Gold Rush s04e02-e06

Most valahogy nincs kedvem filmeket nézni: Máté teljesen szétzilálja az éjszakáinkat, és ezért örülök, ha sikerül néha egy kicsit aludni, nemhogy filme(ke)t nézzek…

A másik meg az, hogy újra felvettem a filmfelirat-fordítás letett fonalát :-) és mivel ki vagyok rá éhezve :-), kevés szabadidőmben sokkal szívesebben ülök a gép előtt fordítással bíbelődve, mint a tévé előtt sorozatokat folytatva, és elmaradásokat bepótolva.

Ráadásul a filmfordításokra való rápörgésem miatt, idénre öt mozi magyarítását vállaltam be :-) amivel könnyen lehet, hogy a képességeim/lehetőségeim határát feszegetem… :eeekkk:

De elsőre jó ötletnek tűnt… :habzsolháp: :-)))

Mindegy, majd meglátjuk, hány zsákkal telik. :-)

Szóval, _komoly_ filmek/sorozatok helyett „agyrágóguminak” belövöm néha a Discovery-t, és ott lesek meg egy-egy epizódot a futó sorikból (Gold Rush – Aranyláz Alaszkában, Auction Hunters – Licitvadászok, Baggage Battles – Csomagcsaták, Railroad Alaska – Extrém vasútvonalak Alaszkában, Bering Sea Gold: Under the Ice – Aranyláz a Bering-tengeren: Merülés a jég alá). :sör:

Gold Rush s04e02-e06

Nagyon kemény volt eddig (is) a szezon, de az a mélység, ahova hatodik részre („Mutiny – Zendülés”) jutottunk, az valami komolyan horzsol. :eeekkk:

A szezon bő egyharmadának végére a három csapatból kettő teljesen padlón van: a Hoffman Crew, és a Dakota Boys egy árva uncia aranyat sem talált! :döbbenet:

Hoffmanék kínlódva, irtózatos energiákat, pénzt és melót nem kímélve felvonultak Guyanában – és mostanra kiderült, hogy _egy már kitermelt területen mossák az előző bányászok meddőhányóját!!!_

A pofára esés nem is lehet nagyobb…

Ráadásul Jack és Todd Hoffman valami 10 napra, két hétre hazautaztak(!) közben a családjukhoz :eeekkk: és azt az utasítást adták Dave Turinnak, hogy mire visszatérnek, 600 unciát(!!!) bányásszon ki.

A meddőhányóból. :-PPP

Dave-nek persze felment az agyvize, mint a csapat minden tagjának is – és amikor Jack és Todd visszatértek az Államokból, olyat csattantak, hogy a fal adta a másikat.

Senki nem dolgozott: és Dave Turin már össze is volt pakolva, és ahogy Hoffmanék lecuccoltak, ő meg fel, és már utazott is haza. :eeekkk:

Todd Hoffman pedig az epizód végén azt se tudta, hogy mihez fogjon – és életének legnagyobb leégése előtt áll. Egy tyúklépéssel. :-PPP

De nem kevésbé estek pofára a Dakota fiúk, Fred és Dustin Hurt sem…

Több, mint két éve(!) 2011 óta ásnak a Porcupine Creek-en, keresve a régi vízesés alján lévő, arannyal teli Glory Hole-t.

Eredmény: egy harminc méter mély lyuk – és sehol semmi. :eeekkk:

 

Fred az epizód végén döntötte el: a Glory Hole sosem létezett, vagy legalábbis itt biztosan nincs – további ásásnak nincs értelme, és el kell kezdeni betemetni az irtózat mély gödröt. :eeekkk:

Nemhogy milliókat nem nyertek ki – de még tízezreket sem. :-///

Egyedül Parker Schnabel brigádja tud felmutatni eredményt, és ők azok, akik folyamatosan termelik ki az aranyat a Yukonnál. :sör:

Bár itt meg a 18 éves Parker birkózik azzal, hogy apja korabeli, meglett férfiakat irányítson.

De szerencsére mind a szülei, mind a nagyapja, a 94 éves, legendás John Schnabel mellette állnak, és jó tanácsaikkal segítik. :thumbsup:

És akkor most had bökjem már ki azt, ami a negyedik évad bereklámozása óta böki a csőrömet. :-PPP

A magyar reklám valahogy úgy futott: „Hoffman – a Profi, Parker – a Kölyök”. :-PPP

Azért álljunk már meg egy röpke, futó, tétova pillanatra. :-PPP

Todd Hoffman 2010 óta foglalkozik aranyásással, amiből az első szezonja gyakorlatilag katasztrofális lett.

Parker Schnabel 5 éves(!!!) kora óta téblábol állandóan a nagyapja körül, közvetlenül eredeti forrásból tanulva az aranyásás csínját-bínját.

Az első évadban, 2010-ben, az akkor 14 éves(!!!) Parkert küldték át a Big Nugget Mine-ból Porcupine Creek-re, hogy a teljesen amatőr Hoffmanéknak segítsen(!!!).

Parker testvérek között is legalább 14 éve(!!!) szívja magába azt, hogyan kell aranyat ásni – Todd Hoffman meg alig négy éve… és még pont Parker is tanította. :-P

Szóval, a magyar változat készítőinek helyében a magam részéről futottam volna még egy kört azzal, hogy ki itt a „profi”… :-PPP

Mindenesetre, Parker most is bizonyítja, hogy ő mit tud – és Todd is, hogy ő mire képes.

Grammban, és csengő aranyban lehet zongorázni a kettejük közti különbséget. :-P

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hova fog kifutni ez az évad. :sör:

Black Sails s01e02 & Halo 4: Forward Unto Dawn

Black Sails s01e02

Mit ne mondjak: nem volt olyan „kalózos” :-), mint az első rész – hajó elfoglalása, párbaj a fedélzeten –, de mégis nagyon izgalmasra sikeredett! :sör:

A hajsza a kitépett hajónapló lapért kellően fordulatos, érdekes, és pörgő volt ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődést, főleg úgy, ha az egyszeri nézőnek már sikerült elköteleződnie Flint kapitány oldalán – mint nekem. :hailtocaptainflint: :sör: :-)

Mostanra már sikerült elfogadnom („Long”) John Silver sunyi, megalkuvó, szerencsevadász karakterét is, szóval, egészen tetszett, ahogy haladt előre az ő történetszála.

Vane kapitány továbbra is egy fenyegető vadállat, és nem kevéssé erős ellenlábasa nagyra törő főhősünknek. :thumbsup:

Oké, a szárnysegédei közül Rackham (Toby Schmitz) már többszörösen bizonyította, hogy jogosan „műmájerkedik”, mert tényleg egy csavaros-agyas kurafi – de a másikukat szerintem hiába próbálják „túlhypolni”, a karaktere akkor is súlytalan.

Ő pedig nem más, mint a „hűdenagyonveszélyes-testőrgyilkos”, Anne Bonny (Clara Paget).

Ilyen az, amikor naggyá akarnak tenni egy karaktert, de valahogy mégis a levegőben lóg.

Nem beszélni kéne róla, hogy „húúdenagggyonveszélyes!”, meg nem csak fenyegető pofákat kell vágni, és sötéten nézni – villantani is lehetne azt a hírhedett gyilkos tudományt.

Talán az hatásosabban felépítené a karaktert. Szerintem.

Igazából én még egyik női karaktert sem tudtam megszeretni: Eleanor  (Hannah New) olyan, mint egy hisztis iskolás lány – aki néha királynősködik, olykor teszi a „nagys’asszonyt”, máskor meg a markotányosnőt, de néha meg lepofoztatja magát, mint egy utcalány, és utána a csaja lábához kucorodik, mint egy ijedt nyuszi. És az is milyen menő már, hogy biszex! :-S

Lehet, hogy ez a karakter összetettségét hivatott sugallni, de nekem egyelőre inkább összevisszaság, ami nem segíti elő, hogy megszeressem. :-/

Max (Jessica Parker Kennedy) meg egyelőre nekem biodíszlet – az is kell, szó se róla. De a sorsa egyelőre nem nagyon izgat… :-P

Mindenesetre, nekem továbbra/egyelőre bejövős a sori: várom a folytatást!

:sör:

:thumbsup:

Halo 4: Forward Unto Dawn

Úgy merengtem, hogy most azt írjam, hogy „s01”, vagy csak mint „sima” filmet emlegessem-e fel?!

Ugyanis ez egy 5x20 perces minisorozat – de én egy „egész estés” filmként láttam. :-)

Nem vagyok nagyon otthon a számítógépes játékok világában, de a „Halo” név ismerősen csengett.

Anno megnéztem a „Warhammer 40.000” movie-t is, az Ultramarines rajzfilmet – ráadásul kénytelen vagyok kissé pironkodva bevallani, hogy… tetszett is.  :-)

Pedig a neten… hm… „nem aratott osztatlan sikert”.

Szóval, megnéztem ezt az élőszereplős Halo 4-et is.

Az eleje, az első fele (az első 2-3 rész… ha úgy vesszük) nem volt valami nagy szám: a gyerekek a katonai akadémián témában nem dobott sok újat, és nem is nagyon szólt másról. :-/

Onnan vált érdekessé, amikor megérkeztek a láthatatlanság képességével felvértezett szörnymonszták („Covenant”…?!) és a földbe gyalulták a bolygót. :-)

És aztán jött egy felturbózott  katona (vagy harci droid…?), akinek a megjelenésén éreztem, hogy ez most kábé minden „halósnak” egy ikonikus pillanat lehet: Master Chief 117.

Mondjuk, ahogy ő nyomult, és védte az egyre fogyatkozó kadétcsapatot, az bejövős volt, mint ahogy a szörnymonszták is kellően erős ellenfelek ahhoz, hogy legalábbis ne érezze az ember „sima ügynek” a velük való harcot.

A felturbózott katonák/harci droidok vs. szörnymonszták téma minden kisgyereknek, vagy gyermek lelkű felnőttnek izgalmas téma – szóval, én is szívesen elnézegettem. :-)

Nem volt egy „filmtörténeti mérföldkő” :-), de még simán elnézegetném ezt az adrenalinpumpa, esztelen lövöldözést, ha folytatnák. :sör: :cool:

The Book Thief – A könyvtolvaj

„One small fact: you are going to die. Despite every effort, no one lives forever. Sorry to be such a spoiler. My advice is, when the time comes, don't panic. It doesn't seem to help. I guess I should introduce myself properly. But then again, you'll meet me soon enough. Not before your time, of course.”

Első alkalommal kb. 5 perc után kikapcsoltam.

Második nekifutásra a 30. perc környékén telítődtem, és hosszan gyűrögettem a távkapcsolót, azzal a felindulással, hogy „na, most már elég ebből”. :-/

Az első alkalommal a Halál narrálása csapta ki nálam a biztosítékot… ami eszméletlen nyomasztó volt.

Másodikra pedig az egész taszító-ijesztő-megszállott (mai szemmel inkább „elmebetegnek” nevezhető… :-///) németországi hangulat buggyant ki a torkomon.

De szerencsére a második „felindulásomon” lassan átküzdöttem magam… és egyre inkább érdeklődéssel néztem a filmet.

Bár feszültségem nem enyhült, inkább csak „stagnált”. Ugyanis a megszeretett szereplők iránt érzett aggodalmam egyre erősebb lett – látva, ahogy ebben az őrült világban bárkivel-bármikor megtörténhet bármi. És ezt az érzést, hogy állandóan ott leselkedik mindenkire a halál, nem enyhítette azt sem, hogy a Halál folyamatosan kommentálta a történéseket.

Ám el kell ismernem, hogy a Halál… még talán a legnormálisabb, legésszerűbb figura volt a náci téboly közepette – és ebben nem kevés szerepe van Roger Allam (Endeavour) nagyon karakterisztikus hangjának, aki megszólaltatta őt. :respect:

„It's always been the same, the excitement and rush to war. I've met so many young men over the years... who have thought they were running at their enemy. When the truth was, they were running to me.”

A gyerekszereplők eszméletlenül el lettek találva – minden elismerésem. :respect:

Liesel (Sophie Nélisse) nagyszerű központi karakter, és legjobb barátja, Rudy (Nico Liersch) egy igazi, csupaszív, szeretnivaló kissrác. :thumbsup:

Csupán az én, egyéni, kifacsarodott, különc ízlésem – és elfogultságom :-) – mondatja velem azt, hogy én legjobban mégis Geoffrey Rush-t szerettem ebben a filmben.

Olyan szeretettel, emberséggel, és empátiával formálja meg a mostohaapa, Hans karakterét, hogy az ember azonnal a szívébe zárja, és valahogy arra gondol – bárcsak én is ilyen jó ember lehetnék. :respect:

De igazságtalan lennék, ha nem említeném meg a film végére majdnem ugyanannyira megszeretett Rosá-t, a mostohaanyát (Emily Watson), aki… az egyszeri néző szemében, talán a legnagyobb átalakuláson megy át. :respect:

Talán a bujkáló, betegeskedő, menekülő Max (Ben Schnetzer) a legkevésbé „erős” karakter – mindamellett, hogy nagyon sok mély, bölcs gondolat/mondat hangzik el tőle.

 

Ám a film „legkeményebb”, legmegindítóbb jelenete mégis egy brutális bombázás – amit szintén maga a Halál narrál végig…

„No one intended to destroy a street named after Heaven. It was a misread on a map. No sirens that evening. First were Rudy's brothers. I read their simple dreams. Then, I kissed his mother.”

Akartam, de ide nem lehet többet beidézni a monológjából – ott és akkor kell találkoznotok nektek is vele először. :sör:

Markus Zusak szemtelenül fiatal ahhoz, hogy egy olyan regényt tegyen le az asztalra, amiből ez a film készült. :respect:

Minden borzalma, nyomasztó, fájdalmas és taszító pillanata ellenére – a végére ez egy gyönyörű film lett. :leborul:

És „hiába” narrálta végig a Halál – aki egyszerre félelmetes, mégis a maga módján emberséges – ez a film akkor is az Életről szólt. :respectagain:

„Everything we did. We were just being people. That's what people do.”

Out of the Furnace & Du Zhan – Drug War

Out of the Furnace

És ismét köszöntsük álló ovációval… Ehhh… Nagyon tele van már ezekkel a hócipőm, de komolyan. :-///

A „Mia a Francnak Kellett Ezt Leforgatni?” (MAFAKEL? – MO’FAKER… :-PPP) népes táborát újabb gyöngy… a bánatot gyöngy! :-O... újabb szikkadt kecskebogyóval sikerült gyarapítani. Valószínűleg mindannyiunk „_örömére_”… :-PPP

Hiába a prominens színészgárda, ha a forgatókönyv csapnivaló, és az egész egy nagy rakás… „B” (vagy inkább „C”…) kategóriás bosszúfilm. :-PPP

Sam Shepard, Willem Dafoe, Forest Whitaker legfeljebb biodíszletek – pedig már mindegyikük bizonyította (jópárszor), hogy önmagukban is simán elvisznek egy-egy filmet a hátukon.

Itt meg huszadrangú statisztaszerepre vannak kárhoztatva. :-( Már azt sem értem, hogy miért vállalták el egyáltalán ezt az egészet…?! :-///

Zoe Saldana pedig még csak biodíszletnek sem jó… :-PPP

És felteszem azt a költői kérdést: ki gondolta, hogy Casey Affleck megfelelő lesz egy pusztakezes utcai harcos megformálásához? Mert az izomzata és az alkata megvan hozzá? Vagy mert olyan macsó? Hja, hogy egyik sem…?! Én kérek elnézést. :-PPP

Hogy teljesen nevetséges és hiteltelen a gizda testével ebben a „nagggyyyon macccssssó” szerepben… :-///

Komolyan mondom, Kevin James, a maga pufifánkos testfelépítésével, hitelesebb ketrecharcos a „Here Comes the Boom”-ban, mint Casey Affleck itt. :-PPP

És akkor térjünk át a két főszereplőre.

Christian Bale teljesen semlegesen hozza a bátyó szerepét – de ez teljesen érthető, hiszen a karaktere olyan logikátlan és értelmetlen dolgokat tesz, hogy ilyenkor jobb, ha egy színész nem exponálja túl magát. A részegen okozott baleset, Harlan DeGroat suicid keresése a saját birodalmában, a „Szarvasvadász” hommage, vagy tribute :-P, meg az, hogy rendőri felszólításra sem dobja el a fegyverét, és mégsem kap egy golyót a valagába… :-PPP

Woody Harrelson meg az eszetlen erőszakkal – ami nem annyira különleges, vagy ijesztően durva, hogy „érdekes/újszerű” legyen. Szóval, láttam már faékszerű baltás gyilkost filmben, akiben több karakterisztika volt, mint az itt Woody által megformált figurában… :-///

Egy teljesen üres „B” (vagy inkább „C”) kategóriás bosszúfilm – „B” (vagy inkább „C”) kategóriássá degradált „A”-kategóriás sztárokkal. :-///

Igazi felesleges, üres életrabló. :-PPP

Du Zhan – Drug War

Már régebben láttam, de nem nagyon jött be, ezért gondoltam, hogy majd valamikor „hozzácsapom” egy másik rivjúhoz – ha egyáltalán…

De most, az „Out of the Furnace” fényében (hja, „fényében”, persze… :-PPP ) be kell látnom, hogy igenis egy jó film volt!

Mert voltak benne _karakterek_, volt benne csavaros húzás, volt benne eszelősségével hódító, menő lövöldözés.

Például, amikor a felügyelő, Honglei San kiadja magát a maffiózó Bro Hahá-nak, és a másik bandatag teletömi drogokkal, hogy „letesztelje” – és utána őrült kapkodással próbálják meg a kollegái méregteleníteni és „visszahozni” az életbe…

Vagy a senkitől nem félő „Deaf and Dumb Brothers” (Tao Guo, Li Jing)(akik tényleg süketek!) vakmerő, és jól szervezett kitörése a rendőrségi rajtaütésből. :respect:

 

És a végén az őrült lövöldözés kezdete – szándékosan egy általános iskola előtt, hogy a rendőrök féljenek a gyerekek miatt visszalőni! –, majd az öngyilkos, mindenre elszánt befejezés az autóúton, ahol már senkinek nem számít semmi. Eszelős. :sör:

 

Nem volt és lett egy olyan film, amit évek múlva is felemlegetek – de hogy az „Out of the Furnace”  -nél sokkal jobb (és nem ám csak 0,1-gyel, mint az imdb szerint! :-P ), és sokkal érdemesebb a figyelemre, az száz százalék. :sör: