2021. augusztus 17., kedd

Pusztaberki - Családi Nap

2021. augusztus 15. vasárnap - Pusztaberki, (Első?) Családi Nap

Köszönetnyilvánítás és tiszteletadás (felsorolás a fellépés sorrendjében ;-) ):

Burattino Bábszínház, Nyíregyháza

Katáng Zenekar, Vác

Mozgó Mozi, Budapest

Azzal, hogy itt voltatok nálunk, szebb, nevetősebb és boldogabb lett ez a kis falu.

Ez egy csodálatos nap lett - és ez Nektek köszönhető. :megarespect:


Burattino Bábszínház, Nyíregyháza

Haraszti József (Vitéz László) - Bóta Gyula (Molinári Bácsi, Csapláros Néni, Szellemek, Ördögök, Frici Pajtás)


...és a legnagyobb rajongójuk...
 


Katáng Zenekar

Chilton Flóra (kelta hárfa), Kaczúr Csilla (tangóharmónika, furulya, ének), Farkas Péter (gitár, ének), Kas Bence (ütős-szekció és Tóbiás, az óriás-részleg :-) )

(Reméljük, legközelebb Misik Zoli (bőgő) is el tud majd jönni!)

 

 

Mozgó Mozi

Szabó Sándor, Szabó Zsolt



 
...elnézést kérünk a film utáni zuháréért, Sanyi! :sör:

De írd a javunkra, hogy végig veletek voltunk, "vállvetve" küzdöttünk mellettetek az elemekkel, és mentettünk mindent. Majd az eső végén közösen pakoltunk be a kisteherautóba, és úgy engedtünk utatokra benneteket. :pálinka:

 

 A falu és a magam nevében köszönetet mondok mindhárom nagyszerű Csapatnak ezért a fantasztikus, feledhetetlen élményért.

 Reméljük, eljöttök majd máskor is... :fingerscross:


2021. augusztus 14., szombat

Nógrád megyei élmények...

 Pusztaberki hajnal...





Mohora, Tolnay Klári Emlékház



Csesztve, Madách Imre Emlékház



Penc Múzeum - és "Az Ajtó, Aminek Kilincsét Petőfi Sándor Többször Lenyomta"


 


2021. augusztus 3., kedd

Pápák, senkik, mesterek, koreaiak...

The Two Popes – A két pápa


Jonathan Pryce és Anthony Hopkins… hm… „jutalomjátéka?”, „mestermunkája?”…?! Vagy valami ilyesmi.

Mert a történet nem tartogat túl sok izgalmat, fordulatot, „meglepetést” – ha nem ez a két színész játszaná el a főszereplőket, valójában… igazából érdektelen is lenne/lehetne az egész. A személyes jelenlétükkel, karizmájukkal, visszafogott játékukkal ők teszik emberközelivé és megszerethetővé a két főhőst.

Óvatossággal nyúlnak a készítők a kényes témához, nehogy megbántsák a hívők és az egyházi vezetők érzékenységét – talán emiatt is lesz/lett „langyos ez a leves”.

Meglehet, még nem távolodtunk el eléggé ettől a történéstől, hogy igazán „üssön”. Vagy talán „ütni” sosem fog… csak eltávolodva, nagyobb/magasabb látószöggel, objektíven tekinthetnénk rá. Fény derülhetne titokra, ilyesmi… bááár… a római katolikus egyházban nem nagyon derül fény titkokra.

Legfeljebb 3-500 évente. Véletlenül, egyszer-egyszer.

 

Nobody

„- Just a bit excessive... but glorious! 
- Glorious, my ass.”

Ezzel teljesen egyetértek. :-PPP

Titkos, identitást váltott gyilkológép húzódik meg a csöndes kisvárosban, és újra fel kell venni a régi arcát/harcát.

John Wicktől, a The Equalizeren át láttunk már ilyet, bőven.

Szeretem (vagy régebben legalábbis szerettem) az ok és cél nélküli pusztításfilmeket, ahol az erőszak tombolását dicsőítik. Most vagy nekem lett elegem az effélékből – vagy semmi újat, frisset, extrát nem tudott adni a témához a „Nobody”.

Mondanám, hogy egyszer elment, de igazából… egyszer sem kellett volna „elmennie”. :-P :-/

 

Masters of the Universe: Revelation


Az első részt néztem meg, aztán kikapcsoltam – és folytatni nem fogom… –, majd arra gondoltam, milyen jó lett volna, ha én ezzel a rajzfilmmel 1983-85 között találkozok. Akkor a kardomba dőltem volna a gyönyörtől. :-DDD

…de nekem már az 1987-es Dolp Lundgren-es Masters of the Universe is későn jött, mert már akkor is cikinek tartottam ezt az egészet. :-///

És Kevin Smith nem tudott/nem adott hozzá semmi olyat, amitől újszerű, vagy meglepő és érdekes lett volna. :-P

 

Lee Su-geun: The Sense Coach


Semmit nem értettem belőle. Egyáltalán semmit. :-(((

No, nem mintha ne feliratozták volna, vagy ne értettem volna a képernyőre kiírt mondatokat.

De ez olyan belterjes dél-koreai humor volt, amit szerintem rajtuk kívül senki nem ért…

2:30-nál bejön egy rapper(?!) és azt üvöltik: „Nongmill Kim!” – és a közönség őrjöng. És előadnak egy amolyan Sub Bass Monster-féle mondókás beszélgetést…

Hát ez meg mi a tosz? – merengtem én közben mélán.

6:00-nál bejön egy „kellékes”, aki nem ám kellékes, hanem… „Park Sung-kwang!”. A közönség sikítva tapsol!

Hát ez meg ki a nyű…? – méláztam el, az érdeklődés minimális szintjét sem elérve.

8:35-nél Lee Su-geun kérdése: „Tudjátok, ki feszélyezett a leginkább?” – Közönség kórusban: „Kang Ho-dong!” És tapsol, visít, kacag mindenki.

Hát akkor – gondoltam én – köszönöm szépen, nekem ennyi volt.

Senkit nem ismertem, egy célzást nem értettem. Nekem nem volt vicces: untam, idegesített. :-PPP