47 Ronin

Óriási rajongója vagyok a japán szamurájfilmeknek, és ezért valami megmagyarázhatatlan, buta módon, valahogy kötelességemnek érzem, hogy megnézzem azokat a mozikat is, amiket Hollywood követ el a témában.

Erre pedig rendszeresen rácseszek. :-/

Mindegy. Megszoktam már. De míg élek, remélek, vagy mi a szösz. :-P ;-) (Bár a lottóötöst sem én nyertem meg, pedig azt is „remélem” már vagy negyven éve. :-P ;-) )

Szóval, megnéztem a 47 Ronint is.

Kezdem azzal, hogy véreset hányok a Tom Cruise-os „The Last Samurai”-tól, és attól meg főleg, hogy sokan még dicsérik is, hogy „milyen jó szamurájfilm!”. :-PPP :-///

Ha valaki látta a „Kozure Okami” („Lone Wolf and Cub”) filmek valamelyikét (összesen hat ilyen mozi van) a legendás Tomisaburo Wakayama főszereplésével, az tudja, hogy milyen az „_igazi_” és _tényleg „JÓ”_ japán szamurájfilm.

A hollywood-i „szamurájos” filmek csak giccs- és kliséparádék mellette. :-PPP

Nos, ugye, ennek a tudatában ültem le a 47 Ronin elé.

Előérzeteim javarészt be is váltak – de meg is lepődtem, mert akadtak benne jó momentumok.

Kezdem azzal, hogy ez nem egy szamurájfilm: az én meggyőződésem szerint legalábbis nem az.

Ez egy fantasy: aminek egészen elmegy. ;-)

Ha úgy nézném, hogy szamurájfilm – akkor piszok pipa lennék. :-OOO

Mert akkor azt mondanám, hogy kiirtottak belőle mindent, ami ezt a megtörtént, és a japán emberek által végtelenül tisztelt és szeretett, legendás eseményt, azzá teszi, _ami_.

Ám (szerencsére) én inkább fantasy filmként néztem (misztikus szörnybestia, alakváltó, boszorkány, démon(i) kardforgatók), így egészen elment egynek.

Mondjuk, Keanu Reeves nem egy fontos, érdemes, vagy figyelemre méltó pontja a filmnek, szvsz, az utolsó, leghátsó sorban álldigáló japán szamuráj is lemossa a színről.

De küldetés teljesítve: volt a filmben egy hollywood-i húzónév. (Igaz, húzni nem húzott – de volt.) Pipa. :-PPP

Mondjuk, ha nem erre a legendás 1703-as eseményre „húzzák rá” a fantasy „nagykabátot”, sokkal jobb lehetett volna.

Mert nézhettünk volna még esetleg pár menő szörnybestiát, alakváltókat, meg franyec kis csatákat menő démoni kardforgatókkal…

…de éppen a ráerőszakolás miatt, a japán roninok hősiessége, tettük miértjei és hogyanjai, végső, fejet hajtó, hagyománytisztelő, mégis felemelő önfeláldozásuk nagyszerűsége – elsikkad. :-///

A japánok a 47 ronin legendájából 1971-ben egy 52(!!!) részes tévésorozatot forgattak (Toshiro Mifunével a főszerepben!), és 1941-ben, 1957-ben, 1962-ben, és 1994-ben is(!!!) egy-egy mozifilmet.

Azt hiszem, az előbb említett négy film bármelyikét(!) jobban megéri megnézni, ha a 47 ronin legendájára kíváncsi az ember.

Zárszóul még két nüansz: a két filmplakát, amiket beillesztettem – a rajtuk lévő tetkós kap vagy 2 percet, és a fullpáncélos meg vagy 5-öt. :-PPP

Nevetséges – és ezekkel a karakterekkel reklámozták a filmet. :-///

Másik, Merras írt róla, amikor statisztált a 47 roninban, hogy egész napjuk ráment a forgatásra, milyen nehéz volt cipekedni, meg mennyit sminkelték – ehhez képest volt róluk egy nagyon távoli kb. 20 mp-es gyors vágókép… :-PPP