Két remek film. :thumbsup:
Facing the
Giants – Végtelen hit
„- Stone wall! Stone
wall!
- The Eagles are
still in it, showing determination to fight this one out!
- You gotta hang with
me! I know it's getting tough! We gotta stop them here!
- This crowd is going
absolutely berserk right now!”
Egy bitang jó _keresztény
sportfilm_. Egészen elképesztően remek! Ki gondolta volna, hogy ilyen is
lehet…?! :amazing:
Oké, én kétszeresen is elfogult vagyok – mert kereszténynek
tartom magam; és mert nagy amerikai foci rajongó vagyok. :-) És ez a film
telibevert. :respect:
A Flywheel után kerestem rá, hogy Alex Kendrick-nek van-e még ehhez
hasonló remek keresztény filmje – és naná, hogy van! És ezt is írta, rendezte,
és a főszerepet is játssza – és megint elképesztően jót alakít! :megarespect:
Nincs mit beszélni rajta: underdog film, amiben egyrészt
mély hittel – másrészt elképesztő edzésmunkával tör fel a csúcsra a „kiscsapat”.
Amikor Coach
Taylor (Alex Kendrick) a csapat
szívét, erejét, legbefolyásosabb tagját, a linebacker Brock Kelley-t (Jason McLeod)
trenírozza, az valami egészen elképesztő jelenet lett.
Talán a legerősebb amerikai focis edzés-jelenet, amit
életembe’ láttam. :respect:
„- You keep going,
Brock! Come on! Keep going!
- It burns!
- Then let it burn!
- My arms are
burning!
- It's all heart! You
keep going, Brock! Come on! Come on! Keep going! You promised me your best! Your
best! Don't stop! Keep going!”
Közben nem csak a csapat küzdelme zajlik, hanem az edző
családi drámája, és a kicker David (Bailey Cave), és mozgássérült édesapja, Larry (Steve Williams) szívszorító
harca is együtt, egymásért. :leborul:
„If you accept defeat, David, then that's
what you'll get.”
És ebbe az egészbe gyönyörűen, elképesztően szépen
belesimítva a keresztény hit.
Hisz hisznek a focisták, nem?! Ha másban nem, hát a
csapatban, a csapatuk erejében, saját magukban, hogy képesek úrrá lenni
mindenen, hogy képesek győzelemre jutni.
…és mennyivel gyönyörűbb mindez, ha nem emberbe, hanem
Istenbe vetjük a hitünket, mint a régi idők nagy csatáiban a legendás harcosok.
:ibelive:
„You tell me, Coach Taylor...tell me what's
impossible when God's on your side?”
…
The Fault in
Our Stars – Csillagainkban a hiba
Huhhh…
Mit is lehet mondani erről az alkotásról…???
Talán csak annyit, amit a Kedvesemmel beszélgettünk a
film közben… végén…
…hogy nem, nem depresszív, nem befordulós, nem halálváró –
hanem életigenlő, életet megélő, mese(szerűség) nélküli, valóságszagú, gyönyörű
film. :respect:
Amin sokszor nevettünk teli szájjal, és néztük könnyes
szemmel – mégis valahogy… folyton jó érzések öntötték el az embert, érted?!
Igen, ott áll minden képkocka egy-egy sötét sarkában a
Halál… ott áll, és vár. És tudja, hogy nemhiába vár…
Lehetne őt figyelni végig, megfagyó szívvel… hideg
borzongással… gyomorszorító félelemmel…
De nem tesszük, nem tehetjük: mert nem az elmúlásról
szól, nem a pusztulásról, nem valaminek a végéről: hanem arról, hogy mégis,
csak azért is, hogy tűzön-vízen, vér-verejtéken, kemoterápián és sugárkezelésen
túl – mégis gyönyörű ez az Élet.
Bocsánat azoktól, akik szeretik a The Bucket List-et – én utálom.
Mert hamis, álságos, ahogy jön egy „mesebeli tündér milliomos”, aki
valóra váltja a hihetetlen álmokat, pezsgőzés naplementében a piramis tetején,
meg minden… :-PPP
A Fault in Our
Stars nem mesevilág, nem édes, mindent megkapó és elérő, tiszavirág-tánc a
Semmi peremén. De nem is a haldoklás ünnepe.
A valós élet ott van, nem beszüremkedik valami talmi
fátylon át: jelen van, kőkeményen minden egyes jelenetben. Mégis arról szól,
hogy… nem szabad megtörni! Nem kell elbukni, a sárba feküdni, és mozdulatlanul
várni, amíg bekövetkezik az elkerülhetetlen.
Hanem élni kell, megbecsülni, megjegyezni minden egyes
pillanatot, ami adatott – és örülni, amíg élhetünk.
Ez pedig nem csupán elismerésre méltó, hanem egyenesen:
gyönyörű. :respect:
Két csodálatos fiatal kelti életre a főszereplőket: Shailene Woodley és Ansel Elgort. :respectagain:
De nagyszerű benne a két szülő Laura Dern (óhh, bakker… mikor volt már a Jurassic Park…!!), és Sam Trammell (True Blood), és a jó barát,
Nat Wolff is. :thumbsup:
Elképesztően gyönyörű alkotás.
Mondhatja bárki, hogy „nem nézem meg, mert tudom mi lesz
a vége” – én is ezért nem néztem meg a Titanic-ot, „hát úgyis elsüllyed, basszus,
nem?! minek ez a nagy hűhó?!” :-P ;-).
De a 300-at
mégis megnéztem, pedig abban is a perzsák győzedelmeskednek a spártaiak fölött…
;-)
Szóval, én azt mondom… nézzétek meg a Fault in Our Stars-t, barátaim.
És egy csodálatos élménnyel lesztek gazdagabbak.
:leborul:
„Okay, Hazel Grace?”
…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése