Itt a Fidesz toborzó!

Most került végre nyilvánosságra a Fidesz toborzó dala, amivel az új tagokat verbuválják és a régieket lelkesítik: belátható végre, nem is csoda, hogy ennyien szeretnének csatlakozni ehhez a rablóbandához.

"Fosztogatni nagyszerű tréfa, szépen gyűlik nálunk a préda.
Akad minden itt, ami drága: színarannyal tömve a láda!
Áll itten egy nagy hasú hordó, de a kincse nem papramorgó.
Csillog benne száz szám az ékkő, tűzpiros meg égszínű, kéklő.

Néha kicsit ölni kell érte, csizmánk vígan táncol a vérben.
Penge villan, durran a mordály, könnyen adja kincsét, ki holt már.
Állj be közénk nagy lesz a részed! Kezet csapunk még ma itt véled!
Bátorít a bor tüzes lángja, igyunk hát a cimboraságra!"

Erre pedig a tagságra érdemesített jelölt köteles pontosan ezekkel a szavakkal rituálisan megpecsételni a belépést:

"Cimborátok vagyok, itt a kezem rája!
Rút életemnek ez a legszebb órája."

...

És csak reménykedhetünk abban, hogy a végén mégis feltámad benne a lelkiismeret - mint egyszer, valamikor egy nincstelen szegénylegényben...

"„Jó éjszakát!... nem kelt föl titeket sem más,
Majd csak az itéletnapi trombitálás!
Élete gyertyáját soknak eloltátok,
Küldök én örökös éjszakát reátok.

Most a kincses kádhoz! megtöltöm tarisznyám,
Hazaviszem neked, szerelmes Iluskám!
Cudar mostohádnak nem lész többé rabja,
Feleségül veszlek... isten is akarja.

Házat építtetek a falu közepén,
Ékes menyecskének odavezetlek én;
Ottan éldegélünk mi ketten boldogan,
Mint Ádám és Éva a paradicsomban...

Istenem teremtőm! mit beszélek én itt?
Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?
Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak,
S én ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag?

Hozzájok sem nyúlok... azt én nem tehetem,
Nincs elromolva a lelkiisméretem. –
Édes szép Iluskám, csak viseld terhedet,
Bízd a jóistenre árva életedet!”

Mikor elvégezte Jancsi a beszédet,
Az égő gyertyával a házból kilépett,
Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,
Elharapózott a mérges láng sebesen.

Egy láng lett a födél szempillantás alatt,
A láng piros nyelve az ég felé szaladt,
Feketévé vált a tisztakék égi bolt,
Elhaloványodott a teljes fényü hold.

A szokatlan világ amint elterjedett,
Fölriasztotta a baglyot, bőregeret;
Kiterjesztett szárnyok sebes suhogása
A falombozatok nyugalmát fölrázta.

A föltámadó nap legelső sugára
Lesütött a háznak füstölgő romjára,
Pusztult ablakán át benézett a házba,
Ott a haramjáknak csontvázait látta."

...

Jolly LLB 2. & In-cheon sang-ryuk jak-jeon – Operation Chromite

Két igen hatásos film… :respect:

Jolly LLB 2.

Azért ezen az indiai(!) tárgyalótermi drámán(!!!) leesett az állam – ilyen döbbent figyelemmel még soha, egyetlen bollywood-i filmet sem néztem: az első pillanattól torkon ragadott… és nem engedett el az utolsó percig. :respect:

Ilyet is tudtok csinálni, ember…?!?! :amazing:

„More than 30 million cases are pending in this country. And there are only 21,000 judges. That's one judge for a million people. Dates keep piling up and people return disappointed. But even then when two people fight in India what's the first thing they say to each other? 'I will see you in court.' Why do people do that? Tell me? Because they still have faith. Faith in the judicial system. They believe that if the government administration and police don't listen to them the court will hear them out and give them justice. So every person who sits on this chair has the responsibility to not break that trust.”

…

Kezdem azzal, hogy nem értem az a film elején kiírt és elhangzó „mosakodást/mentegetőzést”.

„This film is a work of fiction and is not based on any life or place. 'Any similarity to the events in the life of any person living or dead is merely co-incident and unintentional. All characters and names used in this film are fictitious.

This film is for entertainment purpose and has no intentions of disrespecting any community, city or state.”

…

Nem értem, ugyanis olyannyira _egyértelmű és nyilvánvaló_, hogy _igenis_ megtörtént események alapján készült – lehet, hogy nem egy, konkrét ügy, hanem több eset összekeverésével –, és a napnál is világosabb, hogy nagyon komoly kritikával illeti a rendőrséget, az államhatalmi szerveket, és az ügyvédeket.

Csak az nem veszi ezt észre, aki vak. :-P

Oké, nyilván kellett valamiféle „áh, ez nem az, aminek látszik!”-elhatárolódás azért, hogy az állami cenzorokon és a bürokratákon átmenjen a film engedélyeztetése: de ez a „fake statement” csak akkor működhetett, ha a cenzorok nem nézték végig a filmet – vagy a konkrétan vakok és süketek, vagy esetleg teljesen hülyék... :-P

Szóval, a film végére érve teljes értetlenséggel gondoltam vissza az elején kiírt… hm… „mentegetőzésre/elhatárolódásra/nyilatkozatra”. :-S :-/

Ami még zavart – tartsátok szem előtt, hogy _eszméletlenül_(!) bejött ez a mozi, de le kell tudnom/ki kell írnom magamból a zavaró tényezőket :sör: –, hogy bár nagyon csípem a bollywood-i filmek zenés-táncos betéteit, soha nem éreztem még azokat ennyire zavarónak és feleslegesnek, mint ebben az alkotásban… :-///

Egyáltalán nem illett a film egészébe, és utólag arra gondolok: a cenzoroknak ezeket a részeket mutathatták meg („tetszenek látni, instállom, hát ez csak egy ilyen szokásos, butuska éneklős-táncikálós film, mint az összes többi, nincsen neki semmilyen komoly mondanivalója!”), figyelemelterelés végett… :-PPP

Egy legyen érdemére mondva: a táncos betéteket a film elején letudjuk, és utána már – ahogy egyre jobban komolyodik az ügy – nem teszünk ilyen felesleges és szükségtelen kitérőt.

A cenzorok, de nyilvánvalóan sajnos a közönség megzavarását célozhatta az is, hogy ilyen poszterek is készültek a filmhez:

…aminek bárgyú bájából először még nekem is az jött le, hogy ez valami lökött vígjáték lesz.

Hát nem az. Korántsem. :sör:

Subhash Kapoor, aki írta és rendezte is a filmet, nyilván nagyon jól tudja, hogy micsoda darázsfészekbe is kotor bele ezzel a filmmel, és mindent megtett annak érdekében, hogy a végén ő maga ne kössön ki a bíróságon, vagy a börtönben…

Három eszméletlenül jó karakter viszi a vállán/hátán a filmet: az, hogy a főszereplő Jolly (Akshay Kumar) nagyon jó, az szinte természetes – de rögtön a sarkát tapossa az ellenérdekelt, nagymenő Mathur ügyvédet alakító Annu Kapoor...

...és mögötte rögtön ott van a Triphaty bírót megformáló Saurabh Shukla. :respect:

Ennek a három nagyszerű színésznek a játéka teszi igazán naggyá, izgalmassá és élvezetessé ezt a filmet. :thumbsup:

Az ügy, ami körül a bírósági dráma zajlik – legalábbis undorító. Ijesztő. Megdöbbentő. És elképesztő.

Hogy ilyet meg lehet tenni emberekkel.

És ami a legijesztőbb, hogy hogyan, milyen aljas és gátlástalan módszerekkel próbálnak meg jó, igazságszerető, törvénytisztelő embereket (akár örökre…) elhallgattatni.

Amikor meg Jolly ezt kimondja, igazából percekig nem tudtam se köpni, se nyelni:

„I would like to close by saying the world's biggest idiot said all's fair in love and war!

If that's true those who behead our soldiers at the border are also right

and so are the jilted lovers who throw acid on young girls.”

…

Ledöbbentően remek film lett a Jolly LLB 2. – és igen, „2”! Mert van egy első része is, ami 2013-ban készült, de abban Arshad Warsi alakította Jolly-t*: ám ugyanúgy Subhash Kapoor írta és rendezte – aki egyébként a Jolly(-k) sikere után már elhatározta, hogy trilógiává fogja bővíteni Jolly történetét, és lesz majd egy harmadik rész is. :sör:

A filmben sokat és gyorsan beszélnek, ami nem könnyíti meg az angol felirat követését, erre azért felhívnám a figyelmet – de hogy megéri a koncentrálást, az utolsó minutumig, ahhoz kétség sem fér.

Egy nagyszerű indiai film a Jolly LLB 2. :respect:

*= azt is meg kell most már néznem, azt hiszem. :sör:

In-cheon sang-ryuk jak-jeon – Operation Chromite

Láttam már több filmet is a koreai háborúról: a 2004-es „Taegukgi hwinalrimyeo – Brotherhood of War” az egyik leges legjobb háborús film, amit életembe’ láttam. :respect:

Szóval, nekem már nagyon magasan van a mércém a koreai háborús filmeket illetően…

…és ezt az „In-cheon” nem tudta megugrani. :-/

De mondom a jót inkább!

Voltak benne olyan döbbenetesen erős pillanatok, olyan szívszorító, hősies és megrendítő jelenetek, amiket nem lehet elérzékenyülés nélkül végignézni – én legalábbis nem tudtam…

„A lövészárokban egy fiatal dél-koreai fiúra bukkantam. Nem volt több 16-nál. Fegyver és egyenruha nélkül. Mindenki más visszavonult. Amikor megláttam, megdöbbentem. "Mit keresel itt?" kérdeztem. "Senki nem mondta, hogy vonuljak vissza" válaszolta. Megindító volt a bátorsága.  Azt mondtam neki, kérhet, amit csak akar. Ő elszántan rám nézett, és azt mondta: "Adjon fegyvert és töltényt".”

Az ENSZ erők 1950 szeptember 15-én Douglas MacArthur vezetésével szálltak partra Incsonban, hogy felszabadítsák az Északiak által akkorra már majdnem teljesen elfoglalt Dél-Koreát.

Ezt a partraszállást előzte meg az „Operation Chromite” hadművelet, amiben elszánt dél-koreai katonák és ellenállók próbálnak megszerezni a partra szálláshoz létfontosságú információkat.

Talán jobban is megismerhettük volna a dél-koreai szabadságharcosok (diverzánsok, partizánok, gerillák) előéletét, hogy jobban azonosulhassunk velük, de így is sikerült olyan jeleneteket adni a jellemükhöz, egyéniségükhöz, amik roppant ütősekre sikeredtek.

Gyakorlatilag a film legjobb pillanatait nekik köszönhetjük – nem pedig a Liam Neeson által alakított MacArthurnak.

Jung-ja Lee alakította a beszivárgó egység parancsnokát, aki mindvégig karizmatikusan vezette a csapatát – a rendkívül gonosz és körmönfont északi parancsnok ellenében, akit Beom-su Lee formált meg.

A történet izgalmas és fordulatos, félelmetes és kegyetlen – ám mint mondtam, vannak feledhetetlen pillanatai…

…mint a csecsemő kézről-kézre adása a teherautó platóján – vagy a két bajtárs (akik a civil életben úr-szolgai viszonyban voltak) kivégzése…

…

Összegezve: nekem a feledhetetlen pillanatok miatt mindenképpen megérte megnézni ezt a filmet… de hogy más is így lesz/lenne ezzel, abban nem vagyok 100%-ig biztos.

Blame! & Hap and Leonard s01 & Divine Access

…és már mondom is a frankót! ;-) :sör:

Blame!

Egy tíz kötetes sci-fi manga, amit Nihei Cutomu készített, és amiből a Netflix csinált egy egész estés filmet.

Nekem eléggé bejött. :sör:

Kicsit Animátrix, kicsit Terminátor, és engem a Snowpiercer-re és a Vampire Hunter D-re is emlékeztetett – és mégis valami egészen jó jött ki belőle. :thumbsup:

Nem valami totál újszerű, hanem az ismert minták átrendeződésével, egy érdekes, izgalmas keverék. :sör:

Egy eszméletlen hatalmas (a filmben 6-7 ezer emeletről/szintről beszélnek), folyton terjeszkedő, egyre csak növekvő városban (elvileg Megastruktúra a neve, de ez a filmben nem hangzik el) az emberi fajt, mint a Net Szférára csatlakozni nem tudó egyedeket, törvénytelen életformának bélyegezték, és elrendelték a kiirtásukat.

Csupán páran élték túl a mészárlást, akik egy-egy elzárt, jól álcázott helyen rejtőzködnek az Őrszemek és az Exterminátorok elől – a filmben mi egy ilyen „falu” lakóival ismerkedünk meg, akik Elektro-Halászoknak nevezik magukat.

Ebbe a faluba érkezik meg a titokzatos Killy, aki elvileg ember – gyakorlatilag meg mégsem az… jóval több annál.

Killy olyan túlélő embert keres, akiben megvan még a Net Terminál Gén – amivel a régi emberek automatikusan fel tudtak csatlakozni a Net Szférára: mert ha ezt a gént megtalálná, és egy ember újra tudna csatlakozni a Net Szférára, azonnal át tudnák venni a hatalmat a város felett.

Az Elektro-Halászok túlélésük, a falu túlélése érdekében csatlakoznak Killyhez, és segítik a küldetése során – ám (nem túl nagy spoiler) mivel nem sikerül Killynek fellelnie a Net Terminál Gént, a különös ember(feletti lény) tovább folytatja a végtelennek tűnő kutatást, fáradhatatlanul.

Szerintem marha jó utópisztikus-posztapokaliptikus világ bontakozik ki a szemünk előtt, ami eszméletlen nyomasztó, gyomorszorító jövőképet tár elénk.

De nagyon jó a hangulat, érdekesen kavarog a történet, remek akciókkal, és kilátástalan/heroikus harcokkal. :sör:

Az utolsó 5-10 percet vagy 3x néztem meg egymás után… :respect:

Mivel nagy rajongója voltam/vagyok az Animatrix-nak, így lelkesen üdvözöltem ezt az eléggé hasonló csapáson haladó animét. :sör:

Megéri a ráfordított időt, amondó vagyok. :thumbsup:

Itt a trailere, ízelítőnek:

 

Hap and Leonard s01

Néha tényleg olyan, mintha egy vödörben élnék… :-/// :-PPP

Már megy a második évada: én meg _csak most_(!) fedeztem fel magamnak. :shameonme:

Pedig nagy rajongója vagyok mind James Purefoy, mind Michael Kenneth Williams munkásságának, akik a Hap és Leonard-ban megint eszméletlen jót alakítanak. :sör:

Igazi buddy-brother feeling, ahogy megy közöttük a duma, az adok-kapok – és az egymásért való kiállás. :respect:

Jópofa, érdekes, izgalmas, poénos ez a hat részes mini, amiben – az aktuális kincskeresés mellett – megismerhetjük lassan, apránkénti flashback-ekben, hogyan is lett a két főszereplő életreszóló jóbarát/testvér.

Purefoy és Williams között eszméletlen jó az összhang: én leginkább a Lethal Weapon sorozat Riggs és Murtaugh kapcsolatához hasonlítanám – mindkettőben ugyanolyan erős a barátság, az ugratás, az egymásért való kiállás. :sör:

De méltánytalan lenne részemről, ha nem tennék említést a két piszokul jó női karakterről, akik nagyon sokat tettek a filmhez: Trudy (Christina Hendricks)...

...és Angel (Pollyanna McIntosh). :respect:

Mindketten nagyon fontos, és remekül megformált két karaktert hoztak, akik nagyon fontos szerepet töltöttek be abban, hogy a sorozatot igen magasra értékelem.

És persze Soldier (Jimmi Simpson) őrülete nélkül főhőseink nem éltek volna át (túl…) ennyi kalandot.

Nincs mit beszélni/szépíteni ezen: a Hap and Leonard sorozat must see. :respect:

Ugrunk is fejest a második évadba! :-) :sör:

Divine Access

Annyira, de annyira bíztam benne… annyira, de annyira szerettem volna, ha lesz benne a végére valami reveláció…

…de végül kiderült, hogy csak egy színes lufit fújtak fel az orrunk előtt – azt se héliummal… –, amiből a végére kiment az összes levegő. :-///

Hogy akart-e valaha is mondani/üzenni valamit a film, és az csak elveszett menet közben – vagy senki se tudta, hogy mi jön ki belőle, csak forgatták a filmkockákat, hogy majd csak lesz belőle valami… ezt már soha nem tudjuk meg. :-///

Én mindenesetre nagyon pofára esve bámultam az ending creditet – és piszokul átverve éreztem magamat… :-(((

Dimension 404 s01 & One Mississippi s01 & What Remains – Melissa titkai s01

Sorozatoztam/Sorozatozok mostanság, és most elmesélem nektek, milyen élményekben volt részem. :sör:

Dimension 404

„Szegény ember Black Mirror-ja” – írta róla lekezelően valaki (én tudom, hogy kicsoda, de nem reklámozom :-P…), én meg úgy elgondolkoztam ezen.

Mert _melyik_ Black Mirror évadhoz képest, ember? Ugyanis rohadtul nem mindegy. :-P

A döbbenetesen jó, gyomronvágó első évadhoz hasonlítod? Azzal össze sem lehet mérni, úgy igaz: én is szuperlatívuszokban szóltam róla. :sör:

A második évaddal szemben már nem merném ilyen bátran a Black Mirror elsőbbségét hirdetni…

Az újrázott, összemásolt, összefércelt, újrahasznosított „Karácsonyi különkiadást” meg ne is emlegessük, ugye… :-PPP

A harmadik Black Mirror évaddal szemben pedig egyértelműen a Dimension 404 jön ki győztesen.

Ez van.

Pedig igazából csak az a korrekt, ha a harmadik BM évadhoz hasonlítjuk, mert úgy két, egyaránt hat-hat részből álló sorozatot mérünk egymáshoz – míg a BM első két „évada” mindössze 3-3 részes.

És azt azért valljuk be egymás között, hogy három(!) részt könnyebb egy tízes átlag köré felhúzni, mint egy hat részes sorozatot.

Szóval, a két, egyaránt hat részes évad összehasonlításából, számomra egyértelműen a Dimension 404 nyeri – mert a Black Mirror hat részéből négyet tudtam megnézni: azt is csak azért(!), mert mindenképpen el akartam jutni a legtöbb rivjúban a sorozat legjobb/legerősebb/legütősebb részének kikiáltott San Juniperó-ig.

És amikor odáig elszenvedtem(!)-elkínlódtam(!!)-átrágtam magam(!!!) a sok vacakon (a „Playtest” konkrétan egy igazi szemétrevaló hulladék :-P idáig süllyedtél, Black Mirror…?! :-O ), és megnéztem az ajnározott San Juniperó-t, azt mondtam magamnak: oké, ha ez az „évad legjobbja”, akkor töltse az a további részekkel az idejét, akinek két anyja van. :-PPPPPPPP

A Dimension 404-et meg simán végig tudtam nézni: erősebb, gyengébb részek váltakoztak, de egyik sem volt csalódás, vagy konkrétan rossz, és az összbenyomásom határozottan kellemes maradt. :sör:

Talán nem sikerült elég ütősre a „Polybius”, és a „Bob” – de a „Matchmaker”, a „Cinetrax”, a „Chronos” határozottan bejöttek: és az utolsó rész (összbenyomás, végső értékelés szempontjából perdöntő!), az „Impulse” valami egészen nagyszerű sorozatzárást hozott a heroikus, önfeláldozó „last stand”-jével. :respect:

Összességében, határozottan egy kellemes meglepetés volt a Dimension 404. Nem akar olyan „hú, de nagyon elvontnak és entellektüelnek látszani, mint a BM, és nem is veri a mellét (…) arra, hogy „én aztán minden egyes alkalommal leszakítom az arcotokat”.

Mesél meglepő, ijesztő „meghökkentő történeteket”: és én egészen remekül szórakoztam ezen. :sör:

Így múlt el a te időd, BM … :shameonyou:

One Mississippi

 

Nem egy mai sorozat, de végre megnéztem én is.

Határozottan kellemes volt, néha igen komoly revelációval, ráeszméléssel – és túl sok Tiggel. :-/

Nos, igen, tudom, hogy ez az ő sorozata, az ő élete – de leginkább ő idegesített/zavart benne.

Túl sok volt a szarkazmusa, a cinizmusa, túl sok volt a felsőbbrendű (entellektüel) – alig álcázott – gőgje, túl sok volt a „szerelmi” élete és… túl sokat mutogatták/mutogatta magát (fél)meztelenül.

A fentiekből kevesebb is elég lett volna, azt hiszem…

Viszont túl kevés volt Remy (Noah Harpster), akiből viszont jóval többet is elbírt volna a széria – és pont jó volt… ha nem a Legjobb(!)… Bill (John Rothman). :sör:

 

Alapvetően ijesztően nehéz (rossz…) élete volt/van Tig Notaró-nak, és mindenképpen elismerésre méltó, hogy képes önmagát, lelki sebeit így, ezzel a tükörrel (sorozattal) „gyógyítani”.

De Bill földhözragadt személyisége, karaktere nélkül… hááát… nem lett volna (számomra) pozitív, szerethető élmény ez a sorozat.

Ám szerencsére az lett. :sör:

What Remains – Melissa titkai

 

Négy részes angol mini: lassan hömpölygő – és az utolsó részre egy meglepően durva lezárást produkáló. :sör:

A társasház padlásán a frissen beköltözött pár egy múmiává aszott tetemet talál, akiről kiderül, hogy ő Melissa (Jessica Gunning), a ház legfelső emeletének lakója – aki már két éve eltűnt.

És a kutya se kereste – legfőképpen tisztelt lakótársai nem…

A rendőrség idegenkezűség megállapíthatóságának hiánya miatt (huhh… ez nyakatekertre sikeredett) lezárja az ügyet, amivel Len (David Threlfall), az éppen nyugdíjba vonuló nyomozó nem ért egyet, és a saját szakállára folytatja az ügy feltárását.

 

A nyomozás során egy csomó „secrets and lies” derül ki, és az, hogy gyakorlatilag egy rendes ember sincs az egész házban – és szinte bármelyikük megölhette volna Melissát.

Igazából egy nagyon csúnya jellem- és korrajz – olyan, mint a „Happy Valley” széria, amiben amikor a legvégén egy magaslatról lenéz a városra a rendőrnő, az ember arra gondol, hogy mindjárt kimondja: „fel kéne gyújtani az egészet… és máris jobb hely lenne a világ. Happy Valley? Happy?! nem is tudom, hogy sírjak, vagy röhögjek…”.

Nos, ugyanez a What Remains is: a magányos, öreg rendőr, és a terhes anyuka szélmalomharca a közönnyel, a kirekesztéssel, a nemtörődéssel – az embertelenséggel szemben.

Persze, erre a gerincességre, a tisztességre, a humánumra rá is csesznek mindketten – naná. :-///

A befejező epizód showdown-ja pedig olyan megdöbbentően kemény és ijesztő lett, hogy már azon feszengtem a kanapén, hogy… hagyják már abba, a fenébe is! :eeekkk: :sör:

Nyomasztó sorozat volt, és csak ismételni tudom magamat: ijesztő jellem- és korrajz.