Nos, igen: tipikus „guilty
pleasure”… :-)
De mint ahogy szerettem, amikor a vámpírokat hentelik („Blade
– Penge”), szerettem a szörnyekkel harcoló Grimm-testvérek történetét („The
Brothers Grimm – Grimm”), szerettem a vámpírokkal harcoló elnök meséjét
(„Abraham
Lincoln: Vampire Hunter – Abraham Lincoln, a vámpírvadász”), szerettem félni
a boszorkányoktól („The Witches – Boszorkányok”) – ebből pedig egyenesen következik,
hogy nem tudom nem szeretni Hanselt &
Gretel-t… :sör: :-)
Pedig Jancsi és Juliska modern, újragondolt feldolgozása nem
tartogat merész húzásokat (mint anno a szerintem zseniális „Tin Man – A Bádogember”
című minisorozat :respect: ), és egy viszonylag egyenes, könnyen belátható
ösvényen halad… mégis tudtam szeretni a coolságát és pozőrségét.
Lehet, hogy másoknak nem jön be ez a magamutogató
keménykedés: de én pont élveztem. :-)
A modern ismétlőfegyverekkel, shotgunnal, sorozatlövő és trükkös nyílpuskával, szenteltvizes lőszerrel megtöltött Gatling-géppuskával :-) nyomuló duó szerintem nagyon menő volt. :coool:
…és bármennyire is egyszerű színészi eszköztárral rendelkezik a faarcú Jeremy Renner:
bírom a csávót. :-)
Valahogy érzek benne valami fenyegető erőt – ami mostanság (sajnos) igen kevés
akcióhős sajátja…
Mellette kellemes színfolt volt Gemma Arterton és a főboszorkány szerepét alakító Famke Janssen sem egy csúnya látvány…
…ha nem lenne a film 95%-ában csúnya boszorkánnyá
maszkírozva. :-/ :-)
Mondjuk, azt nem nagyon vágom, hogy miért vállalta a rá osztott
szürke mellékszerepet a rendkívül karakteres és korábban nagyon emlékezeteseket
alakító Peter Stormare…?! :eeekkk:
…de mindegy. :-/
Van ebben a filmben minden, amit gyermeki lelkem (rém)meséktől
rettegő, immár revansra vágyó felnőtté (de belül még mindig gyermeki, értitek…?!
;-) vált énem kielégülésének kell, kérem tisztelettel. :-)
(Ez tiszta…?! :-)
Én tudom, hogy mit akarok mondani… nadehogy ti…?! :-) )
A boszorkányok undorítóak, visszataszítóak és velejéig
gonoszak – a jók kemények és félelem nélküliek (amilyen mi is szerettünk volna
lenni, gyerekként, amikor lecsukott szemünk előtt az esti meséből életre kelt boszorkányok táncoltak gonoszul vihogva…) – és kellően feldúltak és bevonódottak vagyunk
a gyermekek veszélybe kerülése miatt.
Van itt még ijesztő, és félelmetes erejű, de belül jószívű
troll...
És bár a gonosz boszorkányokkal való elbánást az 1973-as, Jankovics Marcell rendezte „János vitéz” rajzfilm óta imádjuk :-), itt azért ez egy magasabb szintre kerül... ;-)
A végére pedig öldöklő hőseinkre is vár a lecke, miszerint: „nem,
egyáltalán nem csak a halott boszorkány a jó boszorkány…”.
És tanulságként pedig levonhatjuk a boszorkány
édesség-kúrájától cukorbeteggé vált Hansel/Jancsi dühös mottóját:
„Whatever you do, don't eat the fucking candy.”
:-)
Nem mondom, hogy hajrá, rohanjatok bepótolni ezerrel – de én
szívesen elnézegettem. :sör:





















