2016. március 8., kedd

Karbala & Spotlight: Egy nyomozás részletei & Turbo Kid



Furcsa vegyes felvágott: a filmek is, és a velük kapcsolatos érzéseim is…


Karbala


„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”

Nem tudom, hogy a fenti közmondás belém ivódott, részemmé-hitemmé vált részem mondatja-e velem… de tulajdonképpen nem is érdekel.

Ha az mondatja, akkor mondom abból az alapállásból: mert jó ebben a rohadtul <_„összetartó”_> :-PPP Európai Unióban, hogy egy néppel mégis érzek egy amolyan igazi testvériséget, barátságot. :respect:

Szóval, ilyen lelkiállapottal ültem le a Karbala elé: és úgy keltem fel előle, hogy köpni-nyelni nem tudtam. És arra gondoltam, milyen nagyszerű, hogy ezekkel a lengyel emberekkel van köztünk valami régmúltba vesző, zsigereinkbe ivódott, hagyományosnak mondható barátság. :sör:

Mert a Karbala olyan szinten méltó párja az összes amcsi sivatagi viharos, magányosan küzdő, a világtól, társaiktól, erősítéstől elvágott kommandós-csapatos filmnek, hogy simán melléjük lehetne állítani. Ráadásul, nem süt belőle a nacionalizmus, a nemzeti felsőbbrendűség, mint amerikai társaikból…


Eszméletlenül büszke vagyok a Karbalára, a lengyel katonákra, akik ezt végigcsinálták-átélték, és a lengyel filmesekre, akik ezt a filmet elkészítették: apait-anyait beleadva. :respect:

Nem úgy néztem, és ti se úgy nézzétek ezt a filmet, hogy „ó, hát ilyet már láttunk! az amcsi ez-meg-az filmben is pont ilyen volt a szitu!”. Én úgy néztem, és nektek is ezt javaslom, hogy ez nem valami távoli USÁ-s, amerika kapitányos, zászlólengetős hősiesség: ez lengyel katonákkal történt meg, akik a testvéreink. Csupán egy ugrásra élnek tőlünk. Talán mi is a helyükben lehettünk volna… vagy lehetünk még, valamikor.


Erről, a 2004-ben történt heroikus csatáról semmit sem tudtam – és engedtessék meg nekem, hogy megelőlegezzem azt, hogy ti se nagyon ;-) –, de a neten rákeresve azért találtam egy-két informális helyet a történtekről.

Idézek innen-onnan: jobbnak tartom, mint magamtól írni róla egy rövid tartalmat.


Karbala 2004, Battle of Citty Hall. 32 Polish and 16 Bulgarian soldiers (Polish 17 WBZ second reccon squad i have no info about Bulgarian unit) were defending for 4 days City Hall in Karbala, they were surrounded by unknown number of rebeliants (from 400 even up to 1500). Only after first day of firefight Polish and Bulgarian troops killed 80 and injured up to 120 rebeliants.


Egy másik oldal így emlékszik meg az esetről:


„In Karbala, in the centre of the city and its town hall, one of the most violent battles is being fought. Defending the town hall are only 40 Poles and 40 Bulgarian soldiers. Facing them are hundreds of the rebels.Muslim extremists shoot assault rifles, grenade launchers and all types of weapons at their disposal. The greatest fear of the European contingent soldiers is running out of ammunition. The battle continues throughout the whole night, the soldiers killing between 80 and 100 rebels. The Bulgarian and Polish soldiers use the bodies of dead enemies as makeshift shields.”


Ezt a csatát meséli el, mutatja be a film, ennek a 4-5 napnak a történetét: amiben minden benne van, amitől undorodik egy ember a háborúban – és minden, amitől a katonák hősök, hősi halottak, vagy éppen… a bátorság tesztjén elbukók lehetnek.
 

Tetszett, hogy itt minden katona ember: nem kiművelt, félisteni szuperhősök, hanem emberek – félelmeikkel, hibáikkal, gátlásaikkal, rossz döntéseikkel együtt. És mindezek ellenére, vagy inkább mindezekkel együtt tudnak és mernek harcolni, élet-halál kérdésekben dönteni.

Nem. Igazából nem is nagyon kell mást mondani a filmről.

Szerintem: must see. :thumbsup:

A végére még beillesztek egy képet, amin egyenruhában Bartlomiej Topa, a lengyel parancsnokot megformáló színész áll, mellette civilben pedig az a Grzegorz Kalichak látható, aki a valóságban vezette a lengyel-bolgár közös egységet a négy napos csatában. :respect:


“The film must portray that not only the history of the First and the Second World War had its heroes. Many fighters, who now live all around us, deserve that title. It should demonstrate that in Iraq in 2004, despite having inferior equipment, we carried out something that many experts would consider impossible. And we did it with charisma, courage and determination.”

Grzegorz Kalichak, officer of the 17th Mechanised Polish Brigade.
In 2004 he led the defence of the Town Hall in Karbala.


Polak, Węgier, dwa bratanki / I do szabli, i do szklanki / Oba zuchy, oba żwawi / Niech im Pan Bóg błogosławi."
"Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát / Vitéz s bátor mindkettője / Áldás szálljon mindkettőre."


Spotlight: Egy nyomozás részletei


Ez meg valójában… szerintem filmként nem működik. :-/
Dokumentumfilmként igen: nade nem az. :-/

Döbbenetes témát boncol, örülök, hogy ez felszínre került, és hogy voltak/vannak még olyan újságírók is, akiket nem csak a bulvár, a celebek, és a szenzációhajhászás érdekel. :thumbsup:

De egyszerűen: filmként nem tetszett. :-/

Mert marhára nem alkalmas szerintem azt izgalommá kihegyezni, hogy vajon az újságíró megkapja-e a kérvényezett titkosított dokumentumokat (törvényes úton igényelve a hivatalból, nem ám, sutyiban, egy sikátorban!), avagy sem.

Remélem, hogy soha többé nem történik senkivel hasonló – és hogy azok, akik ilyet elkövettek, kiherélve fognak a Pokolban rohadni az idők végezetéig… :-OOO –, de… ezt „nagy” filmre, és nem dokura tenni…

…szerintem, tévedés volt.

Persze, az Akadémiának bejött.


Turbo Kid


Azt hittem (reméltem…), hogy ez lesz az igazi 2015-ös posztapok film, nem az agyonhájpolt MMFR.

De a Turbo Kid sem tudott néhány jó pillanatnál többet nyújtani: egészében véve… azt hiszem, inkább felejthető. :-/

Munro Chambers és Laurence Leboeuf nagyon jó főkarakterek voltak. Bírtam őket. :sör:

Volt egy-két amolyan igazán belemenős, agyelborult brutális (véres), fekete poén benne, amiket értékeltem. :-DDD :thumbsup:

De a félkezű cowboy, és a Zeus-nak nevezett főgonosz (Michael Ironside) olyan sablonok voltak, hogy nekem a fal adta a másikat… :-PPP

És a történetvezetés is igyekezett egy jól megválasztott, hatalmas bölénycsordák által szélesre, és keményre tiport, nyílegyenes ösvényen maradni… :-PPP

Egy piszok jópofa történet lehetett volna, ami újszerű, bátor, meglepő és emlékezetes dolgokat vállalhatott volna fel!

…de túl gyáva volt hozzá. :-(((
:shameonthem:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése