2020. augusztus 20., csütörtök

Shin'ya shokudô: Tokyo Stories – Midnight Diner: Tokyo Stories s02 & The Umbrella Academy s02


Shin'ya shokudô: Tokyo Stories – Midnight Diner: Tokyo Stories s02


Sosem szerettem, ezért eddig nem is csináltam azt, hogy egy sorozatot a _második_ évaddal kezdek el – de mivel a Midnight Diner-nek csak a második évadához volt/van magyar felirat, ezért (most, a Pop-up Bár utáni űrben… ;-) ) hosszas vívódás után, csak belekezdtünk a második évadba, hogy meglássuk, érdemes lesz-e „megbirkózni” az első évaddal is… :gyagya: :-/ :-S

Ez egy fantasztikusan remek sorozat. :respect:

Szeretetre méltó, emberi, szívet-lelket melengető történetek, hibákról-tévedésekről-botlásokról – megbocsátásról, helyrehozásról, kibékülésről… találkozásról.

„When people finish their day and hurry home, my day starts. My diner is open from midnight to seven in the morning. They call it „Midnight Diner”.

PORK MISO SOUP COMBO
BEER, SAKE, SHOCHU

That's all I have on my menu. But I make whatever customers request as long as I have ingredients for it. That's my policy. Do I even have customers? More than you would expect.”

A pusztán „Mester”-nek szólított szakács és konyhavezető (Kaoru Kobayashi) meséli a történeteket azokról az emberekről, akik be- és visszatérnek az éttermébe vacsorázni.

Vannak rendszeres törzsvendégei is, akik rendszerint kommentálják a történéseket, illetve olykor aktívan részt is vesznek benne.


Kedvenc részem a s02e05 – Yakisoba Dog, amikor a csöndes, de mégis fenyegető erőt árasztó törzsvendég Ryu (Yutaka Matsushige) – akiről kimondatlanul ordít, hogy valószínűleg jakuza… – folyik bele az aktuális, „friss” vendég történetébe, de egyáltalán nem úgy, mint egy ijesztő maffiózótól várnánk…


(Vicces: most látom, hogy az imdb-n a második évad összes része 8 pont fölöttre van pontozva – egyedül az én kedvenc részem 7,7-es… :-P :-/ :-))) )

Nyugodtan nevezhetjük antológia-sorozatnak, hisz minden egyes új vendég egy új történet, és nincs egy összefüggő, folytonos háttérsztori – csak a törzsvendégek állandósága, és a közeli, kicsiny rendőrőrs: az egy szem rendőrsrác, az öreg nyomozó úr, és a fiatal nyomozó lány, és a szomszéd kifőzdéből a rendőrsrác után áhítozó néma(?) lány. Az ő gegjeik, szkeccseik mindig vicces ízt és színt adnak az epizódoknak. :-D

De az egyes történetek mindig kisebb és nagyobb emberi drámák: hibák és tévedések… fájdalmak és veszteségek… és találkozás, jóvátétel… megbocsátás.

És közben egy-egy remek japán étel elkészítése… és a végén a szereplők „kibeszélve a szerepből” a receptet is elmondják. :-)

Yakisoba Dog



Kitsune Udon




Curry Ramen


Megmondom a frankót: egy-egy epizód remek kajáját elnézegetve az ember megéhezik – benéz a hűtőbe… és fanyar képpel csukja vissza az ajtót, mert odabent semmi nincs, ami felvenné a versenyt a sorozatban látott bármelyik ètellel. :-P :-/

A karakterek egyéniek és egyediek, a történetek érdekes és fordulatosak… a kaják ínycsiklandóan néznek ki, de egy dologról még nem szóltam: a zene.

Az eddigi összes(!) Netflixes sorinál azonnal rányomtam a „Főcím átugrása” gombra, de a Mindnight Diner főcímét mindig végignéztük, annyira hangulatos – és a végén felhangzó zenék is mindig különlegesek és egyediek. :respect:

Nagyon egyben van a Midnight Diner s02 – és most már muszáj belevágnunk az első évadba is. :sör:
:thumbsup:


The Umbrella Academy s02


„Don't go chasing waterfalls.”
:-)

Nagyon vártam, ráugrottam – tetszett, de nem annyira, mint az első évad.

Annyiból remek, hogy végre megszerettem Diegót – de Vanya továbbra is taszít és idegesít…

Remek, hogy Klaust újra láthattam, ráadásul egy olyan helyzetben, ami ordított azért, hogy lubickoljon benne… :-)))

Számomra a legjobb karakter Luther lett: egyszerűen imádtam a hülye pofavágásait, a megjegyzéseit, és az idétlenkedéseit – próbálta lopni a showt Klaustól, és nem mondom… olykor sikerrel is járt. :sör:
:-)))

Five-ra nem tudtak új rétegeket tenni… talán kicsit el is laposodott…

A Svédek, amíg trióban nyomták, taposták a Hazel és Cha-cha duó sarkát… ám ahogy fogyatkoztak, egyre csökkent a sármjuk… :-/

Az Intéző és Lila idegesítettek – és rohadt sok jelenetben szerepeltek… :-PPP

Herb-öt szerettem, tőlem kaphatott volna sokkal több szerepet/jelenetet is. :sör:

Ben „nagyjelenetét” imádtam. :respect: És a „Végső, Nagy Leszámolás” is határozottan tetszett. :thumbsup:


A legvége, a „csattanó”, az új évad felvezetése – az viszont nagyon nem volt ínyemre.

Utálom ezt a fajtát. Mindig is utáltam. :-PPP

Én itt be is fejeztem az Umbrella Academy történetének figyelemmel kísérését: jó volt, szép volt, megérte megnézni – de elég ennyi. Köszönöm.

„Don't go chasing waterfalls. Stick to the rivers and the lakes that you're used to.”
:sör:

Így fogok tenni.
;-)

2020. augusztus 10., hétfő

Berki napraforgók & Horgásztam a kanyargó Ipolynál...

(Igen, nincsenek - még(!) - filmek (aug 26: Tenet), Netflixes sorikat tolok, de még nem értem a végükre, szóval - marad blogtémának "A Táj". :easypeacelovefishing: ;-) )

Napraforgó tábla a berki határban - júniusban...






...és júliusban...



És amikor az Ipolynál horgászok. Már június elseje(!) óta nem fogok semmit - és máskor ilyen helyzetben már nem vagyok a "nyugodt, csöndes bolond horgász" archetípusa... :-O :-S :-) -, de az Ipolyra egyszerűen képtelen vagyok haragudni. Annyira gyönyörű. :amazing:




2020. augusztus 2., vasárnap

Ssanggabpocha – Mystic Pop-up Bar – A titokzatos pop-up bár s01 & Kengan Ashura s01-s02


Két sorozat, amik annyira távol állnak egymástól, amennyire csak lehet – mégis mindkettő egyformán nagyszerű. :respect:


Ssanggabpocha – Mystic Pop-up Bar – A titokzatos pop-up bár s01


Már bitangul untuk a banánt, hogy belekezdünk egy-egy soriba a Netflixen… aztán a vállunkat vonogatva, a pofánkat húzva kaszáljuk őket egymás után. (Nem, felsorolni sincs kedvem az ilyeneket… :-PPP)

Mikor végre ránk ragyogott a szerencse, és belevágtunk a Pop-up bárba: amit nem is tudtunk letenni, amíg végig nem toltuk. :sör:

Egy vidám, szívderítő, misztikus, megható, megnevettető, mélyen emberi és szeretettel teli sorozatba botlottunk – aminek hatalmas szíve van. :respect:

Egy 500 éve vezeklő gyógyító sámán szelleme, Wol-Ju (Hwang Jung-Eum), egy pop-up bárt vezet a jelenkori Szöulban, és már csak 10 emberen kell segítenie ahhoz, hogy a büntetését letudja.


Segítője, az állandóan mosolygó, barátságos Guibanjang (Choi Won-Young), aki a Túlvilági Rendőrség nyomozója volt, mielőtt Wol-Ju mellé nem került.

...és azért akad olyan pillanat... olykor-olykor... amikor nem mosolyog...


Hozzájuk tér be kisegítőnek az árván felnőtt, fiatal, végtelenül jóindulatú Kang-Bae (Yook Sung-Jae), akinek az a különleges(en idegesítő :-) ) tulajdonsága, hogyha megérint valakit, az rögtön kiönti neki a lelkét.

Nagyon fontos és végtelenül jópofa karakter még a szellem Yeombujang (Lee Joon-Hyuk), aki nem mellékesen a Halál feladatkörét látja el. :-))) Lee Joon-Hyuk eszetlenül jól lett castingolva: olyan az arca, úgy tud játszani a mimikájával, hogy épp úgy be tudja az embert sza… sza… sz’al, ijeszteni, mint a Kaszás – de a következő jelenetben meg olyan fejet vág, hogy szétröhögi az ember az agyát, és még meg is sajnáljuk. :-)))


Akit pedig még nagyon csíptem, az Kang-Bae áruházi munkatársa, Jin-Dong (Ahn Tae-Hwan), akinek már arcberendezése is vigyorgásra ingerlő, és ha még meg is szólal… ! :-) Nagyon örültem, amikor egy önálló epizódot is kapott, mert érdekes és érdemes volt a karaktere. :sör:

Az emberek bánatát, társaskapcsolatát, bűneit és tragédiáit rendbehozó pop-up bár minden egyes „esete” érdekes, megindító… és olykor vicces. Ám közben egyre jobban megismerjük azt az eseménysorozatot, ami Wol-Ju-t odáig juttatta, hogy 500 évig tartó átokkal sújtsák – és egyre több olyan részletre derül fény, ami a főszereplőket is megdöbbenti: akik csak a saját nézőpontjukat ismerik a történetből.

Nem egy darálásra való sorozat: mi legalábbis egy-egy epizód után kikapcsoltuk, és hagytuk, hogy a rész által keltett érzések lecsapódjanak bennünk… És ezek az érzések mindig pozitívak és életigenlők voltak. :respect:

Oké, az utolsó három rész már annyira felpörgött, hogy ott nagyon nehezen tudta megállni az ember, hogy ne ugorjon menten a következő epizódra…

Nagyon kedves, nagyon vicces, nagyon szerethető, végtelenül emberi sorozat a Pop-up Bár.


Muszáj a léleknek ilyet is adni. Mert jól esik neki. :respect:


Kengan Ashura s01-s02


Ez meg a másik véglet: a pusztakezes közelharc vérmocskos, kegyetlen ünnepe, az ellenfél fizikai megsemmisítésének kvintesszenciája, vérgőzös, eszelős harcművészeti fieszta. :amazing:

Olyan elborult, olyan elvetemült, olyan különleges(en brutális) harcokkal, hogy az ember csak leesett állal bámul, miközben a torkában dobog a szíve.

A főszereplő a bosszúra éhes Ohma Tokita, aki mesterének gyilkosát akarja legyőzni – ezért jelentkezik a céges vitákat és szerződéseket eldöntő „Kengan Életre-Halálra” elnevezésű MMA-szerű gladiátorviadalra.

Az elején úgy látjuk, úgy tűnik, hogy ebből nem sokat lehet kihozni: Ohma olyan brutális és fékezhetetlen az előviadalokon, hogy úgy tűnik, nem lesz igazi ellenfele.

Nagyobbat nem is tévedhetnénk. :-PPP

A Kengan veretlen bajnoka, Agito Kanoh gyakorlatilag egyetlen ütéssel, fél kézzel keni fel a falra, amikor Ohma – bajnokságon kívül – kakaskodni próbál vele.

„Ohma Tokita, gyenge vagy. Egy karcolást sem tudnál rajtam ejteni.”

32 kengan harcos küzd két csoportban, egyenes kieséssel a bajnoki címért, és két évad (24 rész – de 24 _atompörgős_ rész!!!) után a második kör második meccsét tudtuk csak még le: de egy pillanatra sem állt meg a cselekmény, és egy másodpercig sem volt unalmas – sőt, a 22-23 perces epizódokból egyszerre hármat-négyet kellett letolni, mert gyakran abbahagyhatatlan a téma. :respect:

Ohmán kívül is simán vannak még szimpatikus karakterek, akiknek szívesen szurkol az ember: mint például Cosmo Imai, a Fojtogatók Királya – vagy Lihito, az Emberfeletti Ember – esetleg Sekibayashi, a Pokol Angyala… :thumbsup:

(Nekem mindhárman nagy kedvenceim lettek Ohma mellett. :sör: )

Nem tudom, más hogy lenne/van vele, de engem, mint a harcművészetek nagy rajongóját, teljesen telibetrafált a téma: gyakorlatilag letehetetlennek találtam – és imádtam minden egyes másodpercét. :leborul:


És most meg kaparom a falat, hogy mikor kerül fel a Netflixre a következő évad… :-OOOOOOO

(Van olyan oldal, ami 2020 őszét emlegeti… de semmi forrásmegjelölés, semmi biztos infó… :-/// )

Szóval, aki csípi az animét és a harcművészeteket – annak must see. :sör:

2020. július 24., péntek

Vére rajtunk...





"Tudom, hogy a vita fárasztó. Meggyőzni valakit, meghallgatni, és nem elhallgattatni rengeteg idő, energia. De még Jézus is vette a fáradságot, hogy párbeszédet folytasson nagycsütörtök éjszakáján az őt elítélő koncepciós perben, vállalva ezzel a kudarc lehetőségét, ahelyett, hogy erővel érvényesítette volna az álláspontját. Mert a szabad akaratunk Istentől kapott ajándék, emberi méltóságunk sarokköve. Ezt pedig még maga Isten sem lépi át. Nem arra használja a hatalmát, hogy meggyőzzön az igazáról, és mindenkit bekényszerítsen a mennyországba, hanem, hogy meghaljon értünk a kereszten. Megtérni, hinni csak szabad akaratból lehet.

A viták ideje lejárt, a sajtó sokszínűsége a múlté. Kinyithatom gyakorlatilag bármelyik lapot, olykor szó szerint átvett cikkekkel untatnak.
Az újságírói munka - kevés kivételtől eltekintve - schmittelés lett csupán. Csakhogy az egykori - emlékeztek még? - köztársasági elnökünk, Schmitt Pál, belebukott a plágiumbotrányba. Ma pedig emberek ugyanezért fizetést kapnak.
És ha valaki nem tud simulni, nem tud idomulni, arra a megszűnés vár. Mert csak egy vélemény lehet. Amikor pedig majd már eltűnt minden sajtóorgánum, ami még képes volt az önálló gondolkodásra, amikor majd minden nyitóoldalon ugyanaz lesz a vezércikk, amikor majd mindegy lesz, hogy az újságárusnál ezt vagy azt a lapot veszed le a polcról, mert végső soron egy véleményt tükröz mindegyik, mindannyian rá fogunk jönni, hogy milyen rettenetesen unalmas világban élünk."



Hodász András atya
RESPECT
:leborul:



"Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -"

Arany János - A walesi bárdok
 

2020. július 10., péntek

Bréking! - The Umbrella Academy s02... közeledik!

...Hölgyeim... és... Uraim...

JÖN! JÖN! JÖN!

...végre... :cool: :-DDD



...hogy mekkora dobás is volt az első évad, arról itt írtam: The Umbrella Academy s01

...MUST SEE...
:sör:


2020. július 8., szerda

Znaki – Rejtély a hegyekben s02 & Onward – Előre & Vir Das: For India


Znaki – Rejtély a hegyekben s02


Végre megnéztük/megnézhettük a Znaki második évadát…!

De bonyek… nem lettünk (sokkal) okosabbak… :-/ :-S :-O

Ugyanis olyan cliffek lógtak a levegőben az évad végefelé, hogy Katicámmal összenéztünk: ezeket mindet tuti, hogy nem fogják tudni lezárni – egyszerűen fizikai képtelenség.

És így is lett. :-P

Nos, emiatt simán lehetett volna számomra egy orbitális csalódás az egész évad… de mivel vonzódok a különlegeshez, a szokatlanhoz, a meglepőhöz, ezért egyáltalán nem lett az.

Oké: vagy befüvezve írták/forgatták az egész második évadot (és a bulit azzal kezdték, hogy kivágták a kukába az első évad alatt/előtt összeírt storyline-t, és belőve írtak szkriptet a második évadhoz :-) ), vagy egész egyszerűen azzal a modern („fogalmam sincs, hogy mit csinálok, de akkora entellektüel művész vagyok, mint egy ház”) felfogással írtak és forgattak le részeket, hogy „nem én írom a történetet, a történet írja saját magát!”. :-PPP

…és ami ebből kijött, az joggal különleges, szvsz. És mindenkinek szíve joga bedühödni miatta, és bevágni az egészet a sarokba… vagy elkerekedett szemmel nézni („hogy most… mi az anyád van…?!”), és elhűlni-beszédülni-berántódni a sodrásba. Én az utóbbit tettem. :sör:

No, persze nem így: hogy higgadt fejjel átgondoltam, pro és kontra érvek, majd döntöttem – csak néztem-néztem részről-részre, és nem kapcsoltam ki, nem álltam fel előle… hanem maradtam a legvégéig. És akkor (a fejemet vakarva zavarodottan…) arra gondoltam, hogy ezek nem normálisak. De én se, hogy végignéztem.

:sör: :-DDD

Túlzok, persze. Semmi megbánás nincs bennem, semmi rossz érzés, csak azt mondom, annyi ötletet lapátoltak össze, annyi szálat mozgattak, hogy egész egyszerűen képtelenség volt mindet korrektül lezárni.

Ezért úgy döntöttek, hogy nem zárnak le egyet se. :-PPP

Én meg hápogtam a tévé előtt… :-OOO

Ráadásul, majdnem sikerült az megcsinálniuk, amit az első évadban, hogy az első négy rész (szinte) tötymörög – a második négy meg dobálja az emberre a történések és fordulatok ötletbombáit.

De ebben az évadban azért – elismerem – belehúztak: itt „már” :-P a negyedik rész ütős lett. :-)

Katicámmal konkrétan ledöbbentünk, amikor a negyedik részben 11:50-től 13:50-ig egy olyan filmes megoldással éltek, mint még soha korábban – és bitangul tetszett mindkettőnknek. :respect:


Trela a leégett kunyhónál – Ada pedig „tudjukki” házában kutat, és ezt osztott képernyőn láthatjuk: miközben egy marha jó dal szól (ami után már órák óta nyomozok, hogy ki az előadója, és mi a címe, de még a végefőcímben sem írják ki! :-OOO).

Nagyon horzsol, bitang ütős. :respect:

De a sorozat előtte lévő 11 részében egyszer sem volt ilyen – ám a második évad későbbi részében is alkalmazzák még 1x-2x, ami minden alkalommal nagyon feelinges. :sör:

Nem tudom, hogy ezt is melyik bedzsangázott filmesjunkie találta ki – de nagyon jó lett. :thumbsup:

Lényeg a lényeg: adott válaszokat a Znaki s02 – de sokkal több kérdést dobott fel és hagyott nyitva, mint amennyit megválaszolt.

Mondanám, hogyha nem lesz harmadik szezon, akkor érdemes tökön szúrni magamat – vagy a (túl)vidám filmes fiúkat egyesével felkeresni, és kérdőre vonni, mint Jay és Silent Bob… de egyelőre nem tervezek ilyet.

A sorozat (jó értelemben vett!) őrülete annyira bejött, hogy felteszem a kezemet és behódolok neki. :thumbsup:

Különös és különleges széria a Znaki. Nem szokványos, nem kitaposott ösvényen járó – unikum a maga nemében.

Érdemes a figyelemre – ha nyitottak vagyunk a „másra”, a „másmilyenre”. :sör:

(Mondjuk, azért marha jó lenne egy harmadik évad… :-) :ihopeso: :fingerscross: )


Onward – Előre


Megint egy olyan rajzfilm, ami (sokkal) jobban szól felnőtteknek, mint gyerekeknek – és ez nagyszerű.

Talán az „Up!” volt az első, amit nézve (már rögtön az elején) egy felnőttnek összefacsarodott a szíve, míg egy gyerek ártatlan mosolygással nézte a jelenetsort – ami 5 percben elmesélt egy emberi életet… :respect:

Az „Előre” utolsó 10-15 percét nem tudtam megindulás nélkül nézni … Máté nem is értette, hogy mi van velem, vigasztalólag odabújt hozzám… én meg belesírtam a hajába…

…

Mondjuk, az apa-fiú kapcsolatok mindig is a gyengém voltak – de itt olyat „futott” a fiútestvérek közötti kötelék, hogy az egészen elképesztő. :respect:

A film egyébként nálam hendikeppel indult, ugyanis a rajzai elsőre nagyon nem jöttek be – erősen hajaztak a „Flushed Away – Elvitte a víz” képi világára, amit határozottan nem tetszett. :-(

De annyi dicsérő szót olvastam róla, hogy kénytelen voltam belekezdeni… és a végén behódolni.

Örömmel és elismeréssel behódolni. :thumbsup:

Igazi felüdülés, egy nagyon pozitív élmény az „Előre”.

(Nem tudom elképzelni, hogy ehhez bármi köze is van a „dizninek”… :-PPP )


Vir Das – For India


„That’s India. Well, at least, it’s my India.”

Nagyon sok indiai stand-upost megnéztem már, mert szeretem az indiaikat, és bírom a humorukat – de eddig nem nagyon kényeztettek el. :-P :-/

Oké, Aziz Ansari bejött, de ő már Amerikában született – azaz „amerikai” komikus, gyökerei ellenére.

És most végre telibetrafáltam: Vir Das eszméletlen. :respect:
:-D

Nagyon jó a humora, a műsorának felépítése egészen profi, és közben a ki-kiszólások a „non-indian” közönségnek nagyon vicces helyzeteket teremt.

És fantasztikus finom, apró, jellegzetes indiai dolgokat mesél el, amiket egy India rajongó (mint én is…), nagyon tud értékelni – és élvezni. :thumbsup:

Fantasztikus este volt ez Vir Das-szal, egy igazi nagyszerű, felemelő élmény. :respect: :leborul:

„He who has the biscuits… gets to tell the story.”