Ezek ugyanazok...

Bródy János

:respect:

"Ahogyan 40 évvel ezelőtt is már voltak nehéz idők
de a Kondratyev-féle ciklusokkal sohasem törődtek ők
Mert az erősek mindig úgy érzik, hogy csalhatatlanok
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Mikor az entrópia emelkedik és mindent felkavar
A szolgálatok beindulnak, hogy ne legyen túl nagy a zaj
S kitüntetett szerephez jutnak megint a seggnyalók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik
És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat
És átírja a központból kiküldött új adat
S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc
Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc
És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel
Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el
És engedelmes szolgáló a törvény és a jog
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Hát kedves fiam, édes lányom, véssétek be jól
E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol
Jönnek majd és hirdetik, hogy milyen nagy magyarok
De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok
Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok

Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok"

Kojot

Úristen… annyira fáj ez a film, hogy azt elmondani nem tudom…

…ennyi szemét, tetű, rohadék embert egy csomóban még nem láttam.

És a legjobban az fáj, mintha a gyomromban kést forgatnának… hogy ráismertem benne kis hazánk viszonyaira. Mert állat módra a pofámba üvöltött.

Zsigerien, gyűlölettel, agresszióval, mocskos aljassággal.

„Mi kell még nektek? Nincs elég? Már egy gazos kis föld is a tiétek kell legyen?”

Két tisztességes, karakteres, jellemes szereplő volt a Kojotban.

Attila (Orbán Levente), a gyergyószentmiklósi acélpenge, aki hiába nincstelen – ő az egyedüli, akinek az erkölcsisége, becsülete megkérdőjelezhetetlen. :respect:

„Ha ezt átléped, eltörlek.”

A másik pedig Döme, a farkaskutya, aki Misu bá’n (Bocsárszky Pál) kívül senkit nem ismer el gazdájának.

„Nem harap ez. Csak a szar embereket.”

Nem is véletlen, hogy a végén ők ketten egymásra találnak, és együtt indulnak tovább az úton.

Ezt gyönyörűnek találtam. :respect:

De méltánytalan lennék, ha nem emelnék ki még egy szereplőt, Lajost (Bocsárszky Attila) aki a maga megkérdőjelezhető moralitásával, sértően egyenes és szókimondó jellemével, egy régi vágású betyár alakját festi elénk – aki a betyárbecsületben hisz, és aszerint él: és ha nem is ér fel az fentebbi kettőhöz, még így is 100x többet ér, mint az összes többi filmbéli karakter, együttvéve. :respect:

„Hé! Oda kell baszni, ha az arcodba másznak!”

Az összes többi tetűláda egytől-egyig velejéig romlott rohadék: ha körbe nézel a kormányban és a körülöttük lebzselő oligarchák között, csupa ilyen trágya szemétládát látsz.

És itt most fehéren-feketén láthattuk, hogy milyen eszközökkel, milyen módszerekkel szereznek meg maguknak mindent, amit csak akarnak.

„Úgy csűritek-csavarjátok a törvényt, hogy a tiétek legyen minden!”

…

Még mindig remeg a gyomrom, esküszöm…

Talán feltűnt, hogy nem említettem a „jók” között a fiatal, hazaköltöző főhőspárt, Eszter (Dobra Mária) és Misi (Mészáros András).

Nos, igen.

Misi bankár, és a nyitójelenetben láthatjuk, ahogy enyhe, unott arcizomrándulással tesz tönkre egy családot: ez nálam már megalapozta a „szimpátiát”. :-PPP

Eleinte, amikor párszor összeverik, még némi elégedettség is eltöltött: „ezt a bepalizott, kisemmizett és földönfutóvá tett emberek miatt kapod, rohadék”…

…aztán meg, ahogy lassan kezdte elnyerni a szimpátiámat a kilátástalan harcával – azt a végére sikerült szembeköpnie.

Mert hiszem és vallom:

„Jobb állva meghalni, mint térden csúszva élni.”

Emiliano Zapata

A gyerekedre hivatkozva meghunyászkodsz és meghátrálsz? Hogyan fogsz majd a szemébe nézni? Mire fogod tanítani? Hogy jobb kussolni, jobb meghúzni magad, jobb lesütni a szemed és eltenni a pénzt…? Hogyan tudsz majd életed végéig tükörbe nézni? Anélkül, hogy le ne akard köpni a tükörképedet…?!

A csajod meg, baszki: pont megérdemlitek egymást. A gyáva, tolvaj bankár, meg a sunyi szarkavaró.

Már az elcseszett legelső pillanattól kezdve ellened dolgozott. Kétséget szított, hátramozdított, gáncsolt, visszahúzott – de amikor elment a hátad mögött az ellenséghez, és eladott szarért-húgyért… hát, azzal feltette a pontot az i-re.

…

Eleinte arra gondoltam, hogy csessze meg Kostyál Márk. Csessze meg, baszki. Mert azt üzeni, hogy adjuk fel, hogy hunyászkodjunk meg, hogy alázkodjunk meg, hogy lapítsunk és kussoljunk, különben bajunk esik…

Ez a jelenlegi kormányhatalom üzeni valamennyiünknek, szóval, egy film ne üzenjen már ilyet nekem! Vagy ha mégis, akkor csessze meg magát!!! :-OOO

…de aztán rájöttem: _nekem_ nem ezt üzente. Nekem azt üzente, hogy amíg nem takonyból van a gerincem, és fel tudom emelni a csákányt, a baltát, a szöghúzó kalapácsot, amíg lüktet a vérem – addig harcolni kell ezek ellen.

„Oda kell baszni, ha az arcodba másznak!”

„Ha ezt átléped, eltörlek!”

Ezt az üzenetet pedig köszönöm. :sör:

…

…és arra gondolok, hogy mennyire jó Attilának és Dömének, hogy a maguk uraként járják az utat. Nem kérnek kegyelemkenyeret, nem szorulnak senkire és semmire – tisztességük, becsületük folttalan és csorbíthatatlan. Örökre.

Mert nem alkusznak meg soha senkivel, semmiért. :megarespect:

A film zenéje meg olyan döbbenetesen ütős, és western hangulatú, hogy az ember sokszor csak borzong tőle. :thumbsup:

Nem az a film lesz a Kojot, amit néhanapján elővesz és újranéz az ember.

De az, hogy az ember lelkébe ég, az biztos…

Mute & The Bachelors – Az agglegények & Las aventuras de Tadeo Jones – Tad Jones csudálatos kalandjai

Elég vegyes felvágott, amiket mostanában végigtoltam.

Megnéztem (felfrissítettem) magamnak három régi Humphrey Bogart filmet – Casablanca, To Have and Have Not, The African Queen –; rájöttem, hogy mennyi Woody Allen filmet nem is láttam még :eeekkk: :shameonme: :-(((, és beszereztem közülük 20 db-ot (huszat, bakker…! :-OOO ), és minden este megnézek egyet-egyet – Everything You Always Wanted to Know About Sex; Play It Again, Sam; Love and Death; Everyone Says I Love You (hogy ez mennyire tetszik! feltétel nélkül imádom! :-DDD ), közben kaszáltam a Jason Momoa, Stephen Lang fémjelezte Braven-t :-PPP, és folytatólagosan nézem az Altered Carbon-t, valamint a The Alienist szériákat. :sör:

(Dago elvileg ilyenkor szokott agylobot kapni, amikor felsorolok egy halom filmet, neki meg arra sincs ideje, hogy egy jót szell… ööö… hm… hogy egy jót és szellemeset beszélgessen. ;-) :-))) Hát, így van ez, testvérem: ha az embernek vegyes tüzelésű kazánja van, és nem akarja, hogy a családja reggelre megfagyjon, úgy érdemes éjfél körülig fent lenni, és vigyázni a tüzet – reggelre akkor is 18 fok körül van a házban… :-/ –, és ha már fent kell lennem, akkor legalább „haszonnal” legyek fent, és bővítsem a szűkös filmélményeim listáját, és pótoljam otromba lemaradásaimat. :sör: )

Ám most igazándiból csak a címben szereplő három filmről szólnék bővebben.

Mute

Ez egy marha jó film. _Lehetne._ _Lehetett volna._ :-P :-/

De valahogy mégsem sikerül azzá válnia. :-S

A Moon és a Warcraft után új forgatókönyvet írt és új filmet rendezett Duncan Jones: de ez nem sikerült olyan elegánsra, művészire és utópisztikusra, mint a Moon, és nem is próbált meg populáris, látványos és akciódús lenni, mint a Warcraft.

Duncan Jones szvsz próbálta magát „Netflix-re konszolidálni”, ami határozottan a minőség rovására ment… Vagy, talán nem is annyira a „minőségre”, hanem a _„milyenségre”_.

Olyan valamilyen – mégis inkább semmilyen a Mute. Lehetne noir-osan sötét, titkokat hordozó, fájdalmas és művészi – lehetne véres, izgalmas thriller – lehetne egy futurisztikus krimi… de egyik sem jött össze. :-(

Hoztam is, meg nem is – adtam is, meg nem is. :-/

Egy kicsit ez, egy kicsit az, egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan – mindenfajta-féle, mégis (vagy épp ezért) nincs saját, markáns karaktere.

Valójában, elvesztegetett potenciál. :-///

Miért nem volt (nagyobb…?) szerepe annak, hogy Leo (Alexander Skarsgård) amish? Ha már az, ugye. :-P Ez egy fontos adalék volt (indulásnál, egész életet befolyásoló), de menet közben… teljesen elfeledkezett róla mindenki. Akkor meg mi értelme volt felvezetni?

Amikor Leo „beindul” a baldachinos ágy faragott oszlopával, hogy utat törjön magának – és szembe találja magát Maksim legkeményebb, legveszélyesebb testőrével, Gunther-rel (Ulf Herman, aki igazából egy német pankrátor): miért nem láthatjuk kettejük küzdelmét, ami a legígéretesebb összecsapás volt/lett volna mind közül. Egyszer csak látjuk kiterülve a vesztest… :-PPP Egyszerre éreztem ezt átverésnek és csalódásnak. :-(((

Maksim (Gilbert Owuor) is úgy lett felskiccelve, mint egy vázlat. :-/ Úgy oda volt kenve, a háttérbe, mint „big boss” (hja-ja, így, kisbetűvel… :-P), de igazából nem volt neki se füle, se farka. :-/

Nem tudom, hogy Paul Rudd-ban miért látnak egyesek mostanában többet, mint egy… hm… középszerű komikust, aki. :-P Nem ő szerepelt most sem, hanem „A Bajusz”-a. :-P

Talán a pedofil szociopata Duck (Justin Theroux) volt a legélőbb karakter, de meglehet, hogy nem neki kellett volna vinnie a filmet. :-P

Az pedig, hogy a cselekmény „elvileg” mittoménmikori jövőben játszódik, elvileg _Berlinben_(!) bakker – az külön röhögséges. :-PPP

Semmi, de semmi nincs a filmben, ami berlini, vagy „németes”: ez simán egy átlagos amcsi nagyváros szórakoztató negyede: hiába mondjuk rá, hogy hattyú, ez akkor is csak egy kacsa. :-P

Szétszórt, szétesett… de lehet, hogy sosem volt egyben ez a forgatókönyv, ez a film… megeshet, hogy Duncan Jones fejében ez nagyon egyben volt (állítása szerint a Mute a „spirituális sequel-je” a Moon-nak… :eeekkk: :-OOO igen, ugyanúgy négy betűből áll mindkettő, és egyformán „m”-mel kezdődnek :-PPP ), ám az interpretálása valahogy nem sikerült.

Igazából, túl sokat beszéltem már rajta: nem ér ennyit. :-PPP

The Bachelors – Az agglegények

Semmi újat, semmi frisset, semmi meglepőt nem tartogat.

Mégis kellemes és… egye fene, szerethető lett a végeredmény. :sör:

Annyira utálom, amikor egy filmről azt mondják, hogy „nem a történet számít, hanem az _Út_!” – ilyenkor a fogamat szoktam csikorgatni, és elmorzsolok néhány káromkodást…

…de most kénytelen vagyok beismerni, hogy a The Bachelors tényleg ilyen film.

A történet kifutása már fényévekről látszik – mégis, _ahogy_ eljutunk oda, azt valahogy… jó végignézni, végigélni. :sör:

Oké, nyilván sokat dob rajta, hogy J.K. Simmons az egyik főszereplő, de a másik főhős, a fiát megformáló, általam sosem látott Josh Wiggins is remekül játszik, azt el kell ismernem. :sör:

Ha amolyan szerethető, életigenlő, az újrakezdést érdemesítő filmre vágytok, teljesen jó választás a The Bachelors. :sör:

Még két dolog, amit mindenképpen ki kell böknöm a film kapcsán.

Az első: Jae Head.

A „The Blind Side” vagány, jópofa kiskölke – amikor megláttam, leesett az állam. Bakker: ennyi idő eltelt…?!?! :eeekkk:

A második: Harold Perrineau

(Hogy az imdb miért tagadja el/le, hogy szerepelt a filmben, az számomra rejtély… :-/// )

Az „Oz”, a „Lost”, a „Sons of Anarchy” stb. szereplője… Őt is megláttam, és megint az hasított belém, hogy mennyire telik az idő… :-/ :-P :-S

Na, mindegy, ezek egyéni apróságok: a film nem egy nagy durranás – de kellemes időtöltés. :sör:

Las aventuras de Tadeo Jones – Tad Jones csudálatos kalandjai

Most, hogy adják/adták a mozik a „Tadeo Jones 2: El secreto del Rey Midas – Tad, az utolsó felfedező” című filmet, rákerestem az első részre, hogy felhozzam magam…

…és milyen jól tettem! :-D

Ez egy nagyon szerethető, jópofa karakterekkel, remek poénokkal, csattanós beszólásokkal, mosolygásra késztető képi gegekkel, érdekes, izgalmas történettel megáldott film – bevallottan Indiana Jones nyomdokán jár, de végtelenül kedvesen, tribute-ozva, csöppet sem tenyérbe mászóan, vagy ötlettelenül. :sör:

Megszámolni sem tudom, hányszor néztük már meg a beszerzése óta a srácaimmal, de most sem találok benne hibát – hanem hátradőlök és vigyorogva élvezem. :-)))

A magyar szinkronhangok nagyszerűek, pompásan eltaláltak – nekem mindenesetre Galbenisz Tomasz lett a kedvencem, mint Múmia. :-)))

Oké, Galbenisz Tomasz kapcsán elfogult vagyok: nagyon szeretem a karakteres, jellegzetes hangját, ha egy zsák krumplit szinkronizálna, azt is imádnám. :thumbsup: :-DDD :sör:

Bátran nézzétek meg a Tad Jones első részét (2012) – ám a második epizód (2017)… ööö… :-///…

…abba is belekezdtem, néztem vagy 45-50 percet: és döbbenettel kapcsoltam ki.

Olyan szánalmas, gyatra folytatása a sziporkázó, jópofa és szerethető első résznek, hogy az fizikailag fáj. :-///

Ilyen az, amikor nem folytatnak valamit, szívvel-lélekkel, hanem… megnyúznak elevenen. :-OOO

Ne is beszéljünk róla: lényeg, hogy Tad Jones első, csudálatos kalandja méltó a figyelemre – ki ne hagyjátok botor módon, mint (majdnem…) én! :sör:

Three Billboards Outside Ebbing, Missouri – Három óriásplakát Ebbing határában & Kedi – Isztambul macskái & Lady Bird & Justice League – Az Igazság Ligája

Már kétszer kezdtem bele a Kojot-ba… de az első 20 perc olyan tehetetlen dühöt, olyan fájdalmat, olyan haragot, olyan keserűséget hozott ki belőlem, hogy legszívesebben… ki sem mondom.

Muszáj megnéznem: de fel kell vérteznem magam hozzá. Jobban, mint azt gondoltam volna.

Three Billboards Outside Ebbing, Missouri – Három óriásplakát Ebbing határában

Eddig sem volt kétségem afelől, hogy Martin McDonagh olyan rendező, akinek a filmjeit egyszerűen muszáj megnéznem: mert én leszek kevesebb, ha kihagyom azokat. :respect:

A Three Billboards méltó ehhez a hagyományhoz. :leborul:

Basszuskulcs…

Hogy tud Martin McDonagh játszani az egyszeri nézővel? Hogy tud állandóan olyan karaktereket filmre vinni, akik nem pusztán feketék és fehérek, hanem „Igazi Emberek”? Hogyan tudja film közben állandóan úgy alakítani a cselekményt, hogy közben folyamatosan változik az ember hozzáállása egy-egy szereplőhöz?

Imádom, amit művel velem. :repect: Imádom az összetett történeteit, az Embereket, akiket filmre visz, imádom a hibáikat, a bűneiket, a megbánásukat, a bűnbocsánatukat, a gyűlöletüket, a szeretetüket.

Olyan filmet tett megint elénk, hogy az ember utána napokig még azon agyal – de abban 100%-ig biztos lehet, hogy több és jobb ember lett tőle. :respect:

Frances McDormand nagyszerű főszereplő – Woody Harrelson elcseszettül pompás seriff – de engedjétek meg nekem, hogy személyes kedvenc színészemet mindkettejük fölé helyezzem, és ő nem más, mint a zseniális Sam Rockwell. :leborul:

Amit Sam Rockwell letett és beleadott ebbe a filmbe, ahogy Martin McDonagh megírta a karakterét… szerintem simán ellopja a showt a többiek elől. :respect:

…és ezt észre sem veszed, szinte lépésről-lépésre csúsztatja egyre előrébb magát, úgy, hogy amikor a filmnek vége van egyszer csak arra eszmélsz… hogy ez az ő fejlődéstörténete volt.

És még hozzá milyen brutális… :respect:

Rohadt jó lett a Three Billboards. Must see.

:leborul:

Kedi – Isztambul macskái

Macskás film, macskaszeretőknek. Én imádtam. :-)

Aranyos volt, szerethető, pompás képekkel, remek hangulattal.

Nem nagyon van róla mit mondani: aki szereti nagybajszú, doromboló egérvadászainkat, annak remek élmény lesz. :sör:

Mint nekem is. :thumbsup:

Lady Bird

Erre szokták azt mondani, hogy „coming of age movie”.

Én bírom Saoirse Ronan-t, és Laurie Metcalf is nagyon jó volt, de valahogy… az egész hagyott bennem hiányérzetet.

Hogy ez most akkor mit is akart jelenteni…? :-S

Nem volt rossz elnézegetni, hogyan zajlik az élet a vallásos középsuliban a magát különcnek tartó lány körül, hogyan követi el hibáit, hogyan esik-kel, hogyan jönnek-mennek körülötte szerelmek-kapcsolatok.

De valahogy… arra gondoltam: miért különleges ez a lány, hogy az ő története kívánkozott filmre?

És erre az a válaszom, hogy csak azért, mert „Lady Bird”-ként nevezteti magát.

Erről nekem pedig valamiért menten Regős Bendegúz (Olvasztó Imre – RIP) jutott eszembe’, hogy:

„Nekem mindegy, ha mindjárt boldogságos ifiasszonyként is hívatja magát, nyanya!”

:-)))

Persze, gimiben (még) mindannyian különlegesek voltunk, nincs is ezzel semmi baj.

Mondjuk, nekem volt pár olyan osztálytársam, akikről érdekesebb „coming of age” filmet lehetett volna készíteni, mint Lady Bird-ről sikerült… :-PPP

Akinek középsulis lánya van, az szerintem egy érdekes filmet találhat neki a Lady Bird-ben.

Másoknak azért nem ajánlom, hogy az időt töltsék vele.

Justice League – Az Igazság Ligája

Amikor agymosásnak akarok valami szimpla akció/kaland/képregényfilmet, akkor azt nem úgy gondolom, hogy az a film legyen olyan agymosott, mint egy nerfideszes, vagy olyan faékszerűen ostoba, mint egy kádéenpés. :-PPP

Ritka szahar filmnek látszó tárgy volt ez, megérett a tűzre. :-((( :thumbsdown: