2023. december 26., kedd

Rebel Moon: Part One – A Child of Fire

„Pont leszarom” – ez lesz a mai rivjúm mottója. :sör:

Mindjárt kiderül, hogy miért… ;-)

Zachary Edward Snyder. 2007-ben szerettem bele …ööö… _meg_ ezt a csávót: a szívembe-lelkembe égő „300” tesztoszteron őrjöngésével, a túltolt, epic képekkel, a bullet time lassításokkal, az erőszak, a nyers fizikai erő dicshimnuszával – a lúdbőröztető, lélekemelő, velőtrázó-szívszaggató hősiességével. :leborul: :megarespect:

Mondanám, hogy azóta se láttam hasonlót, de ott volt 2014-ben a „testvéröccse”, a „300: Rise of an Empire”, amit Zac Snyder nem rendezett, de írt. :sör:

Meg a „Watchmen” 2009-ben, amire szívesen emlékszem… de a többi Snyder-mozi… részemről néma csend.

De nem feledtem 2007 és a 300 emlékét azóta se: ha egy nagy dobásod lesz/lehet csak az életben, akkor az a 300 legyen. :respect:

…és eljött 2023…

…és jött a (várható, megjósolható) előfikázás, hogy „így se jó, meg úgy se jó” a Rebel Moon

Pont leszarom kinek mi a véleménye: szerintem epic lett a Rebel Moon. :thumbsup:

1954 – A hét szamuráj, 1960 – A hét mesterlövész, 1978 – Üzenet az űrből

Ezeket a filmeket nagyon szeretem – ezeknek a nyomdokán járt 2016-ban az új Hét mesterlövész, és ezen az ösvényen jár a 2023-as Rebel Moon is.

Pont leszarom, ha valakinek ez nem tetszik – nekem nagyon bejön, és imádom. :sör:

Én nem nagyon csípem a női főszereplős filmeket, de Sofia Boutella nagyon klassz főhősnő – ahogy leteszi a névjegyét, és egy baltával felszámolja a helyőrséget: az epic. :leborul:

…és ahogy egymás után jönnek a többiek…

Kai, a pilóta (Charlie Hunnam), Tarak, az indián herceg (Staz Nair), Nemesis, a kardforgató (Bae Doona), Titus, a tábornok (Djimon Hounsou), Bloodaxe, a lázadó vezér (Ray Fisher) – és mind tudjuk, hogy ott lesz még Jimmy, JC–1435, a béketűrő harci robot (eredeti hangja: Anthony Hopkins)

Rohadt jó, ahogy feláll „A Csapat” – ahogy megismerjük mindenki skilljét… és mindenki szívét, hitét…

…és az első rész utolsó csatája – ami valójában csak a kezdet, az első közös, nagy harcuk… azért az piszkosul oda lett pakolva. :leborul: :respect:

 

„They believed in their cause. What better thing to die for?”

Én teljesen benne vagyok, hogy _A hét „hős harcos”_ legendáját időről-időre felelevenítsük, és új köntösben megmutassuk/bemutassuk a fiatal korosztályoknak.

Pont leszarom, ha ez valakinek nem tetszik – én imádom. :respect:

Az viszont rohadtul idegesít, hogy csak áprilisban láthatom a második részt: ha karácsonykor van az első epizód, miért nem lehetett újévkor a folytatás…?!?! :-OOO

Atticus, a náci főtisztek alteregója (Ed Skrein) is lehetett volna több egy gestapós-imágónál… de mivel marha ritkán látok jó(!) Gonoszt a filmekben (ilyen volt a Daredevil Wilson Fisk-je, és az Avengers Thanos-a :sör: ), ezért nem akadtam fel azon sem, hogy Atticus egy kevésbé sikerült gonosz náci lett.

És nagyvonalúan elnéztem a film felütésének bájos idiotizmusát: miszerint este a legjobb szántani az űrbéli holdon, amikor a Szaturnusz magasan jár… :-PPP :-)))

Tegnap néztem meg a filmet: de biztos, hogy áprilisig 1x-2x újra fogom nézni :sör:

Lehetséges, hogy akkor már jobban szemet fognak szúrni a hibái?!

Pont leszarom. :-D

Engem megvett kilóra: imádom minden hibájával együtt.

Ez egy 9/10-es film – Zack Snyder visszatért. :thumbsup: :respect:

 

2023. december 17., vasárnap

Pusztaberki helytörténeti emlékek – 2. rész – Borsosberényi Historia Domus 1886.

Következzék most Srenker Endre plébános egy újabb Pusztaberkire vonatkozó bejegyzése a Borsosberényi Historia Domus-ból, az 1886-os évből.

"A pusztaberkii iskolának 1886-ig nem voltak padjai. Nagy nehezen sikerült kettőt szereznem, melyeket Kovács Gábor bberinkei harangozó, ácsmesterember készített. A költség valami pberkii bírság-pénzből került ki."

...

Épp a napokban merengtem azon, hogy milyen jó lett volna, ha legalább 1-4. osztályig a faluban tanulhatott volna Máté...

...a fentieket olvasva meg az jutott az eszembe: nem volt Pusztaberkiben akkoriban annyi összetartás, vagy annyi anyagi lehetőség a lakosoktól, hogy a gyerekeknek iskolapadot készítsenek, intézzenek...?

Pedig itt "hétszilvafás nemesek" éltek akkoriban.

Na mindegy: mára ez már történelem. Mint ahogy a "pusztaberkii iskola" is...

Béke emlékére.


2023. december 1., péntek

Akuma-kun s01 & Pluto s01

Most egy kicsit (…„kicsit”, mi… ;-) ) rá vagyok kattanva az animékre… valamiért… és eleddig egészen jókat fogtam ki. Jöjjön itt egy újabb rivjú két remek animéről. :sör: :thumbsup:

Akuma-kun s01

Nehezen rántott be, de mivel a gyengém „démonos”, és egy-egy epizód csak 20-24 perces, így a „tűréshatáromon” túl is adtam neki esélyt – és rohadt jól tettem. A bonyekba... :sör:

Az animék általam „kevésbé” szeretett szegmensét képviselte: nagy szemű, visongó kislányok, és minden epizód végén három vinnyogó-idegesítő, hülye figura dobhártyakaristoló, visongó mellébeszélése… :-PPP

A magának való, senkivel és semmivel nem törődő Akuma-kun pedig annyira vonzza be az egyszeri nézőt, enmagamat, mint a héjavijjogás a cinkéket… :-/

Joggal következik a kérdés: akkor mi a francnak néztem (végig)?!

Mert a démonokkal való harc mindig a gyengém – mint mindenkié, gondolom, aki harcol a saját démonaival… –, és szeretem látni, ahogy egyenlő eséllyel fel lehet venni a harcot ellenük, sőt, le is lehet győzni őket. (Nem úgy, mint az életben, általában…)

Az azért most, utólag, kissé röhejes számomra is, hogy a 12 epizódból álló szezon 8. része – az imdb-n röhögségesen az évad leggyengébb részévé pontozott :-PPP epizód – ütött rajtam olyat, hogy felkaptam a fejemet: „whoá… ez ilyet is tud?! miért nem ezzel kezdte eddig…?!”.

Mert a kisfiú története, aki démonná szeretett volna válni… engem (…a vén szentimentális marhát… :-P ;-) ) nagyon szíven ütött. 9/10 :respect:

És ettől az epizódtól már nem volt megállás: zúztak a jobbnál jobb részek, mígnem elkövetkezett az évadzáró – amitől sokkot kaptam. Nem csak én: éppen tébláboló Katicám is pont meglátta „azt” a részt – és nem kapott levegőt. Nem akarta elhinni, amit látott… Mondjuk, én se… De megmaradt bennem Akuma-kun félmosolya: és ez éltet, hogy van, lesz valami, ami „üti” azt a döbbenetet, ami a képernyőn történt.

Nem tudom, hogy a Netflix berendelte-e a második évadot… de rohadtul jól tenné, ha sürgősen berendelné…!!! :-OOO

8/10

 

Pluto s01

Húúú… baszki…

A Plutóban ne nagyon szeress meg senkit. A Pluto nem kedves a hőseivel. A Plutóban nincs „védett” karakter. A Pluto kegyetlen. Nyomasztó. Félelmetes. Ahol a legerősebbeket kezdi egy döbbenetesen erős szörny egymás után kivégezni…

Basszus… a Pluto10/10-es. :respect:

Oké, mert ad időt magának – csak 8 részes az évad, de a nagyjából 1-1 órás epizódok bőven adnak lehetőséget ahhoz, hogy a karaktereket bemutassák, kibontsák, megismertessék és megszerettessék velünk. :thumbsup:

…hogy kicsoda az általunk nem is ismerhetett Montblanc… és a szótlan, zongorázni tanuló North #2…

…hogy kicsoda Brando és Hercules…

…hogy mi Gesicht-ben ez a rejtett, veszélyes lobogás…

…hogy miért nem harcol a szinte legyőzhetetlen Epsilon…

…hogy kicsoda Brau-1589, a rettegett gyilkos robot…

…hogy mit akar a zseniális, magának való Dr. Tenma… hogy miért jó ember Ochanomizu professzor…

…hogy kicsoda Pluto… az irtóztató, a legyőzhetetlen fenyegetés…

…és hogy miért mégis Atom a legerősebb robot a Földön… :leborul:

(Igen, egy robotot nem soroltam fel: ő Urán, az idegesítő kislány. …hm… hát ja… :-P :-/)

A 6-7-8. részektől gyakorlatilag eldobtam az agyamat: egyszerűen nem tudtak hibázni, és olyan fordulatok követték egymást, hogy csak kapkodtam a fejemet.

Annyi, de annyi epikus pillanat volt bennük…!

De nekem (és talán Ochanomizu professzornak is…) mégis az volt a legmegrendítőbb esemény, amikor Atom az esőben felvette a földről a kis éti csigát… Aki nézi, nézte, látta a sorozatot, talán(?)/biztosan(!) megérti, hogy miért gondolom így… :leborul:

Egyszerre sajnálom, és örülök, hogy ilyen mély vízbe dobtak az „Astro Boy” és a „The Greatest Robot on Earth” világába – mert annyira megszerettem a Hét Legerősebb Robotot, akik az emberek oldalán harcolnak, hogy szeretném/szerettem volna megismerni korábbi történeteiket is… nem csak ezt. Legtöbbjük számára az utolsót… :-((( :-///

De ne keseregjek már itt: a Pluto elképesztően remek, nagyszerűen felépített 8 órával ajándékoz meg bennünket – igazi élmény. Sötét, nyomasztó, félelmetes – de akik harcolnak benne értünk, emberekért, és a Földért, azok a robotok végtelenül emberiek és szerethetőek.

Kedvenceim: Gesicht (a fékezhetetlen dühét szívem mélyéig átérzem), Epsilon (olyan humánus, emberbarát, mint egy buddhista szerzetes – de amikor egy kisgyerek életéért kell harcolni… istenem…), és persze… Atom. :megarespect:

Óh, te jó ég… de nézném még tovább…

10/10


 

2023. november 19., vasárnap

Magyarázat mindenre

Elügettem egy magyar filmre a balassagyarmati moziba…

Mondom: Egy. Magyar. Film. Bevonzott a moziba. :respect:

Elsőként köszönet a balassagyarmati mozi vezetőségének, hogy elhozták hozzánk ezt a filmet – mint ahogy az „Amitől félünk”-et is. :sör: (Pedig biztos vagyok benne, hogy egyik sem volt/lesz „kasszasiker”…)

Másrészt pedig… összesen hatan ültünk a moziteremben. Mondjuk, amikor a jegyet megvettem online, csak az a két jegy volt eladva, amit én foglaltam le…

Nem is tudom: hogy örüljek a másik négy nézőnek, akik vették a fáradtságot, és eljöttek megnézni – vagy a film közbeni tevékenységük, beszélgetésük, telefonozásuk miatt inkább azt mondjam: maradtatok volna inkább otthon…

Ennyit a körítésről – térjek a lényegre.

A Rossz versek továbbra is etalon számomra :respect:, a VAN-t pedig továbbra sem tudom végignézni :-/ – a Magyarázat szerencsére az első, a „Rossz (versek)”-kategóriába esik. Reisz Gábor újra gurított egy nagyot. :sör:

De nem egy könnyű film a Magyarázat mindenre

A film alatt többször úgy éreztem, túl sokat akar fogni: mint amikor valaki belemarkol két kézzel a kelt tésztába, és az ujjai között csurran ki a nyúlós alapanyag. Túl sokat és túl hosszan mesél – a 2,5 óra azért elég combos.

Ám amikor a Barátommal a mozi után az autó felé ballagtunk – és ugyanezt elmondtam neki is –, hirtelen nem tudtam mondani egy részt, egy oldalszálat, egy jelenetet se, amit kihagytam volna.

És most, napokkal később se tudok ilyet felidézni. :sör:

Tehát be kellett látnom, hogy Reisz Gábor eltalálta, jól csinálta – mégis… úgy érzem, hogy ezzel a filmmel… hm… „meg kellett birkóznom”. Hogy munkám volt vele. Meg kellett dolgoznom azért, hogy élvezni és értékelni tudjam.

Ez nem rossz, sőt! Csak szokatlan. Magyar filmtől meg főleg. (amikor mostanában a tetves, gennytől és mocsoktól átitatott kurzus _mindent_ a néző szájába rág… vagy inkább: a szájába szarik… :-PPP :-((((( )

Mindenesetre: tetszett, hogy Reisz Gábor „munkát adott” nekem. :respect:

Úgy érzem, ő maga is „dolgozik” a film történéseivel – mint ahogy a saját nézője is. Mert itt a tételmondat szerintem az: „Nem valami jó, de itt, így, ebben élünk, bassza meg…”.

Mindenesetre, le a kalappal Reisz Gábor és az apát, Trem Györgyöt alakító Znamenák István előtt: 16 év óta most először értettem meg fideszest… (Mindenesetre a Barátom nem osztozott ebben az érzésben velem – ő továbbra is kérlelhetetlen.)

Ugyanis Znamenák István nagyszerű volt – talán a legjobb. :respect:

De Sodró Eliza és Rusznák András párosa is remekelt, és én a Trem Ábelt alakító Adonyi-Walsh Gáspárt is nagyon megszerettem. :thumbsup:

Jankát (Kizlinger Lilla) és Erikát (Hatházi Rebeka) kevésbé tudtam a szívembe zárni – de rosszat se mondanék róluk.

Ábelben magamat és egy régi, gimnáziumi osztálytársamat (akit akkor még „barátomnak” neveztem… de elmúltak az idők… „Tűz, Csucsu!”… vagy inkább: „Hol van már az a régi tűz, Csucsu…?!”… ) véltem felfedezni.

Az akkori magamat a szerelmes bambaságban láttam viszont: hogy fut az ember a szekér után, elomló tekintettel – és nem veszi észre, hogy nem akarják felvenni… mint ahogy azt is elbambulja, hogy ki az, aki viszont keresné a társaságát, és viszonozná a szerelmét…

Az akkori osztálytársamat pedig a „vizsgablokkban” idézte fel a film. A legvagányabb, legnagyobb pofájú volt az egész évfolyamban, aki semmitől és senkitől nem jött zavarba – de a történelem érettséginél(!) ő is úgy lefagyott, hogy mukkanni se bírt: úgy próbáltak belé életet lehelni…

Igen, tényleg van ilyen: láttam.

A világ meg, az a Magyarország meg, ami „rám borult” a vászonról… az rohadtul nyomasztó volt.

Tényleg ebben és így élünk…?! Tényleg. Hogy rohadna meg…

Eszméletlenül jókat röhögtem a „100 milliós medencetakarítón” :-DDD és az igazgató úr, Kocsis Gergely is hozott néhány nagyon remek, árnyalt poént. :sör:

A zene meg… egyen meg a fene téged, Reisz Gábor… egy-két dallam hallatán… hát majdnem kibuggyant a könnyem… Ki a fene találta ki, hogy _ilyen_ zenéket használj fel?! Mert bárki legyen is az/Ő, innen küldök Neki egy hatalmas RESPECT-et. :leborul:

Nem esik jól ez a film. Nem egy könnyed szórakozás.

Fáj és nyomaszt. Elkeserít.

De cseszd meg… a legvége!

Miért sikerült neked még ebből a córeszből is pozitív végkicsengést kihoznod…?! Hogy sikerült elcsöpögtetned bennem a reményt…?! Hogy nincs minden veszve… hogy van esély… hogy mi talán lehet (szvsz: biztosan… :-PPP) menthetetlenek vagyunk: de a mögöttünk jövő generációk többek és jobbak lehetnek. És lesznek is: ezt is hiszem. :respect:

„Ne félj, pajtás, nem tart ez örökké! Százötven év alatt sem lettünk törökké.”

Köszönet a filmjeidért, Reisz Gábor. :megarespect:

 


2023. november 18., szombat

Börzsöny, Szomolyapuszta

 A mai közösségi régészet alkalmából a Johanniták Rendházának romjait és környékét kerestük fel a Börzsönyben, Szomolyapusztán. Ez a környék a védett fekete gólya fészkelési helye miatt márciustól-októberig nem látogatható - de így, egy részben napsütötte novemberi napon is gyönyörű.

Próbálok ebből a feledhetetlen élményből átadni most valamit...






A fekete gólya fészkelőfája


A fa és a patkó "szerelme"




Apró élet a meghalt óriásokon