Végtelenül elkeserítő…
…nem találok szavakat…
Toltam magam előtt ezt a rivjút, hogy hátha nem kell
megírnom – hátha tévedek/tévedtem, és majd a következő részben minden jóra
fordul: és régi, szeretett fényében tündököl majd a sorozatom/sorozataim…!
De nem jött „A Nagy Fordulat”… a Sötét Jedi nem állt át a Jó
Oldalra… nem tért vissza a Régi Szerelem… nem emelkedett a színvonal a régi
magasságba…
„A káprázat elszállt
és elhagytak az álmok – s nincs más, csak a valóság.” És az meg rohadtul
keserű…
A Bad Monkey 4. részét 10 perc után kikapcsoltam: mert untam
és idegesített… Másnap… vagy harmadnap csak végignéztem – de nem jött vissza a
kezdeti feeling… és az 5. valamint a 6. részben folyamatosan vesztettem el…
mindent, amit szerettem az első három epizódban…
…nem is értem, hogy miért adok rá 6/10-et… de valahogy
annyit érzek benne…
A Rings of Power meg… a negyedik rész után csak bután
pislogtam, hogy… mi a lótusz volt ez…?!
…de az 5. epizód lehúzta nálam a rolót: folyamatosan a
pörgetés gombon volt az ujjam…
Semmi, de semmi nincs benne, ami az első évadot számomra
szerethetővé, feledhetetlenné tette – valami rosszul értelmezett
kötelességtudatból nézem: „dicsértem és
szerettem az első etapot, néznem és szeretnem kell a másodikat is!”… vagy
legalábbis kéne… de a Jó Istennek nem megy…
Az ötödik rész végén hagytam, hogy elinduljon az Amazonon az „inside the rings of power” – vagy valami hasonló című doksi… és bambán néztem, ahogy a zöld háttér
előtt bohóckodnak a színészek és magyarázzák a filmet és a bizonyítványukat…
Mindig is gyűlöltem a „behind the scenes” cuccokat – nem
szeretem, nem akarom elveszteni az illúziómat.
De most… épp annyira érdektelenül bámultam a díszletek
közötti – elvileg számomra kiábrándító – jeleneteket, mint ahogy korábban magát
a filmet: nem volt, nincs illúzióm, amit elveszthetnék, nem merültem el a
fantáziavilágban, nem éltem bele magam a mesébe. Teljesen hidegen hagy az
egész – nincs színes álomvilág, ami szertefoszlana.
Arra gondoltam… hogy ez a két rész olyan 4/10-et ér.
Illetve: „érni” egy ruppót nem „ér” – legfeljebb ennyire érdemes… pontosabban: érdemtelen.
…
Végig fogom nézni mindkettőt… valszeg pörgetve… de nem tudom
megindokolni, hogy miért teszek így… és miért nem kaszálom mindkettőt a francba...
Végtelenül elszomorító ez az egész…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése