Igen, egyszer kijelentettem, hogy nem rivjúzok régi
filmekről (írtak arról a régi „bloggerek” eleget – nyilván…), de most megnéztem
majdnem zsinórban három régi „WWII”
mozit, és úgy gondolom, hogy ez a „sorozat” megér egy posztot. :sör:
Guadalcanal
Diary (1943)
Ezen a filmen konkrétan megdöbbentem: hogy még javában
zajlik a II. világháború, és 1943-ban(!!!) már filmet forgatnak az
1942-ben(!!!) történt Guadalcanal-i hadjáratról. :eeekkk:
Richard Tregaskis
újságíró részt vett a hadjáratban, és együtt aludt, együtt evett, együtt lapult
a lövészárkokban és a bunkerekben a frontvonalban harcoló katonákkal. Ő írta a
személyes élményeiből az azonos című könyvet, amiből a film készült.
A „Guadalcanal
Diary”-t megnézve már jobban megértettem, hogy miért is jött ki ez a mozi
még a háború alatt: ez egy propaganda film – szvsz nem is kicsit.
A narrátor („voice
over”) egyértelműen – de ki nem mondottan – az író/mesélő hangja, aki/ami
nem nélkülözi a pátoszt, a költői képekkel leírt hősiességet, a hazafiasságot.
És érezhetően ez utóbbit a nézőben (főleg a korabeli USA nézőben…) meg is
próbálják felkelteni: hogyha netalán nem is csatlakozik a filmet követően rögtön
a tengerészgyalogsághoz, de legalábbis vegyen pár háborús kötvényt, vagy családi-baráti-munkatársi
körben zajló beszélgetéseknél köteleződjön el a harc jogossága, erkölcsi
támogatása mellett.
Nem egy rossz cél ez, nem mondom: de én még ilyet nem
láttam. Az USÁ-ból biztosan nem. :eeekkk:
Az meg (számomra) külön „poén” volt, hogy a
tengerészgyalogosok állandóan énekelgettek: lövészárok ásás közben (amikor
csákányoztak is, bonyek!), meg minden. És nem ám valami „Kemények is mi vagyunk/Erősen gyalogolunk/Az erdőben, az esőben,
bum-bum-bum!” -féle katona-/kiképzőmenetdalt, hanem mindenféle többszólamú
kórusművet is, amit csak mellben erős férfikórusok danásznak úgy általában,
akik kiskorukban szolfézsra jártak, meg szabadidejükben kottát olvastak. :-P
;-)
Na, mindegy, propaganda. („Gyere a tengerészethez! Ha leszerelsz, remek sanzonénekes lehetsz!”)
;-)
Szóval, így igazán különleges élménnyé tudott válni
számomra a „Guadalcanal Diary” –
sőt, propagandája, meg az énekkari
fellépések ;-) ellenére ezt a filmet tartom a megnézett hármasból a
legjobbnak. :sör:
A történetről nem nagyon mesélgetnék – azt hiszem, elég
sokan vagyunk tisztában a Guadalcanal-i hadjárattal, innen-onnan.
Ám a szereposztásról ejtenék egy-két keresetlen, vagy még
inkább keresett szót.
Érdekes, vagy… inkább szomorú (így múlik el a világ
dicsősége, meg hasonló közhelyek… :-P :-/ ), hogy a film 2001-es dvd-jének
borítójának címlapján már Anthony Quinn
képe szerepel, aki egy fontos mellékkarakter – de _mellékkarakter_. :-P
De erre nyilván azért van/volt szükség, mert a mai
közönség _talán_ még őt ismeri.
És valójában dunsztjuk sincs (félreértés ne essék: nekem
se! :meaculpa: ), hogy kicsoda az 58 évesen, 1964-ban elhunyt William Bendix, aki Corporal
T. „Taxi” Potts-ot alakította – aki szvsz a főszereplő, és az arcmása a
dvd borító hátoldalára szorult.
(Egyébként, az imdb-t olvasgatva észrevettem, hogy Alfred
Hitchcock „Lifeboat” című thrillerében is szerepelt, amit láttam – de olyan
régen, hogy… arra meg főleg nem, hogy William
Bendix kit-mit, és hogyan is alakított benne… :-/ Érdekes, hogy az 1944-es „Lifeboat”
a filmográfiájában közvetlenül az 1943-as „Guadalcanal
Diary” után következik.)
De talán még Richard
Jaeckel, aki Private Johnny „Chicken” Anderson-t alakította, még ő is
„fontosabb”, jobban körüljárt szereplő, mint Anthony Quinn. Talán nem véletlen, hogy a dvd borítón ő szerepel Quinn képe mellett…
Egyébként, ha már Richard
Jaeckel: neki _életében_ ez volt
az első filmszerepe, 17 évesen, és később számunkra talán legemlékezetesebb
alakítása az 1967-es „The Dirty Dozen” MP őrmestere, Bowren.
:respect:
Mindenképpen szeretnék még megemlékezni Lionel Stander-ről, aki Sergeant Butch-ot formálta meg, és akit
(shame on me, meg ilyesmi… :-/ ) én leginkább (…csak… :-/ ) a „C’era una volta il West” aka. „Once
Upon a Time in the West” csaposaként ismerek…
Ismét megerősítem, érdekes film volt a „Guadalcanal Diary”, minden hibája
(propagandája) ellenére tetszett, mint ahogy az is, hogy régi, nagy színészeket
láthattam benne – döbbenetesen fiatalon. :respect:
Hell Is for
Heroes – Hősök pokla (1962)
Időrendben haladok, nem „minőség”, vagy „dobogós
helyezések” sorrendben…
…mert kétség sem fér hozzá, hogy a „Hell Is for Heroes” egy nagyon gyenge film.
Merném talán azt is mondani, hogy rossz. :-///
Steve McQueen
karaktere nem csak üres, bábszerű, de legalább érdektelen is. :-P
James Coburn
tűnik még fel mellette, mint ismert színész, de ő még talán McQueen-nél is szürkébb és
érdektelenebb… (Az előbbi kép hátterében látható, ahogy a dzsipet szereli...)
A szereplők névsorában felkaptam a fejemet L.Q. Jones nevét látva – de még
véletlenül sem ismertem volna fel… és az se nagyon ugrott be, hogy hol és miben
láthattam korábban.
Szerencsére, az imdb _is_
a barátom, szóval ;-) L.Q. Jones-ra
leginkább talán a „Lone Wolf McQuade” című Chuck Norris filmből emlékezhetünk,
ami kamaszkorom videómozis korszakának egyik legmeghatározóbb élménye. :-)))
(Hja, egyébként most olvastam ki, hogy L.Q. Jones eredetileg Justus McQueen néven született, és az L.Q. Jones nevet élete első filmjében „Battle
Cry” (Leon Uris regényéből) alakított karakterétől vette fel. És
ugye: „Battle Cry” – tuti, hogy valamennyien olvastuk, ugye?! Ezzel a
kör bezárult. ;-) )
Rém gyenge film a „Hell
Is for Heroes” – nem véletlen, hogy a McQueen-filmográfiából eddig
számomra kimaradt.
Nektek maradjon ki továbbra is, ha javasolhatom…
Midway – A Midway-i
csata (1976)
Megint csak feltételezés: de bizonnyal valamennyien
olvastuk Walter Lord: „Incredible
Victory: The Battle of Midway” című könyvét.
Én mindenesetre jópárszor, szóval… beleestem abba a
csapdába, hogy _nekem_ már nem lehet
elég jól filmre vinni ezt a történetet. :-/
A szereposztás impozáns: Charlton Heston, Henry Fonda, Glenn Ford, Hal Holbrook, Toshiro Mifune…
…valahol/valahogy vicces, hogy James Coburn még a film poszterére is rákerült, miközben van vagy 3
(három!!!) rohadt perce a filmben. :-PPP
Mint ahogy Robert
Mitchum is rajta van, aki legalább ugyanennyivel büszkélkedhet, ráadásul, végig egy kórházi ágyban
fekve… :-PPP
Feltűnik benne a fiatal Tom Selleck is, ami érdekes. :-P
Valamint megjelenik benne John Fujioka (Kincs, ami nincs – Kamasuka, Amerikai ninja –
Shinyuki (a kertész/ninja mester) ), Pat Morita (Karate kölyök – Miyagi), és Steve Kanaly (Dallas – Ray Krebbs).
Ööö… azt hiszem… lassan felsorolok mindenkit. :-P ;-)
Arra gondolok, hogy talán 1984-85-86 körül kellett volna
belefutnom ebbe a feldolgozásba, akkor talán még biztosan lelkesedtem volna
érte…
…de most (már) nagyon nem tudok. :-///
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése