2019. november 14., csütörtök

The Mandalorian s01e01 & The King – V. Henrik


…ahogy látjátok a főcímet, már sejthettek valamit…

Igen, 2017-ben kijelentettem, hogy soha többet SW filmet… nade sorozatról egy szót sem mondtam – mivel nem is tudtam, hogy lesz :-P ;-) –, és figyelve az érkező híreket, trailereket, kedvcsinálókat: megjött a kedvem ahhoz, hogy megsassantsam a Mandalorian pilotját. :sör: :-)

(És milyen érdekes: a közelgő decemberi új SW bemutató egy hangyányit sem érdekel. Egy trailerét sem néztem meg, nem várom, nem fogom megnézni se moziban, se sehol – teljesen érdektelen számomra az egész. :thumbsdown: )

Node a Mandalorian…


The Mandalorian s01e01


Ahogy néztem-nézegettem az elejét, néha arra gondoltam: ez nagyon cool… aztán meg arra… ez nagyon gagyi… aztán meg arra, ó, de klassz… aztán meg arra, ez tiszta műanyag…

Szóval, jól összezavart, és komolyan el is gondolkodtam: szeretem, ha „ismerős” az SW, és „ismerős” karakterek-jelenetek-helyszínek sorjáznak?! Vagy azt szeretném, ha semmi korábbi SW-re nem emlékeztetne… de akkor meg, hol SW ez az egész?!?!

Végül úgy döntöttem, jó és szeretem, ha ismerős pillanatok-karakterek köszönnek vissza, villannak fel, és nem pedig fanyalgok miatta, hogy „óh, már megint ez…?!”.
 

Oké, a „kékfejű illető” szerintem a legkevésbé sikerült: mind maszkilag, mind karakterileg. Szvsz.

De minden más ott volt a szeren, és a végén azt mondtam: tetszett, hogy a fene enné meg! Tetszett egy új SW, hosszú idő óta először – és azóta már 2x meg is néztem. :-)))

Érzem azt, hogy nekem, a western-filmek szerelmesének rengeteg pluszt adott hozzá a pilotból szándékoltan áradó western-feeling – beütött, de nagyon. :sör:



Mondanám, nem vittem túlzásba az utánaolvasást, hogy hol és mikor játszódik a Mandalorian.


Eleinte meggyőződésem volt, hogy ez a (tervezett?) Boba Fett-film sorozattá írása – de nem ő a főszereplő, és egy beszélgetésből hirtelen le is jött, hogy itt melyik korban is vagyunk.

„- These are Imperial Credits.
- They still spend.
- I don't know if you heard, but the Empire is gone.”

Szóval, menet közben rájöttem, hogy nem Boba Fett a főszereplő, és hogy a Birodalom után vagyunk (és állítólag az Első Rend megszületése előtt, de erre még nem utalt semmi – ezt már csak a pilot után olvastam a neten).

Megmondom a frankót: tetszett. Tetszett ez az ismerős-ismeretlen világ, csíptem a karaktereket, jók voltak a helyszínek – és a végén a mexikói ranchnál lezajló showdown pedig igazi tisztelgés, tribute volt a régi westernek előtt. :thumbsup:

(Éppen ezért, a szándékolt, látható-érezhető western, cowboy-indián feeling és romantika okán volt zavaró számomra az egyik mondat magyarítása. „I have spoken.” – „Nincs több mondandóm.” Valahogy számomra olyan egyértelműnek tűnt, hogy az öreg Kuill karaktere, egy magányos, öreg indián, vagy indiánok között sokáig élt-élő cowboy akar lenni, akinek vagy születetten sajátja, vagy az együttélés során átvette már az indiánok szóhasználatát, és az „I have spoken”, az majdnem egyenlő az „Uff, én beszéltem.” kijelentéssel, amivel – a filmes-könyves western legendárium szerint az indiánok zárták le a beszédüket. Ezért, ha nem is írtam volna bele az „Uff” szót (hogy ráerősítsek a hasonlóságra), de próbáltam volna ebbe az irányba fordítani ezt a mondatot: „Szóltam.”, „Beszéltem.”, vagy esetleg bővebben: „Elmondtam, amit akartam.” frázissal. De persze, könnyű az oldalvonalról belepof… átlankodni. :sör: :-) )

Közben pedig Carl Weathers, Werner Herzog, Nick Nolte, John Beasley és kedvenc „állandóan meghaló rosszfiúm”, zsoldos-kaszkadőröm: Tait Fletcher. :sör: :-)))

Lubickoltam az általam szeretett színészek között.


Hja, tényleg – azt is a neten olvastam, hogy a „keményvonalas SW fanoknak biztosan bejön a sorozat”, és úgy eltűnődtem, hogy vajon én „keményvonalas” vagyok?!

Aztán úgy döntöttem, hogy nem. :-P Én „régivágású” SW fan vagyok, aki már marhára nem szereti, ha olyannal akarják etetni, ami már valaki előtte megrágott és kiköpött – sőt, azt meg főleg nem szereti, ha valaki _leköpi_ azt, amit ő szeretett. :dierianjohnsondie: :-OOO :-PPPP

Összegezve: tetszett az alapfelállás, csíptem a karaktereket, tetszett a főtéma, élveztem a kibontást, jók voltak a csavarok. :thumbsup:

1000 éve nem jött be már semmilyen SW-megfilmesítés – erre itt ez a sorozat, és rácuppanok. :-) :sör:



The King – V. Henrik
 

…amikor jó másfél órája néztem, gyakorlatilag lélegzet visszafojtva, újra rájöttem, hogy imádom a királydrámákat. Mert igazából nem volt benne „akció” (csatajelenet, vívás, harc), _„csak”_ interakció, mégis… minden egyes másodpercét imádtam. :leborul:

Annyira tetszett a politikai kavarás, a helyszín, a miliő, és olyan jók voltak a karakterek, hogy teljesen belefeledkeztem.

Timothée Chalamet – igazából dunsztom sincs, ki ez a srác (oké, az imdb a barátom, de javarészt nem láttam a filmjeit, amit meg láttam, ott meg nem emlékszem a karakterére… :-PPP ), de az 100%, hogy magabiztosan, energikusan és karizmatikusan formálta meg az királlyá váló ifjút. :respect:

Joel Edgerton – oké, nem véletlen, hogy a(z egyik) producer saját magára osztja a(z egyik) legjobb szerepet, de az már saját jogán öröm, hogy marha jó a karakterben, és minden egyes megjelenése, minden egyes mondata üt. :respect:
 

Sean Harris – amikor az azt mondom, hogy egy igazi angol színész, akkor most már az ő arca és alakítása is be fog ugrani. Csöndes, magabiztos erővel volt jelen minden képen, amikor megszólalt nem lehetett figyelmen kívül hagyni, és amikor csak némán állt és figyelt, akkor is érzékelhető volt ereje és befolyása. Nagyon tetszett. :respect:
 

(Oké, Robert Pattinson viszont idegesített, de igazán nem tudom eldönteni, hogy így instruálták, ilyenné írták a karakterét, vagy magától volt ilyen – olyan – ripacs(kodó). Próbálok rajta túllépni.)

Az Azincourt-i (vagy Agincourt-i) csata pedig kellően hatásos volt a legvégére. :sör:

Az írták róla valahol „vérszegény királydráma” – bakker… :-PPP

Arra gondolok, hogy bár minden történelmi film ennyire „vérszegény” lenne, akkor valami olyan tökéletes világban élnénk, ami… ááááá… elképzelhetetlen. :-/ :-)

Én imádtam a The King minden percét, és hálás vagyok érte. :respect:

2019. november 8., péntek

Toy Story 4. & The Gangster, the Cop, the Devil – A gengszter, a zsaru és az ördög



Toy Story 4.


Minden rajzfilm bele szokott bukni az (erőltetett) új és új folytatásokba, és hiába jön ki a 3., 4., 5. rész, hogy meglovagolja az első (legjobb esetben az első kettő…) sikerét, csak kínos és nyögvenyelős utánérzések tudnak lenni, amik megkeserítik az ember szája ízét… (Sorolhatnék itt most franchise címeket, de minek. :-PPP :-/// )

A Toy Story-széria viszont nem tartozik ebbe a kategóriába. :respect:




Gondoltad volna? 1995-ben jött ki az első rész, és most, majdnem negyedévszázaddal később a negyedik epizód még mindig tartja a színvonalat, sőt, majdnem megközelíti a kilenc évvel korábbi, majdnem tökéletes Toy Story 3. elképesztő szintjét. :leborul:

Én azt hittem, 20-ra már nem lehet, nem érdemes lapot húzni, és hogy a csúcson kell abbahagyni – de a Toy Story alkotógárdája megmutatta, hogy van még ebben a sagában olyan történet, amit érdemes elmesélni. :thumbsup:

A harmadik rész úgy mutatta be a felnőtté válás, és a gyermekkortól való búcsúzás kihagyhatatlan stációját, hogy azt aligha lehetett megrendülés nélkül nézni. Én legalábbis nem tudtam…

A negyedik rész pedig egy újra egymásra találás – és egy újabb búcsúzás története, ami más, mint amikor Andy-től, és Andy otthonától és gyermekkorától búcsúztunk… de legalább olyan szívfájdító, átélhető, átérezhető.
 



25 évesen csatlakoztam rá a franchise-ra, most majdnem kétannyi vagyok, de a bennem élő gyereket még mindig meg tudja érinteni egy-egy hozzá szóló mese.
 

Szeretem ezt az édes-bús érzést, megunhatatlan, felbecsülhetetlen – hálás vagyok a Toy Story-nak ezért a majd’ negyedévszázadért. :megarespect:


The Gangster, the Cop, the Devil – A gengszter, a zsaru és az ördög


Amikor megláttam ezt a címet akkor azonnal a feledhetetlen és utolérhetetlen dél-koreai mestermű a „The Good, the Bad, the Weird” jutott eszembe…



…és arra gondoltam, hogy a három főnevet tartalmazó címmel talán újra egy remekművet lehet készíteni.

Nem lett rossz a végeredmény, csalódást keltő sem – de a „The Good, the Bad, the Weird” 10/10-ét nem tudta megközelíteni. Talán 7,5/10-et adnék rá…



Úgy érzem, ott lehetett volna sokkal jobb, hogy a „The Good, the Bad, the Weird”-nek sikerült mindhárom karakternek adni valami egyéni, sajátos, különleges ízt (A „Good” kapta a legjobb akciókat, a „Bad”-et kegyetlensége és vérprofisága emelte magas szintre – a „Weird” pedig egyszerűen egy unikum volt. :respect: Mindhárman kiemelkedőek voltak a maguk a szintjén.)

Ám a „The Gangster, the Cop, the Devil”-ben igazán csak a „Gangster”-t (Ma Dong-seok) sikerült egyedivé és különlegessé tenni, és bár bazi széles válla és háta volt…


…nem bírta egymaga a csúcsra emelni a filmet.

Nem volt rossz film, egyáltalán nem, sőt! :sör:
 

És volt benne a potenciál, hogy még jobb, talán feledhetetlen legyen – ám lehetőség csak lehetőség maradt.




Dél-Koreából láttunk már ennél jobb filmeket is… Ott nagyon magasan van a léc.
:respect:

2019. október 22., kedd

2019. október 20., vasárnap

Evil s01e01-e04… és a szemét :-PPP


Evil s01e01-e04


Megvan az új kedvenc sorozatunk, amitől/amin imádunk félni… :scary: :-)

Már amikor Winnie lehúzó ítéletét olvastam a sorozatjunkie.hu-n, tudtam, hogy ez nekem nagyon be fog jönni – és így is lett. :thumbsup:

Ugyanis, amit ő leírt negatívumként, az nálam pozitív súllyal esett latba, és amiért ő kárhoztatta, én épp azért dicsérem. :sör: (Pedig gyakran ítéljük meg egyformán a sorozatokat, ami neki bejön, jó eséllyel nekem be fog – de most ellentétes véleményen vagyunk. :sör: )

Egy szkeptikus klinikai szakpszichológus, Kristen (Katja Herbers), egy kiugrott pap, akiből egyházi nyomozó lett David (Mike Colter), és egy tech-expert, Ben (Aasif Mandvi) nyomoznak különleges esetek ügyében, amikben fennáll a lehetősége annak, hogy… démoni-ördögi-sátáni, gonosz erők munkálkodnak.



Az első két rész alatt zsigeri rettegés lett úrrá rajtunk – ugyanis az egyik karakter olyan benne, mintha a legvérfagyasztóbb, legszívmegállítóbb rémálmunk elevenedne meg… olyan jeges félelemmel néztük, hogy el-, vagy kikapcsolni nem volt bátorságunk, erőnk…




…utána pedig már muszáj volt folytatni, mert ha „benne maradunk a helyzetben”, akkor olyan lidércnyomásos rémálmaink lesznek, hogy hetekig szedálhatjuk magunkat.

…

De tetves érdekes sorozat nőtte ki magát az iszonyból – igaz, Katicám a harmadik rész elé csak úgy volt hajlandó leülni, ha biztosítom róla, hogy az a bizonyos karakter nem fog megjelenni benne.

(Az imdb a barátom – megnéztem, és megnyugtattam: így nézhettük tovább a szériát. :sör: :-) )

Igaz, most, a tegnap megtekintett negyedik rész után azt gondolom, hogy talán ez volt a legkevésbé sikerült epizód (értetlenül állok az imdb-s 8,8 pontszám előtt… én max. 6,5-re pontoztam volna… míg az első három epizódra 8,0-9,0 pont között szórnék ki értékeléseket), de felfokozott érdeklődésem töretlen: mert bitang érdekes a stuff. :sör:

És hogy mi a legjobb benne? Megmondom: a nyomozások során sok mindenre találnak racionális magyarázatot, hogy mégsem ördögi-démoni erők munkálkodnak.

Ám _minden egyes epizódban_ dobnak egy-egy olyan jelenetet, amire _nincs_ semmiféle érthető magyarázat, ami… misztikum és misztérium. Értsd jól: megmagyaráznak majdnem mindent, hogy hogyan és miért történt, anélkül, hogy emberen túli (fölötti-alatti) erők munkálkodtak volna benne… de egy szegmenst mindig rejtély övez: ami nem magyarázható józan belátással és/vagy észszerűen.

És ezt a nyomozó karakterek és mi, nézők is nagyon jól tudjuk, és elkerekedett szemmel, zavartan nézünk össze…



Tetves jó – mint mondtam volt föntebb :-) –, ijesztő, félelmetes, olykor beszarasztós is… de nagyon érdekes és izgalmas.

Köszi, Winnie! ;-) :sör:


És hadd ürítsem ki a kukámat… mert fuldoklom tőle. :-PPP

Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw: háromszori nekifutásra néztem végig, és döbbenten meredtem magam elé a végén. Ilyenek lesznek a jövő sikersorozatai…?! Ez hozott csillió dollárt…?! Jézusmáriaszüzanyámnehagyjel… :-OOO

Stuber: az baszki… én vagyok egy stupid, hogy leültem elé… :-///

Central Intelligence: „intelligence”? Nekem nem volt annyi, hogy be se próbálkozzak vele… :-PPP

Godzilla: King of the Monsters: King of the Stupids, akartátok volt mondani, ugye…?! :-///

A Million Ways to Die in the West: például ez az egyik… :-SSS

The Art of Self-Defense: imádom Jesse-t, de ezt… kikapcsoltuk a felénél. :-(((

An Interview with God: ebből valamit ki akartak hozni… valamit biztosan nagyon ki akartak hozni… annyira, de annyira akarták a… mi a fenét is…?!?!

Illang: The Wolf Brigade: aszonták, ez jó film… ööö… hááát… nem az. :-PPP

 És a végére a bónusz...

Prodigal Son: ezt már vagy 100x láttuk... vagy többször is?!... és ezt istenítitek, mint "Új Géniuszt"?! Ezt a "The Following" copycat-et?! Baszki... akkor tényleg Hobbs & Shaw kell a népnek... mert Stuber... :-PPPPPP



2019. október 19., szombat

…még egy kis sorozatozás…


Mivel is fejeztem be legutóbb?

„(És még előttünk van a „Criminal: Germany” és a „Criminal: Spain” is – várakozásom és elvárásaim az egekben. :sör: )”

Biztos voltam benne – mert én már csak egy ilyen optimista, pozitív személyiség vagyok… :-PPP –, hogy képtelenség lesz megugrani a lécet a „Germany”-nek és a „Spain”-nek.

Erre most azt vagyok kénytelen eskü alatt kijelenteni, hogy a négy ország közül a legjobb a „Germany s01” – a Legjobb, bakker!!! :sör: :respect: –, és hogy a négy ország 12 epizódja közül a legerősebb, a legütősebb a „Spain s01e02 – Carmen” lett. :leborul:

A magam faékszerű, vakondlyuk élményvilágából felkiáltva a fényre, csak annyit fűznék hozzá: döbbenet…
:sör:

Criminal: Germany s01


Mea culpa, mea maxima culpa. Mert az én szememben a skandináv és az angol krimi mindig a legerősebb, és amikor arra gondolok, azt mondom, hogy „német krimi”, mindig a Derrick, a Tetthely, a Rex felügyelő, és a Cobra 11 jutnak eszembe… :-///

De most már fel fogom emlegetni a „Criminal: Germany”-t is, és azt mondom mellé: „nono!”. :sör:

Az összes(!!!) Criminal legjobb karaktere Karl Schulz – akit a nagyszerű, de legalábbis zseniális Sylvester Groth kelt életre. :respect:

Karl-ban annyi keserűség, olyan kiégettség, annyi mélységes megvetés, olyan vérkopó-ösztön, és olyan kikezdhetetlen igazságérzet van, ami egyszerre teszi méltóvá a szánalomra és az irigységre.
 

És a páncéljai leges legmélyén ott lapul az elhallgattatott, eltitkolt, érzéketlenségre és rejtőzésre edzett – emberség és empátia.

Arcizomrándulásaival, testbeszédével olykor többet mondott, mintha tíz sorban el kellett volna mesélnie, hogy most hogyan is érzi magát.

És döbbenet, hogy 30 évvel a berlini fal leomlása után a németek egy olyan minisorozatot tesznek az asztalra, amiben még mindig nyers sebként lüktet az NSZK-NDK… hm… ha nem is „ellentéte”, de legalábbis „keserű kapcsolata”…

Az egyetlen hiba amit felróhatok neki: látványosan nem tudtak mit kezdeni a Florence Kasumba által alakított főnökasszony karakterével… :-/// Mindegyik ország nyomozócsapatát nő vezette, és mindegyik kapott egy-egy érdekes személyiséget, történetszálat – Florence Kasumbának nem tudtak mit kitalálni… :eeekkk:

De ettől eltekintve a Criminal: Germany zseniális lett úgy, ahogy van – a legjobb a négy ország felhozatalából. :respect:

Sylvester Groth
:amazing:


Criminal: Spain s01

Gondolhatod, hogy az agyonverősen ütős „Germany” után milyen esélyt adtam a „Spain”-nek?!

Aha, pont annyit. :-P :-)


…és amikor a legnagyobb döbbentemre folyni kezdtek a könnyeim a s01e02 – Carmen epizód végén… akkor csak azt tudtam magam elé nyögni: „aztabeborult…” (lehet, hogy nem is pontos a szóhasználat, de valahogy így… :-P ;-) ).

Mert az a történet fájt. Nem úgy, mintha hasba vágtak volna – hanem úgy, mintha hasba szúrtak volna egy disznóölő késsel. Amit jól meg is forgatnak bennem a végén…

…


És basszus, arra gondolsz… hogy ez nem is csak kitaláció… hogy létezik ilyen ocsmányság… még ennél százszor mocskosabb is… és arra gondolsz: hol van ilyenkor Isten…?

…

Nem lett a spanyol a legjobb széria (mert azt a németek húzták be :bier: ) – de övék a Legerősebb-Legütősebb Epizód. :respect: