2021. december 9., csütörtök

Strappare Lungo I Bordi – A pontozott vonal mentén s01 & Karakomik Filmler 1-2. – Fekete humor filmek 1-2.

Sajnos, még mindig csak Netflix-Netflix-Netflix… vagy… szerencsére, még mindig Netflix-Netflix-Netflix?!

(A helyes válasz aláhúzandó.)

Egyrészt sír a szemem, hogy miért nem innen, meg onnan, és amonnan szedem a film- és sorozatélményeket – másrészt meg nevet a szemem, mert igenis innen, onnan, és amonnan, szerte a nagyvilágból szedem a film- és sorozatélményeket. Pedig csak a Netflixet nézem. „Csak”. :-P :-/

Négy marha jó stuffot láttam (próbálom most utolérni magam), és megosztva, két részletben referálok az élményekről – hogy ne legyen olyan tömény. :sör: ;-) :-D 
Ez lesz az első etap.


Strappare Lungo I Bordi – A pontozott vonal mentén s01


A sorozatjunkie-n hívták fel rá a figyelmemet :sör: és… a bonyekbe!... nagyon megérte rárepülni. :thumbsup:

Katicám agyfa… agyfa… agyfuxot kap ;-), ha látja, hogy rajzfilmet nézek (a gyerek nélkül! csak úgy, a saját örömömre! :-OOO :-DDD), de valami csoda folytán most sikerült rábeszélnem, hogy legalább az első epizódot nézze meg velem. És végig mellettem ragadt – ráadásul a sori végén kénytelen-kelletlen beismerte, hogy „nem is volt rossz”. :-P :-)

6x 16-22 perc, és tartalomban, mondanivalóban az idő, az epizódok előrehaladtával egyre erősebb – míg a 6. rész már horzsol, de durván. :respect:

Az első „fejezet” jópofa marhaságnak tűnt, valami elborult agymenésnek, de az ökörmarhaságba szépen, lassan bekúszott valami sötét, valami súlyos. Beütött az Élet – ha mondhatok ilyen fennkölt lózungot. De valahogy tényleg így történt… (Oké, nekem a 3-4. részek körül bekattant, hogy mi lesz a végkifejlet: hová tart a kis csapat, és miért… de ez nem vett el az értékéből semmit. :sör: )


 A sztori? Négy ifjú felnőtt felnövéstörténete, ahogy a sulis bandázásból az életbe csöppennek, és ahogy észreveszik, hogy… már nem gyerekek többé. És minden tettüknek súlya van.

… A franc se beszél rajta többet: nézzetek bele, nézzétek végig az első epizódot – és ha bejött… :sör:

Zerocalcare :respect:


(Csak egy kérdésem maradt: miért a „pontozott” vonal mentén a magyar címe – miért nem a _szaggatott_ vonal mentén…?! :eeekkk: )


Karakomik Filmler 1-2. – Fekete humor filmek 1-2.

Cem Yilmaz? Ugye mindenkinek ismerősen Cem(g) a neve?! ;-) :sör:

Az utánozhatatlan és felejthetetlen G.O.R.A. (2004) ugye mindenkinek megvolt?! :-DDD


(Aztán meg jött a felejthető A.R.O.G. (2008) :-/// és én arra gondoltam, hogy akkor ennyi volt Cem Yilmaz tündöklése… :-((( )

Képzelhetitek, ezek után hogy meglepődtem, amikor szembe jött velem a Netflixen egy ismerős arc, és az, hogy „Fekete humor filmek”: „a bakkerba! ez nem Cem Yilmaz és a „bűntársai”?!”. :-)

2019-ben készítette a „2 Arada – Köztes állapot” és a „Kaçamak – A kiruccanás” című részeket (kb. 1 órás mindegyik). Majd 2020-ban a „Deli – Őrület” és az „Emanet – A zálog” epizódokat, és ezt rendezte be a Netflix úgy, mintha két évados sorozat lenne (…khm… hagyjuk…).

Ám mindegyik (rövid tévé)film egy-egy unikum a maga nevében – és nem mondanám, hogy a „2 Arada – Köztes állapot” jó felütés/kezdés lenne (tartok tőle, hogy sokan elveszthetik közben az érdeklődésüket… talán ez a leggyengébb rész mind közül… ám akik végigviszik, szerintem a végére, a csattanóra már nem csalódnak), ám mindegyik film érdemes a figyelemre – és ismétlem magamat: különleges élményben részesül az, aki végignézi ezt a négy agymenést. :sör:

„2 Arada – Köztes állapot” & „Kaçamak – A kiruccanás”


„2 Arada”: Ayzek, a kompon dolgozó pincér a vezetőváltás miatti leépítések okán pánikba esik, és állását féltve… hm… „elragadtatja magát”. :-)

„Kaçamak”: Négy barát egy wellness hétvégére vonul el egy közös barátjuk „egészség-szállodájába” – és egyszer csak megjelennek az ufók… :-DDD

 

„Deli – Őrület” & „Emanet – A zálog”


„Deli”: Güven, a reménytelenül szerelmes taxis elmegyógyintézetbe kerül – ahol a bolondok átveszik a hatalmat… :-DDD

„Emanet”: Birol, az amatőr táncos egy tévés tehetségkutatóban indul – és a körülmények furcsa összejátszása folytán egy egészen másik showban találja magát… :-DDD

 

Szerintem Cem Yilmaz és barátai brillíroznak ezekben a filmekben, és mi eszméletlenül jól szórakoztunk. :thumbsup:

Nem, Cem Yilmaz nem „égett ki” – csak érettebb lett, mint a jó bor. :respect:

Konklúzió? Must see! :sör:

 

2021. november 27., szombat

Hellbound – Út a pokol felé

 

Dél-Korea újra ránk rúgta az ajtót. :respect:

És ismét megmutatták, hogy tudnak olyan sorozatot készíteni, ami horzsol – de durván. :sör:

A világban jelenések történnek: egy földöntúli fej elrendeléseket közöl bizonyos emberekkel – hogy percre pontosan mikor fognak meghalni, és hogy ezzel a pokolra kerülnek.

És ezekbe a „próféciákba kapaszkodva” felemelkedik egy új vallás: az Új Igazság Egyháza.

 

Egyszerre borzasztó horror, és egyszerre ijesztő szektafilm a Hellbound, és a feléig nem tudta az egyszeri néző megmondani, hogy mi is lesz a „végső üzenet”, hová fog kifutni ez az egész?!

„Téríteni” akar?! Hogy éljünk bűntelenül?! A pokol és az elkárhozás iszonyatával rémisztgetve akar jobb útra terelni?! Vagy egy vallási szekta felemelkedésének története lesz, egy alternatív, posztteokratikus világ megjelenése – aminek kialakulását maga az Isten(?!) is segíti…


 …de aztán felmerül az emberben: biztos, hogy az Isten keze van a dologban… és nem a sátán patája…?!

Ám a sorozat második fele egy egészen más megvilágításba helyezi a történteket, és az utolsó (6.) rész végső 15 perce… egyszerre képes olyan zsigeri fájdalmat okozni, hogy az ember szíve belészakad...

...és olyan reményt, erőt, és hitet adni, hogy az ember (az egyszeri, mafla, vén szentimentális… :-P ;-) ) sírva fakad a boldogságtól és az örömtől. :megarespect:


 És EZ AZ, ami 100x és 1000x többet ér, és 100x és 1000x magasabbra emeli a horrorisztikus Hellbound-ot :thumbsup:, mint az echte fasiszta, tőrőlmetszett náci Squid Game-et :thumbsdown:.

Hogy itt nem _csak_ a mocsok van, az emberi aljasság legmélyebb bugyra, és hazugságokból szőtt, ocsmány manipuláció – hanem ott az emberség, a humanizmus, a rendíthetetlen Hit, hogy nem szabad feladni, nem szabad beletörődni: akkor sem, ha nincs esély, ha úgy tűnik, hogy nincs remény.

Igen, jól látható/érezhető párhuzamot vélek itt felfedezni a Hellbound és Midnight Mass között.

Mindkettő horror, mindkettő a vallási fanatizmus ijesztő elharapózását mutatja meg: mindkettőben látszólag Istent hisznek – mégis minden ízükben sátánt szolgálnak…

Ha ilyen lélekemelő, rendíthetetlen, legyőzhetetlen humanizmust sugárzó horror-sorozatok vannak… akkor ezeket nézném rogyásig. :respect:

Nekem a pokoli Hellbound lemosta a fasiszta Squid Game mocskát – és ezért végtelenül hálás vagyok.

Yeon Sang-ho (rendező), Choi Kyu-sok (író) – köszönet az élményért. :thumbsup:

 

2021. november 7., vasárnap

The Harder They Fall – A Vadnyugat törvényei szerint


„One! 
Get that horse and his wagon! 
Two! 
Get that man and his rifle! 
Three! 
Get that priest and his Bible! 
Four! 
For them that’s dead on arrival! 
Five! 
Them that pray see Heaven!”

 Ha valaki tett és tesz az asztalra a western műfaj megmaradásáért, akkor az a Netflix – ami a 2017-es  fantasztikus Godless sorozat után elhozta most nekünk a durván horzsoló The Harder They Fall-t. :respect:

Ha van „blaxpoitation”, mint zsáner – akkor ez a film egy „blackstern”: és szögezzük le, hogy bitang jó. :thumbsup:

Kegyetlen, könyörtelen és kíméletlen – de nem „feketék a fehérek ellen”, vagy valami hasonló, hanem csak afroamerikai színészek a főszereplői, akik egymás között háborúznak.

Oké, kétszer vannak benne fehérek: a vonatos jelenetnél – itt feltűnik és kap egy rövid jelenetet kedvenc állandóan meghaló rosszfiú, zsoldosom, kaszkadőröm: Tait Fletcher (aki véleményem szerint lassan kaphatna már egy hosszabb szerepet is, megérdemelné :-) )...

 

...és amikor Maysville-be ugrunk egy rövid pillanatra, ami szerintem az egyik legklasszabb látványvilágot hozza. :-)


 Felütésében, néhány jelenetében éreztem tribute-ot régi western klasszikus iránt (Once Upon a Time in West, A Fistful of Dollars), illetve az egyik főhősben éppen pont az általam fentebb említett Godless sorozat egyik szereplőjét véltem viszontlátni. (Jim Beckwourth – Whitey Win)

De ezek nem bántó, vagy rosszízű tribute-ok voltak, hanem szeretetre méltóak, hangulatosak. :sör:

És a film járt a saját útján – amit _döbbenetesen remek zenékkel_ tettek feledhetetlenné. :amazing:


 

„Six! 
Them that don’t see the devil! 
Seven! 
Separate but equal! 
Eight! 
Say them that slaved my people! 
Nine! 
So break them chains and shackles! 
Ten!”

Amikor megláttam a film játékidejét: 139 perc :eeekkk: azt hittem, hogy túlhúzott és unalmas lesz – nem is tévedhettem volna nagyobbat. :respect:

A felépítése, cselekményvezetése közel tökéletesnek mondható – a karakterek egyediek, karcosak, markánsan felépítettek – a hangulat semmihez sem fogható. :leborul:

Minden színészt imádtam benne – de a kedvencem Cuffee lett (Danielle Deadwyler), azt le nem tagadhatom. :-)))


 
…és a végére tartogattak egy olyan drámát… hogy a fal adta a másikat…
…
:megarespect:

 



Máskor nem szoktam, de most végignéztem az egész end credit-et, mert bíztam benne, hátha lesz még ott valami jó zene. És így is történt! Aki rögtön elkapcsol(t) három nagyon jó számról marad(t) le.

Itt jött a („The louder they roar”) „The Harder They Fall”. A „We Go Harder”. És a „No Turning Around”.

„Here I go, no mercy for the sinner!”

A filmből nagyon sok hős a valós életből ihletődött: Nathaniel Love egy létező személy volt (1857-1921), akit „Deadwood Dick” becenéven ismertek a Vadnyugaton.

 

Egy dolgot írok az alkotás rovására – arról sem „ő” tehet. Én mindig felirattal nézek filmet, mert az eredeti hangot akarom hallani: ám néhány magyarítás nagyon nem tetszett. :-/// Viszont a „Counting Bar-Song” veszettül bejött (hiszen fentebb be is idéztem a dalszöveget), ezért azt másnap (ma) meg akartam mutatni Katicámnak is, és gondoltam, nézzük meg magyar szinkronnal, biztosan jobb lesz, mint a felirat :-P. És ezzel jól pofára estem. :-(((

A magyar szinkron gyakorlatilag _agyonvágja_ a dal lényegét, mivel teljesen eltünteti-lehalkítja a tömeg hangos és ütemes számolását: ami a dal szíve-lelke. Akik szinkronnal nézik, mind egy lebutított verziót látnak, és nem is tudják, hogy miről maradnak le. Ez nagyon el lett cseszve. :-PPP


 Ám ettől a film még piszok jó – úgy látszik, hogyha a Netflixen múlik, a western műfaj nem fog elveszni. :respect:



2021. november 1., hétfő

Dune: Part One - Dűne & Bűnös város

Dűne


 1987 óta vártam egy _jó_ filmfeldolgozásra.

Igaz, hogy valamikor 1989-1990 körül láttam az 1984-es Lynch-féle videófilmet (hja, azt :-P) – de konkrétan viszolyogtam tőle…

De most végre (tavaly december helyett…) megnézhettem „A” Dűne filmet – színes, szélesvászon, mittoménhányponthanyas hangrendszer, 3D… !

…mégis.

Úgy jöttem ki a moziból, hogy láttam egy tisztes, alapos, iparosmunkát. Könyvhűség? Pipa. Látványvilág? Pipa. Kitűnő színészek? Pipa. Zene? Pipa.

Mégis.

Nekem a lélek hiányzott belőle. A szívvel-lélek.

Hogy beszippantson, magával ragadjon, elandalítson, elkápráztasson – hogy beleszerethessek.

És ez nem történt meg.

Már kilenc napja, hogy láttam, de még nem tudtam írni róla… mert mit is mondhatnék?

Emlékezetes jelenet? Az egész film nagyszerű volt, csillagos ötös. De nem tudnék egy olyan jelenetet mondani, ami amolyan „soha nem felejtem el”, vagy „döbbenetesen emlékezetes” lett volna.

Lement. Nagyon szépen, egyenletesen, végig a sárga (homokos) úton. Ötös, leülhetsz. Na, ki felel következőnek?

Talán túl sokáig vártam rá. Talán túl sokat vártam tőle. Talán azt hittem, még mindig csillogó szemű ifjú vagyok, és nem egy vén, megkeseredett… mittoménmi.

Nem tudott meglepni. Nem horzsolt, de durván. Lesz második rész? Hurrá. Most dőlt csak el? Ez aztán az elköteleződés. Legkorábban 2023-ban? Ha nem lesz akkor épp 12. hullám, gondolom, és jó a széljárás.

Talán jó is ez nekem így – lehet, hogy 2023-ra megszépülnek az emlékeim az első részről…

Bárcsak ’87 lenne, amikor először fogtam izgatottan kezembe a könyvet…


Bűnös város


 „A Klein Tibi bácsit is kitaláltuk?”

Herendi Gábor megcsinálta. :thumbsup:

Megérte kivárni – de keserű, hogy ezt az elmúlt 11 év „hozta össze”.

Jókat röhögtem. :-D (Jobban megérte az online mozijegy, mint a belépő a 3D-s Dűnére. :-P)

Röhögtem: a saját kínomon. Hogy igen, ilyenek ezek – hogy igen, mindezt tűrjük, mint a barmok az igát – igen, nem görbe a tükör: pont ilyenek.

Röhögtem… pedig az utcán kellene harcolni, és kiverni ezeket az országból, mint a nyilasokat, az ávósokat, meg az összes nemzetáruló tömeggyilkost.

Röhögtem – pedig sírni kéne. Vagy befeküdni a sírgödörbe, mert ha ezt tűrtük-tűrjük, akkor ott a helyünk. És hordják szét a kutyák a csontjainkat…

Köszönöm a tükröt, Herendi Gábor – sokat röhögtem. De nem tetszett, ami visszanézett rám.


 De ez nem az Ön hibája. :respect: Hanem az enyém.

 

2021. október 17., vasárnap

Szántai Lajos előadása

 A legnagyobb hatású előadás, amit az utóbbi időben láttam.

Szántai Lajos
:respect:



2021. október 10., vasárnap

Clickbait & Squid Game - Nyerd meg az életed & Midnight Mass - Mise éjfélkor

...az emberi lélek legmélyebb bugyrai.

Semmi kedvem nem volt mostanában blogolni.

Amiket láttam, vagy szóra sem érdemesek – vagy olyan nyomasztóak, olyan mocskosak, olyan lélekölőek, hogy úgy voltam vele, jobb ezekről inkább hallgatni… De most mégis kibeszelém mindet.

Rendben.

Ugyanis be kell vallanom, hogy 100x többet ér nekem – _általában_ – egy sötét, komor, akár véres film(sorozat), aminek mondandója van, mint egy akármilyen/bármilyen krimi, vígjáték, sitcom, családsorozat… akármi más.

Ezért eleve _keresem is_ az ilyen típusú műveket.

Ám, amit (amiket) most sikerült kifognom, az azért túlmegy a tűréshatáromon – ezért nem is blogoltam eddig róla, róluk. Mostanra viszont összejött a „három a magyar igazság”, és eljött az idő, hogy kiírjam magamból. Hátha meg is tisztulok a sorozatokból rám ömlött sötét mocsokság alól.

 

Clickbait

Ettől garantáltan elmegy az ember életkedve…

Van egy család, ami külsőre ideálisnak tűnik: aztán az apát nagyon súlyos bűnnel vádolják meg – és elszabadul a szarvihar.

És gyorsan kiderül, hogy mennyire talmi az alapzat, amin a család áll – és hogy egy részük szociopata, másik részük meg olyan hülye, mint egy marék molylepke.

SPOILEREK nélkül nem tudok beszélni róla, figyelem!

Anya: elsőre _simán_ beveszi (sőt, talán hinni is akarja – hogy saját bűnét ellensúlyozza), hogy minden igaz, amit apáról terjesztenek, és még a fényképét is elteszi a komódról, mert látni sem bírja.

Majd a végén megbocsát neki (érted: addigra kiderül, hogy nem is volt bűne, amit meg kéne bocsátani!), és nagy kegyesen visszateszi a képet. :-OOO

De a legjobb (azaz a számomra talán a legvisszataszítóbb) az volt, amikor feleség az apa halála után pár nappal a kanapén borozgatva, tévét nézve ejtőzik, és szól a belépő húgnak: gyere te is, hozz egy poharat! :eeeekkkk:

A húg meg egyszerűen egy tenyérbemászó, irritáló, idegesítő pinokkió – és ahogy kihasználja a belé szerelmes, rákos, számítógép-guru kamasz srácot, az minimum gusztustalan.

A nagyfiú egy töketlen, anyámasszony katonája, egy rakás szerencsétlenség, akit anyu bármikor bezavar a szobájába, mint egy taknyost.

A kisebbik fiú meg: szimplán hülye. Lehet, hogy ez feature, nem bug – de rohadt idegesítő.

Az pedig, hogy miből lett ez az egész ocsmányság: a hülye öregasszony online hamis személyiségeitől… hááát, az meg egy olyan kiábrándító „megoldás” lett a végére, ami méltó _„megkoronázása”_ ennek az egész pszichológiai esettanulmánynak. :thumbsdown:

Tipikusan az a sorozat, amit nem azért nézel, hogy _mi lesz_ a vége? – hanem úgy, hogy _mikor lesz már_ vége?!

Még a legszimpatikusabb az a (facebook, youtube) moderátor, szakállas, zakkant csávó volt, aki kirobbantotta az egész „balhét” a húga halála miatt – az ő drámája legalább érthető és átélhető volt.

Mindenesetre, számomra az volt a tanulság: hogyha felkerül az emberről a netre valami ocsmány hazugság, és a családja, a szerettei azonnal, első benyelik az egészet és elfordulnak tőle – akkor jobb, ha hátra sem nézve menekül el onnan – vagy tűrje vágni való birkaként, hogy kivégezze valami agyatlan valami olyasmi miatt, amihez soha nem volt semmi köze. Mert még az is jobb. :-///

 

Squid Game – Nyerd meg az életed

A legkártékonyabb sorozat, amit valaha láttam.

Iszonyodva néztem végig, és arra gondoltam, hogy a Battle Royale, vagy az Alice in Borderland mennyivel emberközelibb, humánusabb…

…és ez azért közröhej. Hogy az említett kettővel kapcsolatban egyáltalán felmerül az „emberközeli” és a „humánus” jelző.

De a Squid Game-t látva már egészen más, szebb fényben tetszik fel a másik kettő.

Hogy mi a legundorítóbb benne? Az emberi élet totális semmibevétele – az emberi élet elvételének fasiszta nagyüzemesítése, és ezáltal jelentőségének elbagatellizálása, kicsinyítése, „szükséges rossz”, „mellékes kellemetlenség”-szerű beállítása.

Én láttam a zseniális Vengeance-trilógiát: iszonyú volt, brutális, döbbenetes – de KIMONDHATATLANUL  fontos volt benni minden élet elvétele. Sosem fogom újranézni, sosem fogom feledni. A leghatásosabb trilógia, amit életemben láttam. :respect:

Én láttam, és imádtam az Ichi, the Killert – ami művészi(en) morbid szintre emelte a gyilkolást, és az ebből élő embert képes volt úgy bemutatni, hogy szinte megkedvelte az egyszeri (hozzám hasonlóan elvetemült) néző.

Ám a Squid Game képes volt arra, amire a fentebb említettek sosem: úgy öltek benne, mint a kibaszott nácik – hidegvérrel, közönyösen, dehumanizáltan. Undorodtam az egésztől. A tettesektől (álarcosok), az áldozatokig (játékosok), a dekadens pénzembereken keresztül a sorozatkészítőkig – és a végén saját magamtól is, mert végignéztem.

Igazából fel sem fogja/fogta az ember: 456 játékos (nyomorult, szerencsétlen, a tönk szélére sodródott, kétségbeesett önsorsrontó) kezd _„játszani”_ a gyilkológépben – és ezért 455 halálát végig fogjuk nézni.

455 ember. Egy falu. Minden egyes lakosa meghal a szemünk előtt. A legtöbb közvetlen közelről kap golyót a fejébe: mint ahogy mocskos fasiszták, meg a rohadék nyilasok idején.

Egy-két pillanat van benne, ami emberséget mutat: különösen a kötélhúzás lett erős, ahogy a gyengék nekifeszülnek a végzetnek. Ott azt mondtam: „bakker! azért lesznek itt még jó dolgok!”.

De nem, hiszen csak egyetlen egy maradhatott: és barátok fordulnak ocsmányul egymás ellen – az üveggolyós játék…

És innen csak lefelé volt az út… míg eljutottunk a „_győztesig_”.

Itt megint volt egy pillanat, ami tetszett: a mély depresszió, amit a főhős átélt… és a végén a bekattanó düh és bosszúvágy, ahogy a repülőgép ajtajából visszafordul.

Tanulság? Mélyebb mondanivaló? Ugyanazt mondta el nekünk, amit az 1999-es „Any Given Sunday” bekattant power back-je, amikor a meccs közben főbe lövi magát: „Szart se ér az élet”.

Köszönjük Squid Game. :thumbsdown:

 

Midnigh Mass – Mise éjfélkor

Egy magányos szigeten található, elzárt, fanatikus/vak keresztény közösségben játszódó horror.

Mégis…

Sokkal több emberség van benne, mint az előző kettőben – és megmutatja, hogyan tudnak magukból kifordulni az emberek, és olyan vakhittel felvérteződni, hogy amikor megjelenik előttük egy démon, egy ördög, a sátán fattya… képesek azt Istentől való angyalnak látni.

És közben meglátjuk, megismerjük az emberek nyomorát és poklát… és arra gondolunk: sokkal nagyobb baj van itt annál, hogy megjelent egy démon.

Ám vannak pillanatok, amik a léleknek fájnak, amik szíven ütnek, amitől összeszorul az ember gyomra/ökle – és ezek egyike sem a démonhoz kapcsolódik…

Erin és Riley beszélgetése a halálról… a Seriff és a Dokinő beszélgetése, amikor a Seriff elmondja az életét…

Számomra a legütősebb, legdöbbenetesebb, legnagyobb hatású az ötödik rész végén, amikor Riley és Erin kieveznek a csónakkal… :respect:

És közben látod: nem a szörny, a démon a legrosszabb, ami ezen a szigeten van…

(Szerencsétlen Bev-et alakító színésznő komoly támadásnak van most kitéve a neten, ami méltatlan egy szerep, egy alakítás miatt.

De az biztos, olyan jól alakított, hogy amikor megláttam a negédes, lekezelő mosolyát, az összes talpam görcsbe rándult…)

Nekem mondjuk az se nagyon hiányzott, amikor az utolsó epizódban elszabadul a pokol: és végignézhetjük azt minden aspektusából. Szörnyetegekké váló emberekkel.

Mégis: végig volt benne fény, volt benne remény, mert akadtak, még ha csak maroknyian is, akik szembeszálltak az őrülettel, és mindhalálig harcoltak egy jobb világért.

Ha egy horrorsorozat képes erre… akkor még van remény.

Mike Flanagan
:respect: