Két nagyszerű sorozatélmény… végre! :sör:
Childhood’s End
s01 – A gyermekkor vége
Nem, nem olvastam. :shameonme:
De az azonos című SyFy
minisorozat viszont nagyon bejött. :thumbsup:
Alapvetően csak egy gondom van az egésszel: miszerint ez
nem sci-fi.
Hanem misztérium.
Ám annak kiváló. :sör:
„Letaglózó és
felemelő” – írta a filmfelirat egyik fordítója, „Falatka (@falatka2003)” a twitterén, és én maximálisan egyet
tudok vele érteni. :sör:
Gondolkoztam a dolgon, és úgy érzem, nem tudok
spoilermentesen írni az élményről, szóval, ettől a mondattól kezdve:
SPOILER WARNING!!!!
A film, a történet víziója szerintem (legalábbis a SyFy interpretálásában) valahol a
valláson, az „istenhiten” csapódik le: ergo, Isten elküldi (ráereszti) a Sátánt és ördögeit a
Földre, hogy – akarata szerint – elhozzák az emberiség végét.
Azért ez erősen egy vallási (vallásellenes?) vízió.
De félreértés ne essék: annak viszont döbbenetesen jó
(mondom én, a hívő keresztény).
És ez nem úgy történik, hogy kénköves eső hullik alá, és
az ördögök véres agyarral szaggatják szét a testeket-lelkeket: pont
ellenkezőleg.
Egy csodálatos aranykor jön el: megszűnnek a háborúk,
megszűnik az éhezés, a nélkülözés, minden ember boldog, elégedett, és kiegyensúlyozott
lesz.
Ám az egésznek az a célja, hogy kiforrjon egy új,
különleges emberi generáció – és hogy a „régi” pedig amúgy „boldogan” fogadja
el a… végét. A Véget.
Úgy gondolom, hogy a SyFy
minisorozata a feszültségben, a történetvezetésben a legerősebb.
Volt olyan rész, amit szinte moccanás nélkül néztünk
végig, döbbenten bámulva a képernyőre. :thumbsup:
Szándékosan ébreszt fel az emberben olyan ősi félelmeket,
amiket elsősorban a vallás táplált belénk – még akkor is, ha volt balszerencsénk
a szocializmusban felnőni.
És innen jön az igazi „pofon” a végén, amikor az egyszeri
néző (vagy legalábbis én…) ráébred arra, hogy az ördögök igazán empatikus,
humánus, jóindulatú lények, akik emberségesebbek és megértőbbek az emberekkel
szemben – mint az a „Felsőbb Hatalom”, aki/ami valami „Nagy Terv” alapján,
jeges fővel, érzelemmentesen döntött a sorsuk felől.
Mivel hiszem, és vallom azt, hogy a Sátánnak nincs _„azonos”_ hatalma Istennel, és az
ördögök csak addig tudnak elmenni, ameddig a Mennyei Atya megengedi nekik – így
számomra teljesen elfogadható volt, hogy a „láncos kutya”, illetve, az
egyáltalán nem jeges, és szenvtelen, hanem inkább bölcs, megértő, és emberséges
„ítéletvégrehajtó” szerepében láttam Karellent
és társait.
Akik a „Felsőbb Hatalom” akaratának egyszerű végrehajtói
csupán.
És igyekszenek ezt a „munkát” mind a „megbízó”, mind az „elszenvedő”
szempontjából tisztességgel, és empátiával elvégezni.
Ennek fényében talán nem is meglepő nektek, hogy számomra
a Karellent megformáló Charles Dance alakítása lett a
legemlékezetesebb. Minden értelemben. :sör:
Ám ez nyilván kritika is az összes többi szereplővel
szemben, akik közül egy sem tudott megfogni, megérinteni – és bár igazából _egységesen_ az Emberiség sorsa
érdekelt, de a film (fő)szereplőinek egyéni sorsa… nem tudott megfogni, bevonzani.
:-/
És ez azért hibául felróható a készítőknek, azt hiszem…
:-(
Nem tudom, mennyire azonos a SyFy minije Arthur C. Clarke
eredeti művével, és mennyiben tér el attól, de azt tudom, hogy a SyFy interpretálása (hibái ellenére)
nagy hatású, nyomasztó… mégis felemelő alkotás lett. :respect:
Az egyik legizgalmasabb, legemlékezetesebb,
legelgondolkodtatóbb minisorozat, amit valaha láttam.
:thumbsup:
Must see. :sör:
Sherlock (Holiday
Special): The Abominable Bride (s04e00)
Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki visszakapja a
kedvenc játékát. :-))) :sör: :thumbsup:
Majd’ két évvel ezelőtt nem éppen „boldog” hangulatban búcsúztam kedvenc detektívemtől…
…ám most azt mondom: játékossága, ötletessége,
eredetisége teljében tért vissza újra közénk!
:sör: :thumbsup:
Nem, egyáltalán nem érzem azt, hogy „amolyan” történet
nélküli „kosztümös nosztalgiázás, üres
tribute jópofizás” lett volna – szerintem épp ellenkezőleg!
Pont, hogy nagyszerűen kihúzta a sárból a történet
elakadt (megfeneklett…) szekerét, és egy fantasztikus kezdőlökést adott neki az
új évadra, és nagyszerűen kötötte össze a harmadik és a negyedik évadot!
:respect:
Oké, meglehet, hogy ne adjatok a véleményemre (most se…
:-P ;-) ), mert amikor megütötték a fülemet a sorozat zenei főmotívumának oly’
rég hallott taktusai, akkor egyszerre sírtam és nevettem, beleborzongtam és
kimelegedtem – és boldognak éreztem magam, mint egy jóllakott csecsemő.
:-DDD :-OOO :igenigenigen:
Kati úgy nézett rám, hogy szerintem tutira vette: „nah tessék, tudtam, hogy ez egyszer
bekövetkezik… most ment el végképp az esze…”.
:-)))
Imádtam ezt az epizódot, minden egyes pillanatát.
:respect:
Ugye, nem lesz ennél rosszabb a negyedik évad sem… Ugye,
nem?!?!
:sör:
Várom.
:thumbsup:
Benedict
Cumberbatch, Martin Freeman, Mark Gatiss, Steven Moffat
:respect:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése