Onimusha s01 & Blue Eye Samurai s01

Két animét toltam most be, párhuzamosan – ezekről rivjúzok. :sör:

Onimusha s01

Nálam csak apám volt nagyobb Miyamoto Musashi rajongó: elolvasott és megnézett róla mindent, amit csak tudott – és évente/kétévente újranézett/olvasott mindent… :RIP:

Én apámhoz képest csak amolyan „futottak még” Musashi-rajongónak számítok – de azért kellőképpen fellelkesedve ugrottam rá az Onimushára.

Le a kalappal: a fotorealisztikus rajzok, a képi világ, a karakterek – és Musashi hangja, Akio Ôtsuka annyira ott van a szeren, hogy muszáj leszek most már a „Sando rando – Sand Land” animébe is belenézni, ahol Akio Ôtsuka a „Sátán” hangját adja. :sör: Gondolhatjátok akkor, hogy milyen orgánuma lehet… ;-)

Szóval, Musashi karaktere nagyon rendben van – de a történet… hááát… hogy is mondjam.

Én, mint egy „futottak még” Musashi-rajongó, vagyok annyira képben Miyamoto Musashival, hogy azt mondjam: kurvára semmi szükség, hogy Musashi egy „démoni karpáncélt” vegyen fel ahhoz, hogy veszélyes és/vagy ellenállhatatlan legyen – ő önmagában a legveszélyesebb kardforgató, aki valaha a Földön élt. Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint.

(Ha már itt tartunk/tok: a legnagyobb valaha élt Harcos pedig számomra vitathatatlanul Grand Master Jean Parisot de la Valette… :leborul: „I will not withdraw so long as those banners still wave in the wind.” „I am seventy-one. And how is it possible for a man of my age to die more gloriously than in the midst of my friends and brothers, in the service of God?” „…This intrepid old man, placing only a light morion on his head and without waiting to put on even his cuirass, rushed boldly to meet the infidels.” „The cry went up, “The Grand Master! The Grand Master is in danger!” From every side Knights and soldiers came rushing to the attack. The Turkish vanguard staggered back and began to yield…” :fejethajt: )

Szóval, nekem Musashi démonba fordulása/démonivá válása olyan, mint tehénen a gatya… És hogy kikkel kell megküzdenie? Itt sem szaladtak a szomszédba új ötletért a készítők: újra elővették a korábbi (valóban létező és Mushasi által korábban legyőzött, azaz megölt) ellenfeleit – és élőholtként/démonként újra meg kell küzdenie velük… Mekkora ötlet már, nem?! …Nem. :-/

Hiába rendezte az általam nagyon csípett, eszelős Takashi Miike (az immár ikonikus és emblematikus „Ichi, the Killer” egyszerre elmebeteg és zseniális alkotója :respect: ) az epizódok egy részét, nem éreztem azt a „darálást”, azt a „berántást” benne, amit szerettem volna érezni…

…és ahogy párhuzamosan elkezdtem nézni a „Blue Eye Samurai”-t… már az első résznél kiderült, hogy az nagyságrendekkel jobb, mint az Onimusha…

7/10-re tudom tenni (egyébként 6/10-et érdemelne, de adok egy plusz pontot Miyamoto Musashi fotorealisztikus, „Toshiro Mifunés” megrajzolásáért és megszólaltatásáért: Akio Ôtsuka :thumbsup: )

 

Blue Eye Samurai s01

De rohadt jó sorozat ez, istenem…!!! :leborul:

Döbbenet, hogy az első pillanattól/résztől kezdve berántott, torkon ragadott – és kurvára nem engedett el az utolsó percig. :megarespect:

Eszetlen jó karakterek, nagyszerű rajzok, _majdnem_ olyan brutális, hiperturbó harcok, mint a Kengan Ashurában – és a történet magával ragadó.

Baszki, nem tudok róla semmi rosszat mondani – illetve… _majdnem_ semmit.

Nem akarom ecsetelni, hogy miért-miben is rohadt jó az egész, mert úgy érzem, azzal csak olyanná válnék, mint aki „magyarázza a bizonyítványt”: ezen a sorozaton nincs mit „magyarázni” – egyben van, és áll, mint egy obeliszk: „mától kezdve hozzám méritek a szamuráj-animéket”.

Az „Afro Samurai” volt 2007-ben, ami nekem eszelősen bejövős volt – most letaszította a dobogó legfelső fokáról a „Blue Eye Samurai”… :thumbsup:

Nem csak Mizu története rulezolt mindent: Akemi-története, Taigen-története, Ringo-története, Eiji mester/Father Swords/Swordfather-története, Abijah Fowler-története… huhhh… mind-mind nagyon ott vannak a szeren.

Eredeti szinkron mellett pedig kiket hallhatunk? Seki – George Takei, Abijah Fowler – Kenneth Branagh, Eiji mester – Cary-Hiroyuki Tagawa, Ringo – Masi Oka… :respect:

…és valljuk be: nem sok undorítóbb, mocskosabb gazembert láttunk animében/filmben, mint Heiji Shindo és Abijah Fowler…

…

A tömjénezés végére pedig egy kis „feketeleves”. :-P

Nekem a befejezés nagyon nem jött be: hogy a Hőseink teljesen szétszakadnak (egyikük még a Japánt is elhagyja…), és „lengetik”, hogy „folyt.köv”… hááááát… mit is mondhatnék. Nem nagyon „csigázódtam fel” arra, hogy lessem-várjam a következő évadot: ez az egész sorozat arról szólt, hogy Hőseink különálló történetei egy irányba tartanak, és a legvégén találkozni fognak. Az évad befejezése pedig azt vetítette előre, hogy mindenki sorsa-útja másfelé fordul – és érzem/szerintem, hogy ezt a status quo-t szét kell verni, fel kell rúgni ahhoz, hogy újra „egy irányba” fussanak a sorsok/életutak… szóval, ha ezt nem teszik meg, akkor új „csapat” jön össze (érdekel ez engem…? :-P), vagy ha megteszik, és deus ex machinával újra összekényszerítik a régi csapatot akkor… tuti, hogy nem érdekel. :-/

Ez nem tetszett – a legeslegvége. És lehet, hogy „kötözködős” vagyok, de kicsinyes nem: simán kijár neki a 10/10. :respect:

Ha a várható második etap nem is lelkesít fel – az első évad ott lesz a mindenkori toplistámon. :sör: :mustsee:

 

Pusztaberki helytörténeti emlékek – 1. rész – Borsosberényi Historia Domus 1882. november. 1.

Mivel húsz hónap után immár beláttam, hogy hiába várok arra, hogy a helyi újságunk újra megjelenjen, ezért úgy döntöttem, hogy újabb helytörténeti kutatásaim eredményét a blogomon fogom közzétenni. Igyekszem majd valahogy a téma iránt érdeklődő berkiek figyelmét is felhívni erre a kezdeményezésemre/próbálkozásomra. Hátha találnak ők is benne érdekességet, egy-két gyöngyszemet.

Az meg szimplán véletlen – és számomra is megdöbbentő, bevallom –, hogy miután ma a fenti elhatározásra jutottam, és elővettem a Historia Domus első „pusztaberkis” bejegyzését, hogy ezt fogom legelőször közzétenni, elképedve vettem tudomásul, hogy ez a bejegyzés egészen pontosan 1882. november 1-én történt eseményeket vesz górcső alá… Talán nem véletlen, hogy így alakultak a dolgok.

Tehát, kezdjük el: ma éppen 141 évvel ezelőtt történt, hogy…

Borsosberényi Historia Domus – Srenker Endre plébános bejegyzése – 1882.

„p. berkii kereszt

Ugyanezen év őszén a puszta berkii temetőben egy új keresztet állíttattam fel, – A költséget, 21 fr 20 krt, a nm. ordinariatus utalványozta ki ugyanezen keresztnek alapítványából (…) – A beszentelési szertartást sz. beszéddel 1882 év Mindenszentek ünnepén, a délutáni órákban végezte a helybeli plébános, kevés ájtatoskodó részvétele mellett. – T.i. a puszta berkii nemes(?) urakat a holtak előestéjén nem érdekelte sem a kereszt szentelési szertartás, sem a holtak iránti kegyelet sugalta ájtatosság, …. Ők jobbnak látták ezen idő alatt a korcsmában dőzsölni…….”

 

Nos… J Ennyi lenne elsőre.

Nem én találtam ki a dolgot, és sajnálom, hogy éppen egy ilyen… hm… kevésbé dicséretes történettel veszi kezdetét a Historia Domus Pusztaberkire vonatkozó részének feldolgozása – de ez az első tisztán olvasható és érthető bejegyzés a faluról, és az időrend miatt szerintem illett ezzel kezdeni.

Lesznek még ennél jobb vélemények is a lakosokról… de akad még pár ehhez hasonló is, nem tagadom.

Nincs mit tenni: ilyenek voltak őseink – vagy legalábbis: így látták őket egykori plébánosaik.

 

Castlevania: Nocturne s01 and Nordfor sola – North of the Sun and Free to Play

Nem igazán filmezek/sorozatozok mostanában, de azért (…marha lassan…) csak összegyűlt pár dolog, amiről érdemes írnom pár szót.

 

Castlevania: Nocturne s01

Visszahozta az érzést, amiért megszerettem anno a Castlevaniá-t. :sör:

Gyönyörű rajzok, gyönyörű tájak, szerethető hősök, félelmetes ellenségek, és szörnyetegek, dögivel – akikeket hőseink véresen lehentelnek. :thumbsup:

…és a Belmontok híres-hírhedett korbácsa… Gyermeki, Tenkes kapitánya-rajongó énem lubickoló öröme. :csörrr-csirrr: :sitty-sutty: :-)

És magyar vonatkozás: Báthory Erzsébet, mint Főgonosz. :eeekkk: …mindegy…

(Illetve: nem mindegy. Minden kutatás azt igazolja, hogy az ellene felhozott vádakban ártatlan volt – kínvallatás során csikarták ki a rá terhelő „vallomásokat”, valódi perre soha nem került sor, az _ellene valló koronatanúkat_ kivégezték(!), és Báthory Erzsébetet saját kastélyának egy ablaktalan szobája élve befalazták. Vélemények szerint valószínűleg Thurzó György nádor vetett szemet vagy az asszonyra, vagy a vagyonára, ami Nádasdy Ferenc (a korszak egyik legtehetségesebb hadvezére és az ország egyik főura) özvegyeként valószínűleg olyan nagyságú lehetett, hogy érdemes volt érte megkínozni százakat, valamint bemocskolni és megölni egy ártatlan asszony. A világ pedig emlékezzen rá vérben fürdő szörnyetegként… No comment. Pedig mondanám…)

Ettől eltekintve Richter Belmont története izgalmas, pörgős, lendületes – a szörnyeket „kovácsoló” pap pedig olyan életszerű, hogy szerintem ma is létezik ilyen. (Csak nézzünk körül kies hazánkban…)

Olrox, az azték vámpír karaktere pedig igazi unikum. És legalább nem bánt meg semmilyen, jelenleg is létező nemzetet. Ugye.

...

Rögtön toltam volna a folytatást – és a Netflix szerint lesz is, szóval: várós.

 

Nordfor sola – North of the Sun

 Két srác kitalálja, hogy a kilenc hónapot egy elszigetelt norvég öbölben töltenek – önellátással és… szörfözéssel.

Így elsőre ez egy kellemes elmebajnak hangzik, szerintem. Vagy az öngyilkosság egy kifinomult formájának… de nem az. A srácok túlélést és természetközeliséget tanulnak, a külvilág helyett önmaguk felé fordulnak, elcsendesednek… és egy csodálatos élménnyel gazdagodnak.

És nem mellesleg: 3 tonna(!!!) szemetet szednek össze, amit a tenger sodor az öbölbe.

Nem lettem volna a helyükben – de nagyon sok pillanatot irigyeltem tőlük. :respect:

Felemelő, szívderítő doku. :sör:

 

Free to Play

 

Egy gémerekről szóló doku, és tetszett. :eeekkk:

Nekem, aki folyton veszekedtem és veszekszek a gyerekeimmel, hogy a játék nem lehet az életük… :gyagya:

Oké, ez egy „szegény ember legkisebb fia”-történet, és tényleg meglepett a végkifejlet.

Nem mondom, hogy ezek után bátorítom a srácaimat, hogy tolják éjjel-nappal :-P… de az tetszett, hogy legalább egy valakinek bejött, aki így csinálta.

 

Egy szép, késő őszi (még majdnem nyári! :-) ) nap a Derékpataki-víztározón...

 

The Creator – Az Alkotó

Hm… már 10 napja, hogy láttam a filmet, és még most is molyolok rajta magamban – sajnos, nem a „jó” értelmében véve. :gyagya: :-P

Azon gondolkozok, hogy miért is nem lett ez a film átütő. Lélegzetelállító. Ikonikus. Feledhetetlen.

Mert nem lett az… de hogy miért nem… arra próbálok meg rájönni 10 napja, asszem, sikertelenül. :-/

Izgalmas volt? Igen. Szorítottam valakinek? Igen. Látványvilág elképesztő volt? Az. Sikerült meghatnia, megrendítenie? Igen.

És mégis… és mégse. :-P :-(

Ez egy anti-terminátor film, ahol a robotok a jók és az emberek a rosszak. Akiért szorítunk, egy kisgyerek – aki valójában egy szuperrobot. Naná, hogy a gyereket látod benne, nem a robotot – naná, hogy nincs ember a földön (legalábbis, rohadtul remélem…), aki képes lenne egy gyerek ellen, aka. a haláláért szurkolni.

Node.

John David Washingtont immár a harmadik filmben látom főszerepben (BlacKKKlansman, Tenet, The Creator) és mégis azon agyaltam végig, hogy „ki a fene ez a fickó? még sose’ láttam…” :tűnődik: – de arra jutottam, hogy marha nagy baklövés volt éppen őt kiválasztani a főszerepre, mert rohadtul nem tud bevonzani. Nem csak azért, hogy szurkoljak neki, hanem még azért se, hogy egyáltalán érdekeljen, hogy a következő percben mi történik vele.

Aztán a mozit követően utánaolvastam, és azt mondtam, hogy „hjaaa… hogy ez ugyanaz a csávó… aha…”. :-P :-/

Ugyanazt a kizökkenthetetlen (unott? enervált? halvérű?), érzelemmentes fickót hozza mindhárom filmben – minimális mimikával, nulla jellemfejlődéssel, fapofával.

Ha őt gondoljátok a 2020-as évek új hősének – annak szaladjatok neki még egyszer, ott, Hollywoodban. :-P

A sztori meg… lehetne még akár érdekesnek, izgalmasnak is nevezni.

Mégis, annyi benne a… hm… a hülyeség, hogy folyamatosan kioltotta a „suspension of disbelief”-emet. :-///

Mert.

Bonyekbe: marha okos robotok élnek a világ egyik felén – de annyira nem okosak, hogy legalább valami nehéztüzérséget hozzanak létre az emberek „szupertankjai” ellen. Az egyik jelenetben egy robotkatona egy mágneses aknát dob az egyik tankra, ami sikeresen tönkre is teszi azt – és ennyi. A szupertankok úgy gázolják le a robotokat, mint a… a „sima” tankok a kukoricást. Hooogy…?! Ezt meg…?! De hát mi…?! …hagyjuk. :-PPP

Aztán ott a robotbarát ország, fullra MI által készített robotokkal – baszki, a gonosz Howell ezredesnő (Allison Janney – aki leginkább Chantal Dubois kapitányra hasonlított a Madagaszkár 3-ból), és az egybenyakú, egyvágányú McBride közkommandós (Marc Menchaca), ketten (mondom: k_e_t_t_e_n!!!) meghackelik és átverik az összes marha okos robotot, és majdnem el is foglalják az egész országot(!!!) – csak azért nem teszik végül, mert bár a forgatókönyv minden aspektusa erre mutat, jön egy „deus ex machina” – és sajnos mégse győznek. :-PPP Ilyen ez a popszakma. :-/

És mi a végső megoldás?! Nem, nem fogod kitalálni, esküszöm – nagyon izgi. És újszerű. (Not.:-P) Ki kell lőni… dobpergés: prömprömpröm… a Fővezérlőt, Csillagbázist, Halálcsillagot, Vezérűrhajót, Központi Szervert – és győztünk. Ilyen nem volt, ilyen nem lesz, ilyen tán nincs is! („Egészen valószínűtlenül nagy ez a szerelem!” Charley nénje – Spittigue dala :sör: :-) )

És ki támad erre a hatalmas hadigépezetre?! Nem fogod ezt se kitalálni, az tutter… :dörzsölgetiatenyerét: :ésnagyonidiótánvigyorog: :mintabolondamikorátvesziazuralmatadiliházban:

A Főhős és a Kisgyerek/Szuperrobot! Ketten! Összesen! Igen, igen és jessz…! :thumbsup: :-PPP

Közben érzelmi manipuláció – egy gyerek! mentsétek meg a gyereket!, és a szerelem! a visszatért szerelmem! –, aminek az ember, akinek lelke van (szóval, nem olyan, mint Justin… :-P ;-) :sör: ) nem tud ellenállni, és potyognak a könnyei…

…ám a moziból hazafelé kitisztul a feje az érzelmi megrázkódtatásból… és azon agyal… hogy tulajdonképpen… nem vagyok egy kicsit becsapva? átverve? megvezetve?! Olyan hiányérzetem támadt... hogy valami nincs meg, hogy valami elmaradt...

…és tíz nappal később nem tudsz mondani egy epic pillanatot, ami lélekemelő, megdöbbentő, feledhetetlen lett volna – olyan, steril lett az élmény. Mit is mondhatnék róla… gondolkodtam hosszan.

Talán annyit: biztos nem lesz fent az év végi toplistámon. :-P

6/10 – mert sikerült megríkatnotok. (igen, az plusznak számít ám nálam :-P :-) )

 

One Piece s01

„Mihawk: Monkey D. Luffy, what's your goal?

 Luffy: I'm going to become the King of the Pirates.

Mihawk: King of the Pirates, hey? That's a much more treacherous path than even defeating me.

Luffy: I don't care. It's what I'm going to do.

Mihawk: Maybe you will at that. This world could use a few more wild cards.”

Ez egy olyan végtelenül szerethető, folyamatosan konstans mosolyra késztető, szívmelengető sorozat, amilyen még nem volt a világon. :respect: :leborul:

És közben néha meg úgy tép az ember szívébe, hogy az nem tudja visszafojtani a könnyeit… :megarespect:

„Luffy: Shanks, your arm! It's my fault. It's all my fault!

Shanks: It's only an arm. I'm just glad that you're okay.”

Utálom és idegesít, ha valaki egy film, vagy egy sorozat kapcsán végletes kijelentéseket tesz (pölö: januárban azt mondani, hogy megvan az év legjobb sorozata – mert láttál egy(!) újat :-PPP). Most mégis erre fogom ragadtatni magam: Iñaki Godoy nélkül nem működne, nem működhetne ez a sorozat. :respect. :leborul:

Én nem tudom, hogy honnan szedték elő ezt a srácot – de az biztos, hogy nála jobban senki nem kelthetné életre Monkey D. Luffy-t. :sör:

A többiek is jól alakítanak, szó se róla – de Iñaki Godoy szvsz pótolhatatlan és lecserélhetetlen: ő a Szíve és a Lelke a sorozatnak. :respect:

A megtörhetetlen optimizmusa, a folytonos derűje, a végtelen, lerombolhatatlan, megrogyaszthatatlan hite, annyira, de annyira szerethetővé – és irigylendővé… – teszi, hogy igazából az Arlong Park-ban bekövetkező tombolásával úgy vagyok… hogy még most sem döntöttem el, hogy azzal még kúlabbá vált – vagy ami történt az „out of character”…

Szerettem Mackenyu-t, Emily Rudd-ot, Jacob Romeró-t, és Taz Skylar-t is, és szorítottam értük :sör: – de az ő karaktereiket el tudom képzelni másik színésszel. Monkey D. Luffy-t nem játszhatja más, mint csakis és kizárólag Iñaki Godoy. :repectagain:

De nagyon megszerettem a fiatal Főhősöket, na… :respect: :thumbsup:

 …ám vannak itt Nagy Öregek is, akik erővel és élettel teli figurákat hoztak: mint például Vincent Regan (300, Trója), aki folyamatosan tette egyre árnyaltabbá, egyre mélyebbé és érdekesebbé Vice Admiral Garp karakterét. :respect:

Vagy Craig Fairbrass, aki Chef Zeffet alakította – öregem… az a rész, amikor megismerjük hogyan találkozott Sanji és a rettegett Red-Leg Zeff… a legdöbbenetesebb reveláció volt az egész sorozatban. :megarespect:

„Chef Zeff: Hey, Sanji! You keep your feet dry.

Sanji: Goodbye, Zeff. You know, all these years, living under your shitty roof, cooking at your shitty restaurant… I owe you my life! Thank you for putting up with my shit all these years, old man. I'll never forget you, Zeff!”

De nagyon ott volt a szeren Dracule Mihawk, One of the Seven Warlords of the Seas (Steven John Ward), Buggy, the Star Clown (Jeff Ward), és Red-Haired Shanks (Peter Gadiot), akik mind-mind nagyszerű, remek színeket hoztak a sorozatba. :respect:

…oké… bevallom: Luffy mellett a szótlan, magának való, csöndes Roronoa „Pirate Hunter” Zoro lett a kedvencem, egyrészt mert imádom a kardvívását – másrészt meg tud olyanokat mondani, hogy vagy nagyon röhögök… vagy nagyon elcsendesedek.

„Zoro: Gum Gum Whip?

Luffy: Yeah! All the great fighters call out their finishing moves.

Zoro: No, they don't.”

„Cabaji: As soon as Captain Buggy's finished with you, you're mine.

Zoro: Uh, tempting as that sounds, I'm not sticking around.

Cabaji: Really? Got somewhere else to be?

Zoro: Didn't used to think so. But Luffy changed that.

 Cabaji: That simpleton in a straw hat. Don't tell me you actually believe in him?

Zoro: I don't need to. He believes in himself.”

„Mihawk: You're defeated. Why do you persist?

Zoro: Wounds on the back are a swordsman's greatest shame.

Mihawk: Magnificent.”

…

Hm… Akad azért olyan, olyasmi is ebben a sorozatban, ami _nekem_ nem tetszett: Kuro, Captain of the Black Cat Pirates (Alexander Maniatis) két része… hááát… az nekem eléggé… hm… filler volt. :-/ :-P

Illetve, bárki-bármit is csinál a Koby (Morgan Davies) és Helmeppo (Aidan Scott) sztorivonal… hm… nekem túl „lineáris”, és… hm… „kevéssé érdekfeszítő”, hogy úgy mondjam. :-PPP

Vannak, akik a neten már dörzsölik a tenyerüket és előre kárörvendenek: „hajaj, nem olyan jó a nézettsége a One Piece-nek, veszélyben a második évad! he-he…”.

Nekik csak annyit üzennék innen, a Költő után, szabadon: szakadjon szét a fejetek, szarházi trógerek. :-PPPPPP

A One Piece a legjobb, ami mostanság sorozatfronton történhetett: hibái mellett is simán kijár neki a 8,5/10 (mint az imdb-n) – de én csakazértis _9/10_-re teszem a pontozásomat. :sör: :thumbsup:

Must see. :respect:

Hail to Straw Hat Pirates! Gum, Gum! Gum!

:-D