Squid Game, Alice in Borderland, Jeffrey Dahmer-sztori, Ed Gein-sztori…
Ezek „mennek nagyot” a Netflixen – az embereket vágóállatként kezelő sorozatok, az emberi életet semmibevevő pszichopaták, szociopaták, elmebetegek – és olyan totalitárius rendszerek, amikben az emberek egymás halála által juthatnak előre, valami vélt vagy valós díjért, célért.
Én fizikailag és lelkileg is undorodom ettől a trendtől: igen, megnéztem az Alice in Borderland és a Squid Game első évadait – és így alkottam meg véleményemet. Hogy ez a műfaj pusztító.
A morált, a humanitást, az emberi élet tiszteletét öli ki a nézőből, akik a sorozatokat megtekintve azt hihetik: a tarkólövés egy megszokott _„dolog”_.
És azt üzenik ezek a sorozatok: egy-egy ember megölése, kivégzése, feldarabolása teljesen „_normális_”, talán még „_menő_” is.
Én hányok ettől. És iszonyodom. Nem létezik, hogy a sorozatgyilkolást és a fasizmust beemelik a mainstreambe – és a gyilkos, az elmebeteg, az aberrált lesz a… sztár, a példakép, az idol…
Tudtam, előre tudtam, hogy mi lesz a The Long Walk-ban – nem mert annyira kurvára eszes vagyok: a film alaptémája ezt vetítette előre –, és ahogy végignéztem, nem elég, hogy igazzá lett minden várakozásom… de a legvége még tartogatott egy kurva nagy pofont.
Hogy az erőszakra erőszak a válasz. És a bosszú mindennél fontosabb.
…
Inkább ne mondtatok volna semmit. Inkább el se készült volna ez a film. Inkább meg se néztem volna…
Nincs megállás ezen a morális nihilbe tartó vonaton?! Nincs ember, aki leszállna róla… vagy meghúzná a vészféket?! Újra fasiszták leszünk?! Sorozatgyilkosokért fogunk rajongani?! És újra és újra végignézzük, ahogy közvetlen közelről szétloccsantják egy ember agyát... és már a szemünk se rebben. Csak dobunk a szánkba egy kis popcornt… és reméljük, hogy azért lesz ennél cifrább halál is. Mert a szimpla tarkólövés már unalmas.
Nem létezik, hogy ezt a trendet nem veszi észre senki – és nem létezik, hogy nem lehet megállítani.
Egyszerre undorodom és iszonyodok ettől: mert ezek pusztítják a lelket és a humanizmust.
Nem tudom, hová vezet ez… de jót nem remélek.
Semmit nem tanult a múltból ez a végtelenül öntelt, beképzelt, ostoba Világ.
„Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.”
Mohács,1944. október 24.
„Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf,* - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.”
Szentkirályszabadja,1944. október 31.
