The X Files – X-akták s10e01-e02 & Lucifer s01e01 & Outsiders s01e01 & Master of None s01e01

Pár szó pár sorozatról, amiket mostanság láttam: azt hiszem, gyorsan le fogom tudni. :-PPP

The X Files – X-akták s10e01-e02

Az első rész után úgy éreztem, hogy csak a nosztalgia visz engem át ezen a sorozaton… de valahogy úgy voltam vele, mint az „Ébredő Erővel” – hogy nem bántam a nosztalgiafaktort. :sör:

Ám a második rész meg volt olyan „x-aktásan” izgalmas és hátborzongató, hogy el kellett ismernem, hogy szvsz remekül keltették újra életre a sorozatot.

 

Én nézni fogom. Újra. :thumbsup:

Lucifer s01e01

Ki a francnyavalya nem segítette még a rendőrség (egy csinos rendőrnő) munkáját tévésorozatban?

Oké, az illegális csigagyűjtők, és a sivatagban homokot árulók kasztja. Hja, meg maga a Főördög – nosza, akkor legyen ő! (Majd jövőre jöhetnek a csigagyűjtők is… :-P )

És milyen sármos pasi ám a Lucifer! Igazi bugyihúzogató pillantású, dögös sármőr: mint Jávor Pál, vagy Rudolph Valentino annakidején! Csak úgy dobálják szét a lábukat a csajok a szeme villanására!

Úgy látom, vagy annyira _alá_ céloztak ezzel a sorozattal, vagy olyan nyílegyenesen célozták telibe az elhanyagolt háziasszonyok tüzes… micsodáját, hogy azt egy magát heteroszexuálisnak tartó férfit úgy érint, mintha egy vödör lóhúggyal öntenék pofán. :-PPP

Hagyjatok már lógva ezzel, könyörgöm…! (Azt meg direkte nem mondom, hogy vigyen el benneteket az ördög, mert még kéjesen sikongva az asztal alá élveznétek magatokat… :-PPP )

Outsiders s01e01

Elképesztő felütés. Egész egyszerűen elképesztő. Valami világcsúcs.

Mert én még olyat nem láttam, hogy egy pilot után _SENKI_, de az ég adta világon _EGYÁLTALÁN SEMELYIK KARAKTER_ ne érdekelné az embert, legalább egy incifincit…!

Na, erre itt van. Outsiders. :-PPP

Egy szereplőt sem éreztem annyira érdekesnek, értékesnek, szerethetőnek, hogy legalább minimálisan érdekeljen a további sorsa. :-(((

A konfliktus meg: hááát… legalábbis brazil szappanopera szintű. :-PPP

Köszönöm, én ebből nem kérek többet. Már ez az egy is megfeküdte a gyomromat. :-PPP

Master of None s01e01

 

Én azt hittem, hogy ez valami vígjáték! De tévedtem. :-PPP

Lehet, hogy velem (is) van a baj (naná! :-P ;-) ), de a kínos humor (infantilis, önző, bunkó felnőttekről) sosem volt a kedvencem. Mostanság meg már kurrrtára elegem is van ebből. :sux:

Még az a jó, hogy nem kell könyörögnöm senkinek, hogy „kérem, kapcsolja ki!” – kikapcsolom én magamnak. :-PPP

The Frankenstein Chronicles s01 & 45 Years – 45 év & Spectre – A Fantom visszatér & 400 Days

The Frankenstein Chronicles s01

Kicsit nehezen néztem végig, ugyanis Karácsony tájékán nem nagyon volt kedvem ezzel az eléggé „belemenős” sorozattal tölteni a napjaimat: de most már sort kerítettem az utsó két részre is.

Egy hat részes „évadot” nem nagy kunszt letudni, szóval, nem éreztem a dolgot „kényszerű munkának” – főleg azért, mert a feszültséget is remekül tudta tartani-fokozni. :sör:

Ráadásul Sean Bean – az Sean Bean. :respect:

Az első rész remek, gyomorba vágó felütéséről megemlékeztem a blogon, ám a második és a harmadik epizód már lassabb mederben folyt-folydogált, amit azért visszalépésként értékeltem.

:-/

Egy hat részes mininél nem feltétlenül érdem, ha azt érzi az egyszeri néző (vagy legalábbis én… :-P ), hogy itt bizony „helykitöltés” folyik, és „hat részt akkor is forgatunk az alapanyagból, ha csak négy forgatókönyvünk van!” :-P :-/

Néha azt éreztem, azért hozzák a frászt az emberre egy-két durva horrorpofa véletlenszerű megjelenítésével, mert más ötlet nem nagyon van a feszültség fenntartására… :shameonthem:

:-P

Szerencsére – mielőtt a lassúság, és a random rémisztgetés elvette volna az ember kedvét – a 4-5-6 részek már újra az első epizód nyomdokaiba lépnek, és a végén elégedett szájízzel álltam fel a tévé elől. :sör:

Sőt: azóta rá is kerestem a neten, hogy lesz-e második évad. De egyelőre erre nem találtam választ…

Fontosnak tartom leszögezni: nem azért kerestem/keresem a második évadot, mert akkora a cliffhanger az első évad végén, vagy hogy olyan befejezetlen lenne. Én úgy érzem, remek lezárást kaptunk, ami után bennem semmiféle hiányérzet nem maradt – de(!) olyan potenciált tettek bele/dobtak be, ami egy, talán (sőt…! biztosan!) még az első évadnál is remekebb második szezonra ad lehetőséget! :ihopeso:

Marha jó lezárás volt, na. :sör:

És ha már Sean Beant dicsérem – és nem is tudom eleget dicsérni :thumbsup: –, akkor kénytelen vagyok megjegyezni, hogy más (hogy is mondjam… amolyan „főszereplő közeli”) színész nem segítette őt, hogy átvegyék tőle a terhet.

Richie Cambell (Nightingale) túl kétdimenziós volt :-/, Anna Maxwell Martin (Mary Shelley) meg jószerivel csak egy, vagy inkább „féldimenziós”. :-PPP

Ők nem igazán támogatták, erősítették a főhőst – inkább maguk voltak rászorulva az ő támogatására. :-/ Akkor meg minek nekik az a rengeteg képernyőn töltött idő…?! :-PP

Szerencsére, a mellékszereplők már annál ízesebbek, különösen Charlie Creed-Miles (Pritty) és Robbie Ghee (Billy). :sör:

Összegezve, remek kis sorozat volt: hibái és hiányosságai ellenére, szerintem nagyszerű, izgalmas, vérfagyasztó(an jó! ;­-) ) szórakozás. :sör:

Nagyon bízom benne, hogy lesz második évad is… :fingerscross:

#dontkillseanbean

:sör:

 45 Years – 45 év

A Stille hjerte angol párja lenne, de szvsz annyira nem jó, mint a dán film.

A pár (Charlotte Rampling és Tom Courtenay) a 45. házassági évfordulójára készül, amikor egy váratlan levelet kapnak, amiben a férjet értesítik, hogy Svájcban megtalálták az 50 évvel korábban, az Alpokban lezuhant barátnője holttestét, tökéletesen konzerválva egy gleccser jegében.

Őszintén szólva, én azt vártam, hogy valami „szaftos” régi gyilkossági sztori fog kibontakozni ebből az alaphelyzetből, de egészen másról szól a dolog.

Szerelem, összetartozás, csöndes, békés együttélés honol a pár között, ami valahol: a boldogság.

És ennek a kapocsnak a „húrjait pengeti meg” ez a sokkoló hír, ami azért pár revelációt tartogat mindkét fél számára – bár azért azt fontosnak tartom elmondani, hogy főleg a feleség a főszereplő, és az ő oldalát ismerjük meg jobban.

Kellemes, kedves film volt.

De igazából nem éreztem a végén azt, amit… a Stille hjerte végén meg igen.

Egyszer meg lehet nézni, simán.

Spectre – A Fantom visszatér

Remélem, most már (ezzel) végre véget ér a Daniel Craig „fémjelezte” :-P Bond-éra.

Remélem, a 2006-os Casino Royale után az asztal/ágy/komód/bárpult (a nem kívánt törlendő!) alá beájult kritikusok és filmnézők, akik a „Bond-korszak forradalmi megújításáról és megújulásáról” áradoztak és ábrándoztak, mostanra már maguk is belátják, hogy immár Craig-gel olyan mélységekbe zuhant a Bond-franchise, amit rémálmukban sem mertek gondolni.

Remélem, most már valaki más veszi át a stafétát, mert Pierce Brosnan idején nagy pofával hőbörgött az egyik producer, hogy „Bond sosem lehet 50 éves!”. Craig mindjárt tölti a 48-at…

Remélem, egy új Bond visszahozza a sorozat régi fényét.

Remélem, találnak még valami olyan forgatókönyvírót, aki tud _JÓ_ Bond-sztorit írni.

Remélem, hogy más is belátja, a Star Wars császárát megszégyenítő, übermensch mastermind behozatala, aki egész életében azzal baszakodott (a világhódító terve mellett, naná), hogy Bond életét keserítse folyamatosan, nemhogy elkeserítő blődség, de egyenesen siralmas.

Remélem, Christoph Waltz egyszer (nem kell több, csak egyetlen alkalom, könyörgöm!) tud más figurát hozni, mint a Basterds főnáciját, mert bárhol, bármikor látom, mindig ugyanabban a karakterben van. És már nem kicsit uncsi, hogy így „beleragadt”. :-PPP

 Remélem, Dave Bautista már 100x megbánta, hogy bevállalta ezt a nullás, semmi újat nem hozó, „főgonosz főgyilkosa” figurát. :-///

(Én mindenesetre már megbántam, hogy megnéztem ezt a filmet… :-PPP)

Remélem, most már (ezzel) végre véget ér a Daniel Craig „fémjelezte” :-P Bond-éra.

(Igen, tudom, hogy ezt már mondtam. :-P )

400 Days

…hogy ez mekkora egy ótvar hulladék volt… :eeekkk:

Hja, és véletlenül sem sci-fi, csak egy ócska „C”-horror. :-PPP :thumbsdown:

Childhood’s End s01 – A gyermekkor vége & Sherlock (Holiday Special): The Abominable Bride (s04e00)

Két nagyszerű sorozatélmény… végre! :sör:

Childhood’s End s01 – A gyermekkor vége

Nem, nem olvastam. :shameonme:

De az azonos című SyFy minisorozat viszont nagyon bejött. :thumbsup:

Alapvetően csak egy gondom van az egésszel: miszerint ez nem sci-fi.

Hanem misztérium.

Ám annak kiváló. :sör:

„Letaglózó és felemelő” – írta a filmfelirat egyik fordítója, „Falatka (@falatka2003)” a twitterén, és én maximálisan egyet tudok vele érteni. :sör:

Gondolkoztam a dolgon, és úgy érzem, nem tudok spoilermentesen írni az élményről, szóval, ettől a mondattól kezdve:

SPOILER WARNING!!!!

A film, a történet víziója szerintem (legalábbis a SyFy interpretálásában) valahol a valláson, az „istenhiten” csapódik le: ergo, Isten elküldi (ráereszti) a Sátánt és ördögeit a Földre, hogy – akarata szerint – elhozzák az emberiség végét.

Azért ez erősen egy vallási (vallásellenes?) vízió.

De félreértés ne essék: annak viszont döbbenetesen jó (mondom én, a hívő keresztény).

És ez nem úgy történik, hogy kénköves eső hullik alá, és az ördögök véres agyarral szaggatják szét a testeket-lelkeket: pont ellenkezőleg.

Egy csodálatos aranykor jön el: megszűnnek a háborúk, megszűnik az éhezés, a nélkülözés, minden ember boldog, elégedett, és kiegyensúlyozott lesz.

Ám az egésznek az a célja, hogy kiforrjon egy új, különleges emberi generáció – és hogy a „régi” pedig amúgy „boldogan” fogadja el a… végét. A Véget.

Úgy gondolom, hogy a SyFy minisorozata a feszültségben, a történetvezetésben a legerősebb.

Volt olyan rész, amit szinte moccanás nélkül néztünk végig, döbbenten bámulva a képernyőre. :thumbsup:

Szándékosan ébreszt fel az emberben olyan ősi félelmeket, amiket elsősorban a vallás táplált belénk – még akkor is, ha volt balszerencsénk a szocializmusban felnőni.

És innen jön az igazi „pofon” a végén, amikor az egyszeri néző (vagy legalábbis én…) ráébred arra, hogy az ördögök igazán empatikus, humánus, jóindulatú lények, akik emberségesebbek és megértőbbek az emberekkel szemben – mint az a „Felsőbb Hatalom”, aki/ami valami „Nagy Terv” alapján, jeges fővel, érzelemmentesen döntött a sorsuk felől.

Mivel hiszem, és vallom azt, hogy a Sátánnak nincs _„azonos”_ hatalma Istennel, és az ördögök csak addig tudnak elmenni, ameddig a Mennyei Atya megengedi nekik – így számomra teljesen elfogadható volt, hogy a „láncos kutya”, illetve, az egyáltalán nem jeges, és szenvtelen, hanem inkább bölcs, megértő, és emberséges „ítéletvégrehajtó” szerepében láttam Karellent és társait.

Akik a „Felsőbb Hatalom” akaratának egyszerű végrehajtói csupán.

És igyekszenek ezt a „munkát” mind a „megbízó”, mind az „elszenvedő” szempontjából tisztességgel, és empátiával elvégezni.

Ennek fényében talán nem is meglepő nektek, hogy számomra a Karellent megformáló Charles Dance alakítása lett a legemlékezetesebb. Minden értelemben. :sör:

 

Ám ez nyilván kritika is az összes többi szereplővel szemben, akik közül egy sem tudott megfogni, megérinteni – és bár igazából _egységesen_ az Emberiség sorsa érdekelt, de a film (fő)szereplőinek egyéni sorsa… nem tudott megfogni, bevonzani. :-/

És ez azért hibául felróható a készítőknek, azt hiszem… :-(

Nem tudom, mennyire azonos a SyFy minije Arthur C. Clarke eredeti művével, és mennyiben tér el attól, de azt tudom, hogy a SyFy interpretálása (hibái ellenére) nagy hatású, nyomasztó… mégis felemelő alkotás lett. :respect:

Az egyik legizgalmasabb, legemlékezetesebb, legelgondolkodtatóbb minisorozat, amit valaha láttam.

:thumbsup:

Must see. :sör:

Sherlock (Holiday Special): The Abominable Bride (s04e00)

Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki visszakapja a kedvenc játékát. :-))) :sör: :thumbsup:

Majd’ két évvel ezelőtt nem éppen „boldog” hangulatban búcsúztam kedvenc detektívemtől…

…ám most azt mondom: játékossága, ötletessége, eredetisége teljében tért vissza újra közénk!

:sör: :thumbsup:

Nem, egyáltalán nem érzem azt, hogy „amolyan” történet nélküli „kosztümös nosztalgiázás, üres tribute jópofizás” lett volna – szerintem épp ellenkezőleg!

Pont, hogy nagyszerűen kihúzta a sárból a történet elakadt (megfeneklett…) szekerét, és egy fantasztikus kezdőlökést adott neki az új évadra, és nagyszerűen kötötte össze a harmadik és a negyedik évadot! :respect:

 

Oké, meglehet, hogy ne adjatok a véleményemre (most se… :-P ;-) ), mert amikor megütötték a fülemet a sorozat zenei főmotívumának oly’ rég hallott taktusai, akkor egyszerre sírtam és nevettem, beleborzongtam és kimelegedtem – és boldognak éreztem magam, mint egy jóllakott csecsemő.

:-DDD :-OOO :igenigenigen:

 

Kati úgy nézett rám, hogy szerintem tutira vette: „nah tessék, tudtam, hogy ez egyszer bekövetkezik… most ment el végképp az esze…”.

:-)))

Imádtam ezt az epizódot, minden egyes pillanatát.

:respect:

Ugye, nem lesz ennél rosszabb a negyedik évad sem… Ugye, nem?!?!

:sör:

Várom.

:thumbsup:

Benedict Cumberbatch, Martin Freeman, Mark Gatiss, Steven Moffat

:respect:

Kingsman: The Secret Service – Kingsman: A titkos szolgálat & Elephant Song – Elefánt dal

Kingsman: The Secret Service – Kingsman: A titkos szolgálat

Samuel L. Jackson karaktere iszonyúan idegesített: ilyen elcseszettül idegesítőre megírt sablongonoszt, aki önmaga ripacs karikatúrája, még életembe’ nem láttam. :-PPP

Nah, kiírtam magamból az egyetlen negatívumot: jöhetnek a pozitívumok! :-)

Marhára tetszett. :sör: :-D

Tempós volt, fordulatos, jópofa, meghökkentő – és coool. :thumbsup:

Ugyanabban a kategóriában indult, ahol a „The Man from U.N.C.L.E.” – de míg az számomra elbukott, ez 100x jobban teljesítette a feladatát: azaz egyszerre tisztelgett a „titkosügynökös” filmek előtt, és hozott új színt, tett fel új hőst a palettára. :sör:

„– Hogy hívják a kutyát?

– J.B.

– James Bond?

– Nem.

– Jason Bourne?

– Nem.

– Hát akkor?

– Jack Bauer.”

:cool:

:-DDD

Piszok Colin Firth még mindig nagyon jó. :respect:

(Katicám kérdezte döbbenten a nyitójelenet kommandósakciójánál: „Ez Miszter D’arcy?” – mire én: „A francokat, ez Colin Firth!” :-))) Igaz, tényleg nem láttam a Bridget Jonest, ;-) de egyébként vettem, hogy mire gondol… csak nehogy már! :-)))) )

{Megjegyzés: egyébként Katicám nagyon ritkán olvassa a blogomat, de ezt most pont sikerült. :-D És kissé meg is sértődött, hogy „lejáratsz a blogodon?!”. Nem is járatlak le, Kincsem! :pussz: Példálózok Veled. Mint csajosfimnéző etalonnal… akinek néha nagyon jó – és vicces! :-) – észrevételei vannak.:imádlak: :-) }

Igazából nagyon jól állt neki (mármint Miszter D’a… izé, már teljesen belezavarodok! :-) Colin Firth-nek, na!), mint kifinomult angol arisztokratának, hogy mesterfokon űzi a „mortal kombat”-ot, és kütyüinek száma meghaladja, vagy legalábbis egalizál Bond és Q titkos bigyóival. :-)

Mark Strong és Michael Caine is nagyon ott volt a szeren, Sofia Boutella elég kemény ellenfél volt, Hanna Alström alakítása pedig… határozottan emlékezetes marad. ;-) :-)

A „Kingsman-kerekasztal” kalandjaiból szívesen néznék meg pár folytatást. :sör:

Elephant Song – Elefánt dal

 

Hááát… valahogy azért többet (jobbat-ütősebbet-meglepőbbet-csavarosabbat) vártam volna.

Egy ilyen, „a pszichiáternek ki kell szednie valami titkosat és fontosat az elmeápoltból” felállásból alighanem lehetett volna… na, mindegy.

Nem volt rossz, nem volt rossz.

De azért annyira nem is volt jó, hogy azt mondjam, ezt mindenkinek látnia kell.

Mondjuk, Bruce Greenwood sose volt valami színészfenomén, és Carrie-Anne Moss is teljesen „elsüllyedt” a rá bízott mellékszerepben – annyira, hogy a nála jóval kevésbé ismert Catherine Keener simán le is játssza…

Hm… Sajnálom, hogy nem tudom igazán dicsérni: de nem nőtt túl az „egynek elmegy”-kategórián.

:-///

Ezt meg csak ide a végére bebököm: ha akartok valami igazán büntető, fizikai fájdalmas romantikus komédiát, akkor a „Perfect Match – A Perfect Wedding” a ti a kínzókamrátok… :-PPP