Myeong-ryang – The Admiral: Roaring Currents – Myeong-ryang csatája

Jesszusatyaúristen…

Mondtam már többször is, hogy alapvetően egy lyukas, moslékos vödörben élek, ami ki van dobva a szemétdombra :-P… ezért bukkanok _kiba…ltázottan orbitális filmekre a bemutatójukhoz képest évekkel később_ :-PPP :shameonme:

…és azt is mintha említettem volna, hogy a dél-koreai filmek rulezolnak. :respect:

És most megint beba…ltázott a mennykő Dél-Koreából. :roaringcurrents:

Uramisten…

Majd, ha egyszer lesz egy kis időtök, olvassatok már utána egy döbbenetes koreai hadvezérnek, akit úgy hívnak, hogy Yi Sun-sin (1545-1598).

Aztán, ha esetleg elképedtetek, hogy miket művelt ez az ember, érdemes leülni a Myeong-ryang elé, ahol a legendás Yi Sun-sin-t nem más, mint a nagyszerű Min-sik Choi (Oldboy, Crying Fist, Sympathy for Lady Vengeance, I Saw the Devil) formálja meg.

És itt azért egy pillanatra megragadnám az alkalmat arra, hogy Min-sik Choi nem _csak_ az Oldboy-ban játszott :-P ;-). A magam egyvágányú véleménye az, hogy amíg a Crying Fist-et nem láttátok tőle, addig dunsztotok sincs, hogy mekkora nagy színész is ez a nagyszerű úriember. :respect:

Visszatérve a főtémához: Myeong-ryang. :respect:

 

Ez a csata a koreaiak Thermopülá-ja, a Szalamisza – Nándorfehérvára. :respect:

Amikor 12 (más források szerint volt az 13 is… :-P ;-) ) koreai hadihajó állt szemben… a japán inváziós flotta 330(!!!) hajójával.

A dél-koreai történetírás szerint ez nem mese, és ahogy a film interpretálja, az valami egészen hihető.

:respectagain:

A korábban flottaparancsnok Yi Sun-sin szinte a semmiből hozta létre a koreai hadiflottát 166 hajóval – ám koholt vádak alapján börtönbe vetették, és majdnem halálra kínozták…

…ám az utolsó pillanatban kegyelmet kapott, és újra visszahelyezték a flotta élére: amiből addigra (a „remek” parancsnoklásnak köszönhetően… :-P ) csak 13(!!!) hadihajó maradt. (Igen, a csata kezdetére még ez a szám is módosul… :-/ )

Iszonyú esélytelenséggel – és végtelen félelemmel várják az emberek a japánokat, és Yi Sun-sin parancsait…

…és egészen döbbenetes az a stratégia, ahogy az admirális felépíti a csatatervét.

Innen pedig minden szó elcseszett spoiler lenne, ezért nem is mesélek róla tovább. :sör:

Számomra a legnagyobb ázsiai kosztümös csatafilm John Woo feledhetetlen Red Cliff-je (nem a megnyomorított-megrövidített, hazánkban is kapható csonka dvd verzióról beszélek! :-P hanem az _eredeti_, két részes, összesen 288 perc játékidejű filmről!), amit 80 millió dollárból forgattak.

A Myeong-ryang büdzséje 18,6 millió dollár – de azt mondom, „kistestvérként” is nyújt majdnem akkora élményt, mint a Red Cliff. :sör: :thumbsup:

Komolyan, már azon agyalok, hogy mikor nézem meg újra (és semmiképpen nem angol szinkronnal – ahogy elsőre… :-/ – mert rohadtul idegesített, hogy nem _eredeti_ nyelven hallom a színészeket).

Elképesztően nagy alkotás. :respect:

A további szócséplésért pedig kár lenne.

Must see movie, my friends.

:leborul:

St. Vincent & So weit die Füße tragen – Ameddig a lábam bírja

St. Vincent

Nekem már eleve gyanús volt, hogy a mára cool, laza „antisztárrá” ;-) lett Bill Murray valami überfa… überfrankót ;-) fog dobni ezzel a filmmel – de hogy ennyire telibeverten jó lesz, arra azért nem számítottam. :sör: :respect:

Komolyan mondom, épp olyan remekül áll Bill Murray-nek a fergeteges St. Vincent, mint Clint Eastwood-nak a feledhetetlen Gran Torino – és azért ez már jelent valamit. :respect:

Én annyit röhögtem a számolatlan finom és számos durva poénján, hogy az valami elképesztő :-D és bár számítottam rá, hogy lesznek benne „elcsendesítő”, komoly részek is (ami meg is történt :thumbsup: ), azért azon megdöbbentem, amikor hirtelen teleszaladt könnyel a szemem… :megarespect:

Pedig láttunk már olyat a filmtörténelemben, amikor egy idős (vén ;-) ), megkeseredett (cinikus), emberkerülő (embergyűlölő), szókimondó (trágár), piszok alak (szemétláda ;-) ), valahogy találkozik egy kedves/szerethető/elesett/vagány/laza/bezárkózó kissráccal, és barátság szövődik közöttük, amitől mindketten többek-jobbak lesznek.

Hm… sőt, nemhogy „láttunk már olyat”, hanem egész komoly hagyományai vannak ennek témának/szcénának.

Mégis. :thumbsup:

Mégis azt mondom, hogy nem pusztán „nem baj”, hogy a St. Vincent is elkészült – hanem egyenesen megérte, és tök jó. :-) :sör:

De ebben a filmben nem csak Bill Murray a „_jó_” (illetve: ő inkább egyenesen tökéletes :respect: ), hanem a „játszótársa” is, a fiatal Jaeden Lieberher :sör: … izé… :kakaó: :-)

És ami az érdekes, hogy a másik jó pont a filmben nem annyira Melissa McCarthy (Mike & Molly) :-/ hanem sokkal inkább Naomi Watts :thumbsup:

Valamint az általam nagyon csípett Chris O’Dowd is remek a rábízott (sajnos nem annyira jelentékeny… :-/ ) szerepben.

Marha jó film lett a St. Vincent, bakker, minden ízében imádtam, és szvsz egyszer sem botlott meg, vagy nyúlt mellé – és nem torkollt az egész valami banális zsákutcába.

Nagyon bízom benne, hogy Bill Murray-t látjuk még hasonlóan remek alkotásokban – pont ilyen karcos-zúzós, telibetrafálóan tökéletes alakításokkal. :respect:

 Ezt meg azért nézzétek meg - csak a feeling miatt... ;-) :-)

So weit die Füße tragen – Ameddig a lábam bírja

Anno nagyon vártam a „The Way Back” című alkotást, amikor a Gulágról Indiába menekült egy vegyes nemzetiségű csapat egy amerikai szuperprodukcióban (Ed Harris, Colin Farrell, Mark Strong, Jim Sturgess)…

…és emlékszem  csalódásra, amit a film végén átéltem. :-/

Mert nem lehet, valahogy egész egyszerűen szerintem ezt a 4000 mérföldes brutális menetelést nem lehet átadni a nézőnek… mert tudom, hogy fájt nekik minden lépés: de egész egyszerűen _minden lépés_ fájdalmát nem lehet újra és újra átadni anélkül… hogy ez egy idő után ne lenne… hm… monoton. :-/ És az egy filmnek aligha válik előnyére.

És amikor azzal is szembesültem, hogy aligha úgy és azzal történt meg, akinek az „élményei” alapján ezt a történetet filmre vitték… Szóval, kb. … szinte nettó kitaláció az egész. :-P

Ami nem mindig gond: remek „kitalált” filmeket is lehet jól megcsinálni – de ezt nem sikerült. :-/

És most, jó öt évvel később ültem le a jóval korábbi, 2001-es „So weit die Füße tragen”-nek, ami szintén a Gulágról, de ezúttal Iránba szökő, magányos Wermacht katona története.

…amit nagyon próbáltak egy orosz (szovjet) biztonsági tiszt elszánt végigüldözésével izgalmassá tenni.

De ez számomra csak még hiteltelenebbé tette az egészet. :-///

Merthogy egy a francnyavalyában lévő büntetőtáborból/bányából (valahonnan a Kamcsatka-félszigetről) miért hagynák/engednék a biztonsági tisztet, hogy az egész országon keresztül, váltott kocsikkal (dzsip, Pobeda, vonat) végigkergessen/keressen egy szökevényt, akiről mindenki azt hitte/hiszi, hogy rég megfagyott/éhen halt/felfalták a farkasok…?!

Persze, „suspension of disbelief” meg minden – de nekem ez nem ment. :-P

Akadtak jó pillanatai a filmnek pl. a jakutok között… de a végére tartogatott több olyan ordenáré, hihetetlenül geil pillanatot, amitől visszamenőleg megutáltam az egészet. :-PPP

Pl. a Jean Valjean és Javert különös kapcsolatának másolását, és több ponton való… hm… „átvételét”. :-P

De legfőképpen nem tudom megbocsátani a botrányosan színpadias és „megcsinált” belépőt, odahaza, a templomban, Szenteste(!), az éjféli mise idején…

…ezt tényleg muszáj volt, bonyek?!?! :-OOO Nem vettétek észre, hogy ez már jóval… „túlcsordul” a befogadhatón?! :-PPP

Hja, és hogy „csak” a feleség, és a lány öleli át az apát a végső jelenetben – a tizenegynimennyi éves, soha nem látott fia meg oda se megy, ill. a többiek oda sem viszik. Ó, ó, ó… Biztosan elfelejtették a készítők, hogy van fia is. Előfordul. :-P

Aztán meg (én marha… :-P) elkezdtem utána olvasni, hogy mi is az igazságtartalma, honnan van az alapja ennek az 1945-től 1952-ig tartó, hét éves Odüsszeiának…

…és amikor azt olvastam, hogy Cornelius Rost, akinek elvileg az „élettörténete” lenne ez a dráma, 1947-ben bejelentkezett Münchenben, a regisztrációs irodán, hogy hazatért a hadifogságból… hááát… valahogy nem is nagyon lepődtem meg. :-PPP

Hja, biztos csak inspirálta a könyvet/filmet, vagy ilyesmi… vagy neki is csak úgy mesélte valaki… aki hallotta valakitől… aki látott valakit… aki éppen az álmodta, hogy valaki… Na, hagyjuk. :-PPP

Talán _lehetett_ valaki, aki _tényleg_ gyalog menekült meg/el a szibériai munkatáborból, több ezer kilométert megtéve, hosszú hónapok, akár évek alatt.

De azt már sosem tudjuk meg. Vagy ha meg is tudnánk – én már biztosan nem hinném el… :-///

És a fenti „jól sikerült” :-P fikcióknak köszönhetően, speciel már filmet se akarok látni róla. :-///

Band of Brothers – Az elit alakulat s01 & Interstellar – Csillagok között

Hát igen… valami ilyesmire gondoltam, hogy idén el lesz hanyagolva a blogom…

…na, mindegy. Ez van, és most legalább itt vagyok.

És megint ékes bizonyítékát adom annak, hogy alapvetően vödörben élek… :-P ;-)

Band of Brothers – Az elit alakulat s01

Esküszöm, meg nem mondom, hogy miért maradt ki eddig az életemből… :eeekkk:

Pedig emlékszem, hogy anno, az áldott emlékű Fantasya.hu-n ment róla a csevely, és a hype… de én valahogy nem kerítettem akkor sort rá.

Csak most. :meaculpa:

…és micsoda döbbenetesen jó sorozat ez, Istenem! :leborul:

Nem tudom, hogy verjem a fejemet a falba, hogy eddig miért nem láttam – vagy áldjam a Jó Istent, hogy végre igen!

Kihagyhatatlan. Feledhetetlen. Elképesztő. Döbbenetes.

Valami iszonyúan jó sorozat. :megarespect:

Talán ott lehet(ett) a bibi bennem, hogy nekem (anno) nem nagyon jött be a Ryan közlegény megmentése – és a Band of Brothers kapcsán mindenütt megemlítették, hogy a „Ryan közlegény alkotóitól, a nagy előd lába nyomán haladva készült el”.

Szvsz, nem említhető egy napon a film és a sorozat – és ez nem csak a műfaji korlátok miatt, hanem az óriási minőségi különbség miatt: annyival jobb minden tekintetben a Band of Brothers. :respect:

Ti már biztosan mindannyian láttátok, szóval, kár is feleslegesen pazarolnom a szót. :sör:

Életem legjobb sorozatát láthattam – ez kétségtelen. Olyan minőséget tett az asztalra, hogy azt csak etalonként lehet emlegetni. :leborul:

…azt hiszem, hamarosan meg fogom nézni még egyszer az egészet… és nem hittem volna, hogy _valaha is_ kiejtek ilyet a számon/leütök ilyet a billentyűzetemen.

Köszönet ezért a sorozatért mindenkinek. :megarespect:

Interstellar – Csillagok között

Hát igen, amikor a túlzott hype és „istenítés” miatt eleve ellenszenvvel/előítélettel/lekicsinyléssel várok egy filmet… és oly annyira nem is töröm magam azon, hogy megnézzem/bepótoljam. :-P

Matthew McConaughey olyan hype-ot kapott a True Detective-vel is, hogy _eleve_ ellenszenves volt a film, amiben ő szerepel, és (ezért) extra ömlengést kap. :-PPP

Szóval, ilyetén „várakozással” néztem az Interstellar elé…

…és ilyen az, amikor az előítéleteim dacára kénytelen vagyok behódolni. :respect:

„Sajnos” :-P ;-) be kell ismernem, hogy ez egy ritka remek film, ami nagyszerű nyomot hagyott a sci-fi palettán anélkül, hogy alienes/lövöldözős/lézerkardos lett volna.

Merész húzás volt manapság egy ilyet bevállalni, de bejött. :sör:

Dicsérhetném most sorokon keresztül az Interstellart – de nem teszem. :-P Egyrészt olvashattatok/olvashattok elég dicsérő kritikát – másrészt meg… nincs is időm rá. :-P ;-)

Ezért csak a „kötözködős” részt írom ki magamból. :-)

Amikor Matthew McC. (azért legyen ennyi elég, nem?! úgyis tudjátok kiről van szó, és másrészt nem akarom azzal tölteni az időt, hogy állandóan leírom a hosszú, és bonyolult nevét, mert szeretnék gyorsan… óóóóó… eeehhh… baszki… :gyagya: :bilux: :-S :-))))) )…

Szóval. Amikor Matthew McConaughey :-P bekerül a „kockába”, és ott kiderül, hogy ő volt a „szellem”… azért az nálam egy kicsit csapkodta a biztosítékot. :-///

Arra gondoltam, hogy ha netalán az is kiderül, hogy a porviharokat is ő csinálta egy überturbó vadászrepülő légcsavarjával, hogy aztán a por leple alatt… mittomén, akkor lehet, hogy a kardomba dőlök. :-P

Persze, szerencsére erre nem került sor ;-) de ez a „kockás” jelenetsor nekem akkor is gáz volt, még akkor is (pontosabban: főleg akkor…), hogyha ennek kellett volna lenni a film legnagyobb WTF-pillanatának.

De ettől függetlenül kifejezetten élveztem a brutálisan hosszú játékidőt. :sör:

Nekem még jöhetnek hasonló agyalós, elgondolkodtató sci-fik. :respect:

Robot Overlords

Már most megy a pocskondiázás és a fikázás – szóval, épp ideje, hogy letegyem én is garasomat.

Előzetesen _semmit_ nem tudtam róla, csak sci-fi, és óriásrobot-rajongóként… vagy óriási robotrajongóként ;-)… rábuktam, mint kacsa a nokedlire.

Megnézésre pedig azt mondom: „te, ez egy egészen kellemes tinifilm volt”.

Szerintem tökre illik a „The Maze Runner”, meg a „The Darkest Hour” vonulatba, amikről nekem… ha nem is átütő… de határozottan kellemes emlékeim vannak, mint olyan filmek, amik egy különös(en ijesztő), futurisztikus jövőképet festenek le.

 

Miután pedig megnéztem, utána olvastam a dolgoknak… és most már csakazértse. :-///

Mármint, most már _csakazértse_ fogok beállni a gyűlölködők és a köpködők közé: főleg, miután megtudtam, hogy 21 millió dolláros költségvetésű, angol független filmmel van dolgom.

(A „The Darkest Hour” 30 millió, a „The Maze Runner” 34 millió költségvetéssel gazdálkodott + reklám, ugye…)

A sztori érdekes, a robotok klafák, a fiatal színészek pedig nagyon jók: Callan McAuliffe, Ella Hunt, Milo Parker, James Tarpey. :thumbsup:

Ben Kingsley és Gillian Anderson pedig profikként hozzák a rájuk bízott szerepet.

Hja, igen: érdemes volt a köpködő rivjúkban Ben Kingsley-t is támadni, hogy „hö-hö, emlékeztek még arra, hogy ez az ember valamikor Oscart kapott?!”.

Emlékszünk, hülyegyerek, én legalábbis igen – és te?! A te fejed vödörben volt 1982 óta?!?!

Azóta láttuk Sir Ben Kingsley-t pár igazán… hm… kevéssé sikerült filmben, mint a 2005-ös Uwe Boll-os Bloodrayne… :-PPP

De szerepelt közben a nyomasztó és brutális „A halál és a lánykában”, az örök klasszikus  „Twist Olivérben”, a megdöbbentően laza „Bódulatban” és a számomra feledhetetlen  „A leleményes Hugóban”. Hogy csak a kedvenceimet kapjam ki a sorból…

Szóval, ne csesztessük már Ben Kingsleyt – főleg ne ezért a teljesen korrekt alakításáért, egy teljesen rendben lévő tinifilmben. Ha kérhetem. Gyökér. :-PPP

Komolyan mondom, még bele is lovallom magam – szóval, inkább abbahagyom.

Próbálok higgadtan rivjúzni. :sör:

Nekem tetszett az alapötlet: robot igázzák le a világot, és mindenki kap egy helyre kis elektronikus implantátumot a nyakába. Ez csupán egy célt szolgál: senki nem hagyhatja el az otthonát – aki mégis, annak az implantátuma rögtön bejelez, és az őrszemek azonnal le is vadásszák…

Négy fiatal otthon bütykölgeti a Playstationt, amikor véletlenül rájönnek, hogy ki lehet „ütni” a nyakukban lévő kütyüt – és akár el is hagyhatják a házukat.

Mivel Sean (Callan McAuliffe) nagyon szeretné megtalálni eltűnt vadászpilóta apját, ő ezért indul neki az éjszakának, és a többiek követik.

Ám nem csak a robot sentinelektől kell tartaniuk az ifjú renegátoknak, hanem a kollaboráns emberektől is, akik robotoknak dolgoznak, és a vezetőjük az éppen a Sean anyjára (Gillian Anderson) rámozduló Smythe (Ben Kingsley).

 

Ezt a történetet meséli el a Robot Overlords – mindössze 83(!) tiszta játékidőben, ami szvsz, még gombócból is kevés. :-)

A trükkök jók (mondom: a költségvetés mindössze 21 millió dollár!!!), a sztori kellemesen izgalmas, a fiatal színészek szerethetőek – én különösen Milo Parkert csíptem :-) –, és a sentinelek egyszerre nyomasztóak és félelmetesek. A póklábú lövészek meg határozottan ijesztőek. :sör:

Minél jobban agyalok a tegnap esti filmnézésen, annál inkább úgy érzem, hogy egy határozottan jó kis filmmel volt dolgom, amit tuti, hogy Dáviddal is meg fogok nézni – és 100%-ra veszem, hogy imádni fogja. :sör:

A végére pedig hadd tegyem ide az imdb-ről egy apuka, Phillip Turner rövid rivjúját, amivel maximálisan egyetértek: :thumbsup: :beer:

„Entertaining.

Author: Phillip Turner from United Kingdom

„I've never posted a review before.

I'm sick to death of reading reviews from nobodies full of self-aggrandising rubbish of the look-at-me-I'm-so-knowledgeable kind.

When I read IMDb reviews I want to know the answer to one question: is this film worth watching.

Answer: Yes.

Extra comment for people who need more: It is not blade runner nor star wars nor aliens nor any other visually stunning or game changing movie. It was fun to watch as long as you remember it a film for kids. Yes the story is the same basic good fights evil that, um, oh yes, 90% of all movies released in the last 20 years are about. So what. It was entertaining, it was refreshing to see a SciFi film not set in the NewYork or some other major US city. Why should every Alien invasion land on the white house lawn. I liked it. My kids liked it. We were entertained."

 

:sör: