Pusztaberki reggel és a Halyagosi horgásztó hattyúja...

Pusztaberki - Családi Nap

2021. augusztus 15. vasárnap - Pusztaberki, (Első?) Családi Nap

Köszönetnyilvánítás és tiszteletadás (felsorolás a fellépés sorrendjében ;-) ):

Burattino Bábszínház, Nyíregyháza

Katáng Zenekar, Vác

Mozgó Mozi, Budapest

Azzal, hogy itt voltatok nálunk, szebb, nevetősebb és boldogabb lett ez a kis falu.

Ez egy csodálatos nap lett - és ez Nektek köszönhető. :megarespect:

Burattino Bábszínház, Nyíregyháza

Haraszti József (Vitéz László) - Bóta Gyula (Molinári Bácsi, Csapláros Néni, Szellemek, Ördögök, Frici Pajtás)

...és a legnagyobb rajongójuk...

 

Katáng Zenekar

Chilton Flóra (kelta hárfa), Kaczúr Csilla (tangóharmónika, furulya, ének), Farkas Péter (gitár, ének), Kas Bence (ütős-szekció és Tóbiás, az óriás-részleg :-) )

(Reméljük, legközelebb Misik Zoli (bőgő) is el tud majd jönni!)

 

 

Mozgó Mozi

Szabó Sándor, Szabó Zsolt

 ...elnézést kérünk a film utáni zuháréért, Sanyi! :sör:

De írd a javunkra, hogy végig veletek voltunk, "vállvetve" küzdöttünk mellettetek az elemekkel, és mentettünk mindent. Majd az eső végén közösen pakoltunk be a kisteherautóba, és úgy engedtünk utatokra benneteket. :pálinka:

 

 A falu és a magam nevében köszönetet mondok mindhárom nagyszerű Csapatnak ezért a fantasztikus, feledhetetlen élményért.

 Reméljük, eljöttök majd máskor is... :fingerscross:

Nógrád megyei élmények...

 Pusztaberki hajnal...

Mohora, Tolnay Klári Emlékház

Csesztve, Madách Imre Emlékház

Penc Múzeum - és "Az Ajtó, Aminek Kilincsét Petőfi Sándor Többször Lenyomta"

 

Pápák, senkik, mesterek, koreaiak...

The Two Popes – A két pápa

Jonathan Pryce és Anthony Hopkins… hm… „jutalomjátéka?”, „mestermunkája?”…?! Vagy valami ilyesmi.

Mert a történet nem tartogat túl sok izgalmat, fordulatot, „meglepetést” – ha nem ez a két színész játszaná el a főszereplőket, valójában… igazából érdektelen is lenne/lehetne az egész. A személyes jelenlétükkel, karizmájukkal, visszafogott játékukkal ők teszik emberközelivé és megszerethetővé a két főhőst.

Óvatossággal nyúlnak a készítők a kényes témához, nehogy megbántsák a hívők és az egyházi vezetők érzékenységét – talán emiatt is lesz/lett „langyos ez a leves”.

Meglehet, még nem távolodtunk el eléggé ettől a történéstől, hogy igazán „üssön”. Vagy talán „ütni” sosem fog… csak eltávolodva, nagyobb/magasabb látószöggel, objektíven tekinthetnénk rá. Fény derülhetne titokra, ilyesmi… bááár… a római katolikus egyházban nem nagyon derül fény titkokra.

Legfeljebb 3-500 évente. Véletlenül, egyszer-egyszer.

 

Nobody

„- Just a bit excessive... but glorious! 

- Glorious, my ass.”

Ezzel teljesen egyetértek. :-PPP

Titkos, identitást váltott gyilkológép húzódik meg a csöndes kisvárosban, és újra fel kell venni a régi arcát/harcát.

John Wicktől, a The Equalizeren át láttunk már ilyet, bőven.

Szeretem (vagy régebben legalábbis szerettem) az ok és cél nélküli pusztításfilmeket, ahol az erőszak tombolását dicsőítik. Most vagy nekem lett elegem az effélékből – vagy semmi újat, frisset, extrát nem tudott adni a témához a „Nobody”.

Mondanám, hogy egyszer elment, de igazából… egyszer sem kellett volna „elmennie”. :-P :-/

 

Masters of the Universe: Revelation

Az első részt néztem meg, aztán kikapcsoltam – és folytatni nem fogom… –, majd arra gondoltam, milyen jó lett volna, ha én ezzel a rajzfilmmel 1983-85 között találkozok. Akkor a kardomba dőltem volna a gyönyörtől. :-DDD

…de nekem már az 1987-es Dolp Lundgren-es Masters of the Universe is későn jött, mert már akkor is cikinek tartottam ezt az egészet. :-///

És Kevin Smith nem tudott/nem adott hozzá semmi olyat, amitől újszerű, vagy meglepő és érdekes lett volna. :-P

 

Lee Su-geun: The Sense Coach

Semmit nem értettem belőle. Egyáltalán semmit. :-(((

No, nem mintha ne feliratozták volna, vagy ne értettem volna a képernyőre kiírt mondatokat.

De ez olyan belterjes dél-koreai humor volt, amit szerintem rajtuk kívül senki nem ért…

2:30-nál bejön egy rapper(?!) és azt üvöltik: „Nongmill Kim!” – és a közönség őrjöng. És előadnak egy amolyan Sub Bass Monster-féle mondókás beszélgetést…

Hát ez meg mi a tosz? – merengtem én közben mélán.

6:00-nál bejön egy „kellékes”, aki nem ám kellékes, hanem… „Park Sung-kwang!”. A közönség sikítva tapsol!

Hát ez meg ki a nyű…? – méláztam el, az érdeklődés minimális szintjét sem elérve.

8:35-nél Lee Su-geun kérdése: „Tudjátok, ki feszélyezett a leginkább?” – Közönség kórusban: „Kang Ho-dong!” És tapsol, visít, kacag mindenki.

Hát akkor – gondoltam én – köszönöm szépen, nekem ennyi volt.

Senkit nem ismertem, egy célzást nem értettem. Nekem nem volt vicces: untam, idegesített. :-PPP

 

Amikor a Nők Lapja ír filmsztárokról…

…mert tudod, a cipész maradjon a kaptafánál (ahogy a hazugságminiszter is olyan jól megmondta a napokban, és ő aztán tudja, ugye…).

Az a baj, hogy mindig is utá… izé… szóval, sosem szerettem Návai Anikót: mindig olyan filmsznobnak tartottam, aki többet tart magáról, mint a műfajról, amiben dolgozik – és nagyobb sztárnak tartja magát, mint akikkel beszél. A filmes véleményeivel pedig sosem értettem egyet. :-P

Most olvasom, hogy Klág Dávid már 2012-ben felhívta a figyelmet arra: nagyon úgy tűnik, hogy Návai Anikó nem is készít interjúkat a sztárokkal, csak a mások által elkészített riportokat adja el sajátjaként.

Erre most kiderül: (eddig) két esetben biztos, hogy nem készített „exkluzív” interjút Návai Anikó, csupán összeollózta azokat – és nem érti, hogy mi ezzel a baj.

Hátradőlhetnék elégedetten, hogy nekem sosem volt szimpi a hölgy, és „na ugye”.

(Apropó „na ugye”,  egyébként hallottátok, hogy a „a bivalyerős lett futball világhírű képviselője, az FK Rīgas Futbola Skola” véletlenül 5–0-ra agyonverte a _csillió milliárdokkal, és a magyarok munkáját elvevő migránsokkal fulladásig kitömött_ Felcsúti Orbán FC-t? Nagyon vicces eset… ;-) :-DDD )

De inkább csak legyintek rá: ennyi volt „tündöklésed”. Amit most visszamenőleg meg fog kérdőjelezni mindenki…

Ám mivel néhanapján mi is veszünk Nők Lapját, úgy elém került a 2021. július 21-ei szám, és benne Koronczay Lilla cikke, Melissa McCarthy-ról.

Aminek ez a felütése:

„Charlie Chaplin óta nem született nagyobb komikus a szakmában, állítják az amerikai filmkritikusok Melissa McCarthyról, akinek szinte minden filmje kasszasikerrel kecsegtet.”

…

Esküszöm, amikor ezt elolvastam, megnéztem az újság címlapját, hogy miféle hülye vicclapot vettem én kézbe – és hogy került egy ilyen ide a házunkba?! …és döbbenettel láttam: ez a Nők Lapja.

Elsőre, férfiasan bevallom, megsértődtem: mert egészen egyszerűen arcátlan, tahó sértés, hogy Charlie Chaplin mellé odatesznek egy Melissa McCarthy-t. Ha valaki azt állítja, hogy ez a két ember egy szinten van, az vagy teljesen inkompetens abban, amit csinál – vagy szimplán hülye. Esetleg Melissa McCarthy fizetett ügynöke, aki pénzért képes bármiféle egetverő blődséget leírni.

Goldie Hawn meg nyilván egy Harold Lloyd, Whoopi Goldberg pedig egy Buster Keaton, ugye?

De aztán vettem egy mély levegőt, és arra gondoltam, talán csak én nem értékelem kellően Melissa McCarthy munkásságát, és a „nagyközönség” meg nyilvánvalóan igen: ezért „felütöttem az internetet”, hogy utána nézzek a dolognak.

…nem is tudom, talán a Nők Lapja újságírójának is ezt kellett volna tennie. Vagy írhatunk random hülyeségeket, ami az eszünkbe jut, az is egy megoldás.

Ilyen a Melissa McCarthy filmográfia imdb-s pontozása:

Cook Off! (2007) – 4,1/10

Just Add Water (2008) – 5,6/10

Pretty Ugly People (2008) – 4,9/10

Life as We Now It (2010) – 6,5/10

Bridesmaids (2011) – 6,8/10

Identity Thief (2013) – 5,7/10

The Heat (2013) – 6,6/10

Spy (2015) – 7/10

The Boss (2016) – 5,4/10

Ghostbusters (2016) – 6,7/10

Life of the Party (2018) – 5,6/10

The Happytime Murders (2018) – 5,4/10

Can You Ever Forgive Me? (2018) – 7,1/10

The Kitchen (2019) – 5,5/10

Superintelligence (2020) – 5,4/10

Thunder Force (2021) – 4,4/10

Ez 5,793-as átlag. Jóindulattal 5,8. A tízből.

Úgy gondolom, ha Charlie Chaplin 5,8/10-es filmeket csinált volna, most aligha emlegetnénk legendás etalonként. Vagy inkább Legendaként és Etalonként.

Szóval, aligha beszélhetünk Melissa McCarthy esetében „chaplini” magasságokról.

Ráadásul közben ilyen cikkek ugrottak elém:

„Melissa McCarthy, Please Stop Making Bad Movies With Your Husband”

„Melissa McCarthy wins Golden Raspberry for Worst Actress

Worst actress - Melissa McCarthy, ‘The Happytime Murders’ and ‘Life of the Party’”

 

Hm…

Ekkor arra gondoltam, hogy talán az lehet, hogy a lepontozott filmjei mégis valami orbitális nyereséget hoztak.

Ennek is utánanéztem: boxofficemojo.

(Csak párat kapok ki a 16-ból, mert ha a Nők Lapjának nem volt kedve utánanézni, akkor én minek kepesszem magam. :-PPP)

Ghostbusters: költségek: 144 millió – bevétel: 229 millió.

Bridesmaids: költségek: 32 millió – bevétel: 288 millió

The Heat: költségek: 43 millió – bevétel: 229 millió

Spy: költségek: 65 millió – bevétel: 235 millió

The Boss: költségek: 29 millió – bevétel: 78 millió

Life of the Party: költségek: 17 millió – bevétel: 65 millió

The Happytime Murders: költségek: 40 millió – bevétel: 27 millió

Can You Ever Forgive Me?: költségek: nem nyilvános – bevétel: 12 millió

The Kitchen: költségek: 38 millió – bevétel: 15 millió

Nem is tudom… erős szemellenző kell ahhoz, hogy ezeket a számokat valaki úgy értelmezze, hogy „szinte minden filmje kasszasikerrel kecsegtet”. Ennyi erővel mondhatom – és igaz is! :-) –, hogy minden egyes kitöltött és feladott lottószelvény engem a milliárdossággal kecsegtet.

Szóval.

Úgy gondolom, hogy a Forma I-es pilóta maradjon a Volán Tefu-nál. :-) Vagy valami ilyesmi, ugye, miniszter asszony…?! :-DDD

Azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy amennyiben a Nők Lapja filmekről és filmsztárokról szeretne írni, fizessen meg egy _valódi_ filmeket ismerő és szerető újságírót – vagy inkább ne erőltesse ezt a témát, mert csúnyán mellé lehet vele nyúlni.

 

Gyorsjelentés 2.0

Egy remekbe szabott új sorozat, és két régi, eddig önhibámból, eléggé elítélhető módon kimaradt, szép mese: ezekről tudok most beszámolni. :thumbsup:

Mare of Easttown s01

Egy marha jó sorozat. :thumbsup:

Végig lekötött, bitang jó húzások-fordulatok voltak benne: és egy különleges, bajjal és gonddal teli nyomozónő a főszereplő – akit nagyon meg lehet szeretni: Kate Winslet. :respect:

Akit még mellette nagyon csíptem, az édesanyját alakító Jean Smart – eszméletlen jókat lehetett röhögni-vigyorogni kettejük adok-kapokján. :-D

A sztori pedig egy olyan többszörösen összetett dráma… ami zsigerileg fáj.

Egyszerűen nem tud felnőni ehhez a sorihoz semmi: amióta végignéztük (kb. 2 hete), csak unottan szörfölök a Netflixen – és inkább nem nézek semmit. :-P

Túl magasra tette a lécet. De ez így van jól. :sör:

 

Shaun the Sheep Movie

2015-ös, de nagyszerű, megnevettető-megindító film. Mátéval megunhatatlannak tartjuk a sorozatot, de a film… azért egy egészen más ligában játszik. :sör:

Ha nektek is kimaradt volna eddig, mint nekem, akkor ne habozzatok bepótolni. :thumbsup:

 

 

Kung Fu Panda 3.

Ez meg 2016-os. Máté most fedezte fel – így én is bepótoltam.

Nekem az első két rész bármelyike jobban bejön – igazából, szándékosan skippeltem eddig („minek húznak le róla még egy újabb bőrt…?!”), mint ahogy a Shrekből is csak az 1-2. részeket néztem meg. :-P

Arra figyeltem fel, hogy Máté full hangerőn ordíttat egy dalt a telefonon fürdés közben – és kénytelen voltam beismerni, hogy nagyon tetszik nekem is, ezért kíváncsiskodtam, hogy mi az.

 

Így néztem meg végül a filmet.

Egy tetszett benne: Kai – de ő nagyon. Egész egyszerűen legyőzhetetlen, ultrabrutál harcos, a Kung Fu Panda univerzum legerősebb karaktere (SPOILER: nem is tudnak vele mit csinálni a készítők: Po csak csodával tud fölé kerekedni…).

Illetve még egy tetszett: Oogway mester „visszatérése”, és megint egy-két bölcs mondása. :respect:

 

Hát, ennyi. Nem tudom, lesz-e még kedvem valamikor "bőbeszédűbben" blogolni... De egyelőre... ennyire tellik... :-/