2015. december 25., péntek

La famille Bélier – A Bélier család & Reményvasút – Train to Adulthood & The Good Dinosaur – Dínó tesó



Azért… az év vége felé közeledve, fokozódik a helyzet, na. :-) :sör:

Most gyorsan el is mesélem, miféle-fajta döbbenetet is éltem meg két nagyon jó film – és egy végtelenül középszerű láttán… :-) :-(


La famille Bélier – A Bélier család


Nem akarom nagyon fényezni magam (;-) :-D ), de amikor először hallottam erről a filmről, már akkor biztos voltam benne, hogy ez nekem nagyon bejövős lesz – és így is történt! :thumbsup:

Amikor megláttam a plakáton overálban/kezeslábasban François Damiens -t (akire a Jefais le mort – Körberajzolva című remek vígjátékban figyeltem fel :sör: ), már volt egy erős gyanúm a „must see”-faktorra, de a fülszöveg hallatán ez a várakozás még inkább felerősödött bennem.

„Paula Bélier első látásra egy átlagos tinédzser életét éli egy francia kisvárosban: gimnáziumba jár, fiúzni akar, legjobb barátnőjével bandázik iskola után és nagyon szeretne énekfakultációra járni. Egy fiú kedvéért. Már a meghallgatáson kiderül, hogy kivételes zenei tehetsége van, és tanára komoly esélyét látja, hogy a lány egy menő párizsi iskolában fejleszthesse hangját. Ám a lehetőség Paulát nem várt dilemma elé állítja: családjában ő az egyetlen, aki nem siketnéma, ami miatt szülei és farmjuk gazdálkodásában elengedhetetlennek tűnik a segítsége. Főleg, amikor édesapja hirtelen ötlettől vezérelve indulni akar a helyi polgármester választáson és politikai ambícióinak népszerűsítését-tolmácsolását csak a lány tudja segíteni. De vajon ez elég ok, hogy családja visszatartsa a tehetséges lányt álmai valóra váltásától?”

Láttunk már ilyen „felemelkedés”-filmet, sport, irodalom, festés, képzőművészet, és csigagyűjtés téren is ;-), de azt kell, hogy mondjam, az ismerős „felemelkedés-motívum” ellenére a film bővelkedik eredeti humorban, szépségben, és megindító pillanatokban: számomra pedig ez több, mint elég. :respect:

Eleve nagyon jó az összhang és az interakció a szülők között Karin Viard és François Damiens :sör: és egyszerre humoros, és megindító látni, hogy a hétköznapokban mennyire a család egyetlen nem siketnéma tagjára, lányukra (Louane Emera) vannak szorulva.

A film elején inkább a humoros faktor dominál, ám az idő előrehaladtával, néha már el-elakad a lélegzetünk egy-egy jelenet láttán… :respect:

Számomra a legütősebb pillanat az volt, amikor a lány gimnáziumi fellépésén látjuk ülni a szülőket, megy az ének-zene… aztán lassan minden elhalkul, majd teljesen elhallgat: és azt éljük meg, hogy a siketnéma szülők (és fiútesó) mit „hallanak” (élnek át) ebből az egészből…

…de az sem volt egy „semmi” jelenet, amikor az apa mindenáron szerette volna „hallani” a lánya hangját, és a tenyerével próbálja érezni a hangszálak rezgését.


Nagyon szép alkotás: gyönyörűen fényképezett, nagyszerű színészekkel – és egy végtelenül szerethető történettel.

Igazi ajándék így, Karácsonyra. :respect:


Reményvasút – Train to Adulthood


Igazi arculcsapás ez a film. :respect:

Egy vödör jeges víz, amibe belenyomják az ember fejét… miközben (a víz alatt…) látod azokat az őszinte, ártatlan, mégis… olyan megrendítően felnőttes, komoly gyermekarcokat. Akik (szerintem) már rég leszámoltak az álmaikkal és az illúzióikkal, és nagyon is tisztában vannak a mai magyar rögvalósággal.

Nem, nem a régi Úttörővasút, és nem is jelenlegi Gyermekvasút előtti tisztelgés, vagy nosztalgia tölti meg/el ezt a filmet, hanem az… az a nyomorult élet, amibe a jelenlegi piacgazdaság, az emberre állatként (jobb esetben „csak” _adatként_... :-/ ) tekintő „szociálpolitika”, a bürokrácia szemforgató, arrogáns gőgje, a magát „kereszténynek” hazudó pártunk és kormányunk valós törődése az állampolgárokkal.

…

Annyi tisztelet, annyi féltés és fájdalom gyűlt össze bennem a filmben látható ifjú emberek iránt, ami már túlcsordul…

Gábor Gergő, Al Hajjar Carmen, Al Hajjar Viktor
:RESPECT:

Tudjátok, az én szememben már az is maximális elismerésre késztető tett, hogy valaki képes arra, hogy az idejét (energiáját, lelkesedését, szeretetét) a MÁV, a Gyermekvasút felé fordítsa, és ahelyett, hogy szaladgál, olvas, játszik, szabadon – beáll egy olyan rendszerbe, amiben… hááát… az én szememben legalábbis nem az ember, hanem a szabályzat, a formalitások, és a külsőségek a fontosak.

Ezért láttunk a filmben ezer éves berendezéseket és eszközöket, lepusztult, vagy legalábbis erősen avíttas állomásokat, amik nem _megpróbálnak_ a múltban (a múlt fénykorában?) ragadni, hanem konkrétan abban vannak. A múlt nosztalgikus, idejétmúlt eszközeit pedig néhány lelkes gyerek, és néhány láthatóan meg/belefáradt felnőtt próbál, igyekszik működtetni.

 
Érdekes, hogy ebben a filmben a felnőtt vasutasok, akik a Gyerekvasúton dolgoznak, csak akkor derülnek fel, kerülnek ki a fásult, megkeseredett „alapállapotukból”, amikor a gyerekekkel beszélgetnek: látható, hogy ez az, ami összeköti őket – a közös szenvedély, a közös szerelem a vasút… vagy inkább „A Vasút”(!) iránt.

Csak a felnőtteket már… szóval, ők már láttak egyet, s mást, és nyilván már régen nem látják olyan piedesztálon választott szakmájukat, mint annakidején…

De visszatérve az ifjú emberekhez – mert nem, bocsánat, de a „gyerek” az egészen más kategória: egy gyermek felelőssége (vagy felelőtlensége…) sehol sincs azzal, amit ezek a fiatal, elkötelezett ifjak vállalnak nap, mint nap, a szeretett, a hőn szeretett álmukért –, a filmünk három főszereplője… nos, azt hiszem, korukhoz képest már ők is bőven megjárták az élet sötétebb bugyrait.

És sokszor talán még élesebben, pengeélesen látják az életet: és már nem kevesebb álommal, vággyal és illúzióval számoltak le, mint felnőtt kollégáik…

Gábor Gergő szülei Németországban dolgoznak (és talán mondanom sem kell, hogy nem örömből, vagy hobbiból döntöttek így…), őt és két testvérét pedig a nagyszülők nevelik.

Ti búcsúztatok már el az állomáson, szeptemberben, az iskolakezdéskor a szüleitektől, hogy majd Karácsonykor találkozunk…?!

Remélem, nem.

Aztán Gergő levonatozik a kollégiumba (Kaposvárra talán? ha jól emlékszem…), és az a kollégiumi szoba, amibe becuccol… talán nem túlzok, de láthatóan olyan jó 45-50 éve készülhetett, és azóta senki hozzá nem nyúlt.

Talán… de nem. Nem tudok rá mit mondani. Én egy percig nem bírnék ott lakni, olyan lepusztult, nyomasztó és fojtogató volt.
 

Carmen és Viktor. Édesanyjukkal, kisöccsükkel, és egy kutyával éltek (a film elején…) egy… hááát… kábé 23-25 négyzetméteres _lyukban_. Innen indultak minden hajnalban együtt, élére vasalt ingben, patyolattisztára suvickolt cipőben fel, a Gyermekvasúthoz.

Egyetlen egy embernek is igazi klausztrofóbiás, nyomasztó élmény lehetne ott lakni: nemhogy négynek.

És még onnan is kilakoltatják őket.

Alapvetően szeretem magamat kereszténynek tartani, és szeretnék embertársaimmal kiegyensúlyozott, harmonikus, testvéri szeretetben élni.
De a film készítői nagyon jól tették, hogy azoknak az arrogáns, lekezelő, embertelen bürokratáknak, akik nem csak kilakoltatták, hanem emberileg még meg is alázták ezt a kis csonka családot, kitakarták az arcát, mert esküszöm, megkeresném őket… :-OOO

Persze, azoknak is csak egy nővel, és három gyerekkel szemben volt nagy pofája, nyilván. :-OOO

Komolyan, ezek a gyerekek már most, 10-12-14 évesen, annyi csapást szenvedtek el, hogy abba egy felnőtt belerokkanna.

De ők, ezek az éles eszű, fantasztikus ifjak meg mentek az álmuk, az álmaik után… valami… valami olyan fájdalmas „mindenttudással” az arcukon. Akiket már megtaposott az Élet (az, igen, a nagybetűs…), de felálltak, leporolták magukat, és mentek tovább.

Csöndesen. Fejüket sokszor lehajtva, de mindig dacosan felemelve. Egy olyan elszánt, csöndes erővel, ami hegyeket képes megmozgatni.
:respect:

Trencsényi Klára készített egy filmet a Gyermekvasutasokról – és onnan a mai magyar rögvalóság köpi szemen az embert. Megvetően, cinikusan, aljasul, gőggel telve: úgy, ahogy Orbán és pribékjei uralkodnak rajtunk.

Pont úgy.

Fájdalmas film: mégis gyönyörű. Talán már értitek, miért.
:leborul:


The Good Dinosaur – Dínó tesó
 

Ez most komoly…?! Mert viccnek nagyon rossz lenne… :-PPP

„Az idei második legjobb rajzfilm az Agymanók után, mellett, alatt!”

Na neee… Ne hülyítsük már a népet! Nagyon szépen kérek mindenkit. :-PPP

Ezt a _valamit_ az Oroszlánkirályból és a Jégkorszakból kalapálták össze.

Ami eredetiség lenne benne (a felütése) azt is sikerül gyorsan száhuszadrangúvá degradálni.

Ezt hájpolni?!

Ennyire nem lehet az egész világ kiéhezve az ismétlésekre, meg az újrákra?!?!

Ez egy üres fércmunka. Méltó a feledésre.
:sux:

2015. december 21., hétfő

Zhí qu weihu shan – The Taking of Tiger Mountain & Argo 2. & 90 Minutes in Heaven



Közeledünk lassan az év vége felé, de nem álltam le a filmekkel, csak hát… hááááát… kevés rivjúra érdemes akad a „horgomra”. :-P

Inkább csak amolyan, „filmes blogger vagyok, ezért írni is kéne róluk néha” :-P (még akkor is, ha totál időpocsékolás bizonyos filmekre karaktert áldozni :-/// ) elnevezéssel felcímkézhető önigazolásként ülök most is a gép előtt. :-(

Néha még majdnem meg is sajnálom magamat, hogy ilyen nehéz kulimunkára adtam a fejemet. :-PPP ;-)

Mindegy, kitartás: hamarosan (azaz, elvileg még idén) elügetek én is az SW VII-re, és végre személyesen is találkozhatok egy fal- és arcszaggató blockbusterrel – amit aztán jól meg is írok kábé huszontizensokadikként. :-P ;-)

Na, nézzük akkor, miből is élünk. ;-)


Zhí qu weihu shan – The Taking of Tiger Mountain


Oldfan ajánlására, Oldfan fordításával néztem meg :sör: és nagyon kellemesen csalódtam. :thumbsup:

Igaz, Oldfan rivjúja miatt voltak visszafogottak az elvárásaim, de ennek ellenére határozottan tetszett a film – amin meg is lepődtem. :-)

A maroknyi kommunista katona harca a Tigris-hegyet bitorló banditakirály Sólyom úr (Tony Ka Fai Leung), és ezer fős bandája ellen igencsak tetszett. :thumbsup:

Természetesen volt benne propaganda szag, de az elviselhető szinten – de a banda hierarchiája, meg a beépült kém kőkemény „helyzetei” marha izgalmassá tették az egészet, nem is szólva a falu ostromáról, és magáról a Tigris-hegy bevételéről. :sör:

A(z egyik, de szerintem az _igazi_) főszereplőt (akit Hanyu Zhang alakít) egy valódi kínai hősről, Yang Zirong-ról mintázták, és bár nyilván mítoszok (és propaganda…) is övezik a múltját, mégis azt hiszem, egy igazán merész katona előtt hajt fejet a történet. :respect:

Ami mondjuk azért idegesített, olykor-olykor, az a „bullet time”, amit a rendező, Tsui Hark előszeretettel alkalmazott – én meg sokszor felesleges sallangnak ítéltem. :-/

Mindezek ellenére határozottan kellemes, és érdemes alkotás ez a film.

Jó szívvel ajánlom. :sör:


Argo 2.
 

Jó-jó-jó, felteszem a kezem: ide dobáljátok a köveket. :-P ;-)

A „nagy fikagyáros” (aka. én…) lefekszik egy ilyen filmnek. :-PPP

De mi a fenét csináljak, ha egyszer Balog Tibi és Kovács Lajos rajongó vagyok?!?! :-)))

Igen, sokszor gagyi – igen, sokszor túltolt – igen, a fene se érti, hogy miért volt az elején a falumbéli Téglás Zoli-s rész, ami amcsi menő movie akar lenni, de nagyon nem kellett egy ilyen… hm… „kísérlet” egy echte magyar filmbe – igen, Kulka János karaktere, a mindenttudó, szuperfőmenőninja, a Fekete Lótusz (az neked…  innen a film egyik prominensének a nevét töröltem!... a valagadba! vagy inkább fekete lóvalami, ami szintén „sz”-re végződik… :-PPP ) annyira műmájer, hogy az azért konkrétan fáj.

De mégis, még ennek ellenére is: Balog Tibi – Kovács Lajos, és Bodri – Scherer Péter nekem elvitték a filmet. :-DDD  És szó se róla, Bicskey Lukács (RIP) Psychója is bejövős a maga eszelős túlzásaival. :respect:

Nekem egy kellemes ökörmarhaság volt az Argo 2. :sör:

Amin röhögtem néhány elcseszettül orbitálisat. :-DDD


90 Minutes in Heaven
 

Meg vagyok lőve ezzel a filmmel… :-/ Én ugyanis azzal a fixa ideával ültem el elé, hogy egy keresztény filmet fogok látni, ami megerősít (újra), hogy van Mennyország.

Ehhez képest láttam egy „felépülés filmet”, ami a súlyos balesetéből lábadozó Don Piper tiszteletesről szól, akit Hayden Christiansen alakít.

Nem viccelek! Tényleg Hayden „Anakin Vader” Christiansen a főszereplő! Ami ugye, azért nem feltétlenül a jó film záloga…  :-P Főleg ilyen fizimiskával.
 

Szerintem, egy ilyen bajuszért már egy közlekedési rendőr is megbünteti az embert… :-P :-)

Szóval, végignézve Don Piper elvileg igaz történetét, azon morfondíroztam, hogy ez akkor most miért is _lenne_ keresztény film, amikor tényleg azon van a fő hangsúly, hogy milyen nehéz testileg és lelkileg felépülni egy ilyen döbbenetesen súlyos, tényleg csak a csodával határos módon nem halálos balesetből.

„Felépülés-filmnek” túl sokkoló – keresztény-filmnek meg… hm… elég kevés. :-///

Mindez pedig a köztünk szólva nem egy színészóriás Haydennel súlyosbítva… hááát… azt hiszem, nem igazán akarom ezt a filmet senkire se rátukmálni.
:-///


És most jöjjön a végére a (sajnos lassan szokásosnak mondható… :-( ) „sallang”. Terápiás jelleggel, hogy kibeszéljem magamból. :-///

Tamara Drewe: hahh… ilyen szereposztással: hatalmas csalódás. :-/// Igazából, az egész történet volt számomra olyan érdektelen, hogy nem akartam elhinni a végén, hogy ez csak tényleg ennyi volt. :eeekkk: Csak Gemma Arterton feneke miatt érte meg végigszenvedni… :-)

Kraftidioten – Az eltűnés sorrendjében: „Vicces és véres”?! Ez?! Ameddig néztem (ameddig bírtam… :-///) kurrr… tára nem volt vicces. :-PPP Az meg, hogy szépen, sorban, módszeresen – de főleg unalmasan, érdektelenül, és bármiféle feszültség nélkül… – gyilkolják benne az embereket, az még nálam is kicsapta a biztosítékot. :-/// Nézze, akinek… akinek van hozzá ideje és energiája. :-PPP

Gokudou daisensou – Yakuza Apocalypse: Hú! – kaptam fel rá a fejemet. – Takashi Miike, Yayan Ruhian?! Mekkora királyság lesz ez már! Erre alig negyven percet bírtam belőle... :-/// Nem létezik, hogy ilyen felállással nem lehet _JÓ_ filmet csinálni?! De. Lehet. A fenébe is már! :-OOO

2015. december 9., szerda

Minions – Minyonok & Inside Out – Agymanók



Oké, mégis van/lett vmi jó az idei rajzfilmfelhozatalban. Hála a Jó Istennek.

De azért… van itt valami. Na, majd mindjárt elmondom.


Minions – Minyonok



Nem vagyok egy nagy Gru (Despicable Me) rajongó. Igazából, még kicsi se. :-P
(Egyébként is: mi a lófüttyöt jelent az a „despicable”?! Egyáltalán: van ilyen szó?! Mindjárt rákeresek… hogyaszongya, van… jelentése: „megvetésre méltó, hitvány, aljas, alávaló”. Hja, naná, hogy nem ez lett a magyar címe. :-P )

Megnéztem, láttam – letudtam. Nem írtam fel a címét a kéménybe korommal, hogy soha el ne felejtsem. :-P

A minyonok meg jópofa idióták voltak benne, de az se ütötte át nálam a falat. „És akkor mi van…?!” :-P

De valahogy… mégis kíváncsi lettem, hogy mit hoznak ki belőlük egy egész estés rajzfilmmel, és ez talán annak köszönhető, hogy megnéztem pár részt a totál elmebeteg „Rabbids: Invasion”-ból, és… ööö… konkrétan szakadtam a röhögéstől. :-DDD

Felteszem – de nem mondanám biztosra, csak tippelek… –, hogy ezért gondol(hat)tam, hogy más fullhülyékről is lehet jó filmet csinálni. ;-) :-)

És tényleg. :hógömb: :-DDD

Igazából három állat poént találtam benne: de azokon vinnyogva kapartam a falat a röhögéstől.
:-DDD

…de. :-P

Ez a „Scarlet Túlölő” többszörösen is kicsapta nálam a biztosítékot. :-PPP

Miért nem mindjárt „Skarlát Túlölés”, csesszétek meg?! Ha már szó szerinti fordítás, akkor legyen kövér, ne aprózzátok el, gyerekek! :-PPP

De nem csak a neve, hanem az egész személyisége, a karaktere volt olyan rohadtul idegesítő, hogy minden egyes átkozott megjelenésekor úgyszintén vinnyogva kapartam a falat. A fájdalomtól. :-PPP

Nekem spec úgy hiányzott a némber a filmbe, mint üveges tótnak a hasraesés. :-///

Pedig lehet idegesítő, ellenszenves gonoszt remekül is megírni: mint pl. a Madagaszkár 3. francia rendőrnőjét. :sör:

Mindegy. A Minyonokba meg pont nem sikerült. :-PPP

Ettől függetlenül remek kis marhaság lett a Minyonok, feldobta a napomat – és pl. a „Hair”-es részt, meg a „hógömböset” már vissza is néztem párszor… :-DDD

Máténak meg rögtön vettem is egy minyonos pólót – és tiszta idegesítő, hogy az én méretemben nem árulnak ilyet…! ;-) :cool:
:-)


Inside Out – Agymanók


Ajaj… ez nehéz menet lesz. :huhhh:

Oké, kezdem onnan, hogy határozottan tetszett. :sör: És folytatom ott, hogy szerintem ez nem egy gyerekrajzfilm. :-/

Ez egy felnőttrajzfilm: de annak sem egyszerű. Még mi, Katival is jól összeszólalkoztunk azon, hogy a végét hogyan kell értelmezni. Mert mindegyikőnknek megvan a magunk „agymanója”, aki viszi a fejünkben a boltot – és marhára nem értjük, hogy a másikunk hogy juthatott olyan hülye végkövetkeztetésre… :eeekkk:

Én speciel végtelenül elszomorodtam rajta – Bing Bong halála meg szimbolikusan a gyermekkor halála volt, az pedig a fiatalság és a boldog gondtalanság vége is, szvsz, ami számomra lelkileg a film legmélyebb pontja… –, és a legvége fel is tette a keserű koronát az egészre: „akkor lesz jó neked, te kislány… meg neked is, egyszeri néző… hogyha hagyod, hogy a Szomorúság uralja minden gondolatodat, és fájdalmasra/fájóra írja át az összes boldog emlékedet”.

Hát, köszönöm szépen ezt az üzenetet. :-(

…

Örülök, hogyha valakinek nem ez jött le belőle. Mondjuk, nem értem, hogy ez hogyan lehet, de azért örülök. :-/

És annak is örülök, hogy a neten mennyien harsogják, hogy „az ő gyereküknek egyáltalán nem volt _nehéz_ ez a film, simán megértették az egészet, mit kell ezen annyit nyavalyogni!”. :-P

Királyság. Örülök, hogy ennyi fantasztikusan értelmes gyerek néz mostanában filmeket.

Dávid olyan bambán állt fel előle (amikor külön megnézte), hogy arról érdemes lenne egy könyvet írni. :nooot:

Értette, amit látott, vissza is tudta mondani: de hogy érzelmileg nem fogta fel az egészet, abban biztos vagyok.

Pedig ez egy gyerekeknek szóló, érzelmi rajzfilm lett volna, nem?! Nem pedig egy pszichológiai esettanulmány, kezdő és középhaladó mentálhigiénés szakembereknek…

Talán az „Up!” rúgott így gyomron, az első 10-15 percével… amiből most az „Inside Out” egy 95 perces, kőkemény dózist nyomott, intravénásan, az agyba.

Tetszett, mint már mondtam volt – de nem fogok rá úgy emlékezni, hogy „milyen jó kis rajzfilm volt már, nem?!”.

ÁPDÉT:

Tegnap este, már kikapcsoltam a gépet, amikor bekattant: számomra igazából olyan volt az Inside Out, mintha valaki filmre írta volna Ihász Gábor: Múlnak a gyermekévek című dalát...


...


És most tőszavakban pár filmről, amiket láttam mostanság – de minek. :-PPP

Mr. Holmes: ez nem egy Sherlock Holmes film. Ha nem „Holmes” a címe, és nem Ian McKellen a főszereplő, akkor nem is töltöm vele az időmet. Átvertek, becsaptak, megszívattak. :köcsögök:
:burninhell:

Goosebumps: mindenképpen kellett egy Jumanji-újra…?!?! Muszáj volt?! Mi a frászkarikának…?!?! :-OOO

Szabadesés: tudjátok mit?! Csesszétek meg. Utálom ezt a filmet és mindenkit, aki hájpolta-hájpolja.
Ennyi. :suxxx:

2015. december 4., péntek

Tanked – Akvárium extrákkal s09 & Extreme Car Hoarders – Autócsodák a roncstelepről s01-02



Egy könnyű kis dögrovás, egy újabb 49ers vereség és Kaep „menesztése/kiutálása/kiebrudalása/bűnbakká tétele” :-PPP miatt/közben/után meglehetősen enerváltan kísértem figyelemmel a film- és sorozatvilág „csordogálását” – így viszont rápörögtem jobban a realitykre – különösen azokra, amiket az IPTV rögzít, és akkor nézem meg, amikor csak akarom :sör:

És legnagyobb meglepetésemre és örömömre találtam két olyan showt, amiket teli szájjal vigyorogva, meg olykor-olykor felnevetve voltam képes nézni – miközben totál depressziós voltam a betegség, és a 9ers miatt is…


Tanked – Akvárium extrákkal s09


Sosem voltam egy nagy akvarista, hogy úgy mondjam – ellenben NFL rajongó meg igen, így eléggé felkaptam a fejemet, amikor egy szpotban a Tanked új évadát reklámozva feltűnt Marshawn „Beast Mode” Lynch. :eeekkk: Gondoltam, akkor már csak megnézek ebből a „tankedből” (ejtsd: _’tankedből_ ;-) :-D ) pár részt.


Nos, én nem tudom, hogy a korábbi évadok (mondom: ez a kilencedik(!) szezonja, szóval, biztos tud valamit) mit mutattak fel, de hogy ez a szezon roppant szórakoztatóra sikeredett, az biztos. :sör:

Oké, van, amikor… hm… a „kuncsaft” nem elég szórakoztató/érdekes, és van, amikor ezt az űrt meglehetős… hm… „erőltetve” poénkodással próbálják meg kitölteni, és az annyira nem klafa. :-S

De az esetek többségében a két tulajdonos Brett Raymer és Wayde King között olyan jó dumák mennek, hogy azt végig lehet vigyorogni – ha nem egyenesen röhögni. :-)))

Állandóan oltják és ugratják (szívatják… ;-) ) egymást, de ez marha jól áll mind nekik, mind a show-nak. :-D :sör:

És amikor játszótársuk is akad: mint pl. Shaquille O’Neill :-D akkor fergetegesre vált a szórakoztatás. :-DDD

Komolyan mondom, a s09e14 „Shaq-A-Tank!” epizódban annyi remek beszólás és poén volt, hogy nem is tudok kiemelni egyet se: mind igazi gyöngyszem. :-)))
 

 De bizonyos szempontból a magának való, emberkerülő Lynch is remek szórakoztató faktorral bírt.

– Mit csináltatok a villás targoncával?
– Gondoltam, elterelem a figyelmét.
– A villás targoncával?!
:-)))

Lynch kapcsán egy apró kitérő, ami egy ideje a bögyömben van… :-///

Galambos Péter hangját én sokáig nagyon szerettem (David Schwimmer nagyon hálás lehet neki), de ahogy mostanában megszólaltatja a figurákat… attól kinyílik a zsebemben a bicska. :-///

Már a Dwayne „The Rock” Johnson Herkulesében is egész egyszerűen megdöbbentem, hogy ő kapta a szinkronszerepet, és mit ne mondjak… nem is voltam egészen elégedett a végeredménnyel. :-///

De ahogy mostanában hallom, ahogy megszólaltat bizonyos… hm… helyileg „egyszerű”, talán mondhatni, hogy „bárdolatlan” akcentussal beszélő személyeket, az már rohadtul idegesítő. :-OOO

Volt olyan Teknősember epizód, ahol az egyik legjobb, legízesebb karaktert, Squirell Bradyt szólaltatta meg: valami alpári, derogáló módon… :-///

…és most Marshawn Lynch is hasonló sorsra jutott, ugyanis ugyanezt a lekezelő, tahó hanghordozás jutott neki osztályrészül. :-///

Mondjuk, én ismerem Squirell Brady eredeti hangját és hanghordozását – mint ahogy Lynch kurta-furcsa félmorgásait is: mindkettő különleges, mindkettő ízes, érdekes, színes, vicces.

Nem egységesen tahó. :-///

Mostanára eljutottam odáig, hogy Galambos Péter szinkronhangját meghallva már nem a lelkesedés, és az elégedettség tölt el… Kár érte. :-(((

Szóval, visszatérve a Tanked-re és az ATM-re (ATM = Acrylic Tank Manufacturing), ez a kilencedik évad egy igazán remek szórakozást nyújtott nekem.

Még szemmel fogom tartani őket… ;-) :-)


Extreme Car Hoarders – Autócsodák a roncstelepről s01-02


Igazából ezt sem tudom, hogy miért nézem: nem vagyok egy autóbu… izé… nem, nem vagyok autóbusz sem, se egy „autómeleg” ;-) :-P: igazából úgy vagyok ezzel, mint a telefonnal: arra lehessen használni, amire kitalálták, és arra flottul és gazdaságosan működjön. :-P Az, hogy színes-szagos csili-vili: teljesen hidegen hagy. :-P

De valahogy egyszer belenéztem ebbe, és olyan érdekes volt… olyan szimpatikus a két teljesen eltérő karakter benne… annyira bírtam, ahogy alakultak kezük között a lepusztult verdák, hogy… benne ragadtam a show-ban, na. :sör:

Chuck Palumbo, az ex-pankrátor (aki nem is annyira ex, hiszen az első évadban még meccselt is!), és Rick Dore, a neves egyedi autó és hot-rod építő nyilvánvalóan valamiféle készítői-produceri ötletre álltak össze, nem egy „spontán”, saját elhatározásra, de az, hogy (különösen a második évadra) összecsiszolódtak, és remekül dolgoznak össze – és remekül viszik a vállukon a show-t! – az tagadhatatlan. :respect:

Savazzák egymást néha ;-) – de hogy csípik is, az nem kérdés. :sör:

Rick: „Szóltál az embernek, hogy jövünk?”
Chuck: „Nem.”
Rick: „Remek. A fickó a sivatag közepén él. Exrendőr, feltehetően állig fel van fegyverkezve. Persze, lepjük csak meg!”
:-DDD

Chuck: „Látod, ezért ittam én skorpiós tequillát.”
Rick: „Én csak vizet ittam.”
Chuck: „Vizet. Mexikóban.”
(Kicsit később Rick eltorzult arccal próbál félrevonulni…)
:-DDD

A szerelőcsapat is jóféle figurákból áll, én különösen – vagy inkább igazán – Benny Florest („The Buddha”, „The Sensei”) csípem közülük legjobban. :respect:


Rick (dühöngve beront a műhelybe, bevágja maga mögött az ajtót): Végeztünk! Hazamehettek! – és a másik ajtón kirohan.
A megdöbbent szerelőcsapat elképedve néz utána.
Abe (bizonytalanul): Ezt most úgy érti, hogy mára… vagy végleg?!
Benny (halálnyugodtan megveregeti a vállát): Te még új vagy itt. Most menj haza, feküdj le, és reggel gyere dolgozni.
:-DDD

Oké, a halállaza Aaron (Shop Manager) is nagyon szimpi kölyök, elismerem. :sör:

A két évad 12 epizódja közül különösen a második évad utolsó két része (összefüggő duplarész) volt a legütősebb mind közül: 10/10-es – eszméletlenül tetszett, és rohadt jól felvezette a harmadik évadot. :thumbsup:

Őszintén szólva, magasról teszek rá, hogy egy ilyen reality („reality”?! :-P ) mennyire van dramatizálva és instruálva: amíg élvezem, jópofa, és szórakoztat, addig jöhet rogyásig. :sör:

Ha jön a harmadik évad, fix nézője leszek annak is. :hailtoSlam:


Ui.: És akkor is Kaep az Ász! :respect: :go49ers: :-D