Io mio ricordo: Свои – Our Own & To Save a Life

Свои – Our Own

Kerestem, és találtam. :sör:

Ismét ráleltem egy különleges orosz filmre, ráadásul micsoda szereposztással, bonyek!

Bogdan Stupka (Taras Bulba), Sergey Garmash (Kray), Konstantin Khabensky (Nochnoy dozor/Dnevnoy dozor), Fedor Bondarchuk (igen, ő Sergei Bondarchuk fia: színész, rendező, producer…). :thumbsup:

Pedig a film nem olyan lett, mint előzetesen vártam, amilyennek az első 15-20 percben indult: mert az maga volt a nyers, zsigeri mészárszék…

El is akadt tőle a lélegzetem, de azt mondtam: „ez valami egészen borzalmas… de igen, valami ilyen őszinte, brutális nyersességet vártam egy orosz háborús filmtől!”.

Ám aztán hangnemet váltottunk, és teljesen más közegben, teljesen más, de továbbra is őszinte nyersességgel folyt a film, kevésbé sokkolóan. Bááár… a nyitójelenetsor után már minden sokkal kevésbé tűnik sokkolónak az egyszeri néző számára, szvsz…

Három katona esik német hadifogságba: az egyikük a „Cseka” névre hallgat (Sergey Garmash), a bolsevik politikai rendőrség tisztje; a másikuk „Livshits” (Konstantin Khabensky) zsidó származású, politikai tiszt; a harmadik pedig a fiatal Mitya (Mikhail Evlanov), mesterlövész.

Ahogy a hadifoglyokat viszik, Mitya egyszer csak azt veszi észre, hogy az ő faluja felé tartanak, és ha meg tudnának szökni, odahaza, apja házában menedékre lelhetnének.

A három katona sikeresen meg is szökik (minimál spoiler, nyugi! ;-) ), és el is jutnak a faluba, és elrejtőznek Mitya apjánál, Ivánnál (Bogdan Stupka).

És bár a „Cseka” megszokta, hogy tőle szinte mindenki retteg, és gyakorlatilag azt tehet bárkivel, amit akar, itt kénytelen észrevenni, hogy a sokat megélt Iván a maga csendes, rendíthetetlen erejének tudatában, már jó ideje nem fél senkitől és semmitől.

„- How did you know there were three of us?

- We knew because the police told us.

- There is a police already?

- Germans are civilized people.

- Who deserves this kind of honour?

- People who has suffered under the Soviet rule. Like me.

- For what reason you suffered under Soviet rule?

- For nothing. I was labelled as a gulak and sent to Siberia.

- But later they realized their mistake and brought you back?

- Come on, I escaped.

- Through the country without documents?

- Documents were drawn. I have lived here for ten years already.

- And nobody has seen you?

- Why? Everybody has seen me.

- And nobody...

- Nobody.”

…inkább már tőle érdemes félni…

„- The old man will kill us tonight.

- Why?

- We are in his way. He has to save his son.”

De persze nem ennyire fekete-fehér minden, és cseka, a zsidó komisszár, a mesterlövész fiú, és a tekintélyt parancsoló, a helyi viszonyokkal tökéletesen tisztában lévő, kőszikla apa sorsa összefonódik.

Ám vannak a történetben nők is, akik a maguk csendes, nőies, szerelmes/szerető módján nem kevésbé formálják a történetet, mint a felfegyverzett, ölni kész férfiak: Anna (Natalya Surkova) és Katka (Anna Mikhalkova).

„- If I live, I'll come back! I am single. And I like her. I like her alot.
- Well, why so quiet? Answer him!”

A megbúvó, kis falvakban lejátszódó drámák nem olyan nagy volumenűek, mint egy hadjáratban egy város elfoglalása, de az ott élők számára nem kevésbé fontosak – és egyáltalán nem kevésbé halálosak…

„- We have to organize an ambush. At the hill. There'll be 6-7 men with him. Police men, not more. They have an automatic, a machine-gun and... and the rest stuff.

(…)

- A machine-gun on the last wagon. We have to take it out first!

- First the police chief!

- Sniper, machine-gun is your target, police chief is mine.”

És valahogy az élet azon egyszerű igazsága világlik ki, hogy nem érdemes molesztálni egy mesterlövész kedvesét – amíg az él, és nála van a fegyvere.

Nem olyan háborús film lett/volt ez az alkotás, mint amilyet vártam – de mégis egy nagyon emlékezetes film élmény lett, köszönhetően a nagyszerű orosz színészeknek. :respect:

Nekem mindenképpen megérte a ráfordított időt. :sör: