Két animét toltam most be, párhuzamosan – ezekről rivjúzok. :sör:
Onimusha s01
Nálam csak apám volt nagyobb Miyamoto Musashi rajongó: elolvasott és megnézett róla mindent, amit csak tudott – és évente/kétévente újranézett/olvasott mindent… :RIP:
Én apámhoz képest csak amolyan „futottak még” Musashi-rajongónak számítok – de azért kellőképpen fellelkesedve ugrottam rá az Onimushára.
Le a kalappal: a fotorealisztikus rajzok, a képi világ, a karakterek – és Musashi hangja, Akio Ôtsuka annyira ott van a szeren, hogy muszáj leszek most már a „Sando rando – Sand Land” animébe is belenézni, ahol Akio Ôtsuka a „Sátán” hangját adja. :sör: Gondolhatjátok akkor, hogy milyen orgánuma lehet… ;-)
Szóval, Musashi karaktere nagyon rendben van – de a történet… hááát… hogy is mondjam.
Én, mint egy „futottak még” Musashi-rajongó, vagyok annyira képben Miyamoto Musashival, hogy azt mondjam: kurvára semmi szükség, hogy Musashi egy „démoni karpáncélt” vegyen fel ahhoz, hogy veszélyes és/vagy ellenállhatatlan legyen – ő önmagában a legveszélyesebb kardforgató, aki valaha a Földön élt. Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint.
(Ha már itt tartunk/tok: a legnagyobb valaha élt Harcos pedig számomra vitathatatlanul Grand Master Jean Parisot de la Valette… :leborul: „I will not withdraw so long as those banners still wave in the wind.” „I am seventy-one. And how is it possible for a man of my age to die more gloriously than in the midst of my friends and brothers, in the service of God?” „…This intrepid old man, placing only a light morion on his head and without waiting to put on even his cuirass, rushed boldly to meet the infidels.” „The cry went up, “The Grand Master! The Grand Master is in danger!” From every side Knights and soldiers came rushing to the attack. The Turkish vanguard staggered back and began to yield…” :fejethajt: )
Szóval, nekem Musashi démonba fordulása/démonivá válása olyan, mint tehénen a gatya… És hogy kikkel kell megküzdenie? Itt sem szaladtak a szomszédba új ötletért a készítők: újra elővették a korábbi (valóban létező és Mushasi által korábban legyőzött, azaz megölt) ellenfeleit – és élőholtként/démonként újra meg kell küzdenie velük… Mekkora ötlet már, nem?! …Nem. :-/
Hiába rendezte az általam nagyon csípett, eszelős Takashi Miike (az immár ikonikus és emblematikus „Ichi, the Killer” egyszerre elmebeteg és zseniális alkotója :respect: ) az epizódok egy részét, nem éreztem azt a „darálást”, azt a „berántást” benne, amit szerettem volna érezni…
…és ahogy párhuzamosan elkezdtem nézni a „Blue Eye Samurai”-t… már az első résznél kiderült, hogy az nagyságrendekkel jobb, mint az Onimusha…
7/10-re tudom tenni (egyébként 6/10-et érdemelne, de adok egy plusz pontot Miyamoto Musashi fotorealisztikus, „Toshiro Mifunés” megrajzolásáért és megszólaltatásáért: Akio Ôtsuka :thumbsup: )
Blue Eye Samurai s01
De rohadt jó sorozat ez, istenem…!!! :leborul:
Döbbenet, hogy az első pillanattól/résztől kezdve berántott, torkon ragadott – és kurvára nem engedett el az utolsó percig. :megarespect:
Eszetlen jó karakterek, nagyszerű rajzok, _majdnem_ olyan brutális, hiperturbó harcok, mint a Kengan Ashurában – és a történet magával ragadó.
Baszki, nem tudok róla semmi rosszat mondani – illetve… _majdnem_ semmit.
Nem akarom ecsetelni, hogy miért-miben is rohadt jó az egész, mert úgy érzem, azzal csak olyanná válnék, mint aki „magyarázza a bizonyítványt”: ezen a sorozaton nincs mit „magyarázni” – egyben van, és áll, mint egy obeliszk: „mától kezdve hozzám méritek a szamuráj-animéket”.
Az „Afro Samurai” volt 2007-ben, ami nekem eszelősen bejövős volt – most letaszította a dobogó legfelső fokáról a „Blue Eye Samurai”… :thumbsup:
Nem csak Mizu története rulezolt mindent: Akemi-története, Taigen-története, Ringo-története, Eiji mester/Father Swords/Swordfather-története, Abijah Fowler-története… huhhh… mind-mind nagyon ott vannak a szeren.
Eredeti szinkron mellett pedig kiket hallhatunk? Seki – George Takei, Abijah Fowler – Kenneth Branagh, Eiji mester – Cary-Hiroyuki Tagawa, Ringo – Masi Oka… :respect:
…és valljuk be: nem sok undorítóbb, mocskosabb gazembert láttunk animében/filmben, mint Heiji Shindo és Abijah Fowler…
…
A tömjénezés végére pedig egy kis „feketeleves”. :-P
Nekem a befejezés nagyon nem jött be: hogy a Hőseink teljesen szétszakadnak (egyikük még a Japánt is elhagyja…), és „lengetik”, hogy „folyt.köv”… hááááát… mit is mondhatnék. Nem nagyon „csigázódtam fel” arra, hogy lessem-várjam a következő évadot: ez az egész sorozat arról szólt, hogy Hőseink különálló történetei egy irányba tartanak, és a legvégén találkozni fognak. Az évad befejezése pedig azt vetítette előre, hogy mindenki sorsa-útja másfelé fordul – és érzem/szerintem, hogy ezt a status quo-t szét kell verni, fel kell rúgni ahhoz, hogy újra „egy irányba” fussanak a sorsok/életutak… szóval, ha ezt nem teszik meg, akkor új „csapat” jön össze (érdekel ez engem…? :-P), vagy ha megteszik, és deus ex machinával újra összekényszerítik a régi csapatot akkor… tuti, hogy nem érdekel. :-/
Ez nem tetszett – a legeslegvége. És lehet, hogy „kötözködős” vagyok, de kicsinyes nem: simán kijár neki a 10/10. :respect:
Ha a várható második etap nem is lelkesít fel – az első évad ott lesz a mindenkori toplistámon. :sör: :mustsee:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése