2013. január 18., péntek

Banshee s01e01




Új év, új sorozat – ezúttal a Cinemax csatornától.  Mondjuk, nem tudom, hogy láttam-e valaha is Cinemax által jegyzett sorozatot… szóval, így ez a premier.

…de még milyen! :sör:

Engem tökre meglepett ez az egész – nem, nem igazán a sorozat maga :-) hanem az, hogy milyen jó.

Pedig meglehetős gyanakvással ültem le elé…

Már az nem tetszett, hogy nem valami misztikus-boszorkányos-fantasys sorozatról van szó, pedig nekem a „banshee”-ből ez valahogy úgy triviálisan adódna.

Nem, nem misztikus-mítikus-fantasys, hanem rendőrös-gengszteres, át- és leveréses :-) véres bunyókkal és merész szexjelenetekkel tarkítva… ;-) :-)


Ráadásul nincs benne egy igazán „nagy név” sem…

Én első felindulásból Ben Crosst ismertem fel a stábból – akit mondjuk, nem csak „simán” ismerek, hanem nagyon szeretek is. :respect:

Egyrészt a legendás „Chariots of Fire - Tűzszekerek”, másrészt a számomra nagyon kedves „First Knight – Az első lovag” című filmből. :thumbsup:

Frankie Faison nagyon ismerős/ismert afroamerikai színészt számtalan mellékszerepben láttam korábban, és összehúzott szemöldökkel töprengtem, hogy honnan is ismerős a Kai Proctort alakító Ulrich Thomsen… míg nagy nehezen leesett, hogy a nagyszerű „Adams Æbler – Ádám almái”-ban alakította Ádámot, a neonácit – eszméletlenül hatásosan. :respect:


De a többiek egyáltalán nem voltak még csak ismerősek sem, így a főszereplő Antony Starr is szintén zenész – akit még az életbe’ nem láttam... :eeekkk:

...ráadásul olyan fej/arcformája van, hogy jó darabig meglehetős ellenszenvvel/fenntartással figyeltem a srácot... de a végére egészen megbarátkoztam vele. :-) :sör:


A kissé fura („weird”) karakter, ami hoz azért hordoz jócskán kettősséget: olyan tétova, mint aki nem tudja, mint akar, és mintha csak alkalmi impulzusok hatása alatt döntene és tenne dolgokat...

...néha nagyon kemény a srác, mint aki az ördögtől sem fél – és joggal. :respect:

...máskor meg menekül, mint a nyúl. :eeekkk:

De a végére ez is valahogy rendben lévő lett. :sör:

Ulrich Thomsen marha jó „ellenpontja” Antony Starr karakterének, a kettejük közötti interakciók már most nagyon jók voltak, és érződik, hogy a jövőben ez csak fokozódni fog.

...és a háttérben pedig lecsapásra várakozik a fenyegető „big boss”, Ben Cross. :jesssz: (Ez rímelt is… :-) )

És mint már mondtam volt: a bunyók nagyon kemények…

„- I'm telling you, there's something wrong with that guy. He went through the Moody boys like they were cardboard.
- So you're upset that our sheriff knows how to fight?
- It wasn't just fighting, Emmett. It was fucking combat.”

…az ágyjelenetek pedig igen merészek. :cool:

És itt mindenképpen meg kell emlékeznem a csinos Ivana Milicevic-ről… :-)


Szóval, egyelőre jól indul és ígéretes a Banshee. :sör:

Ha nem dobtam/canceleztem/kaszáltam volna több olyan sorozatot is, amik ugyanilyen kezdést mutattak fel, és utána erősen visszaestek/unalomba fulladtak, még lelkesednék is…

…de így igencsak óvatosan lengetem a zászlót a lelátón. Aztán majd meglátjuk, hány zsákkal telik.
:ihopeso:

2013. január 16., szerda

Seven Psychopaths – A hét pszichopata és a si-cu




Nagy rajongója vagyok a McDonagh-fivérek munkásságának – „mint az közismert”. ( © by Safranek ) :-).

Martin-tól a 2008-as „In Bruges”, míg John Michael-től a 2011-es „The Guard – A guardista” voltak nagyon emlékezetesek. :thumbsup: :respect:
(Mondjuk, több filmet nem is nagyon készítettek ;-), szóval… maradjunk annyiban, hogy eddig mindig hatost dobtak. :sör: :cool: )

Szóval, meglehetős nagy elvárásokkal és izgatott lelkesedéssel ültem le a „Seven Psychopaths” elé…

…és legnagyobb sajnálatomra nem sikerült igazi elégedettséggel felkelnem előle. :-/

Igazából olyasmi a bajom, ami a „Django Unchained”-del is.

Vannak benne bitang remek jelenetek, őrületesen nagy poénok, eszméletlen jó szereplők, zseniális dialógusok… de valahogy nekem… nem állt össze kerek egésszé, nem alkotott egy komplett, jól felépített történetet.


Végig ment a tűzijáték, kisebb-nagyobb petárdák/rakéták durrantak el, az egyik színes a másik szagos, a harmadik zajos… de a végén maradt bennem hiányérzet és fenntartás.

Marha nehéz ezt megfogalmazni, remélem, nem értitek félre, hogy mit szeretnék mondani…

Nagyszerű alkotás volt, szvsz nem szabad kihagyni – de valahogy… mégsem az igazi.

Meggyőződésem, hogy nem sikerült elérni az „In Bruges”, de még a „The Guard – A guardista” szintjét sem… És a hibának okát csak a forgatókönyv hibáiban/hiányosságaiban látom – miközben maximálisan elismerem és szeretem a McDonagh-fivérek-et. :respect:

Sam Rockwell-t eddig nem nagyon tartottam sokra, de most nagyszerű volt, és a film egyik pillére. :respect:

Christopher Walken lassan ikonjává válik a gengszterfilmeknek – egyzserűen zseniális, amit színészi játékban hoz, pusztán csak a szemével és a mimikájával. :leborul:

Woody Harrelson szintén zenész – igazi közveszélyes elmebeteg: szóval, olyan, amilyennek szeretjük. :cool: :-D


Négyük közül talán a sodródó Colin Farrell a „leggyengébb”, de kell is egy ilyen szkeptikus, egy ilyen földhöz közelebb álló karakter ebbe az elszállt négyesbe.

…mert a _hét_ pszichopata enyhe túlzás: a film posztere meg külön becsapós – Abbie Cornish és Olga Kurylenko igazi mellék-mellékszereplők, közük a fősodorhoz vajmi kevés.

Tom Waits is mellékszereplő, de ő legalább illik a pszichopata-krédóba – a csajok meg igazán csak amolyan „díszítőelemek”… :-/ És még a „díszítésre” sincs igazán sok terük.

A gyönyörű Christine Marzano legalább _díszít_ a filmen… nem is kicsit. :-) Nem vagyok oda az ilyen vékonydongájú gizdákért… de ő azért… ;-)


Apropos, ha már előjött Ms. Marzano karaktere (mert hímsoviniszta disznóként előhoztam… :-) ), akkor muszáj megemlékeznem a jelenetbéli partneréről, a szerencsés :-) Long Nguyen-ről, aki remekül hozta a vietnami papot… és meg kell, hogy mondjam, amilyen befejezést rittyentett Christopher Walken az ő karakterének… hát, az nem kicsit volt ütős. :respect:

Merengtem azon, hogy beidézek a film nagyszerű dialógusaiból párat – de nem tudok választani, annyi volt. :respect:

Ezért csak Bonny, a si-cu nyakában lévő biléta szövegét idézem be… :cool:

„BONNY 323-555-0163 RETURN TO CHARLES COSTELLO OR YOU WILL FUCKING DIE”
:-)


A fene se tudja… közben azon agyalok, hogy lehet, csak én „kötekedek” és valójában a „vevő-egységgel” (velem) van a gond, a film pedig tökéletes… nem tudom…

Nézzétek meg, és döntsétek el jól ti. ;-) :sör:

2013. január 11., péntek

Django Unchained – Django elszabadul




Nagy rajongója vagyok Quentin Tarantino munkásságának, ezt rögtön le kell szögeznem.:sör:

Nálam az „Inglourious Basterds – Becstelen brigantyk” a „non-plus-ultra”, amit a legkiforrottabb, legösszetettebb és legemlékezetesebb filmjének tartok. :megarespect:

És most roppant kíváncsi voltam, hogy mit fog dobni erre: mivel tudja, nem hogy überelni, de legalább megközelíteni…

Nos, a végeredményt tekintve valahogy úgy vagyok vele, mint Clint Eastwood-dal: a „Gran Torino” csodálatos volt, de a „Trouble with the Curve” igazából… egy klasszissal le van mögötte maradva.

Szóval, szerintem nem annyira jó a Django, mint vártam, mint szerettem volna, mint lehetett volna… de a dolog ennél összetettebb, megpróbálom kifejteni.

A 165 perces(!) játékidőből 135 perc egész egyszerűen zseniális. :respect:

Köszönöm Tarantinónak, hogy felfedezte nekünk, és a mozi számára Christoph Waltz-ot, aki itt is tanúbizonyságot tesz arról, hogy színészi kvalitásoknak nincs híján. :sör:

 
Igaz, hogy a karaktere sokban hasonlít a korábban általa alakított Brigantys német tiszthez: modoros, cifra körmondatokban beszél, a félmosoly szinte mindig az arcán ül, akkor is, amikor éppen öl, és nyugalma kizökkenthetetlen…

…de ezért én nem kárhoztatom, nekem így tetszik. :-)

A filmet javarészt ő viszi a vállán. :respect:

És hogy ki a film másik alappillére? Nem, nem Jamie Foxx… :-P

Leonardo DiCaprio. :respect:

 
Ahogy hozza az ellenszenves, kegyetlen, de körmönfont rabszolgatartót… igazán méltó ellenfelévé válik Christoph Waltz-nak, és mindjárt tétje van a játéknak. :sör:

Ők ketten teszik ezt a filmet naggyá – és persze Tarantino ötletei és dialógusai. :thumbsup:

A KKK-s megbeszélés alatt végig hangosan röhögtem: döbbenetesen humoros volt, maró gúnnyal átitatva, igazi Tarantinós. :-D

A lövöldözések véresek voltak, kegyetlenek és remekül megkomponáltak: pisztolypárbajokból ilyen pokoli vérfürdőt még a nagy kedvencem, a „Wild Bunch – Vad banda” sem tudott kihozni. :leborul:

 
Mondjuk, ami megdöbbent az az, hogy hallom-olvasom: az afroamerika közösségből sokan kikérték maguknak a film tónusát, és az állandó „niggerezést”…

Ehhez három dolgot fűznék csupán a magam egyvágányú, csapott homlokú, neandervölgyi módján:

1.) Könyörgöm, 1858-ban a déli államokban szerintetek mégis hogyan szólították a rabszolgákat?! „Colour gentleman”, vagy „my fellow afro-american citizen”?! Miért nem azon vagytok kiakadva, hogy még 1960-ban, több, mint 100 évvel később is (amikor a rabszolgatartást rég eltörölték), a buszon és a vonaton is elszeparálták a feketéket, és nem használhatták ugyanazt a mosdót sem, mint a fehérek?! És ez a film idegesít benneteket?! Valaki keresse már meg a gyógyszerét, és vegye be, könyörgöm… :eeekkk:

2.) Tarantino ezzel a filmmel olyan keményen teszi le a garasát a rabszolgatartás, a rabszolgatartók _ellen_ (nem csupán „szemben”, hanem _ellen_!!!), hogy csak úgy csattan. :respect: Aki ezt nem látja, az egész egyszerűen vak és süket. Az ne járjon moziba és ne nézzen filmeket… inkább menjen politikusnak. Ott dívik ez a mentalitás. :-PPP

3.) Akik felszólaltak a túl sok „n”-szó ellen (nem írom le még egyszer, mert még engem is beperelnek… :-PPP :-) ), azok hallgattak mostanában kortárs afroamerikai rappet?! Ott a kedves, kortárs, afroamerikai rapperek szájából _ömlik_ az „n” betűs szó… Majd alkalomadtán be kéne őket is perelni (saját) közösség(ük) elleni izgatásért… meg az összes fajgyűlölőt, akik megveszik a lemezeiket. :-P


Nahhh… most, hogy ezt kiadtam magamból :-) rátérnék a „fekete levesre” – ami az én szememben lehúzta a film pontjait… :-(

Írtam fentebb: „A 165 perces(!) játékidőből 135 perc egész egyszerűen zseniális” – nade ekkor még nem volt vége az alkotásnak… és következett 30 perc következetlen, hiteltelen, random kapkodás… :-(

Miért nem ölik meg rögtön?! Miért nem tépetik szét kutyákkal?! Miért nem vágják azonnal darabokra?! Stephen magyarázkodása… legalábbis fogfájós… de az biztos, hogy mindkét lábára sántít is. :-///

Mi az, hogy megdumálja a bányatársaság fogdmegjeit?! Amikor délen emberszámba sem veszik a négereket?! Ezek meg leállnak vele bizniszelni, mint maguk közül valóval! A film 135 percig azt építette fel, hogy mennyire semmibe veszik a feketéket, és hogy Waltz karakterének viselkedése Foxx-szal mennyire sokkol és megdöbbent mindenkit. Erre főhősünk öt perc alatt megdumál három rutinos rabszolgatartót… :eeekkk: Ne essünk már hasra a saját lábunkban, ember… főleg, ha mindkettőre sántítunk, ugye. :-PPP

A „végső leszámolás” meg… nekem már inkább irritáló volt, mint „cool” vagy „kemény”.
Mint tehénen a gatya… :-///

A film csúcspontja a szerződés megkötése volt, ez kétségtelen: és onnan szerintem már csak lefelé vitt az út… :-(

Talán a kevesebb több lett volna, nem?! Ha nem akar Tarantino mindenáron 2 óra 45 perces filmet forgatni, hanem megelégszik egy „csak” 135 percessel (mert ne mondja nekem senki, hogy nem lehetett volna _akkor és ott_ egy remek befejezést rittyenteni!), talán nem keseredett volna meg a végére a szám íze…

De most már mindegy.

Nem volt rossz film, sőt, de a tarantinói zsenialitás kapott egy 30 perces „púpot”, ami alatt szerintem egy kicsit… legalábbis „meghajlott a háta”. :-/

Szerintem kár érte. :-(

2013. január 9., szerda

Ripper Street s01e01 & Rurôni Kenshin & Fetih 1453



Nos, ha nem is mondom azt, hogy „gyenge kezdés után erős visszaesés”… azért mégsem örülök igazán…

Nem mondom, hogy „gyenge kezdés”, mert a „The Angels’ Share” egyáltalán nem volt _gyenge_ – és nem mondom, hogy „erős visszaesés”, mert annyira azért nem lejtmenet ez a három film… de egyiket sem fogom a kedvenceim közé sorolni.

Most csak tényleg röviden, távirati stílben mindháromról – mert kár rájuk túl sok karaktert pazarolni… :-/


Ripper Street s0e01


Tavaly néztem a „Copper”-t, de menet közben lassan… beleuntam… :-/

Ugyanezt a milliőt próbálja megidézni az angol Ripper Street is, és… egyértelműen a Copper fölötti csalódottságom miatt… nem sikerült meggyőznie.

Talán még azt is mondom, hogy tavaly a Copper nyitóepizódja sokkal jobban sikerült…

Nem rossz, nem rossz… olyan „elnézegetős”… de egyelőre egyáltalán nem „berántós”.

Ráadásul a Copper három főhőse jóval karakteresebbnek tűnik, mint a Ripperé…

Nem tudom… Inkább _nem_ ajánlom bepróbálásra, mint igen… :-/

…én azért még bevállalok belőle egy-két részt, mert ki tudja, hogy miből lesz a cserebogár… ;-)


Rurôni Kenshin


Nagy rajongója vagyok (mint már többször mondtam volt, ugye… ;-) ) a harcművészeti filmeknek, így a szamurájfilmeknek is.

Nos, ahogy a szép mangafiú végigküzdi a filmet, az nem rossz… de nem is jó. :-P

Mert – félreértés ne essék – ez egy élőszereplős film, de manga alapján készült: ami nem lenne egy rossz ajánlólevél.

…most mégis az. :-/

A főhős színész tényleg egy olyan „lányok kedvence mangafiú”, hogy az már (számomra legalábbis) zavaró…

Oké, nevezzetek régivágásúnak, ódivatúnak, de nekem mindig is az ikonikus, a feledhetetlen és utolérhetetlen Tomisaburô Wakayama aka. Ogami Itto marad a „Legyőzhetetlen Szamuráj” archetípusa. :respect:


Ez az átfeminizált mangafiú csak egy rossz vicc mellette, nem vitás… :-/


Fetih 1453


Nem mondhatni, hogy ellenséges vagyok a „török nézőponttal”, mert a 2006-os „Kurtlar Vadisi Irak” kifejezetten tetszett. :sör:

…de ez a Fetih 1453… valahogy nem jött be. :-/

Oké, hogy a legnagyobb török szultán története, Konstantinápoly elfoglalása, ráadásul a székely ágyúöntő Orbán mester is fontos szerepet kap benne, és az ostrom is látványos…

…de ez nekem akkor sem volt elég ahhoz, hogy elégedetten keljek fel előle, mint aki egy remek, emlékezetes filmélménnyel gazdagodott. :-///

Ha van felesleges, elütnivaló 165 percetek, akkor hajrá… de egyébként… :eeekkk:

2013. január 2., szerda

The Angels’ Share – Szesztolvajok



Akkor csapjunk is a lovak közé… ! :-) És BUÉK – azaz Bízzuk Újra Életünket Krisztusra! :-)


Sikerült egy nagyon jó kis filmmel indítanom az újévet! :thumbsup:

Ken Loach rendezte és Paul Laverty írta ezt a remek skót filmet, ami felderítő és szívet-lelket melengető.

…bár nem úgy indul, ami előrevetítené a pozitív befejezést: mert a főhősünk a film bő első harmadában olyan hátránnyal indul, hogy az egyszeri néző biztosnak érzi magát abban, ez csak tragédiával végződhet…

De szerencsére van kiút abból a mélységből is, így mégse torkollik az egész egy drámai végkifejletbe – aminek így, év elején, azért kifejezetten örültünk Kedvesemmel. :-)

Remek, karakteres, korábban jószerével soha nem filmező fiatalok személyesítik meg, vagy még inkább: keltik életre(!) a fő karaktereket, és élvezetessé tesznek minden egyes pillanatot, amit a filmvásznon töltenek.

Pár szó a történetről és a karakterekről…

A film Glasgow-ban játszódik, ahol főhősünk, a fiatal, agresszív viselkedése miatt börtönviselt Robbie (Paul Brannigan) ismét verekedés miatt áll bíró előtt, és csak az ügyvédjének, valamint annak köszönheti, hogy egyelőre sikerül elkerülnie az újabb börtönbüntetést, mert barátnője, Leonie (Siobhan Reilly) gyermeket vár tőle.


Közmunkára ítélik, és Robbie a kedvese és a születendő kisfia kedvéért/érdekében megfogadja, hogy soha többé nem verekszik, de abban a közegben, ahol él, ez egyáltalán nem olyan egyszerű… főleg neki, akinek elég csúnya múltja van – és emiatt ellenségei is, egynehányan…

A közmunkán összehaverkodik a meglehetősen alulművelt és egyszerű :-) Alberttel (Gary Maitland), akihez a film legjobb poénjai fűződnek… :-D …már az is közröhej, amiért bekerül a közmunkaprogramba… :-D

„This is an unusual case, My Lord. The accused was at an unmanned station under the influence of a strong fortified wine. Railway personnel from some 20 miles away manning security cameras saw him staggering towards the station's edge. (…) It seems to me, young man, that your profound stupidity is matched only by your good fortune.”
:-)

…a tolvaj lánnyal, Mo-val (Jasmin Riggins)…

„The accused stole a yellow and blue macaw from a pet shop in the Gallowgate area of the city. The bird was stuffed inside a Marks & Spencer's carrier bag with tail protruding.  On being asked for an explanation by a police constable, the accused replied: "Why don't you piss off and start hunting rapists, mass murderers and perverts, you grumpy twat?"”
:-)

és a „szoborgyűlölő” :-) Rhino-val (William Ruane)…

„This is a public order of fence, My Lord. Climbing the statue of the Duke of Wellington in the city centre. The accused was under the influence of drink and drugs. He seems to bear a grudge against public monuments. On previous occasions he has put a Scottish flag around Queen Victoria and urinated on Donald Dewar.”
:-)

Igazából Robbie az, akinek tényleg súlyos (bűn)cselekmény van a rovásán, de mint említettem, most nagyon elszánta magát, hogy jó útra tér…

…de kezdetben nagyon úgy néz ki, hogy ez nem sikerül, nem sikerülhet: múltja olyan sötét árnyékot vet rá, hogy Glasgow-ban nincs jövője. :-/

Szerencsére a közmunkaprogram felügyelője, Harry (John Henshaw) szárnyai alá veszi Robbie-t, és próbál neki segíteni.


És mivel Harry vérbeli skótként… nem, nem sóher! :-) hanem… a skót whisky nagy rajongója és ínyenc ismerője, így Robbie-t is megpróbálja rávezetni a kóstolás és ízlelés testet és lelket gyönyörködtető útjára, a remek skót whisky-k tiszteletére vezetni: és kiderül, hogy Robbie-nak határozottan van érzéke és tehetsége a dologhoz.

A csapat akkor lelkesedik fel igazán, amikor Harry szervez számukra egy látogatást egy lepárló üzemben.



„- How long do you keep the whisky in the casks for?
- Ten, twenty, thirty years. It just depends.
- What's the most expensive one?
- The most expensive? Well, we actually found a cast about... a cask about a year ago. And we sold one bottle from the cask for £100,000.
(…)
- Now every year about 2% of the spirit is actually lost. It just disappears and evaporates into thin air. Gone forever. It's what we call the "angels' share".”

A lelkesedés akkor vált lassan szorító kényszerbe, amikor Robbie barátnőjének, Leonie-nak az apja is „falhoz állítja” Robbie-t:


„- Look at the state of your face, all fucking chib-marked. No job. Never have a job. Even the Army wouldn't touch you with a barge pole. Can you not see Leonie and Vincent would be far better off without you?
- Vincent?
- Aye, Vincent. Leonie's baby. My grandchild.
- My son's name's Luke! I named him Luke! It will always be Luke!”

De ahol a szükség, ott a legkézenfekvőbb a segítség: a kis csapat tudomást szerez egy éppen fellelt hordó whisky-ről…

„- Have you ever tried a Malt Mill?
- What?
- A Malt Mill, have you ever tried it?
- No, I haven't, no. It's... It's the Holy Grail.  This is, without doubt, a genuine Malt Mill, the only cask left in existence, and since there are only three known bottles, and two of these are suspected fakes, every serious collector in the world would pay a fortune. In my view, it is likely that the sale could raise in excess of a million pounds.
- What?”

…és a srácok egy vakmerő tervvel nekivágnak Dornoch Firth-nek.

„Even if we find this place, how are we gonna get away with it? It'll be like fucking Alcatraz or something.”

És hogy ne keltsenek feltűnést:


„Kilts! We could wear kilts. Nobody ever bothers anybody wearing a kilt.”
:-)

…valamint egy egész klafa kis háttérsztorit is rittyentenek maguknak:

„- So this is the Carntyne Malt Whisky Club?
- My name's Robbie. I'm the President.  This here's Albert, Financial Secretary. Rhino looks after new membership. And Mo, Social Secretary and general procurement of whatever we need.
- Oh, very impressive. Good. And what can we do for you?
- Well, we've read the reports and, for us, the auction of a Malt Mill is more important than landing on the moon. We've come to ask for your autograph and, if possible, for the newsletter,  could we get a photograph of you with the cask? And only if it's no bother, also, if you could let us witness the tasting with the Master of Quaich, Mr. Rory McAllister. It's just so we could tell the grandchildren that we were there.
- Isn't that sweet?”
:-)

Nah, most már le is állok – annyira tetszett a film, annyira szívesen idézek be belőle, hogy lassan elmondom az egészet… :-)


Egy remek kis film, nagyszerű, friss arcokkal.

Érdemes megnézni. :sör: Ööö... akarom mondani :whisky: :-)