Fura, a sors különös fintora, amikor egy „Pride” című filmet megnéz az ember, és
utána büszkének érzi magát. Pedig nem is meleg, és nem is bányász. ;-)
Fura, mert leült a film elé azzal, hogy lesz „egy
melegek a bányászokért felütésű marhaság, ami eleve nonszensz – Angliában? 1984-ben?! Non-szensz! :-PPP
–, de biztos lesz benne egy csomó röhögséges szituáció, ahogy a melegek a
bányászokkal _összemelegszenek_,
érted, ugye?! ;-) :-)”.
:-///
:sux:
Fura, mert leülsz a tévé elé – előítéletes seggfejként…
:shameonme: –, és azzal, hogy majd jókat fogsz röhögni az „Őrült nők bányáján”… :-P
…aztán meg csak nézed-nézed, a szemed néha elhomályosul,
és valahogy… annyi jóleső érzés tölt el. Hogy emberek vagyunk, hogy ők is
emberek, és milyen jó, hogy te is ember lehetsz. :thumbsup:
És büszke vagy. Büszke vagy rájuk – büszke vagy a
melegekre – büszke vagy a bányászokra – büszke vagy magadra, mert ember lehetsz:
akár még egyszer olyan nagy és nyíltszívű is, mint amilyenek ők. :respect:
De megmondom őszintén, én a film végén sem hittem el ezt
az egészet. :meaculpa:
Azt mondtam, egy gyönyörű, emberi film, egy megindító fikció
arról, hogy milyen is _lehetne_, vagy
_lehetett volna_, ha akkoriban tényleg
ilyenek _lettek volna_ az emberek.
És éjféltájban (a film után) rákattantam a netre… és
egészen leesett állal vettem tudomásul, hogy _tényleg megtörtént_ és _tényleg
így történt_. :respect:
A színészek pedig… egyszerűen köpni-nyelni nem tudok.
Én mindig is hirdettem, hogy micsoda nagyszerű, egészen
fantasztikus színészek vannak Angliában, meg úgy a világon – de ami ebben a
filmben volt. :leborul:
Dominic West –
ne csináld már! Ki castingolta őt erre a szerepre?! Ki az az… elcseszett zseni?!?!
:respect: Egész egyszerűen lubickolt a karakter bőrében, és a szó legjobb, és legnemesebb értelmében, a
története film volt a filmben. :leborul:
Andrew Scott –
hisz tudjátok: ő akkor se tudna rosszul játszani, ha szándékosan akarna! :-)
:sör:
Paddy Considine
– döbbenetesen eltalált casting ismét! :sör: Pont ő kellett ennek a melegszívű,
nyitott embernek a szerepére! :sör:
Imelda Staunton – ne már! :respect: Az
ember egyfolytában meg akarta ölelni, annyira kedves és szeretetreméltó,
őszintén határozott asszonyt alakított. :thumbsup:
Menna Tusler –
ilyen édes idős hölgyet: az ember szinte szerette volna nagymamának. :-)
Bill Nighy – Ő
pedig… Bill Nighy. „A” Bill Nighy. :megarespect:
De igazságtalan lennék, ha nem emlegetném fel a nagyszerű
fiatalokat, akik lelkesen vitték a hátukon a terheket, és méltó játszótársai
lettek a „nagyoknak”.
Ben Schnetzer (The Book Thief), George MacKay, Faye
Marsay, Joseph Gilgun.
Nélkülük nem lett volna tökéletes ez a film.
:respect:
Fantasztikus alkotás volt, emlékezetes, feledhetetlen –
végtelenül emberi.
:leborul:
Matthew Warchus
rendezte, és Stephen Beresford írta.
:thumbsup:
…de a való Életből merítették.
:respect:
Katicám a végén megjegyezte: „ezt a filmet kellene Orbánnak végignézni”.
Én akkor egyetértettem vele, de mára rájöttem, hogy felesleges
lenne: mert ez a film annak szól, aki emberséges, akiből még nem veszett ki a
humánum, aki más embertársát nem nézi semmibe – ez a film annak szól, aki
elkeseredett, aki azt hiszi, nincs már remény, hogy csak egymás torkát harapó
farkasok vagyunk, voltunk, leszünk, és ez sosem volt, sosem lesz másként.
Hitet ad, hogy: „de!
volt másként! 1984-85-ben Angliában másképp volt! és ha akkor és ott lehetett,
hát ne mondd, ne hidd, hogy 2015-ben nem lehet!”.
:respect:
Must see.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése