Úgy gondoltam, csak akkor kezdek rivjúzni, amikor már mindhárom
évadot letoltam – most ezt utólag egyrészt bánom… másrészt meg úgy gondolom,
jól tettem.
Bánom, mert volt, amikor sokkal erősebb, lelkesebb
késztetéssel írtam volna róla (s02e06 – második évad vége, ami szerintem
eszméletlen zúzós :sör: ), és volt, amikor elment tőle a kedvem (egy saját
feltételezés miatt, ami nem jött be – mea culpa) és akkor és ott jó pár napra
leálltam a sorozattal (s03e02).
Viszont jól tettem, hogy nem kezdtem fanyalogni külön az
első évad lassú hömpölygésén – és nem estem át a lelkesedéssel a ló túloldalára
a szerintem nagyszerű második évad (túl)dicséretével – és így összességében nem
fogok kiábrándultan írni a harmadik évadról sem, ami… hm… szerintem… olykor-olykor
(…végig…) a lovak közé dobta a gyeplőt, a kantárt, meg a lovaglócsizmát (benne
a lovászlegénnyel), és olyan akciókon, olyan tűzijátékon kergetett át bennünket,
hogy óhatatlanul azt éreztem: itt ellőnek (szó szerint) minden puskaport,
elpukkantanak minden petárdát… hogy a vége nagyot szóljon. Nagyot is szól, szó
se róla – de ez (szerintem) mindenképpen túlzás, és az első két évad „megerőszakolt”
túllicitálása.
De így, hogy a hármat egyszerre fogom értékelni, egymás
mellé teszem őket – valóban az történik, hogy az „5”-ös osztályzat jótékonyan
hat a „3”-ra, és az átlag meglesz simán a „4” – sőt, az egyedi, semmihez sem
hasonlító hangulatért, és a határozottan felismert korszakokért pluszpontot is
fog kapni tőlem. :respect:
1 évad. (1984)
Egy nem megnevezett lengyel kisvárosban, valahol a német
határ közelében vagyunk: mivel hőseink egyszer átmennek „Walbrzych”-ba (ami egy
valóban létező lengyel város) , úgy vélem, kimondva-kimondatlanul Szilézia
lengyelországi részén vagyunk, valahol a német határ közelében: nekem „Nowogrodziec”
(4.100 lakos), de talán inkább „Bolesławiec” (38.000 lakos) lehet a
valós helyszín, utóbbi ráadásul a Bóbr-folyó
mellett található, és a filmbéli várost 1997-ben egy nagy árvíz önti el. Bár a
rengeteg mellékág miatt simán lehet, hogy „Nowogrodziec” is érintett
volt/lehetett az árvízben, de valószínűbb, hogy helyi újság – viszonylag nagy
szerkesztőséggel – inkább a 38.000 lakosú „Bolesławiec”-ben lehet inkább. Ennyit
a térképen való molyolásról – bocs, elszórakoztattam vele magam. :sör:
Itt megismerjük a helyi „Kurier”
(„Kurier Wieczorny”) két újságíróját:
az egyik a régi motoros, félig már „úton” lévő, az NSZK-ba tartó Witold Wanycz (Andrzej Sewerin) – a másik a „friss hús”, nagynevű apja elől,
Krakkóból a messzi vidékre menekülő, önálló életre és saját jogán kivívott
karrierre vágyó, lelkes Piotr Zarzycki
(Dawid Ogrodnik).
Hááát, összhang nagyon nincs közöttük: Wanycz szinte már
lélekben itt sincs – és egyébként is, már nem érdekli semmi: túl sok szart
látott, élt át, túl sok sötét titkot, történetet ismer: már csak el akar menni –
Míg Zarzycki lelkes, menne minden után, és állandóan visszahúzzák, láncra
kötik, és Wanycz meg magasról tesz a fejére…
Ám amikor az un. „Gronty erdőben” – amit a helyiek a gonosz
tanyájának tartanak – lévő mocsárnál két holttestet találnak, kissé
felkavarodik az állóvíz. Ugyanis az egyik halott egy prostituált, a másik pedig
a város egyik nagyhatalmú kommunista funkcionáriusa…
Lassan hömpölyög (vagy csak lötyög, lottyan, mint a mocsár…)
a történet, de sötét, komor: mindenki hallgat, mindenki ellenséges, mindenkinek
van valami a füle mögött… és akinek sok van a füle mögött, az kegyetlenül,
gondolkozás nélkül csap oda, ha nem tetszik neki valami…
És a „Gronty-erdő” arról is hírhedett, hogy itt volt a II.
világháború után a kitelepített, összeterelt, összefogdosott környékbeli
németek fogolytábora, amit még inkább szeretne mindenki elfelejteni…
Nekem tetszett az első évad: 5 epizód volt, szépen felépítve
egy(-két) történetszálra, és közben megalapoztuk a hátteret: az erődben (a
mocsár mellett) lévő fogolytábor történetét…
7/10
2 évad. (1997)
Ugrunk 13 évet: Zarzycki visszatér a városba, mint a „Kurier”
kinevezett főszerkesztője. Wanycz is itt van, már nyugdíjas – de akad még
befejezetlen ügye… és egy története, ami lezárásra vár…
A város a nagy árvíz levonulása után van: mindenhol sár,
mocsok, rombolás nyoma – és az árvíz csontvázakat mosott ki a Gronty-erdőből…
és egy fiú holttestét.
Sokan gondolják: amikor átszakadt a gát, a szegény fiú
rosszkor volt rossz helyen – baleset… de akad olyan, aki szerint ez nem így
történt…
A második évadban ismerkedünk meg a helyi rendőrség
tagjaival: Anna Jass őrmesterrel (Magdalena Różczka), akit büntetésből
helyeznek frissen a városba, és az őrs egyik veteránjával, Adam Mika törzsőrmesterrel (Łukasz
Simlat), valamint a fiatal Jarek „Dzidzia”
(„Kicsi”) Maleczki rendőrségi
technikussal (Michal Pawlik). És
ők hárman lendülnek nyomozásba: simán lehet azt mondani, hogy hiába Wanycz és
Zarzycki lennének az „áthúzódó szál”, ez az évad a három rendőr főszereplését
hozza.
Jass kőkemény,
leszbikus csaj: nem fél senkitől és semmitől, nem tisztelt senkit és semmit –
mint kopó, tapad a vérszagra.
Mika dadog, de
nagyon jó rendőr – bár meglehetősen „belesimult” már a helyi viszonyokba, és
tudja, mikor-mihez nem szabad nyúlni… és levegő után kapkodva fut Jass
után/mellett.
A Kicsi olyan,
mint az úttörő: ahol tud, segít – a ranglétra legalján van, mindenki őt
ugráltatja, Jass egyrészt szaktudása, másrészt „friss hús, még nem fertőződött
meg a helyi tunyasággal… megalkuvással…” mivolta miatt vonja be a nyomozásba.
A legjobb, legütősebb évad: olyan pofonnal a végén, hogy a
fal adja a másikat…
És a hangulat – már az első évadban is felhoztam, de a
másodikra is érvényes, talán még jobban: hiába lengyel sorozat, mindenhol
magamra, magunkra, az akkori magyar viszonyokra ismerek: 1984-ben is, és 1997-ben
is, túl öreg vagyok, de minden helyszínt felismertem: „igen, ilyen volt
akkoriban Magyarország”. Is. Egyszerre voltam döbbent és lenyűgözött – hogy
tényleg, ennyi hasonlóság… ennyire együtt mozdultunk, ennyire együtt éltünk a…
a… abban, amiben éltünk? Lengyel-magyar… két jóbarát… :respect: greathug:
De itt már elég sok flashback is van: és feltárul előttünk
Wanycz ifjúkora… a második világháború vége… a Gronty-erdőben lévő fogolytábor
története…
9/10
3 évad. (1999 –
Millenium, az év legvége)
Hihetetlen, hogy mennyire ismerős ez a korszak is („január
elsején vigyázzanak a dolgokkal, lehet, hogy leáll minden!” :-P :-) ), de mindenhonnan
az üvöltött nekem: „ez megint ugyanolyan, mint nálunk, Magyarországon…”. :sör:
Most csak két évet ugrunk: Zarzycki és Wanycz ugyanúgy
(Zarzycki főszerkesztő, Wanycz nyugdíjas), Mika is napokra a nyugdíjba
vonulástól, a Kicsi már őrmester (ha jól emlékszem a rangjára…) – és hirtelen-váratlanul
Jass is újra a városba érkezik (akaratán kívül…)
A Gronty-erdőben (végre…) régészek dolgoznak, és egymás után
találják a csontvázakat – ám egyszer csak akad egy érdekesség: két olyan
csontváz, amik nem illenek a képbe… amik a valamikor a 60-as években
kerülhettek a mocsárba.
Ám a helyi ügyész (és a „nagykutyák”) el akarják tussolni a
hírt, mert nem illik a narratívába: „az erdőben németek által kivégzett
lengyelek holttestei vannak”…
…és közben a helyi hotel igazgatóját valaki meggyilkolja: a
saját születésnapi partiján – amikor éppen „magához rendelte” Wanycz-ot, hogy
átadjon neki egy régi levelet…
Flashback-ekben pedig a szállodaigazgató Kociołek (Filip Pławiak) ifjúkorát és feltörésének történetét ismerhetjük meg
– Filip Pławiak szerintem eszetlen
jó alakítást nyújt, ez az évad tulajdonképpen az ő története, és lopja is a showt a többiek elől… :respect:
Elismerem az utolsó évad pozitívumait: de lelkileg ez esett
a legrosszabbul… Itt mindenki bűnös, itt mindenki sáros, itt mindenki mocskos,
itt mindenki – még ha szimpatikus is – csinál olyan dolgokat, amik… bűnök. Amiket
nem lenne szabad megtenni.
Amikor kedves, barátságos, dadogós Mika felvesz egy boxert,
és azzal veri a foglyot a kihallgatásnál… akkor azért… elborzadtam…
Kociołek
történetszálától meg a végére… iszonyodtam…
A Kicsi és az alügyésznő (Marianna Kowalewska) története meg… ehhh… talán ez fájt a
legjobban.
Igazából egyszerre értem és nem értem Jass apjának, a nagyon
csöndes és udvarias, csörgőkígyó-szerűen veszélyes Jassijej (Janusz Gajos)
megjelenését… de volt néha… olykor… olyan érzésem, hogy „deus ex machina”/”könnyűlovasság”
szerepe van… de mint mondtam, szépen fel volt építve, és jogosan került be a
történetbe.
A végére nekem az jött le: a Gronty-erdő mocsara, az ott
meghaltak árnyai… megmérgezik a várost, és annak minden lakóját… Elvétve akad
csak tisztességes ember, aki nem akarja elvenni a másik javait, nem tör mások
életére… vagy csak „simán” nem néz félre, amikor az aljasság felszínre tör…
Wanycz pedig lezárja végre a hosszú történetét… és… hááát…
egy kicsit megszakadhat a szív…
…és kiderül, hogy valaki mekkora aljas, szemét, rohadék volt…
eddig is tudtuk ezt róla, de ez az új adalék olyan lapáttal tett a személyiségéhez, hogy… én
speciel rosszul lettem… hogy mekkora féreg...
Ez az évad volt a legkeményebb, a legkegyetlenebb…
8/10
Igazából, zseniális ez a sorozat – de egymás után letolva a
három évad… azért… az lehoz az életről… :-///
Túl sok benne a szenny, túl sok benne a mocsok… lehúz a
mocsár, és az ember szája tele lesz iszappal…
Maximálisan elismerem, hogy nagyszerű szériával állunk
szemben: emlékezetes, feledhetetlen – de számomra a Dexternél is sötétebb, véresebb,
mocskosabb…
Ám ettől függetlenül: nagy respect az íróknak, rendezőnek és a nagyszerű színészeknek! Dziękuję! :thumbsup:
A képen látható személyek, balról-jobbra:
Łukasz
Simlat (Adam Mika), Michal Pawlik („Dzidzia” - „Kicsi”),
Jan Holoubek (rendező, társszerző), Magdalena Różczka (Anna Jass),
Andrzej Sewerin (Wanycz), Dawid Ogrodnik (Zarzycki)
