2014. március 6., csütörtök

Searching for Sugar Man – Rodriguez nyomában




Egy elképesztő film – valami hihetetlen hangulattal. :respect:

Az, hogy felváltva néztem, hol lélegzetvisszafojtva, hol tátott szájjal, azt hiszem, elárul mindent.

Úgy beszippantott a történet, a zene, és a miliő, mint már nagyon-nagyon régen nem.
:thumbsup:

Zseniálisan van megszerkesztve és felépítve.

És a történet az valami… döbbenetes, elképesztő, hihetetlen, mesebeli.
:leborul:

Nem is tudom, mit mondjak róla.

Egyrészt úgy vagyok vele, hogy a neten mindenfelé bele lehetett már futni a sztoriba, tehát, _akár_ nyugodtan beszélhetek is róla – másrészt meg, lehet, hogy valaki mégsem futott bele eddig, akkor meg neki szétspoilerezzem…?!

Azt hiszem, nem görcsölök rajta: szerintem, alighanem nyilvánvaló mindenkinek, hogy mi a film vége.

Szóval, „Searching for Sugar Man”.

Mint a mesebeli békakirályfi, vagy a szegény ember legkisebb fia.

1970-et írunk, Detroitban él egy gyakorlatilag utcazenész srác, Sixto Rodriguez.


Füstös csehókban játszik, és tehetségét felfedezi két producer. Kiadnak tőle két lemezt: „Cold Fact” (1970), és a „Coming from Reality” (1971).

Az USÁ-ban gyakorlatilag észrevétlen marad a munkássága: szerződését felbontják, és visszatér a munkás hétköznapokba, ahol épületbontással, felújítással foglalkozik.

Ám a „szokványos” sikertelenség és/vagy pechtörténet vesz egy érdekes fordulatot: a „Cold Fact” valahogy eljut az apartheid rezsim által vezetett, a világtól gyakorlatilag elszeparált Dél-Afrikába – ahol irtózatos sikerré válik.


A 70-es években minden magára valamit is adó dél-afrikai zeneértő gyűjteményében három lemez biztosan megvan: „Abbey Road”, „Bridge Over Troubled Water” és a „Cold Fact”.

A világtól szinte elzárt dél-afrikaiak biztosak benne, hogy Rodriguez legalább olyan szupersztár, mint a Beatles – és Dél-Afrikában biztosan sokkal híresebb, mint Bob Dylan, vagy akár maga Elvis.

Köszönhető ez Rodriguez szókimondó, merész dalainak, amik szinte forradalmian sokkolták a közönséget: rengeteg dél-afrikai zenész állítja azt, hogy pályáját/pályáján Rodriguez inspirálta.

De azon még a dél-afrikaiak is értetlenkednek, hogy miért nem tudnak semmiféle háttérinformációt szerezni szeretett zenészükről – ezért hamarosan hajmeresztő pletykák kelnek szárnyra Rodriguez haláláról.

Az apartheid végén nyílik a világ Dél-Afrikára, és a Rodriguez rajongók döbbenten szembesülnek azzal, hogy egyik kedvenc muzsikusuk a világ előtt teljesen ismeretlen…

1995-96 táján két rajongója, Stephen 'Sugar' Segerman és Craig Bartholomew Strydom összefognak, és elhatározzák, hogy kiderítik, hogyan és mikor halt meg kedvenc énekesük…


Erről szól a film. :-)

A filmet folyamatosan kísérő, szerintem nagyon jó Rodriguez dalok eszméletlen jó hangulatot teremtenek, és a visszaemlékezések, a korabeli filmfelvételek és fotók, a néhány remek, képregényszerű betét fantasztikus miliőt teremt.

És nem szóltam még a megszólaló, megszólaltatott emberekről – akik között többen olyan bölcs derűvel, olyan mélyenszántó gondolatokat mondanak, amik megdöbbentik, megrendítik, és szíven ütik az embert…
:megarespect:


Ilyenkor jut eszébe az embernek az a közhely, hogy az Élet írja a legjobb történeteket, nem az író.

A magam részéről úgy vagyok, hogy be kell szereznem Rodriguez lemezeit, mert szeretném még többször hallani, és még jobban megérteni minden dalát.
:respect:


2013-ban a film Oscart kapott a legjobb dokumentumfilm kategóriában – de kit érdekel?!

A saját jogán remek.
:leborul:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése