megindítónak. Felderítőnek. Megnevettetőnek. Elgondolkoztatónak. És jóval mélyebbnek annál, mint amilyennek láttatni akarja magát. :megarespect:

Jaco Van Dormael egy átkozottul nagy zseni. :respect:

…és természetesen őrült is :-) de abból a fajtából, akit az ember legszívesebben a keblére ölelne, és átdumálna-átsörözne vele egész éjszakákat. :megarespect:

És tudom, hogy beszélhetnék vele egy csomó olyan dologról, ami engem is foglalkoztat-érdekel: Isten, a hit, a vallás, a dogmák, helyünk a világban, útkeresés, nevetséges és elszomorító dolgok, a mókuskerék, a kitörni vágyás, a megváltáskeresés, emberi ostobaság és szűklátókörűség – emberi szeretet és nagylelkűség. És hogy milyen jó is lenne szebbé-jobbá, élhetőbbé-szerethetőbbé tenni ezt a világot, és benne az embereket…

Jaco Van Dormael – te már most szebbé-jobbá, élhetőbbé-szerethetőbbé tetted számomra a Világot.

Köszönet érte.

Azt hihetnétek már, hogy ilyen „vallásos ömlengés” után ez biztos valami „hittérítő film” :-P hát, rohadtul nem az. :-PPP :-)))

Ez egy groteszk, egy abszurd, egy elég erős paródia és… hm… „elképzelt felsőbb hatalom kifigurázás”, ami gyakorlatilag egyenlőség jelet tesz Isten és Murphy közé.

Ami egyrészt bitangul vicces :-DDD másrészt meg nem kevés fájdalmat, csalódottságot érzek benne a „Jelen Istenével” szemben.

És a végtelen vágyat arra, hogy milyen jó lenne, ha nem úgy mennének a dolgok… hm… „Odafent”, mint ahogy mostanság mennek.

Egy fafejű, vaskalapos bigott erre mindjárt felszívná a vizet – de én csak fejet hajtok a bátorság, a vágy, és a szárnyaló képzelet előtt. :respect:

 

Nos, igen. Ugyanis Isten Brüsszelben él, egy ajtó nélküli kis lakásban, állandóan borostás, fürdőköpenyben mászkál, mint egy másnapos alkoholista, sört vedel nyakló nélkül, és a tévében megállás nélkül csak sportműsorok mennek. Hja, és igen, „munkaidőben” az „isteni dolgozószobában” ül, és írja az emberek életét megkeserítő „Murphy törvényeket” a lekváros kenyér leeséséről, meg ilyesmi, és közben genya módon röhög a markába. :-)))

 

Benoît Poelvoorde személyesíti meg azt az Istent – és döbbenetesen jól. :-DDD

(Katicámra meg marha büszke voltam, mert amikor először megláttul Benoît Poelvoorde-ot, azonnal szólt: „te, nem ez a manus volt abban a francia-belga vámosos filmben?”. De bizony, hogy igen! :-DDD Finánc a pácban)

Ám Istennek van egy lázadó tinédzser lánya, Ea  - Pili Groyne, akit alkalomadtán nem átall akár nadrágszíjjal is megverni…

…és egy csúnyán… vagy inkább brutálisan elnyomott felesége, „La femme de Dieu”, Yolande Moreau személyében, aki mos-főz-takarít, és baseball kártyákat gyűjt.

És igen, nem feledkeztek meg Jézusról sem, aki személyében sosincs jelen – ám mégis nagyon sokszor jelen van. :thumbsup:

A filmben Ea megunja alkoholista, önző, bunkó apja zsarnokoskodását, és Jézus segítségével megszökik a kijárat nélküli lakásból, és elhatározza, hogy bátyjához hasonlóan ő is apostolokat fog gyűjteni a világban. Mivel a báty már gyűjtött tizenkettőt, Ea megelégszik hattal – és így az Apostolok száma 18 lesz, amely szám az elnyomott édesanyának nagyon fontos: mivel egy baseball csapat áll 18 főből. (Én ezt eddig nem tudtam. :-) Most, hogy a Cubs 108 év után végre bajnokságot nyert, talán illő lenne beleásnom magam a témába… :-) )

Ugye, ebből nem az jön le nektek, hogy egy ez „keresztény hittérítő film” lenne?! Remélem… :-P :-)

De higgyétek el: nem is blaszfémia – hanem éppen hogy szerethető útkeresés, tiszteletre méltó másként gondolkodás. :respect:

A hat Apostol pedig… aaahhh. Egyszerűen jobbnál-jobbak a történeteik. :leborul:

Oké, Catherine Deneuve szála erősen az abszurdba és a groteszkbe hajlik… de teljesen elfér a film világában.

Ám a mesterlövész puskával gyilkoló François Damiens (A Bélier család, Körberajzolva) története legalábbis döbbenetesen jó…

…főleg akkor, amikor összekapcsolódik Auréliával, akit Laura Verlinden személyesít meg. :respect:

A magányos „madarász apostol” Didier De Neck utazása valami gyönyörű…

…és a lánynak öltözött, haldokló kisfiú apostol, Willy, akit Romain Gelin formál meg, legalábbis végtelenül szerethető. :respect:

Közben pedig micsoda zenék csendülnek fel, emberek! :aaahhhh:

Charles Trenet 1946-ban rögzített dalába, a „La Mer”-be egyszerűen beleszerettem, és azóta is újra és újra meghallgatom.

 

Az ember már-már elandalodva nézi az apostolok megtalálását, és Ea melletti elköteleződését – és közben újra és újra szénné röhögi magát azon, hogy a „dolgozószobája és az isteni számítógépe” nélkül teljesen tehetetlen „Isten” micsoda szívóágon van, ahogy Ea után eredve ő is kilép a Földre… :-DDDDD

Nem mondanám, hogy „kettősség”, de inkább „ötösség-hatosság” jellemzi a filmet: egy kis paródia, egy kis burleszk, egy kis szerelem, egy kis érzelem, egy kis groteszk, egy kis csoda és humánum, egy kis abszurd…

 

…és így áll össze tökéletessé a Dallam, és készül el „A Kép”. :leborul:

 

Döbbenetes élmény volt számomra. Fantasztikus. Már-már utolérhetetlen. :megarespect:

Döntsétek el ti, hogy nektek kell-e ez, vagy sem… :sör:

In a Valley of Violence

Nagyon érdekes, kettős élmény.

A film első fele 45-50 perc olyan megszokott, olyan klisés, annyira kiszámítható, hogy már-már fáj… :-PPP

…a második fele sem tartalmaz „meglepő csavarokat”, ámde hirtelen, hogy-hogy nem, a szereplők elkezdenek benne élni, tartalommal, jellemmel megtöltődni, sablonokból és kliséből kilépve karakterekké válni. :eeekkk:

A második 45-50 perc hirtelen kikerekedik, élettel telik meg (és persze bőven halállal…), és a kétdimenziós sablonkarakterek háromdimenzióssá válva néznek ránk a képernyőről.

Hogy lehet ez?! :-OOO Mi a fenét művelt Ti West, hogy ilyen minőségi váltás történt?!?!

…és hogy a fene enné meg: lehetett volna akkor ez egy 104 perces REMEK film is, nem csak egy 50 percig szemét, aztán meg 50 percig remek…?!

Micsoda pazarlás… :-///

Hja, és nem. Én nem értek egyet azzal, hogy kellett 50 perc a felvezetéshez, cseszd meg! :-OOO

Be is szaharnék menten, ha minden film ezt az utat járná be. :-PPP

De beszéljek akkor a második ötven percről.

Merem mondani, hogy a film mindössze nyolc szereplős – és hogy közülük hétnek a film második fele adja meg a kiteljesedést.

Mondjuk, ahogy elnéztem, az egész porfészek Dentonban jó, ha összesen laktak/éltek kéttucatnyian, szóval, nem az a nyüzsgő nagyváros. :-P ;-)

John Travolta menten kiemelkedik a többiek közül, mint a város féllábú-falábú seriffje, aki a „rosszfiú” James Ransone apja.

Szerintem leginkább ő az, akire emlékezni fogunk a film után. :respect:

Ethan Hawke nem túl jó, de nem is igazán rossz, mint főszereplő „jófiú”, de neki jutnak a legjobb szövegek és pillanatok…

„Those men left me with nothing. I'm gonna leave them with less.”

„– Now look I'm beggin' ya, don't shoot my son.

– The time for beggin' is over. Now's the time for prayin'.”

Taissa Farmiga igazi gyöngyszem a filmben, akinek a motivációi kristálytiszták, szerethetőek és értékelhetőek. Nélküle csak ostoba-otromba vérontás lenne az egész. :thumbsup:

James Ransome igazi tenyérbemászó, elkényeztetett köcsög ficsúr – szóval, tökéletes „főgonosz”. :-P :sör: :-)

Érdekes, itt is „kutyagyilkolás” indítja be az eseményeket, mint a John Wick-ben: úgy látszik, Hollywood-ot egyre inkább hatalmukba kerítik a radikális állatvédők. :-P :-)

Ám annyival nő a Valley a John Wick gyilkolásorgiája fölé, hogy a kutya és az ember kapcsolata sokkal jobban ki van domborítva (erre kellett 50 perc…?!), és hogy Ethan Hawke nem öl meg miatta száz embert, csak azokat, akiknek tényleg „körme kopása” volt a gyilkosságban.

Szóval, összegezve: én a film első felét nem tartom… hm… „túl sokra” :-P, míg a második fele már tényleg megérte a ráfordított időt, és megmutatta, milyen jó _lehetett volna_ az egész film is. Akár.

Ezért nem tudok felhőtlenül lelkesedni érte. :-/

De nem bántam meg a ráfordított időt. :sör: