Ömlesztve...

…mert még ahhoz sincs kedvem, hogy a címben felsoroljam őket. :-PPP

Nem mintha túl rosszak lettek volna (talán egy kivétellel…), hanem inkább túl… semmilyenek. Átlagosak. „Futottak még”. „Tisztes iparosmunka”. :-/

Szeretek inkább amolyan nagy revelációkról írni: hogy találtam valami igazán jó – vagy igazán rossz filmet. Nem pedig azt, hogy láttam egy rakat „mosóporos tévés szupermozit”. :-PPP

Igazából, csak azért írok róluk, hogy jelezzem, még filmezek, még itt vagyok: hogy adjak egy életjelt magamról. ;-) De azért kár, hogy semmi _igazán szóra érdemesre_ nem bukkantam már jó ideje. :-(((

Nah, akkor - _tényleg_ távirati stílben.

The Great Debaters – Érvek és életek

Igazából még ez volt a legjobb, mind közül.

De a vitatkozás közben a faji megkülönböztetés ellen, és önmagukért folytatott harc közben egy dolog sikkadt el nekem: a bevonódás. Hogy megkedveljem a karaktereket, hogy szorítsak értük.

:-///

Denzel Washington, mint főszereplő-rendező (és Oprah Winfrey, mint producer) számomra olyan volt, mint aki megcsinálhatta végre saját „játékát”. Én annak meg örülök, ha valaki végre beteljesítheti az álmát… de azért jó lenne, ha én is élvezhetném a gyümölcsét. :-/

Amolyan délutáni-esti „komoly tévéfilmnek” ment el. Annál meg azért én többre vágynék – bocs, hogy ilyen telhetetlen vagyok… :-P

Solace – Gyilkos ösztön

Igazából ez sem volt rossz. (Még a végén kiderül, hogy… mi?! :-P ;-) )

De itt sem fogott meg a két karakter „összefeszülése” – annál is inkább, mivel olyan erkölcsi-morális kérdést dobtak fel, és képviseltek mindketten, hogy a végeredmény az lett… hogy mindkettőnek igazat adtam. :-///

Így meg ki a fenének szurkolsz?! És tudsz-e örülni, amikor az egyik elbukik?! Akinek _volt_ igazsága?! Van kis igazság, meg nagy igazság?! Vagy van fontos igazság, és még fontosabb igazság…?!

Ehhh… Rossz szájízt hagyott. :-///

The Legend of Barney Thomson

Amolyan jópofa fekete komédiát vártam – az is lett, de nem olyan, ami _nekem_ bejön. :-PPP

A sok blődségét nem humornak, hanem… tényleg blődségnek láttam, ami nem mosolyt, hanem szájbiggyesztést váltott ki belőlem.

Csak nem megint, mint fentebb a másik említett film, Robert Carlyle, a főszereplő-rendező, kettős önmegvalósítása miatt lett a végeredmény ilyen… fura?! :-/

Ashby

Van, amikor bejön ez a: „az új városba érkező fiatal fiú/lány, idős, magának való, mogorva, emberkerülő, különc mentort talál, akivel aztán... blablabla”-felállás. És van, amikor a sokadik újraértelmezés is hoz valami jót.

Nos, az Ashby nem hozott. Legalábbis nekem nem. :-PPP

És a végére úgy voltam, torkig vagyok ezzel az alaphelyzettel – ha már csak a „Gran Torino” haloványlagos utóíze jön vissza belőle. Átmosva és odakozmálva. :-///

Into the Grizzly Maze – Grizzly

Főszereplő: „Bart, the Bear” – én még hozzáteszem innen a végekről: és a rohadt gyenge, kiábrándító, idegesítő, totál amatőr CGI. :-PPP

Thomas Jane miatt vállaltam be… de kár volt. Csak felidegesített az egész hülyeség. :-PPP

Anomalisa

Hogy az anyád ne sirasson… :-OOO

Én IMÁDOM a „stop motion” bábfilmeket (a „ParaNorman” atomállat!!! :thumbsup: ), rohadtul tisztelem és becsülöm a filmesek beleölt munkáját, és emiatt minden szahart megnézek, amit ezzel a technikával készítettek.

De ez egy agymosás volt: totál kilúgozta az agytekervényeimet. :-PPP

Köszi, a rengeteg melót, amit a bábokba és a makettekbe öltetek – legközelebb legyen már hozzá egy elcseszett, épkézláb sztori is, ne csak egy olyan, ami miatt eret akarok vágni magamon egy villával…!

:-OOO

Előre is köszönöm. :sux: