Miss Granny – Susang-han geu-nyeo & The Ridiculous 6 & The Last Witch Hunter – Az utolsó boszorkányvadász

Vagy le vagyok lakva mostanság agyilag… vagy mindig is ilyen voltam, és most bújt ki a szög a zsákból, vagy… mittomén. :-P ;-)

De az biztos, hogy most oda fogok vágni a nem létező renomémnak. :-P Na, mindegy, outcoming, színvallás, szétcsúszás, meg ilyenek. :sör: :-)

Miss Granny – Susang-han geu-nyeo

(Nem ez még nem az, nyugi… ;-) )

Egy marha kellemes-kedves vígjáték Dél-Koreából. :-)

A 74 éves nagyi egy varázslatos fényképésznek köszönhetően, visszafiatalodik 20 évessé, és megpróbálja megvalósítani az ifjúkori álmait – miközben a „jelenkori” életét (fiát, menyét, unokáit, és idős – tehát korabeli ;-) – udvarlóját) is igyekszik szemmel tartani.

Természetesen, alapvetően vígjátéki elemekkel operál a mozi (egy 74 éves nagymama lelke a 20 éves testében), de azért akad benne szívszorító-szívfájdító pillanat is…

Nagyon aranyos, nagyon szerethető film volt, remek estét okozott nekünk. :respect:

Igen, azt hiszem, ennél nem is kell többet magyarázni rajta. :sör:

The Ridiculous 6

(„Apu, kezdődik!” ;-) )

Tetszett. :-P

Nem érdekel, hogy ki-miért és hogyan fikázta-fikázza: én nagyon jókat röhögtem rajta. :-DDD

Az Adam Sandler filmeket „szokás” a földbe gyalulni, és leszarházni, de teszek rá: én bírom a fickót, és szerintem igenis vannak szórakoztató filmjei.

És a Ridiculous is az! :sör:

Rob Schneider egyszerűen _epic_, mint Ramón, a mexikói. :-DDD Szinte nem volt olyan megnyilvánulása, amit kibírtam volna röhögés nélkül. :-DDD

Taylor Lautner meglepően kellemes csalódás volt, amilyen jópofán, szerethetően, és poénosan hozta Lil’ Pete-et. :sör:

Will Forte, mint Will Patch (és a Left Eye Gang összes tagja!) tök jó volt – és Steve Zahn is (akit nagyon bírtam anno a Strange Wilderness-ben is! :-DDD ), mint Clem, aki eszetlenül elborult poénokat hozott a bandába belépve… :-DDD

Terry Crews, Nick Nolte, Danny Trejo, Jon Lovitz, Harvey Keitel, Luke Wilson – mind-mind hozták a kötelezőt, szóval, gond nem volt velük sem… de igazán nem tudtak/nem akartak valami különlegeset dobni.

Nekem a tábortűz körüli éneklés volt a film legjobb pillanata, amit eszméletlen humorosnak találtam. :-DDD

Nagyon régen röhögtem ilyen jókat egy filmen – és nem nagyon érdekel, ha ezzel a véleményemmel egyedül maradok. :-P ;-)

The Last Witch Hunter – Az utolsó boszorkányvadász

Lehet, hogy ezzel is egyedül vagyok/maradok, de… szerintem a 2000-es Pitch Black után ez a legjobb Vin Diesel film. :thumbsup:

Nem, nem érdekelt soha a Fast and Furious frencsájz :-PPP és Xander xXx Cage is egy rossz műmájer a szememben, szóval… más meg ugye nem nagyon van a palettáján. :-P

De a 2000-es Pitch Black horzsolt, de nagyon: Riddick karaktere telibeverten jól állt Dieselnek – és most a boszorkányvadász Kaulder is totál rászabott szerep. :sör:

Sőt, talán Kaulder még egy fokkal vagányabb is, mint Riddick…

A sztori nem egy nagy vasziszdasz, de Kaulder nagyon menő benne: különösen az 1200-as években játszódó jeleneteket csíptem, de nagyon. :sör:

Sajnos, a 90 millás büdzsére a 140 millió bevétel elég erősen buktaszagú :-/// így nem nagyon lehet benne reménykedni, hogy esetleg kapunk még egy kis Kaulder prequelt: mert egész jó kis hirigekben lehetne elképzelni a csávót 800 év alatt…

Mindegy, ez van. Én mindenesetre örülök, hogy Vin Dieselt megtalálta Kaulder – és viszont.

Ezek a magányos, übermacsó hősök baromi jól állnak neki. :thumbsup:

 

(Hja, eszem ágában sem volt Galambos Péter szinkronhangjával megnézni a filmet: inkább az eredeti hangsáv, köszönöm… :-P )

Karbala & Spotlight: Egy nyomozás részletei & Turbo Kid

Furcsa vegyes felvágott: a filmek is, és a velük kapcsolatos érzéseim is…

Karbala

„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”

Nem tudom, hogy a fenti közmondás belém ivódott, részemmé-hitemmé vált részem mondatja-e velem… de tulajdonképpen nem is érdekel.

Ha az mondatja, akkor mondom abból az alapállásból: mert jó ebben a rohadtul <_„összetartó”_> :-PPP Európai Unióban, hogy egy néppel mégis érzek egy amolyan igazi testvériséget, barátságot. :respect:

Szóval, ilyen lelkiállapottal ültem le a Karbala elé: és úgy keltem fel előle, hogy köpni-nyelni nem tudtam. És arra gondoltam, milyen nagyszerű, hogy ezekkel a lengyel emberekkel van köztünk valami régmúltba vesző, zsigereinkbe ivódott, hagyományosnak mondható barátság. :sör:

Mert a Karbala olyan szinten méltó párja az összes amcsi sivatagi viharos, magányosan küzdő, a világtól, társaiktól, erősítéstől elvágott kommandós-csapatos filmnek, hogy simán melléjük lehetne állítani. Ráadásul, nem süt belőle a nacionalizmus, a nemzeti felsőbbrendűség, mint amerikai társaikból…

Eszméletlenül büszke vagyok a Karbalára, a lengyel katonákra, akik ezt végigcsinálták-átélték, és a lengyel filmesekre, akik ezt a filmet elkészítették: apait-anyait beleadva. :respect:

Nem úgy néztem, és ti se úgy nézzétek ezt a filmet, hogy „ó, hát ilyet már láttunk! az amcsi ez-meg-az filmben is pont ilyen volt a szitu!”. Én úgy néztem, és nektek is ezt javaslom, hogy ez nem valami távoli USÁ-s, amerika kapitányos, zászlólengetős hősiesség: ez lengyel katonákkal történt meg, akik a testvéreink. Csupán egy ugrásra élnek tőlünk. Talán mi is a helyükben lehettünk volna… vagy lehetünk még, valamikor.

Erről, a 2004-ben történt heroikus csatáról semmit sem tudtam – és engedtessék meg nekem, hogy megelőlegezzem azt, hogy ti se nagyon ;-) –, de a neten rákeresve azért találtam egy-két informális helyet a történtekről.

Idézek innen-onnan: jobbnak tartom, mint magamtól írni róla egy rövid tartalmat.

Polish Army - Karbala 2004 Battle of City Hall 

„Karbala 2004, Battle of Citty Hall. 32 Polish and 16 Bulgarian soldiers (Polish 17 WBZ second reccon squad i have no info about Bulgarian unit) were defending for 4 days City Hall in Karbala, they were surrounded by unknown number of rebeliants (from 400 even up to 1500). Only after first day of firefight Polish and Bulgarian troops killed 80 and injured up to 120 rebeliants.”

Egy másik oldal így emlékszik meg az esetről:

 Karbala film

„In Karbala, in the centre of the city and its town hall, one of the most violent battles is being fought. Defending the town hall are only 40 Poles and 40 Bulgarian soldiers. Facing them are hundreds of the rebels.Muslim extremists shoot assault rifles, grenade launchers and all types of weapons at their disposal. The greatest fear of the European contingent soldiers is running out of ammunition. The battle continues throughout the whole night, the soldiers killing between 80 and 100 rebels. The Bulgarian and Polish soldiers use the bodies of dead enemies as makeshift shields.”

…

Ezt a csatát meséli el, mutatja be a film, ennek a 4-5 napnak a történetét: amiben minden benne van, amitől undorodik egy ember a háborúban – és minden, amitől a katonák hősök, hősi halottak, vagy éppen… a bátorság tesztjén elbukók lehetnek.

 

Tetszett, hogy itt minden katona ember: nem kiművelt, félisteni szuperhősök, hanem emberek – félelmeikkel, hibáikkal, gátlásaikkal, rossz döntéseikkel együtt. És mindezek ellenére, vagy inkább mindezekkel együtt tudnak és mernek harcolni, élet-halál kérdésekben dönteni.

Nem. Igazából nem is nagyon kell mást mondani a filmről.

Szerintem: must see. :thumbsup:

A végére még beillesztek egy képet, amin egyenruhában Bartlomiej Topa, a lengyel parancsnokot megformáló színész áll, mellette civilben pedig az a Grzegorz Kalichak látható, aki a valóságban vezette a lengyel-bolgár közös egységet a négy napos csatában. :respect:

“The film must portray that not only the history of the First and the Second World War had its heroes. Many fighters, who now live all around us, deserve that title. It should demonstrate that in Iraq in 2004, despite having inferior equipment, we carried out something that many experts would consider impossible. And we did it with charisma, courage and determination.”

Grzegorz Kalichak, officer of the 17th Mechanised Polish Brigade.
In 2004 he led the defence of the Town Hall in Karbala.

Polak, Węgier, dwa bratanki / I do szabli, i do szklanki / Oba zuchy, oba żwawi / Niech im Pan Bóg błogosławi."

"Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát / Vitéz s bátor mindkettője / Áldás szálljon mindkettőre."

Spotlight: Egy nyomozás részletei

Ez meg valójában… szerintem filmként nem működik. :-/

Dokumentumfilmként igen: nade nem az. :-/

Döbbenetes témát boncol, örülök, hogy ez felszínre került, és hogy voltak/vannak még olyan újságírók is, akiket nem csak a bulvár, a celebek, és a szenzációhajhászás érdekel. :thumbsup:

De egyszerűen: filmként nem tetszett. :-/

Mert marhára nem alkalmas szerintem azt izgalommá kihegyezni, hogy vajon az újságíró megkapja-e a kérvényezett titkosított dokumentumokat (törvényes úton igényelve a hivatalból, nem ám, sutyiban, egy sikátorban!), avagy sem.

Remélem, hogy soha többé nem történik senkivel hasonló – és hogy azok, akik ilyet elkövettek, kiherélve fognak a Pokolban rohadni az idők végezetéig… :-OOO –, de… ezt „nagy” filmre, és nem dokura tenni…

…szerintem, tévedés volt.

Persze, az Akadémiának bejött.

Turbo Kid

Azt hittem (reméltem…), hogy ez lesz az igazi 2015-ös posztapok film, nem az agyonhájpolt MMFR.

De a Turbo Kid sem tudott néhány jó pillanatnál többet nyújtani: egészében véve… azt hiszem, inkább felejthető. :-/

Munro Chambers és Laurence Leboeuf nagyon jó főkarakterek voltak. Bírtam őket. :sör:

Volt egy-két amolyan igazán belemenős, agyelborult brutális (véres), fekete poén benne, amiket értékeltem. :-DDD :thumbsup:

De a félkezű cowboy, és a Zeus-nak nevezett főgonosz (Michael Ironside) olyan sablonok voltak, hogy nekem a fal adta a másikat… :-PPP

És a történetvezetés is igyekezett egy jól megválasztott, hatalmas bölénycsordák által szélesre, és keményre tiport, nyílegyenes ösvényen maradni… :-PPP

Egy piszok jópofa történet lehetett volna, ami újszerű, bátor, meglepő és emlékezetes dolgokat vállalhatott volna fel!

…de túl gyáva volt hozzá. :-(((

:shameonthem:

Le concert – A koncert & Dieci inverni – Tíz tél & Mojin – The Lost Legend

Egy meglepően remek film :thumbsup: – és két… hm… „futottak még” (erre a kettőre nem is akarok/fogok sok karaktert pazarolni). :-/

Le concert – A koncert

Ez volt ám a fantasztikusan kellemes meglepetés! :sör:

Gondoltam, hogy valami vicces marhaság, ami szódával elmegy – de annál jóval több lett. :thumbsup:

Mert nevettünk rajta sokat, remek egyedi karakterek sorakoztak fel benne, felcsendült benne számtalan csodálatos dallam-zene, és közben kibontakozott előttünk egy régi dráma, egy nyomasztó tragédia, amit főhősünk-főhőseink megpróbálnak elmondani, feldolgozni.

Így egyben volt nagyszerű alkotás. :respect:

Hogy alapvetően miről is szól?

„Brezsnyev idejében Andrej Filipov (Alekszej Guskov) világhírű művész volt, a Bolsoj zenekar karmestere, de miután zsidó zenész-kollégái védelmére kelt, nyilvánosan megaláztá,k és a nép ellenségeként megfosztották rangjától és munkájától. 30 évvel később a zenekar székhelyén – ahol takarítóként dolgozik – véletlenül hozzájut egy hivatalos felkéréshez, és magát a Bolsoj hivatalos karmesterének kiadva, az általa összeverbuvált, régi zenészekkel fellépni indul, Párizsba.”

Az orosz-francia-olasz-román-belga koprodukcióban készült alkotás igazán színes színészi kavalkádot, és sokszínű/szintű történetet hoz tető alá, ahol az ember nem is tudja, kit szeressen a legjobban.

Oké, a két főszereplő drámája, a karmester Andrej „The Maestro” Filipov (Alekszej Guskov), és a szólóhegedűs, Anna-MarieJacquet (Mélanie Laurent) a maga szintjén a legizgalmasabb, de mindkét karakter (színész) inkább visszafogott játékával tűnik fel, és amikor egy-egy ilyen szereplő tud izgalmat, mélységet adni a történetnek, itt láthatóan – drámájuk ellenére – nem válik a történetmesélés előnyére két ennyire introvertált főszereplő.

Talán a mellékkarakterek extrovertáltsága hivatott volna pörgetni a cselekmény: de ott meg mondhatom, hogy a nagy többséggel átestek a ló túloldalára: azaz a zenekar nagyjára még csak nem is emlékszem, hogy ki-kinek a fia-borja. :-/

A zsidó apa és fia duó meg egyenesen túlpörgetett paródiahuszárok voltak, akiken az idő előre haladtával egyre kevésbé lehetett mosolyogni – míg a végén el nem jutottunk az totál idegesítő, tök felesleges figurák szintig. :-PPP

Ám szerencsére volt három olyan remek, fontos mellékszereplő, akiknek a vállán nyugodtan pihent a film gerince. :sör:

Ivan Gavrilov (Valerij Barinov), a Bolsoj volt KGB-s turnészervezője; a vezető csellista Sasha (Dimitrij Nazarov); és a roma szólóhegedűs, Vaszilij (Anghel Gheorghe). :respect:

Ők hárman tették a legtöbbet azért, hogy a film ne fulladjon se szentimentalizmusba, se unalomba, se bohócparádéba, és a komoly zene megcsúfolásává se váljon.

Hármuk közül leginkább Anghel Gheorghéról szeretnék szólni, akinek virtuóz hegedűjátékát csodálva még én, a laikus is leesett állal respektáltam, és valahogy az a fixa ideám lett, hogy ez az úriember valóban igazi zenész lehet. :respect:

És naná, hogy az! :sör:

Ő a „Taraf de Haïdouks” nevű román zenekar hegedűse, akik már több lemezt adtak ki (többek között a Maškaradǎ címűt, amin Bartók és Kodály műveket is „re-gypsyfy”-osítva adnak elő), és annyira világhíresek, hogy Johnny Depp is kiemelten szereti őket, már jártak és zenéltek a házában is, valamint szerepeltek a „The Man Who Cried – A síró ember” című filmjében. :eeekkk:

Természetesen, volt még egy főszereplője a filmnek: a komoly zene, és Csajkovszkij.

És hogy mennyire sikerült ezt úgy interpretálni, hogy ne „feküdje meg” egy átlagos, a komoly zenében netalán járatlan ember gyomrát? Hát, a magam részéről a végén úgy voltam vele: lehet, hogy meg kellene hallgatnom egy-két Csajkovszkij művet. Ami azért szerintem nem kis szó. :respect:

Nagyszerű élmény volt ez a film – és örülök, hogy rajta keresztül megismerhettem egy kicsit Csajkovszkijt, Anghel Gheorghét, és a Taraf de Haïdouks zenekart. :thumbsup:

Dieci inverni – Tíz tél

 

Camilla (Isabella Ragonese) és Silvestro (Michele Riondino) kapcsolatának tíz évét öleli fel.

Nekem egy csapás volt. :-PPP

Se a lány, se a fiú nem volt szimpatikus, és a tíz éves kínlódásuk egymás körül kábé annyira volt érdekes, mint a vízállásjelentés. :-///

Igazi életrabló. :suxxx:

Mojin – The Lost Legend

…amikor a kínai filmesek valamiféle érthetetlen apropóból kifolyólag eljutnak oda, hogy meg kéne csinálni a Tomb Raider, a Múmia, és az Istenek fegyverzete keverékét.

Aztán lesz belőle egy ilyen film, amivel… hááát… legalábbis nem nagyon vagyunk előrébb, ugye. :-/

A karaktereket meg hagyjuk már, mert ilyen kétdimenziós, kartonból kivágott figurákat szerintem a 2 éves Máté fiam is összehoz, ha kicsit rákoncentrál. :-/

Nem akarok olyan, szerintem totál bullshit dolgokat benyögni, hogy „de bezzeg szép a látvány”, mert az ilyenektől én is agylobot kapok – viszont mást meg nem nagyon tudok a javára írni. :-P

Meg legalább rövid volt, ugye.

Nem. Még az se.

:afrancba:

:-PPP