Két nagyon sötét, nagyon komoly/r, nagyon szívfacsaró,
gyomorszorító sorozat…
…talán nem is kell az „ilyen” az embernek… vagy… néha nagyon
kell egy-egy „ilyen” minden embernek.
(Persze, ahogy az Eric-et
villámgyorsan lenyomta a magyar Netflixen nézettségben a Geek Girl… oké… ez
talán csak nekem fáj. De valahogy arrafelé mutat: nem, az embereknek nem kell
az „ilyen” – mint az Eric. Shame on them.)
Eric s01
„My son… was 14 years
old. He went out one day and never came back. My son was full of love. Full of
hope. Full of trust in people. But this isn't a fair world, and… these are not
fair rules. That trust was betrayed, but that love and hope will still go on. As
long as I am alive, I will not give up on love. I will not give up on hope. My
son deserved to live in a city that loved him. My son deserved to live in a
city that protected him. My son deserved and hoped for better than this. That
hope that… that the city, that we… can do better. Not tomorrow, but right now. My
son's name was Marlon Rochelle. Do better. For my son. For all of our sons. For
Marlon.”
„A kétségbeesett
apának egy nagy szörnybáb siet a segítségére, hogy megtalálja elveszett
kisfiát. Egy nagy, járkáló szörnybáb, amit csak ő lát, senki más.”
Azt hittem, valami buddy-comedy(/dramedy) kerekedik ki
ebből, és jókat fogok röhögni, ahogy a báb és Benedict Cumberbatch (az apa, Vincent) nyomoznak.
Nagyobbat nem is tévedhettem volna…
Időről-időre erőt kellett vennem magamon, hogy elindítsak
egy új epizódot, mert nem volt kedvem/erőm/merszem újra és újra lemerülni az
emberiség mocskába. És nem, itt nem a metróalagútban, koszban, szennyben és
drogban élő hajléktalanokra gondolok – hanem a felszínen lakó, öltönyös urakra,
akik mocskos, undorító „játékokat” játszanak az egyszeri emberekkel… és nekik
egy-egy ember élete a semminél is kevesebbet számít…
És ott vannak még „a jó emberek”: akik dolgoznak, élnek,
gyereket nevelnek – és közben vagy sikerrel, vagy sikertelenül küzdenek saját
démonaikkal… és ebben a küzdelemben vagy ők maguk, vagy közvetlen
hozzátartozóik sérülnek meg… néha egész életükre…
Talán ez, ami a legfájdalmasabb az egészben.
„The real monsters ain't under the bed, Vincent.”
A kisfiú utáni nyomozás során egyre jobban elmerülünk a
város mocskában, egyre mélyebbre jutunk a metró alagútjaiban – és felszínen is
egyre több mindenről hullik le a talmi máz, és derül ki, hogy vérrel,
könnyekkel, és emberek megnyomorításával… halálával… van sok minden kikövezve.
És „a jó emberek”… hallgatnak. Vagy félrenéznek. Vagy az ő
kezük is jócskán benne van…
Egyedül az elszánt rendőrnyomozó, Ledroit (McKinley Belcher
III), aki feddhetetlenül és talpig becsülettel küzd az egész filmben – ám ő
meg a magánélete miatt kényszerül bujkálni, és megaláztatások sorát eltűrni…
…de amikor az utolsó részben felemeli a lehajtott fejét,
ökölbe szorítja a kezét, és elszántan ringbe áll… az valami elcseszettül
felemelő. :respect:
„"Do damage"? I'm
afraid I'll do damage 'till I can't stop. Till they have to pull me off. I've
been pretending so long, I'm scaring myself.
I've got… I've got rage so deep inside of me, I can't push it down no
more.”
…és a fene vigye el, hát persze, hogy a hajléktalan, a föld
alatt élő, minden ízében „rossz fiúnak” tűnő Yuusuf (Bamar Kane) az,
aki még mindig tisztességesebb, mint a fentiek 90%-a. :thumbsup:
„– Your name is Vincent, and you have a wife named Cassie. Edgar's mom.
You're very good at drawing. And Cassie, she smells of coffee and flowers. And
cigarettes.
– Yeah, she does.”
Ez a film számomra egy purgatórium története: egy csomó
ember tisztítótűzbe kerül. Vannak, akik megtisztulnak benne… és vannak, akik
elhamvadnak tőle…
De mindenekelőtt: ez Vincent purgatóriuma… és Isten ne adjon
senkinek hasonló megmérettetést, mert ebbe bele lehet tébolyodni…
Ám Vincent végigmegy az úton, minden stációján, és egyre
foszlik le róla a rátapadt máz, és ömlik ki belőle az elfojtott, elrejtett, de
mindig benne lévő rossz… vagy gonosz… de biztosan bűnös.
És Istennek hála, ezt a sorozatot olyan ember írta, aki hisz
a megváltásban, a megtisztulásban, a második esélyben: Abi Morgan. :respect:
„– Look, you did it, buddy. It's me, Eric. I hope you're watching this 'cause
your dad's a stupid dumbass. But he's sorry. He's so fucking sorry. Everyone
deserves a home where they feel safe and not scared, and he let you down. But
he could do better. He wants to do better.He will do better.The truth is… Truth is… "Everyone thinks of
changing the world. No one thinks of changing themselves."
– Who's that?
– Tolstoy. Leo Tolstoy.”
Nagyon kemény sorozat az Eric… ne vágjon mindenki bele
nyakra-főre. 9/10 :respect:
De aki nekilát, annak… :brofist: :sör:
Egy apró nüansz még, amit megemlítenék: mert magyar vagyok,
és a sorozat Magyarországon is forgott. :sör:
Két magyar (nevű) karakter is van a filmben.
Alexander Lakatos
(Törköly Levente), és Misha Varga (Ioachim Ciobanu) – mindketten a szeméttelepen dolgoznak. (Az
egyikük ráadásul egy konkrét szemétláda is…)
És csak arra gondoltam… futólag… hogy tényleg? Itt lehetett
csak elhelyezni a filmben két magyar nevet? Mert mi, magyarok, csak…?! Nem
folytatom. De, ha akarom, akkor ez azért bánt egy kicsit.
Treason s01
Sajnálom, kicsit elnyomja a Treason-élményt nálam már
az Eric, de megpróbálom így is
átadni az érzést, hogy miért tetszett nagyon – bár ez is egy sötét, és aljas
világba visz minket…
Ez egy hajsza, ahol mindenki veszélyes, ahol a barát is
ellenség, ahol mindenki hátba akar, és tud is szúrni… ahol lőni, marni, harapni
és rúgni, de legtöbbször futni kell az életedért.
…ahol az MI6 egy fontos vezetője, Charlie Cox, kerül lehetetlen helyzetbe, és ezt a helyzetet a
családja, a felesége és a gyermekei is megszenvedik.
Ez egy kémjátszma, életre-halálra – és lélegzetvétel nélkül
képes az ember végigtolni az egész évadot. :respect:
Két nagyon szép, okos nő játszik még fontos szerepet Charlie
életében, és mindketten megtesznek mindent azért, hogy megmentsék: Olga Kurylenko és Oona Chaplin*…
…és van abban valami gyönyörű, amikor ők ketten összefognak
Charlie-ért és a gyemekeiért. :leborul:
Fájó, keserű, félelmetes, mégis felemelő történet. 8/10
De az Eric
mélyebbre megy az emberi lélekben. :thumbsup:
*= igen, „Az A” Chaplin a nagypapája… :respect:
