Mostanában lehet pár olyan sorozatot találni, ami régi,
megtörtént gyilkossági ügyeket elevenít fel.
Nem kevesen dicsérik is ezeket a neten – és most én is
megtaláltam köztük a „magamét”.
Döbbenetesen jónak találtam a Discovery Channel dokusorozatát, a hét részes Killing Fields -et. :respect:
Sajnálatos módon, a magyar Discovery csak hatot adott le a
hét részből, ugyanis kimaradt a „s01e07 Special Episode: The Case Continues”,
amit így kénytelen voltam a netről pótolni – és angol felirat híján a déli
akcentussal súlyosbított eredeti verziót megnézve az élmény… hááát… legalább
30%-át elvesztettem közben. Ha nem többet… :-(((
Valamint lemaradtam az első részről is (amit még
márciusban adtak le), így azt is a netről néztem meg pótlólag. Hja, ezügyben próbáltam
felvenni a kapcsolatot a Discovery-vel
is, de ők nem nagyon akartak kommunikálni velem… :-/// Persze, nem várató el a _közönségszolgálattól_, hogy
egyfolytában a nézőközönséggel foglalkozzon. Nyilván van nekik jobb dolguk is
annál, mint egy hülye néző (rajongó) hülye kérdéseire válaszolni. :-PPP
Na, mindegy. :sux:
Visszatérve a sorozatra: a végére egészen komoly
kellemetlen érzésekkel küszködtem – mert szégyelltem, hogy annyira tetszik a
sorozat, annyira izgatottan vártam minden új részt, minden új revelációt, hogy
többször is kénytelen voltam magam figyelmeztetni: „ez nem csak egy tévésorozat, ember! egy valódi gyilkosság valódi
áldozatának ügyében nyomoznak! nem a Killing-et
nézed, kapj már az agyadhoz!”. :shameonme:
De.
De annyira jó volt a dramaturgia, annyira döbbenetesen
jók a kiválasztott zenék, olyan nyomasztó-fojtogató, mégis gyönyörű képek
villannak – és annyira eszméletlenül karakteres, és szimpatikus a két főszereplő
nyomozó, hogy egész egyszerűen nem lehet a sorozat hatása alól kikeveredni! :respect:
„Megcsinálták” ezt a nyomozást nekünk, nincs ezen mit
szépíteni – de azt meg főhajtva el kell ismerni, hogy eszméletlenül jól
csinálták meg. :respect:
És végig azért szorított az egyszeri néző, hogy kapják el
végre az Iberville, Parish rendőrőrs nyomozói azt a rohadt gyilkost!
1997-ben tűnt el a 34 éves Eugenie Boisfontaine, Iberville Parish-ben, holttestét két hónap
múlva, a Baton Rouge mellett, egy folyó mocsaras mellékágában találták meg.
Megerőszakolták és valami súlyos tárggyal betörték a fejét.
A nyomozás abban az időben holtvágányra jutott, ám
2015-ben a régi nyomozásban is részt vevő, jelenleg nyugalmazott detektív, a
kőből vésett arcú, átható tekintetű Rodie
Sanchez visszatér, és kéri a „cold case” újranyitását, hogy az új
rendőrségi módszerekkel (DNS, stb.) megtalálhassa a gyilkost.
A vén róka Rodie narrálja majdnem végig a filmet, a
magyar verzióban Vass Gábor
szinkronhagján: ami elképesztően jól áll neki. Mint fentebb írtam, ismerem
Rodie eredeti hangját is – de esküszöm, Vass
Gábor hangja egy egészen más tónust, egészen fantasztikus feelinget ad az
egészhez. :respect:
Számomra Vass
Gábor hangját meghallani akkor volt utoljára ilyen döbbenetes élmény,
amikor 1983-ban (számomra) először szólalt meg a „Five Mile Creek – Ausztrál expressz”
című sorozatban, amikor Rod Mullinart szinkronizálta.
Az is feledhetetlen élmény volt számomra – ez is az lett:
és mindkétszer nagyban Vass Gábornak
köszönhetően. :megarespect:
Rodie a nyomozásban új partnert is kap a gyilkosságiak főnökétől,
a fiatal, vagány, kigyúrt Aubrey St.
Angelo személyében, akivel már az első pillanattól remekül együtt tud
dolgozni, és kettejük között nagyon jó a kohézió. :thumbsup:
Egyik jelenetben reggeliznek a kajáldában.
Aubrey döbbenten nézi, ahogy Rodie minden falás
kiflire fél kiló vajat ken, mielőtt beleharap.
- Jézusom - mondja Aubrey -, szinte hallom, ahogy
szűkülnek össze az ereid. Nem akarsz inkább egy kis gyümölcsöt? (Aubrey előtt
valami gyümölcskoktél van)
- 61 éves vagyok - szól rezignáltan Rodie -, de még az
életben nem ettem gyümölcsöt.
:-)))
:-)))
Szóval, vannak ilyen kedves, emberközeli pillanatok is
– de szerintem nagy szükség van rájuk, mert egyébként a sorozat hangulata olyan
nyomasztó-fojtogató-fullasztó, hogy az ember szinte érzi a „bayou” párás,
mocsárszagú, iszapos bűzét, és van, hogy elfelejt levegőt venni… vagy éppen
hogy pont levegő után kapkod.
Fentebb már említettem a „Killing”-et, nem is véletlenül,
hiszen az egész miliőjében ahhoz hasonlít legjobban. Szóval, ha valaki
belekezd, valami ahhoz hasonlóra számítson.
Nincs minden rész végén döbbenetes cliffhanger, fordulat,
vagy nyomozási mérföldkő – hiszen az élet sem ilyen –, de mindig van valami olyasmi,
ami felcsigázza az embert a folytatásra.
:respect:
2,5 millió ember nézte végig a sorozat fináléját az
USÁ-ban, és a Discovery már bejelentette, hogy lesz második évad is – bár azt,
hogy az miről fog szólni, nem említették –, amiben továbbra is Rodie és Aubrey
lesznek a főszereplők.
És hogy mire számítsatok a végén? Hogy meglesz-e a
gyilkos?
Nos, a rendőröknek nagyon kell vigyázni minden szavukra…
- Soha nem láttam még olyat, hogy egy érkező
tanú három ügyvéddel üljön be a kihallgató szobába – mondta elképedve Aubrey a
sorozat hatodik részében, „Judgement Day
– Az ítélet napja”.
…de a magam részéről bizton mondhatom: a sorozatot
megnézve én már _tudom_, hogy ki ölte
meg Eugenie Boisfontaine-t.
Tudom (és szerintem Rodie és Aubrey is hasonlóan vélekednek),
de ezt bizonyítani is kell. Ahogy a kerületi ügyész mondta nekik: „sziklaszilárd
bizonyítékokkal”.
Elképesztően remek sorozat volt a „Killing Fields”. :respect:
Búcsúzóul pedig a hetedik „special episode”-ban
felcsendülő „Blues Saraceno: Evil Ways”
dal sorait idézném:
„It’s been so long,
Long hard days
They don’t say
God’s changed my ways
Changed my ways
Those evil ways
So I set out
cross that way
Strike them down
to make them pay
Change their ways
Their evil ways”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése