无人区 – Wu ren qu – No Man’s Land – Senki földje & iZombie s01e01-e02

Ismétlés a tudás anyja, járt utat a járatlanért, jótól lopni nem szégyen, és aki másnak vermet ás – hja, ez az nem az :-P… – meg tribute-remake két jó barát, együtt lopják egymás borát, meg ilyesmi. :-P

Szóval, ilyen szólások és közmondások jártak a fejemben, amikor a címben szereplő alkotásokon gondolkoztam. :-///

无人区  – Wu ren qu – No Man’s Land – Senki földje

Ismét Rusznyák Csaba ajánlója :sör: (geekz.444.hu) alapján fedeztem fel magamnak egy filmet. :sör:

…és tökre lelkesen azt vártam: „na végre, a filmes ízlésem kezd végre idomulni a nagymenő, frankómegmondó filmes bloggerekéhez! lehet, hogy előbb-utóbb én is nagymenő, frankómegmondó, megkerülhetetlen filmes blogger leszek…! már csak párat kell aludni!”. :-)))

Nos… asszem, belelógott a kezem a bilibe, vagy ilyesmi… Valszeg, még van hová fejlődnöm. :-P :-/

Mert én anno nagyon örültem, amikor végre – mondjuk ki azért őszintén: nagyon sok érintett országhoz brutális csúszással… – a hollandok is felfedezték, hogy a II. világháború kapcsán van olyan érintettségük, hogy érdemes megcsinálni a saját filmjeiket a témában (2006-ban a Zwartboek – Black Book – Fekete könyv, 2008-ban meg az Oorlogswinter – Winter in Wartime – Téli háború), de mindezek ellenére azt kellett mondanom: ezeket az utakat már mások kitaposták előttük.

Jó szélesre, mint a csordajárás.  :-P

És bár eltelt (még mindig a holland háborús filmeknél vagyunk/vagyok! :-) ) az események óta több, mint hatvan év, láthattak (azért Hollandia mégsem Észak-Korea, nem?!) már pár háborús filmes feldolgozást – mégsem mertek/tudtak valami újat hozni a szcénába.

És kérdem én: akkor meg minek?! :-PPP

Hogy valaki megmutassa, hogy „olyat én is tudok, mint ti” – baszki, az nem érdem, hanem _másolás_! Az az érdem, ha nem „olyat” csinálsz, mint mások, hanem az, ha _mást_!

Többet, jobbat, újszerűbbet, merészebbet, frissebbet, új szemszöget!

Ne csináljátok már, hogy nem ennek lenne értelme…! :-OOO

Legalábbis az én egyvágányú véleményem szerint.

És akkor most hagyjuk el Hollandiát, és közeledjünk egy kicsit a „célállomás” Kína felé, és ugorjunk át Dél-Koreába.

Van egy orbitális mérföldkő a filmtörténelemben, ami megmutatja, hogy lehet – értitek?! nem csak kamu, nem átverés, tényleg, valóban megvalósítható! – olyat csinálni, hogy _zseniális tribute_.

Ami nemhogy felér az eredetivel, hanem bizonyos pontokon túl is szárnyalja azt – és mégis, közben végig érzed a tiszteletet, a szeretetet, amivel az alapfilmhez nyúl…

…és mégis: egy (nincs rá jobb szó) _zseniális_ újragondolása az eredetinek. És minden egyes másodperce megérte. :respect:

Ilyen lett Kim Jee-won elképesztő filmje a „Joheunnom, nabbeunnom, isanghannom – The Good, the Bad, the Weird – A jó, a rossz és a furcsa”. :megarespect:

Egy másodpercig sem akar kamuzni („ez egy eredeti film, ilyen még nem volt azelőtt!” :-P ), már a címmel is üzen, hogy itt bizony a „The Good, the Bad and the Ugly – A jó, a rossz és a csúf” tribute-járól van bizony szó.

Az eredmény mégis döbbenetesen jó, feledhetetlen, igazi unikum – és méltó tiszteletadás az alapfilmnek amellett, hogy mégis egyedi és különleges lett. :megarespectagain:

Szóval, lehet ilyet _is_ készíteni. Legalábbis… 2008-ban még lehetett.

És akkor végre el is értünk mai főtémánkhoz Kínába, a Wu ren qu-hoz.

 

…amikor kifutott a végefőcím, és megvallom, csalódottan bámultam magam elé, két film jutott eszembe.

„Duel – Párbaj” (1971) (Írta: Richard Matheson, rendezte: Steven Spielberg)

„No Country for Old Men – Nem vénnek való vidék” (2007) (Regény: Cormac McCarthy, a forgatókönyvet írta és rendezte: Joel és Ethan Coen)

Nyilván bőven vannak még más… hm… „familiar” :-P filmek, de nekem ez a kettő áll legközelebb a Wu ren qu-hoz.

A magam részéről úgy látom, hogy a Wu ren qu-nak két dolog miatt kell(?) „tapsolni”: mert kínai környezetben játszódik, és helyi, kínai színekkel festi meg a filmet – és azért, hogy „nahát, már Kínában is lehet ilyen „roadmovie”-t csinálni?!”.

Mert _nekem_ nem adott mást, vagy többet ez a mozi ennél. :-/

Persze, meg lehet nézni ezért (is), ha valaki egy kis kínai „local colour”-ra vágyik – de én valahogy többet szerettem volna annál, amit a film adott.

Mert amit adott, azt a hasonló zsánerfilmekből már megkaptam korábban (jól-rosszul mikor-hogy…), és szerettem volna most valami újat kapni a sólymokon, és a Góbi-sivatagon kívül is.

…és ilyesmit („Többet, jobbat, újszerűbbet, merészebbet, frissebbet, új szemszöget!”) nem nagyon találtam. Nagyítóval se. :-///

Wu ren qu nem mondja, hogy „tribute” vagy „remake” akarna lenni, mint ahogy a Joheunnom, nabbeunnom, isanghannom bátran vallotta magáról – mégis, százszor inkább annak érzem, mint a feledhetetlen dél-koreai remekművet.

Mindegy, úgysem akartam „nagymenő, frankómegmondó filmes blogger” lenni. :-P

:savanyúajóska: ;-)

iZombie s01e01-e02

 

Hát igen, ilyen még nem volt. :sux:

Pont éppen (a manapság olyannyira menő kúlság! :-P) a zombi maradt ki a „rendőrség munkáját segítő különleges adottságokkal rendelkező külsőssel együtt nyomozós”-sorozatok _eredeti_ katyvaszából.

Kik is voltak már, akikről ilyen sorozatok készültek?

„Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a házmester, a fia és a kéményseprő.” (by Deák Bill Gyula :sör: )

…most meg végre itt a zombi is! Hurrá. Éljen. A gép forog, az alkotó pihen. Nincs már mit felfedezni. Ne csoportosuljunk, emberek, ne bámészkodjunk, haladjunk tovább.

Az első résznél még azt mondtam: „na? csak nem…?!” – a második résznél meg azt: „tényleg nem”.

:ugorggyunk:

:-PPP

El Ministerio del Tiempo s01e04 & Dig s01e01

El Ministerio del Tiempo s01e04

Nem mondom azt, hogy részről-részre jobb, mert szvsz a harmadik epizódot nem tudta überelni – de azért ez is egy nagyon rendesen odapakolt történet volt. :sör:

Az átívelő szál megint „jégre került”, de az aktuális ügy volt olyan izgalmas, hogy ezt a hiányosságot képes volt feledtetni: ugyanis a minisztérium puszta léte forgott kockán.

És a fennmaradásért/túlélésért Spanyolország történelmének talán legfélelmetesebb alakjával, Tomás de Torquemadá-val, az irgalmatlan spanyol főinkvizítorral kell „birokra kelni”.

Ráadásul, most egy olyan helyzetbe kerülnek, hogy hiába hinnénk azt, hogy az Időminisztériumé az világ összes „ideje”, most mégis – csak öt nap áll rendelkezésükre, hogy megmentsenek valakit az inkvizíció máglyájától.

A kis csapatunk (Amelia, Julián, és Alonso) megtesz mindent, ami tőlük telhető – és közben mindenki (főleg Amelia) a „saját életében” is kihívásokkal küzd, amiket meg kell oldania.

A csapat tagjait mindig dicsértem: nem is alaptalanul, most is remekül játszanak :sör:, de most már itt az ideje, hogy említést tegyek végre a minisztérium „félelmetes és titokzatos szürke eminenciásáról” Ernestó-ról, akit a szugesztív Juan Gea formál meg, szinte átütő erővel…

…és akinek titokzatos múltját végre megismerhetjük.

És a végére tartogattak egy olyan jó csattanót/poént, ami nekem nagyon bejött. :-)))

„Imádom a jövőt!”

:cool:

:-D

Ezért pedig simán elnézem a készítőknek azt a „bakit”, hogy – nem arról volt szó, hogy éjfélkor lesz a kivégzés? Nem azt mondja-e Ernesto, hogy már csak 40 perc van hátra „kapuzárásig”? És mégis, tök világosban menekülnek…? Vagy ezek a „toledói fehér éjszakák”?! ;-)

Mindegy, semmi baj! :sör:

Azért szeretlek titeket… :-)

Dig s01e01

Hogy is mondják? „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.” :-P

Valahogy ez jutott eszembe a pilot után… :-///

Oké, Tim Kring-től (Heroes, Touch, Daybreak) mi mást is várhattam volna… :-P

…és ez tényleg olyan, mint a Touch. :-P

Mindenféle és mégis semmilyen. :-/

Összeeresztve nagy katyvaszban a vallási fanatikusok, világméretű összeesküvést szövők, zsidó misztikum, keresztény szekta, klónok, bölcsek, hatalomra vágyók/törők, és porcelánboltban gyalogló, lelki sérült FBI-osok… :eeekkk: :-O :-/

Aztán az egészet bedobják egy fazékba, azzal a felkiáltással, hogy „majd csak lesz belőle valami!”.

:-PPP

Szerintem, ez a „remek” próbálkozás nem jött össze… :-P Pontosabban hamvába holt. :-P És Tim Kring-gel számolva, valljuk be,  eleve is lutri volt, hogy be fog jönni… :-P

Egyedül Jason Isaacs karaktere ért benne valamit – de annyit meg nem ér az egész, hogy miatta nézzek egy olyan sorozatot, aminek minden _egyéb_ vonulata meg halálra idegesít… :-/

 

Sz’al, asszem – részemről ennyi volt.

:cancel: :-P

Skálmöld & Sinfóníuhljómsveit Íslands - Kvaðning

Oké. Ezt most már muszáj megosztanom veletek.

Mert nem bírok betelni vele - nem bírom abbahagyni - újra és újra meghallgatom: de nem elég hallani, mindig néznem is kell, mert olyan öröm van a zenészek arcán, olyan beleélés, olyan átszellemültség, hogy azt _látni kell_. :respect:

Ez a legmegragadóbb, legemlékezetesebb, legkarizmatikusabb, legátütőbb koncertfelvétel, amit valaha láttam. :leborul: :megarespect:

És hogy miről szól? Itt megtudhatja, akit érdekel: Lyrics translate - Kvaðning

El Ministerio del Tiempo s01e02-e03 & Víctor Ros s01e01-e02

El Ministerio del Tiempo s01e02-e03

Az igazat megvallva, a második résznél elbizonytalanodtam: hogy _tényleg_ sikerül-e valami nagyot dobniuk a spanyoloknak ezzel a sorozattal… vagy besül a remek ötlet…

Ugyanis egy kissé elvesztették a fonalat, szvsz. Hisz az első részben megjelent (meglebegtették) a renegát időügynök karakterét, aki remek keverésekre/kavarásokra adhatna okot – nem is szólva az átívelő szálról.

A második rész gyakorlatilag „jegelte” az átívelést, és azon moralizált/polemizált, hogy az időügynökök, bár nem nyúlhatnak bele a történésekbe (pillangó effektus), de mi van, ha személyes érintettségük olyan mély, hogy nem tudják betartani ezt a szabályt…?!

Ráadásul azon is elgondolkozott az ember, hogy egy-egy híres, a történelembe nyomot hagyó ember… valóban értékesebb, mint egy „egyszerű közember”? Az ő élete tényleg többet ér…?! Ki mondja ezt? Hol mérik ezt ki? Patikamérlegen? :-P

Valamint azt meg én nem értettem, hogy a fenébe változhat meg a múlt, amikor nem avatkozott be senki? Egyszerűen, csak úgy, magától? Hogy tegnap még felszállt Lope De Vega arra a hajóra, 2015-ben alszunk egyet, és hirtelen kiderül, hogy – nahát, Lope De Vega mára már nem szállt fel arra a hajóra, ahová egyébként fel kellett volna szállnia, és 2015-ig minden év minden napjában eddig fel is szállt… :eeekkk:

Mi a francnyavalya történt…?! Kilötyögött az időfolyó, vagy mi?! :-///

Sz’al, ez nekem kicsit fogfájós, mondvacsinált indok volt. :-P Na, nem mintha nem lennének ebben a sorozatban nüanszok, amikor azt mondja az ember – ha ezt egy kicsit megkapargatnánk, jobban körüljárnánk, szerintem… nem minden kóser ezzel az idő (és a film!) szabályai szerint.

De eddig nem akadtam fel ezeken – ám amikor egy rész nem köt le annyira, mindjárt elkezdek… beleokoskodni. :-)

A második epizód egyedül a „spanyolos poénokkal” hozta magát (számomra) értékelhetőre, amiken nagyon jókat röhögtem. :-D

Annyiszor „szóltak be” benne a spanyolokra, hogy a Kedvesem gyanakodva meg is kérdezte: „te, ezt a sorozatot biztosan spanyolok gyártották?!”. :-)))

Ám szerencsére a harmadik rész megint nagyon jót dobott, sőt: szvsz az eddigi legjobb epizód volt! :sör:

Újra pörgött az átívelő szál, végre megint egy nagyban játszó, nagy formátumú, közismerten pusztító ellenséggel kellett szembenézni – és a renegát időügynök ijesztően brutál nyomvonalon indult meg…

…és amikor ismét megjelent egy olasz/spanyol hős, Ambrosio Spínola (vagy Ambrogio Espínola), megint leszakadt a pofámra az ég. :sör:

Főleg, amikor Alonsóval találkoznak…

 

„- Ön Espínola, aki bevette Bredát?

- Én vagyok.”

És ahogy elnézegettem a „következő rész tartalmából” felvezetést, azt hiszem – igazából csak most fognak majd bedurvulni a dolgok. :sör:

Az évad nyolc részes – szvsz meg fogja érni a rászánt időt. :sör:

…valamint tennék ide egy képet arról, hogy a spanyoloknak akad pár nyomós érve az ellen, hogy a mi kis hazánkban lennének a legszebb nők…

 

Aura Garrido

Víctor Ros s01e01-e02

 

Szintén spanyol sorozat (ez csak 6 részes mini), és szintén „Hodoree”-nak köszönhetjük hozzá a magyarítást, mint az El Minsiterio del Tiempo esetében. :sör:

Egy kicsit Copper-feelinges, egy kicsit „Jack, the Ripper”-es, a XIX. századi Madridban játszódó rendőrnyomozós sorozat.

De… mégis szeretem. :sör:

Valahogy van egy remek feelingje (a spanyol CGI… hm… „kiforratlansága” ;-) ad valami különös, műtermi bájt az egésznek – és ez nekem bejön). Hja, a spanyol CGI eme jellemzője kiütközik az El Ministerio-ban is… De egy dolgot tesznek ellene (vagy mellette) a spanyol tévések: annyi valós, történelmi helyszínen forgatnak, amennyi(be)n csak lehet – és Spanyolországban azért bőven akadnak olyan helyek, ahol szinte megállt az idő, és harapni lehet a történelmet. :sör:

És megint csak azt mondhatom: remek spanyol színészek játszanak benne, akiket élmény nézni. :sör:

Carles Francino, Tomás del Estal, Alberto Berzal, Esmeralda Moya, Megan Montaner

:thumbsup:

 

Az aktuális („napi”) eset is mindig érdekes, de az átívelő szál nyomozása (a spanyol „Jack, the Ripper” után) is kellőképpen izgalmas, és… sötéten fenyegető. :respect:

Kár is sokat beszélni róla: 6 (hat!) részes a teljes évad – nehogy már ne nézzem végig! :sör: :-)

Arról nem is szólva, hogy itt is feltűnik a az El Ministerio Alonso de Entrerríos-a, Nacho Fresneda. :thumbsup:

…és íme, egy újabb nyomós spanyol érv az ellen, hogy a mi kis hazánkban lennének a legszebb nők…

 

Megan Montaner

El Ministerio del Tiempo s01e01 & The Last Man on Earth s01e01-e02

Pár szó egy nagyon bejövős sorozatról :sör: …

…és egy nagyon csalódást keltőről. :thumbsdown:

El Ministerio del Tiempo s01e01

Bakker, mi ez már…?! :sör: :-)))

A spanyolok sorozatot készítenek – és ráadásul… ilyen bitang jót?!?! :respect:

Oké, ha nem akartok elfogult, „fanboy” ömlengést olvasni, akkor skippeljetek – mert most az jön! :-D

Egy, a kártyákat és a korokat remekül keverő, csöppet sem erőltetett, vagy izzadtságszagú („jaj, csak megfeleljünk a korhatárbizottságnak, az aggódó szülőknek, az anyátok kínjának, és a tántikád térgye kalácsának…” :-PPP ), hanem laza, kikacsintós, beszólogatós – és közben marha izgalmas. :respect:

És ami a leges-leges-legjobb benne: az eszméletlenül karakteres főszereplő csapat. :megarespect:

Oké, van köztük kedvencem (Alonso de Entrerríos! :leborul:  :-) ), de mindegyikük annyira egyedi, annyira különleges, annyira unikum, hogy nem lehet nem szeretni őket. :respect:

És elképesztően jó közöttük az összhang, és hárman együtt olyan ütős csapatot alkotnak, hogy mellettük az összes CSI széria menő, gondosan összerakott, szénné sztárolt nyomozócsapata, kilúgozott, üres pálcikaemberek gyülekezetének tűnik. :-P

Amelia – Aura Garrido, Julián – Rodolfo Sancho, és Alonso de Entrerríos – Nacho Fresneda

:sör:

„- Alonso Flandria seregének veteránja, a tökéletes katona. Bárkivel fél perc alatt végez szemtől-szemben, egy szál késsel.

- Nehezen fog nőkkel dolgozni.

- Régimódi, de megvan az előnye. Kihalófélben van a becsületessége és a szavahihetősége. És hazafi.

Amelia az ész. Modern, intelligens, többet lát bárki másnál. Ha a XXI. században születik, bármi lehetne belőle.

- Julián?

- Nincs vesztenivalója, és ez előnye is. És valaki, aki manapság mentősként dolgozik Madridban... annak menetlevele van bármely korábbi korszakba.”

Ők hárman az „Időminisztérium” legújabb csapata, akik éppen csak összeismerkednek, rögtön bele is kell csapniuk a lecsóba, és egy remek kis időtöréses helyzetbe keverednek, amit meg kell oldaniuk.

Igen, nagyon úgy néz ki, hogy az „egy rész-egy eset” felállás fog dominálni, de közben kapunk egy átívelő szálat is, amit folyamatosan, apránként göngyölítünk: és az első epizód esetében nekem mindkettő nagyon tetszett. :sör:

És akkor egy kis „villanás” a Nacho Fresneda által megformált Alonso de Entrerríos-ról, aki így néz ki, úgy alapból :-)

 

„Uram, kérdezhetek valamit? Ki ez az Alatriste, akivel mindenki összetéveszt?”

:-)

Ám akkor még egy arról nem is szóltunk, amikor megjelenik a spanyol függetlenségi háború nagy hőse, Juan Martín Díez, „el Empecinado” – őt Hovik Keuchkerian formálja meg: minimalista ábrázolással, mégis, olyan, mint akit egy sziklatömbből faragtak. :respect:

…és amikor „el Empecinado” és Alonso egymás mellé állnak, hogy megvédjék egy hölgy becsületét – rögtön arra gondol az ember: „ezek ketten nemhogy egy-két erőszakos francia katonát lennének képesek lerendezni, de ha igazán nekiveselkednek, az tuti, hogy lerombolják fél Párizst…”. :sör:

Egy szó, mint száz: én lenyűgöződtem a nyitóepizódtól – oké, 100x el lehet még tolni, hisz láttunk nem egy-két remek felütéssel rendelkező sorozatot csúnyán besülni… –, és tűkön ülve várom a folytatást. :respect:

Végre egy remek, eredeti sorozat!!!

:sör:

The Last Man on Earth s01e01-e02

Nos… :-/

Tőlem döntögethet mindenféle nézettségi rekordot a dupla nyitóepizód – de ez akkor is marha kevés. :-P

Az első rész csak szimplán unalmas volt – azon kellett volna röhögnöm, hogy teleszarja az úszómedencét…?! Bocs, nem vagyok oda az ilyen típusú… _„humorért”_. :-PPP

A második rész viszont már rendesen idegesített. :-PPP

Mert az első rész azért (is) volt szerintem rossz, mert a „one man show” nem működött, ugyanis fájdalmasan érezhetően hiányzott egy partner – egy Hacsek a Sajó mellől. :-P

De amikor megjött a „last women on earth”, a kezdeti megmosolygás lassan az arcomra fagyott, olyan szinten idegesítő ennek a csajnak minden egyes pillanata… :-PPP

És most azt kéne néznem évadhosszig, ahogy az utolsó nő (a vágyott nő!) a halálba szekálja, és szétszívatja a szerencsétlen, bugyijába bejutni akaró utolsó férfit?!

Na, nem… :thumbsdown:

Csak egy esetben térnék vissza (mert egyébként most kaszálom :cancel: :-P ), ha kiderülne, hogy mégis él még pár ember, és szerteágazóbb/több irányúbb lesz az interakció.

Mert ez így nekem: kb. egy nagy nulla. :-PPP