Mission: Impossible – Rogue Nation – Titkos nemzet & Jurassic World & San Andreas – Törésvonal

Mert ám nézek mainstreamet is…!

…de minek… :-PPP

Tényleg csak távirati stílben. :-P

Mission: Impossible – Rogue Nation – Titkos nemzet

Egy tébolyult hajsza, egy adrenalin bomba…!

…én meg egyfolytában az órámat néztem közben…

„Még egy óra telt el csak… Jesszusom…”; „Még mindig 45 perc…?!”; „Nem igaz, hogy még mindig van belőle hátra fél óra…!”

:-PPP

Én ennyi halmozottan hátrányos idegeskedést meg kavarást az életbe’ nem láttam!

Ethan Hunt úgyis győzni fog! Hiába a sok genyázás! Minek akkor ez a szájbahúzott időpocsékolás…?!

Annyira azért nem „adrenalin bomba”, ha egyfolytában a nyakamat tekergetem, és az órámat nézegetem közben… :-PPP

Mindegy, tölthettem volna azt időt trágyalapátolással is, szóval… annál jobb volt. :-P

Jurassic World

Csíptem benne a Jurassic Park-os utalásokat, kikacsintásokat, tribute-ot… :thumbsup:

…bírtam benne Chris Pratt és a raptorok kapcsolatát… :sör:

…és a végső nagy dinofight (Indominus vs. Rex and Raptors) piszokul ott volt a szeren, el kell ismernem. : respect:

Valamint örültem annak, hogy ismét felfedezhettem a magánhadsereg-zsoldosbiztonsági szolgálat ;-) :-) soraiban kedvenc, speckó bajszos-szakállas (v)erőemberemet-bérgyilkosomat-zsoldosomat, Tait Fletchert, akiről már egy korábbi posztomban megemlékeztem. :-) :sör:

:-DDD

 De Bryce Dallas Howard, Irrfan Khan, Vincent D’Onofrio,Ty Simkins, Nick Robinson olyan szinten idegesítettek, hogy a fal adta a másikat… :-((((

Valamint az fájt nagyon, hogy bár a Jurassic-filmek mindig is ijesztőek-ijesztegetősek voltak, ez többször is szemrebbenés nélkül megy át horrorba. :-///

A pretodaktiluszok támadása során egész egyszerűen felfordult a gyomrom, és felháborodtam, olyan szörnyűségeket mutogattak. :eeekkk:

Dávidnak biztos nem engedem meg még pár évig, hogy megnézze. :-(((((

Szóval, ez is inkább csalódás lett, mint siker – legalábbis nálam. :-P

San Andreas – Törésvonal

 

Képzeljétek, van egy ilyen film is! The Rock játszik benne.

…és azt hiszem, ennél több szót nem is érdemel ez az egész.

:-PPP

Men, Women & Children – Férfiak, nők és gyerekek & 7 Days in Hell – 7 nap a pokolban

Men, Women & Children – Férfiak, nők és gyerekek

Igazából, nem is láttam végig ezt a filmet: az HBO Comedy-n adták, és Katicám arra gondolt, hogy nézzünk bele.

Már 15 perce ment, amikor bekapcsolódtunk: én utálok úgy filmet nézni, hogy akár 1 perc is kimarad(jon) belőle – akkor inkább nem is nézem meg. :-P

De ez a „Férfiak, nők és gyerekek” cím olyan ellenszenves volt, hogy úgy gondoltam, még örülök is, hogy ennyivel kevesebbet kell néznem ebből a szaharból… :-P

Szóval, popcorn elő, és nézzük (úgyis le fogom fikázni az egészet… – gondoltam :-P ).

Ha nem volt legalább 5 (öt!) olyan pont a filmben, amikor mindketten(!!!) azt mondtuk, hogy „na ebből most már elég, kapcsoljuk el!”, akkor egy se. :eeekkk:

…ám valahogy mindig megállt az ujjunk a távkapcsolón, és mégis néztük tovább. Egyre idegesebben.

Egyre feldúltabban. Egyre dühösebben.

…aztán… nem tudni mikor-hol kezdődött, de… valahogy ez az idegesség, ez a fusztrált düh egyszer csak eltűnt belőlünk…

A végén pedig már meg sem lepődtünk azon, hogy szótlanul bámuljuk a stáblistát, és megannyi gondolat kergeti egymást a fejünkben. :sör:

Olyan felkavaró gondolatok, amikre… nem voltunk felkészülve. Legalábbis nem egy Jason Reitman (aki Ivan Reitman – Szellemirtók, Ikrek, Ovizsaru, Dave – fia) által rendezett film megnézése során, amiben Adam Sandler az egyik főszereplő. :meaculpa: :sör:

Apropó, Adam Sandler: Az 50 első randi akkor is örök romantikus kedvencem marad, ha egyedül maradok :sör: , szóval, tőlem leszólhatja bárki ezt a színészt, én akkor is látok olyan villanásokat benne, amik figyelemre érdemesek – és ebben a „Férfiak, nők és gyerekek”-ben is remekül alakít, mint az egyik fontos szereplő. De nem _főszereplő_.

Aki _szerintem_ főszereplőként viszi a filmet (és itt a _szerintemen_ van a hangsúly, mert ez totál szubjektív, érzelmi döntés), az a fiatal és tehetséges Ansel Elgort (The Fault in Our Stars – Csillagainkban a hiba). :respect:

 

Én azt mondom, nézzétek meg Ti is – és merengjünk el valamennyien Carl Sagan emlékezetes, feledhetetlen szavait felidézve.

(Hja, hogy hogyan jön ide Carl Sagan?! Nagyon is itt a helye! Nézzétek meg a filmet, és kiderül, hogy miért… :-) :sör: )

The Pale Blue Dot – Halványkék pötty

„Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett. Az összes örömünk és szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága, minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és lerombolója, minden király és paraszt, minden szerelmes fiatal, minden apa és anya, reménnyel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcs oktatója, minden korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfőbb vezér”, fajunk történelmének összes szentje és bűnös személye ott élt - azon a porszemcsén a napsugárban függve.

A Föld csak egy nagyon apró színpad a hatalmas kozmikus arénában. Gondoljanak a folyókat megtöltő vérre, melyet a tábornokok és császárok ontottak ki dicsőségben és diadalban, hogy ők lehessenek a pillanatnyi urai eme pont töredékének. Gondoljanak a végtelen kegyetlenségekre, amit a pont egyik oldalának lakosai okoztak a másik sarok tőlük alig különböző lakosainak, hogy milyen gyakoriak a félreértések, hogy mennyire erős a gyilkolási vágy, hogy mennyire heves a gyűlölet.

Az alakoskodás, az elképzelt önnön fontosságunk, a lázálom, hogy valamiféle kiemelt helyünk van a Világegyetemben, mindez kérdőre vonható ennek a fakó fénynek tükrében. Bolygónk egy magányos pötty a mindent körülölelő kozmikus sötétségben. Az ismeretlen homályában, mindezen hatalmas térben, semmi utalás nincsen arra, hogy valahonnan segítség érkezhet, ami megmentene minket önmagunktól.

Jelenleg a Föld az egyetlen, mely képes szállást adni az életnek. Semmi más nincsen, legalábbis a közeljövőben, ahova fajunk áttelepülhet. Látogatni, igen. Letelepedni, még nem. Szeretik vagy sem, ebben a pillanatban a Föld az a tér, ahol helyt kell állnunk.

Úgy tartják, hogy a csillagászat alázatosságra nevelő és jellemfejlesztő tapasztalat. Talán nincsen jobb mód bemutatni az emberi beképzeltség ostoba mivoltát, mint ez a távoli kép az apró világunkról. Számomra ez kiemeli annak felelősségét, hogy kedvesebben bánjunk a másikkal, hogy megtartsuk és ápoljuk eme halványkék pöttyöt, az egyedüli otthonunkat, melyet valaha ismertünk.”

…

7 Days in Hell – 7 nap a pokolban

Egy igazi, elmebeteg, tébolyult ökörmarhaság. :-DDD

Andy Samberg és/vagy Brooklyn Nine-Nine fanoknak kötelező. :-)))

És azoknak is, akik járatosak egy kicsit a tenisz és/vagy Wimbledon világában… ;-) :-)))

Én minimum az idei év, de ha jobban belegondolok, lehet, hogy inkább az utóbbi öt év legjobb vígjátékának tartom! :sör: :sör: :sör:

Egy hétnapos, őrjítő teniszmeccs története, amit ők játszanak:

:-DDDDD

45 perces mindössze, és egy fiktív wimbledoni teniszmeccsről szól: az ötödik játszmában vagyunk 102-103(!!!) :-)))) a gémarány, és éppen a 67.(!!!!) :-)))) meccslabdája van Aaron Williams-nek (akit Andy Samberg alakít :-))).

És ez az áldokumentum film (mockumentary) arról szól, hogyan jutottak idáig...

Akkora durvulós, agyeldobós őrület, hogy szétszakadtam rajta!

:-DDDD

Félre ne értsetek: nem tökéletes – vannak benne gyenge poénok is, és blődségek – de egészében véve, egy igazi belemenős állatság. :-)))))

És ami igazán naggyá teszi, hogy áldoksiként megszólalnak benne eszméletlenül jó fej sztárok – akik önmagukat is kifigurázzák, és együtt marhulnak ezekkel a barmokkal.

:-DDDD

Serena Williams (mint Aaron Williams féltestvére!!!!! :-DDDD), John McEnroe (:-DDDD), Dolph Lundgren :-))), és a legjobb: David Copperfield. :-DDDDD

"– Most őrültségnek tűnik, de ez akkor történt, amikor a kokain még nem volt illegális.

– Elnézést, de a kokain mindig illegális volt!

– Ööö... tényleg?"

:-DDD

Én azt mondom: must see!

:sör:

:thumbsup:

:-DDD

The Philosophers – After the Dark – A sötétség után & The Children of Huang Shi – A selyemút árvái & I Love You, Man – Spancserek

The Philosophers – After the Dark – A sötétség után

„Én költő vagyok.”

Néha az embernek sejtelme sincs, hogy miféle film elé ül le.

No, persze nem úgy, mint anno, a moziban, amikor a fateromat elrángattam egy-egy filmre 10-12-14 évesen (hja, mert már akkor is én voltam odahaza a „filmguru” ;-) – és itt nem a „filmgurun”, hanem az _odahazán_ van a hangsúly… :-) ), hogy a nézőtér elsötétedésekor odasuttogta jó apám: „akkor mit is nézünk most?!”. :-)

Mert általában azért a minden egyes kiszemelt film szinopszisával, fő cselekményvonalával tisztában vagyok – különben be se vállalnám azokat, ugye… –, és az nem is nagyon lep meg, amikor a film megvalósítása jóval… hm… „soványabb” annál, mint amit reméltem, mint amit a film előismerete sugallt.

De az azért meg tud lepni – természetesen örömteli módon –, amikor egy film „túlüti” a várakozásomat, és amolyan boldog elképedéssel állok fel a székből utána.

Ilyen ritka film „A sötétség után”, barátaim. :respect:

Első olvasatra (mármint, a film iránti érdeklődésem felbuzdulásakor, az első „fülszöveg”/ajánló után) úgy éreztem, hogy nagyon hasonlíthat a 2009-es angol „Exam – A vizsga” című alkotásra, és mivel azt a remek egyhelyszínes thrillert csíptem anno, gondoltam, várhatóan ez a 2013-as „klónja” sem lehet rossz. :sör:

Nos… mea culpa. Mea maxima culpa.

Mert az összehasonlításom az Exam-ra dicséret – de A sötétség után-ra sértés, annyival jobb/több egyik a másiknál. :respect:

Valóban, itt is „vizsga” van, mint a 2009-es angol filmben, de az amerikai-indonéz film vizsgája jóval többről szól, mint „alkalmasság egy állásra”: itt elsőre úgy tűnik, hogy jeges, számító logikából vizsgáznak a diákok – de közben pedig emberségből. Emberiességből. :respect:

 

„Én költő vagyok.”

És bár az előzetes ismereteink szerint tényleg simán lehetne „A sötétség után” szintén egyhelyszínes, mint az „Exam”, egyáltalán nem az. Sőt. Nagyon is sokhelyszínes, nagyon is sok, nagyon is színes ;-).

Sokat beszélek rébuszokban?! Bocs, guys. :sry:

De egész egyszerűen nem akarom elrontani nektek sem a rácsodálkozás élményét: élvezzétek ti is úgy, olyan nyitottan, olyan fesztelenül, olyan spoilermentesen, ahogy én tettem. :sör:

Ám egy jelenetet mindenképpen meg kell említenem (take it easy, no spoilers! :beer: ;-) ), amin egész egyszerűen leesett az állam.

Amikor Petra (Sophie Lowe – Czető Zsanett magyar hangján :thumbsup: ) elmondja az ő megoldását a vizsgafeladatra, az valami… hátborzongatóan csodálatos. :leborul:

Olyan tökéletes egységben van a kép, Czető Zsanett elbűvölő-megigéző hangja, és a _mondanivaló_, hogy az ember egyszerre érzi azt, hogy összecsuklik, mint a colostok – és azt, hogy felemelkedik hamujából, mint a főnixmadár.

…

Nem több ez, mint egy film, gyerekek, egy fikció, egy kitaláció, egy szellemi maszturbálás ;-) :-P… mégis, képes visszaadni az embernek a hitét. Hogy hiába Mr. Zimit (James D’Arcy… akiben én a film teljes egészében jelenlegi diktátorunkat láttam… :-/ :-P ) kikényszerített, erőszakos, jeges-hamis „filozófiája”, a kőszívű, érzéketlen „logikája”, fegyverrel-halállal-fenyegetéssel kizsarolt helye(i)… az ilyen embernek nincs jövője egy „elképzelt idővonalon” sem.

És hogy a humánum, az emberség mindig többre fog vinni minket, mint a fegyverek által kizsarolt és betartatott jéghideg, könyörtelen, embertelen logika. :respect:

„Én költő vagyok.”

És hogy ez a film 5,7 az imdb-n?! :-PPP

Ahol a MM:FR 8,3-as, az Avangers 8,2-es, a The Raid: Berandal 8,0-s, az „Iron Man” 7,9-es, a The Equalizer 7,2-es és a John Wick 7,1-es – ott számomra egyértelmű, hogy a „Cruel & Unusual” csak 6,6-os, és  „A sötétség után” pedig csak 5,7-es lehet…

The Children of Huang Shi – A selyemút árvái

Amikor az ember azon töri a fejét, hogy „mi is volt a harmadik film címe, amit mostanában láttam, és amiről írni akarok…?!” – akkor az azért egy sokatmondó jel…

Nem mintha nem érintenének meg a valós történetek, a megtörtént eseményeken alapuló filmek… de valahogy „A selyemút árvái”-t nem sikerült úgy interpretálni, hogy _valóban_ „üssön”. :-/

Jonathan Rhys Meyers által megformált karakter valahogy a film teljes egészében sikeresen távol tartott magától, és nem sikerült megszerettetni magát velem – így kívülállóként néztem végig az odüsszeiáját.

Nem hittem el róla/neki semmit: hogy hogyan tudna/tudott volna újságíróból elkötelezett tanítóvá-gyámmá-apafigurává válni, hogy bárkit tudna inspirálni-lelkesíteni bármire, hogy lett volna valóban hite-ereje-kitartása egy hihetetlenül hosszú útra indulni tanítványaival-gyermekeivel.

Nem hittem el neki/róla semmit. :-///

Nem is nagyon lehet, de nem is nagyon kell ezt ragozni, azt hiszem. Nincs is hozzá kedvem. :-/

Szerintem a 2011-es, Christian Bale fémjelezte „The Flowers of War” 100x többet ér a témában.

:respect:

I Love You, Man – Spancserek

 

Végig azon gondolkodtam: „ez most komoly? mert viccnek nagyon szahar lenne…”. :-PPP

Persze, nyilvánvalóan nem komoly, és nyilvánvalóan túlzok, mert bár szvsz nagyon sok „égő”, kínos tréfarépa sorjázott benne, és jópárszor felnyögtem, mint a szügyön szúrt bika :-P ;-) de azért el kell ismernem, voltak benne azért momentumok. Egy-egy (véletlenül… :-P) elszórt jó poén.

De, ha ajánlanom kellene bárkinek is – akkor inkább nem ajánlom. :-P

Ha valami ilyen „esküvős havercimbi”-komédiára vágytok, akkor ott a remek „Bérhaverok”. :sör:

Pride – Büszkeség és bányászélet

Fura, a sors különös fintora, amikor egy „Pride” című filmet megnéz az ember, és utána büszkének érzi magát. Pedig nem is meleg, és nem is bányász. ;-)

Fura, mert leült a film elé azzal, hogy  lesz „egy melegek a bányászokért felütésű marhaság, ami eleve nonszensz – Angliában? 1984-ben?! Non-szensz! :-PPP –, de biztos lesz benne egy csomó röhögséges szituáció, ahogy a melegek a bányászokkal _összemelegszenek_, érted, ugye?! ;-) :-)”.

:-///

:sux:

Fura, mert leülsz a tévé elé – előítéletes seggfejként… :shameonme: –, és azzal, hogy majd jókat fogsz röhögni az „Őrült nők bányáján”… :-P

…aztán meg csak nézed-nézed, a szemed néha elhomályosul, és valahogy… annyi jóleső érzés tölt el. Hogy emberek vagyunk, hogy ők is emberek, és milyen jó, hogy te is ember lehetsz. :thumbsup:

És büszke vagy. Büszke vagy rájuk – büszke vagy a melegekre – büszke vagy a bányászokra – büszke vagy magadra, mert ember lehetsz: akár még egyszer olyan nagy és nyíltszívű is, mint amilyenek ők. :respect:

De megmondom őszintén, én a film végén sem hittem el ezt az egészet. :meaculpa:

Azt mondtam, egy gyönyörű, emberi film, egy megindító fikció arról, hogy milyen is _lehetne_, vagy _lehetett volna_, ha akkoriban tényleg ilyenek _lettek volna_ az emberek.

És éjféltájban (a film után) rákattantam a netre… és egészen leesett állal vettem tudomásul, hogy _tényleg megtörtént_ és _tényleg így történt_. :respect:

A színészek pedig… egyszerűen köpni-nyelni nem tudok.

Én mindig is hirdettem, hogy micsoda nagyszerű, egészen fantasztikus színészek vannak Angliában, meg úgy a világon – de ami ebben a filmben volt. :leborul:

Dominic West – ne csináld már! Ki castingolta őt erre a szerepre?! Ki az az… elcseszett zseni?!?! :respect: Egész egyszerűen lubickolt a karakter bőrében, és  a szó legjobb, és legnemesebb értelmében, a története film volt a filmben. :leborul:

Andrew Scott – hisz tudjátok: ő akkor se tudna rosszul játszani, ha szándékosan akarna! :-) :sör:

Paddy Considine – döbbenetesen eltalált casting ismét! :sör: Pont ő kellett ennek a melegszívű, nyitott embernek a szerepére! :sör:

 Imelda Staunton – ne már! :respect: Az ember egyfolytában meg akarta ölelni, annyira kedves és szeretetreméltó, őszintén határozott asszonyt alakított. :thumbsup:

Menna Tusler – ilyen édes idős hölgyet: az ember szinte szerette volna nagymamának. :-)

Bill Nighy – Ő pedig… Bill Nighy. „A” Bill Nighy. :megarespect:

De igazságtalan lennék, ha nem emlegetném fel a nagyszerű fiatalokat, akik lelkesen vitték a hátukon a terheket, és méltó játszótársai lettek a „nagyoknak”.

Ben Schnetzer (The Book Thief), George MacKay, Faye Marsay, Joseph Gilgun.

Nélkülük nem lett volna tökéletes ez a film.

:respect:

Fantasztikus alkotás volt, emlékezetes, feledhetetlen – végtelenül emberi.

:leborul:

Matthew Warchus rendezte, és Stephen Beresford írta.

:thumbsup:

…de a való Életből merítették.

:respect:

Katicám a végén megjegyezte: „ezt a filmet kellene Orbánnak végignézni”.

Én akkor egyetértettem vele, de mára rájöttem, hogy felesleges lenne: mert ez a film annak szól, aki emberséges, akiből még nem veszett ki a humánum, aki más embertársát nem nézi semmibe – ez a film annak szól, aki elkeseredett, aki azt hiszi, nincs már remény, hogy csak egymás torkát harapó farkasok vagyunk, voltunk, leszünk, és ez sosem volt, sosem lesz másként.

Hitet ad, hogy: „de! volt másként! 1984-85-ben Angliában másképp volt! és ha akkor és ott lehetett, hát ne mondd, ne hidd, hogy 2015-ben nem lehet!”.

:respect:

Must see.