The
Philosophers – After the Dark – A sötétség után
„Én költő vagyok.”
Néha az embernek sejtelme sincs, hogy miféle film elé ül
le.
No, persze nem úgy, mint anno, a moziban, amikor a
fateromat elrángattam egy-egy filmre 10-12-14 évesen (hja, mert már akkor is én
voltam odahaza a „filmguru” ;-) – és itt nem a „filmgurun”, hanem az _odahazán_ van a hangsúly… :-) ), hogy a
nézőtér elsötétedésekor odasuttogta jó apám: „akkor mit is nézünk most?!”. :-)
Mert általában azért a minden egyes kiszemelt film
szinopszisával, fő cselekményvonalával tisztában vagyok – különben be se vállalnám
azokat, ugye… –, és az nem is nagyon lep meg, amikor a film megvalósítása jóval…
hm… „soványabb” annál, mint amit reméltem, mint amit a film előismerete
sugallt.
De az azért meg tud lepni – természetesen örömteli módon –,
amikor egy film „túlüti” a várakozásomat, és amolyan boldog elképedéssel állok
fel a székből utána.
Ilyen ritka film „A
sötétség után”, barátaim. :respect:
Első olvasatra (mármint, a film iránti érdeklődésem
felbuzdulásakor, az első „fülszöveg”/ajánló után) úgy éreztem, hogy nagyon
hasonlíthat a 2009-es angol „Exam – A vizsga” című alkotásra, és
mivel azt a remek egyhelyszínes thrillert csíptem anno, gondoltam, várhatóan ez
a 2013-as „klónja” sem lehet rossz. :sör:
Nos… mea culpa. Mea maxima culpa.
Mert az összehasonlításom az Exam-ra dicséret – de A sötétség után-ra sértés, annyival
jobb/több egyik a másiknál. :respect:
Valóban, itt is „vizsga” van, mint a 2009-es angol
filmben, de az amerikai-indonéz film vizsgája jóval többről szól, mint „alkalmasság
egy állásra”: itt elsőre úgy tűnik, hogy jeges, számító logikából vizsgáznak a
diákok – de közben pedig emberségből. Emberiességből. :respect:
„Én költő vagyok.”
És bár az előzetes ismereteink szerint tényleg simán
lehetne „A sötétség után” szintén
egyhelyszínes, mint az „Exam”, egyáltalán nem az. Sőt.
Nagyon is sokhelyszínes, nagyon is sok, nagyon is színes ;-).
Sokat beszélek rébuszokban?! Bocs, guys. :sry:
De egész egyszerűen nem akarom elrontani nektek sem a
rácsodálkozás élményét: élvezzétek ti is úgy, olyan nyitottan, olyan
fesztelenül, olyan spoilermentesen, ahogy én tettem. :sör:
Ám egy jelenetet mindenképpen meg kell említenem (take it
easy, no spoilers! :beer: ;-) ), amin egész egyszerűen leesett az állam.
Amikor Petra (Sophie Lowe – Czető Zsanett magyar hangján :thumbsup: ) elmondja az ő megoldását
a vizsgafeladatra, az valami… hátborzongatóan csodálatos. :leborul:
Olyan tökéletes egységben van a kép, Czető Zsanett elbűvölő-megigéző hangja, és a _mondanivaló_, hogy az ember egyszerre érzi azt, hogy összecsuklik,
mint a colostok – és azt, hogy felemelkedik hamujából, mint a főnixmadár.
…
Nem több ez, mint egy film, gyerekek, egy fikció, egy
kitaláció, egy szellemi maszturbálás ;-) :-P… mégis, képes visszaadni az
embernek a hitét. Hogy hiába Mr. Zimit
(James D’Arcy… akiben én a film
teljes egészében jelenlegi diktátorunkat láttam… :-/ :-P ) kikényszerített, erőszakos,
jeges-hamis „filozófiája”, a kőszívű, érzéketlen „logikája”,
fegyverrel-halállal-fenyegetéssel kizsarolt helye(i)… az ilyen embernek nincs
jövője egy „elképzelt idővonalon” sem.
És hogy a humánum, az emberség mindig többre fog vinni
minket, mint a fegyverek által kizsarolt és betartatott jéghideg, könyörtelen,
embertelen logika. :respect:
„Én költő vagyok.”
És hogy ez a film 5,7 az imdb-n?! :-PPP
Ahol a MM:FR 8,3-as, az Avangers
8,2-es, a The Raid: Berandal 8,0-s, az „Iron Man” 7,9-es, a The
Equalizer 7,2-es és a John Wick 7,1-es – ott számomra
egyértelmű, hogy a „Cruel & Unusual” csak 6,6-os, és „A
sötétség után” pedig csak 5,7-es
lehet…
The Children of
Huang Shi – A selyemút árvái
Amikor az ember azon töri a fejét, hogy „mi is volt a
harmadik film címe, amit mostanában láttam, és amiről írni akarok…?!” – akkor
az azért egy sokatmondó jel…
Nem mintha nem érintenének meg a valós történetek, a
megtörtént eseményeken alapuló filmek… de valahogy „A
selyemút árvái”-t nem sikerült úgy interpretálni, hogy _valóban_ „üssön”. :-/
Jonathan Rhys
Meyers által megformált karakter valahogy a film teljes egészében sikeresen
távol tartott magától, és nem sikerült megszerettetni magát velem – így kívülállóként
néztem végig az odüsszeiáját.
Nem hittem el róla/neki semmit: hogy hogyan tudna/tudott
volna újságíróból elkötelezett tanítóvá-gyámmá-apafigurává válni, hogy bárkit
tudna inspirálni-lelkesíteni bármire, hogy lett volna valóban
hite-ereje-kitartása egy hihetetlenül hosszú útra indulni tanítványaival-gyermekeivel.
Nem hittem el neki/róla semmit. :-///
Nem is nagyon lehet, de nem is nagyon kell ezt ragozni,
azt hiszem. Nincs is hozzá kedvem. :-/
Szerintem a 2011-es, Christian Bale fémjelezte „The Flowers of War” 100x többet ér a témában.
:respect:
I Love You, Man
– Spancserek
Végig azon gondolkodtam: „ez most komoly? mert viccnek
nagyon szahar lenne…”. :-PPP
Persze, nyilvánvalóan nem komoly, és nyilvánvalóan
túlzok, mert bár szvsz nagyon sok „égő”, kínos tréfarépa sorjázott benne, és
jópárszor felnyögtem, mint a szügyön szúrt bika :-P ;-) de azért el kell
ismernem, voltak benne azért momentumok. Egy-egy (véletlenül… :-P) elszórt jó
poén.
De, ha ajánlanom kellene bárkinek is – akkor inkább nem
ajánlom. :-P
Ha valami ilyen „esküvős havercimbi”-komédiára vágytok,
akkor ott a remek „Bérhaverok”. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése