Bad Education s01e04-e06 & Low Winter Sun s01e04

Bad Education s01

Végére értem az első évadnak, és eldőlt: szeretem ezt a sorozatot. :-) :thumbsup:

A hat részes szezonból csak kettő (e02 Sex Education, e04 School Trip) nem tetszett, de a többi igen. :sör:

Különösen az e03 Self Defence, az e05 Football Match és az e06 Politics jöttek be igazán – ezek között nem is nagyon tudnék különbséget tenni: mindegyik remek volt! :-D

Jack Whitehall marha jó főszereplő, már az arcberendezése és a mimikája is olyan, hogy az ember már azon vigyorog.

„Mi?! Lesz még egy félidő?!”

:-D

 

Rosie Gulliver kellőképpen helyes és szerethető lány :-) és a végére (de tényleg csak a legvégére…) az idegesítően ripacs igazgatót alakító, Mathew Horne-t is sikerült megszeretnem.

Mondjuk, ehhez kellett az ellene indult fegyelmi tárgyalás, és hogy ott Alfie kimondott egy csomó olyan dolgot, amitől… hihetőbb lett a karaktere.

És egyébként is, ezerszer inkább legyen a suli dirije a gyagyás Shaquille/Simon :-) mint az irritáló Ms. Pickwell (Michelle Gomez)… :-)

Az osztályt meg úgy imádtam, ahogy voltak! :thumbsup:

Bocs, srácok, hogy most nem sorolom fel a neveket – de tényleg, mindenki karakteres és jópofa figurát hozott. :sör:

 

 Egy kellemes kis marhaság, 6x25 percben – még akár nektek is bejöhet. ;-) :sör:

Low Winter Sun s01e04

Katicámmal nézzük közösen, és ki merem jelenteni: továbbra is szeretjük. :thumbsup:

Az epizód közben egyszer megálltunk és megbeszéltük: nem annyira jó, nem pörgős, nem fordulatos: de van egy olyan sötét, borongós, szinte film noir-os hangulata, hogy egyszerűen nézni kell. :respect:

 

A feltörekvő gengszter, Damon (James Ransone) történetszála továbbra is idegesít, de kibírható… és most volt benne egy brutál jó… hm… „igazságszolgáltatás”.

A Katakombák felkutatása pedig… ijesztő volt, félelmetes, gyomorszorító… és bennem dühödt fusztrációt keltő.

„Anything you want: no judgments, no rubbernecks, no cameras… no rules.”

Így nem lehet emberekkel bánni… Nem és nem. :-OOO

És ebben a részben még feltűnt egy karakter, egy hajléktalan férfi, Sean, akit Trevor Long személyesít meg.

Egy hajléktalan szinte minden krimiben van, aki az utcán él, mindent lát és mindent hall, és persze pénzért, alkoholért, drogért… legalábbis sok mindenre hajlandó.

Könnyű lett volna egy ilyen megszokott, sablon karaktert beledobni a Low Winte Sun-ba is – de mégsem ez történt.

Ahogy néztük Seant, arra gondoltunk mindketten: „a csudába is, ez egy rendes ember! hogy juthatott idáig?! mi a története?” – és nagy riszpekt Trevor Longnak a hihető, szerethető alakításért, de a készítőknek is, hogy nem rágják a szánkba Sean előéletét. :respect:

Ahogy peregnek a kockák, lassan feltárul előttünk ennek a derék embernek a drámája, úgy, hogy szinte semmit nem mondanak ki. :thumbsup:

 

Nincs mit tenni: néznünk kell tovább. :sör:

World War Z – Z világháború

Ujujujujujujjj…

Nem hiszem el.

Ez egy marha jó film volt. :thumbsup: :sör:

Kezdem azzal, hogy nekem éppúgy tele van a gipszcsizmám ;-) :-) a zombis filmekkel, mint a vámpírosakkal: egy időben a vámpírokkal volt tele a padlás és minden film, most meg a zombikkal.

De ez akkor is egy remek adrenalin bomba: és ötletben sem szenved hiányt. :respect:

Emlékeztek még? Anno a szépemlékű kedvenc site-unkon, a Fantasya.hu-n ment le egy kellemes vita, amit a „A gyors zombi, nem zombi! Lassú zombi, a zombi, csuhajja!” kezdetű csujogatóval tudnék leginkább leképezni. :-D

És most azon merengtem el, kissé nosztalgikusan :-) , hogy a „Lassú Zombi Párt” :-) tagjai vajon milyen traumát élhettek át, a World War Z villámgyors zombijai láttán. :-)

Még nekem is sokkoló volt ezeket a veresenyagarakat megszégyenítő élőholtakat látni, aki nem vagyok párttag, bonyek! :-)

Lényeg az, a filmkészítők, Marc Foster rendező (Finding Neverland, Stranger Than Fiction, Quantum of Solace), és a forgatókönyírók: Matthew Michael Carnahan, Drew Goddard, Damon Lindelof, J. Michael Straczynski egy igazi adrenalinpumpáló filmet készítettek Max Brooks regényéből, ami két perc után bevágja az embert egy zúgó folyóba, és levegő után kapkodva sodródik a zúgókkal, sziklákkal és vízesésekkel színesített kanyonban, majd’ két órán keresztül.

Szvsz itt nem is kell remek játékkal előrukkolnia Brad Pittnek, a sztori olyan izgalmas, hogy kevéssé mély színészi játékkal is simán eladható. Ettől függetlenül Brad Pitt nagyon jó főhőse ennek a kalandnak. :sör:

Meglepődve vettem észre Mireille Enos (The Killing s01-02-03) szereplését, de sajnos a telefon túlfelén aggódó feleség karaktere nem ad neki túl sok teret, hogy megmutathassa tehetségét.

Bírtam ellenben Daniella Kertesz, izraeli katonalány karakterét, bár korábban sosem hallottam róla. :thumbsup:

 

És a film vége felé örömmel konstatáltam két kedvenc karakterszínészem megjelenését: Peter Capaldi (The Field of Blood s01) és Pierfrancesco Favino (A.C.A.B.). :tumbsup:

 

A filmben megvan minden, ami egy zombis kaland élvezetéhez szükséges – de nekem különösen Jeruzsálem ostroma tetszett.

 

CGI ide, vagy oda: eszméletlenül látványos volt. :respect:

Hajtós-pörgős, eszeveszett őrület, szerintem remek „megoldással” – és a folytatás nagyszerű, egyáltalán nem erőltetett felvezetésével. :sör:

 

Ha jön a második rész… és elvileg, igen :thumbsup: …akkor azt is muszáj lesz megnéznem.

Amennyiben még nem láttátok, javasolom felvenni a táncrendetekbe. :sör: 

Kai Po Che!

 

Újra egy nagyszerű indiai film!

Leszögezem: nem, nem maszálá film. Azaz nincsenek benne énekes-táncos betétek, nem fakadnak a főszereplők lépten-nyomon dalra.

Emiatt nem is tartják igazi bollywoodi filmnek – és nem is az. De ez egyáltalán nem baj, sőt.

Mert, hogy egy autentikus indiai film, és az egyik legjobb a műfajában, ahhoz kétség sem fér. :respect:

Ráadásul, annak a Chetan Bhagatnak a „The 3 Mistakes of My Life” című regényéből készült, akinek egy korábbi regénye, a „Five Point Someone” alapján jött létre életem legjobb indiai filmélménye, a „3 Idiots”. :thumbsup: :respect:

Szóval, mondanom sem, hogy amikor ez a tudomásomra jutott, teljesen rácsavarodtam a Kai Po Che! megnézésére… :-)

…és utánaolvasgattam a témának.

Chetan Bhagat szereti a mesebeli „három jóbarát” alapfelállást, mert a Kai Po Che! éppúgy három barát története, mint a „3 Idiots”.

 

A film rendezője, és egyik forgatókönyvírója, Abhishek Kapoor, egy interjúban elmondta, hogy megkerestek több neves, bollywoodi színészt, és felkérték őket a három főhős valamelyikének eljátszására. Sajnos, ezen színészek mindegyike azt a választ adta, hogy  három egyenrangú, a történetben egyformán fontos karakter megformálásában nem akarnak részt venni – legfeljebb akkor, ha a nekik felkínált karakter fontosságát, filmvásznon való jelenlétét, a másik kettő kárára megnövelik.

Abhishek Kapoor nem kívánt így erőszakot venni a történeten, és nem akarta, hogy egy bollywoodi híresség fújja a filmben a passzátszelet, ezért letett arról, hogy megszerezzen magának egy „Nagy Nevet”. És helyettük olyan karakteres, viszonylag ismeretlen színészeket választott, akik nem helyezték saját egójukat és ambíciójukat a készülő alkotás elé-fölé, hanem képesek voltak együtt, egymásért dolgozni.

A végeredményt látva azt mondom: szerencse, hogy Abhishek Kapoor így döntött. :respect:

Igaz, Chetan Bhagat regénye itt is csak az alapokat szolgáltatja, csakúgy, mint a „3 Idiots” esetében – és a forgatókönyvírók bátran és értő kézzel eszközöltek változtatásokat az eredeti anyagon. :sör:

Szerintem, ezzel az ég adta egy világon semmi baj nincs: jóval többre tartom az ilyet, mint egy regény „szolgai” egy-az-egyben megfilmesítését.

Nos, miután felvázoltam dióhéjban az előzményeket ;-) térjek rá végre a konkrét rivjúra.

A három jóbarát, akiknek az életébe bekapcsolódunk Ishaan ’Ish’ Bhatt (Sushant Singh Rajput), Omkar ’Omi’ Shastri (Amit Sadh), és Govind ’Govi’ Patel (Raj Kumar Yadav). Három nagyon karakteres, nagyon jó srác. :sör:

A film azzal kezdődik, hogy Govit kiengedik a börtönből, és Omi a kapuban várja – majd visszaugrunk az időben 10 évet, és megismerjük hármuk történetét.

Ishaan régen menő, kerületi krikettjátékos volt, de mivel sportkarrierje nem ívelt olyan magasra, mint azt szerette volna/elvárták volna tőle, mára már megkeseredett.

Omi a számok embere, komolyan vette az iskoláit, és alapos tervvel vállalkozásba akar fogni, a két barátjával közösen.

Govi egy helyi, menő politikus öccse, aki isteníti Ishaant, és megfelelő anyagi hátteret tud biztosítani a vállalkozásnak.

A srácok így nyitnak egy sportboltot, megalakítják a Sabarmati Sport Clubot, és a bolt hátsó udvarában Ishaan kialakít egy krikett pályát, és gyerekeknek tart edzéseket.

Ishaan hamarosan felfigyel egy muzulmán kisfiúra, Ali Hashmira (Digvijay Deshmukh), aki nagyon tehetséges a krikettben, és elhatározza, hogy ebből a fiúból bajnokot fog faragni.

Ám Ali édesapja épp egy olyan politikai párt tagja, aki Govi nagybátyjával szemben áll, és nagyon nem tetszik neki, hogy a fiával „az a banda” foglalkozzon.

Nagyon szépen kerekedik a történet, és merem mondani, hogy olyan végkifejletbe torkollik, hogy az ember csak nyeldekel, és a bepárásodott szemét törölgeti… :respect:

Férfiasan bevallom, hogy a film első fele kicsit megijesztett.

Bírom a különleges sportokat, még a curlinget is szívesen elnézegetem olykor, sőt, az indiai kabaddi is nagyon elnyerte a tetszésemet. :sör:

De ezt a krikettet (Lagaan ide, vagy oda…) akkor sem értem… Amikor olyanokat mondanak, hogy az eredmény „386:4” és még játszanak tovább (vagy három napig!), az teljesen lesokkol… :eeekkk: :-)

Mindegy, egyszer talán megértem… de ez még nem ma van. :-)

Ezért ijesztett meg a film első fele: mert az szinte krikett iskola volt. És nem ám valami kezdő „for dummies”, vagy valami :-) hanem legalábbis középhaladó!

Na, gondoltam, szép lesz, ha a felét se fogom érteni… :-/

De szerencsére ebből egyre jobban visszavettek, és bár az elején azt hittem, hogy egy „underdog” sportfilmhez lesz szerencsém, a végére kiderült, hogy egyáltalán nem.

Hanem kőkemény emberi dráma: de a legjavából való. :respect:

…és az utolsó 20-25 percet nem lehet megrendülés nélkül végignézni.

Én legalábbis nem tudtam…

Talán, ha az eleje nem olyan tömény „krikettlecke”, akkor közel tökéletesnek is nevezném – így „_csak_” egy nagyszerű indiai film. :thumbsup:

Bátran merem javasolni azoknak is, akik nem vérbeli bollywood-rajongók. :sör:

Bad Education – Lúzer töritanár s01e01-e03 & Curb Your Enthusiasm – Félig üres s01e01

Oké, a poszt címe egy kicsit csalás/csalós… később kifejtem, miért.

Talán kezdem azzal, hogy régebben azzal hitegettem magam, hogy van humorérzékem – sőt. :-)

De egy ideje, vagy mondhatom immár, hogy időről-időre, belefutok olyan „comedy” jelzővel ellátott sorozatba, amin el sem tudok… nemhogy vigyorodni, de még az orrom alatt somolyogni sem.

Először azt akartam írni, hogy „az arcizmom sem rándul”, de ez nem igaz: mert az rendesen rángatózik egy-egy poénnak szánt jelenet/mondat láttán/hallatán… :-S :-/

Szóval, komolyan elbizonytalanodtam, hogy most akkor van-e humorérzékem, vagy nincs…

Ráadásul, képes vagyok olyan filmeken meg nagyon jókat röhögni, amiken a nagy többség meg zavartan/idegesen/dühösen pislog… :eeekkk:

A fene se érti, hogy van ez…

:-)

És akkor lássuk, mi hozta ki belőlem ez az önvallomást. ;-)

Bad Education – Lúzer töritanár s01e01-e03

Szerintem, pofátlanul él és nyúl olyan eszközökhöz, archetípusokhoz, amiket mások már (párszor…) felhasználtak és kiaknáztak a zsánerben. És ezek között jócskán akad olyan, amit már akkor is kár volt feldolgozni és karikírozni.

Mert akkor sem volt vicces. És most sem az.

Ellenben eme pofátlan lubickolásban, mégis akadnak jó momentumok.

Kezdve azzal, hogy „pofátlanul lubickol” – azaz, láthatóan nem szenved, szenveleg, és kínlódva nyögve-nyel, hanem élvezi, és ő maga is röhög az egész marhaságon, amit összerak.

Amikor meg be-betalál: akkor az egészen jópofa, és felröhögős. :-)

Az első részben volt egy-két jó poén, és bízva abban, hogy majd felpörög, néztem a másodikat – amit egy nyikkanás nélkül, fapofával néztem végig… :-/

Nem is tudom, hogy miért toltam rá mégis a harmadik részt… és abban megint volt vagy 2-3 jó poén. :-)

Összességében: arra gondolok, hogy nem egy olyan sorozat, amit bátran mernék ajánlani.

De, ha nincs jobb, vagy van felesleges időtök, akkor be lehet vállalni egy-két részt.

Asszem, még én is tolom tovább… ;-)

Curb Your Enthusiasm – Félig üres s01e01

Nah, ezért csalás/csalós a poszt címe: ezt az epizódot képtelen voltam végignézni, olyan szinten idegesített…

:-///

Winnie írt róla a sorozatjunkie.hu -n, és egy kijelentésével teljesen azonosulni tudok:

„Az HBO-s Curb Your Enthusiasm-ról ismét le kell írnom, hogy ez az a sorozat, amit annak idején bepróbáltam és érthetetlenül néztem”

Pont így voltam vele én is… :-/// :-SSS

Mondjuk, winnie mondatának folytatása is megér egy misét:

„azonban pár évvel idősebben simán rádöbbentem a zsenialitására, s örülök, hogy az 1-6. évad még mindig megtekintésre vár”

:hupszi:

Szóval, ha az első 6 (mondom: hat!) évadot skippelem, akkor a 7-8. évadok már egészen jók…?!

Vagy várnom kell, míg én is idősebb leszek…?! Mégis… még mennyivel…?! :eeekkk:

:-)

Szóval, bírom winnie-t :sör: – de az olyan sorozatokat nem, amikről még a rajongóik is azt mondják, hogy „az első két-három… hat… évad nem olyan jó, de utána! úgy beindul, mint az állat!” csak addig ki is kéne bírni, ugye…  féllábon állva, vagy félse… félüleppel a kanapén ülve. :-P

Valakinek biztosan remek kis sorozat ez… de ez a pohár nekem… nem csak félig üres. :-P :-/

:-)

Á annan veg – Either Way

Egy izlandi „komédia” – azért idézőjelben, mert szerintem az izlandiak ezt nem feltétlenül komédiának szánták, vagy ha igen, akkor egész mást értenek ezen a szón, mint mi. :-)

De félreértés ne essék: ez egy nagyon jópofa, szerethető film – nevezhetjük akár „low budget comedy”-nek. :sör:

A „low budget” úgy tippelem, hogy kb. 500.000 és 1.000.000 között lehetett.

Mármint, magyar forintban értve. :-) :-) :-)

(Ez izlandi koronában kb. 265.000 és 530.000 közötti pénzösszeget jelent. :-) )

Szerintem, én korábban még nem láttam ilyen minimalista költségvetésű filmet: mert mi kellett hozzá?

Három színész, két kalapács, egy talicska, 10 db útjelző karó :-) egy sátor, meg egy rozzant dzsip, utánfutóval. :-)

De! De, de, de!!!

Nem győzöm hangsúlyozni: ettől még egy rendkívül különös hangulatú, végig vigyorgásra (ha nem is hangos röhögésre) késztető film, aminek végén Kedvesemmel egyöntetűen állapítottuk meg – ez egy jó film volt! :thumbsup:

Az 1980-as évek elején, az izlandi nyárban járunk, ahol két útépítő-útjavító munkás dolgozik „csöndes kettesben” a kietlen izlandi pusztaságban: Sveinn Ólafur Gunnarsson alakítja 35 éves Finnbogit (tökre tetszett nekünk ez a név! :-) ), és Hilmar Guðjónsson pedig a huszonéves Alfredet.

A kettejük közötti viszonyt azt teszi különlegessé, hogy Finnbogi együtt él Alfred nővérével, Rannveiggel, és annak előző kapcsolatából/házasságából származó kislányával, Soniával.

Aki még néha-néha, rövid időre felbukkan még körülöttük, az a Þorsteinn Bachmann által megformált Vörubílstjóri (imádom ezeket az izlandi neveket! :sör: :-) ), a teherautósofőr, aki rendszeresen és kéretlenül :-) hagavadallin-nal (valami bitang erős, izlandi, házi készítésű agysejtpusztító :-) ) látja el a hőseinket.

 

Az író-rendező Hafsteinn Gunnar Sigurðsson elég merész vizekre evez, hogy megírt és rendezett egy ilyen „kétszemélyes” kamaradrámát/kamarakomédiát :-) , mert van benne buktató – ám ő nagyon szépen evez a(z izlandi) zátonyok között.

Eleinte azt hittem/éreztem, hogy ez amolyan „sefülesefarka” film lesz, de a végére szépen kikerekítette a történetet!

Sőt, annyira tovább is ment ennél, hogy a végefőcím alatt Kedvesemmel elemzésbe fogtunk, hogy teherautó sofőr Vörubílstjóri, és a két alkalommal (mindkétszer Vörubílstjóri megjelenésével egyidőben) felbukkanó, szótlan asszony, Kona (Valgerður Rúnarsdóttir) nem-e  Freyt és Freyát személyesítették meg…

Szerintem: igen! De a Kedvesemnek az a véleménye, hogy túlkombinálom… :-) :-) :-)

Mindenesetre, nekünk egy remek élmény volt! :thumbsup:

(Arra gondoltam, én is eldolgoznék egy nyarat izlandi útépítő munkásként... :sör: :-) )

És most olvasom – nem kis döbbenettel –, hogy az USA is felfigyelt erre a 2011-es kis izlandi gyöngyszemre, oly annyira, hogy Paul Rudd és Emile Hirsch főszereplésével 2013-ban elkészítették az amerikai remake-jét „Prince Avalanche” címmel. :eeekkk:

Kon-Tiki

Vannak fantasztikus, döbbenetes, felemelő emberi tettek, teljesítmények, amiknek láttán, hallatán az ember csak elkerekedett szemmel fejet hajt. :respect:

…de vannak ezek között olyanok, amiket… nem lehet filmvászonra, képernyőre vinni.

Vagy lehet, de nem érdemes.

Szerintem, ilyen volt például a 2010-es The Way Back mozi: 4.000 mérföld Szibérián, a Góbi-sivatagon és a Himaláján keresztül.

Az ember csak nézte-nézte a szenvedést, a fájdalmas, végtelen menetelést, a szomj- és éhhalál szélén vergődő kínlódást… és mivel végig csak ezek ismétlődtek újra és újra, sajnos, lassan, de biztosan unni kezdte az egészet. :-/

Legalábbis én így voltam ezzel. :meaculpa:

(Sóhajt.)

…és ugyanez a helyzet a Kon-Tikivel is. :-/

Emlékszem, gyerekkoromban faltam a Gondolat Kiadó Világjárók-sorozatának könyveit, és kristálytiszta emlékeim vannak még Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon című könyvéről is, amit imádtam.

(Ha legközelebb leutazom a szüleimhez, szerintem elő fogom keresni a könyvespolcon, leporolom, és újra felütöm – mert a film a könyvhöz meghozta a kedvemet. :-) )

Ám a film csak halovány mása a (gyerekkori, rácsodálkozós) könyvélménynek, és valójában… untam. :-/

Nem mondom, hogy rossz a film, mert nem az – csak nem a megfelelő közeg ahhoz, hogy ezt a történetet átadja az embernek, azt hiszem.

Vagy legalábbis – nekem nem.

A Shop-stop 2-ben Randal (Jeff Anderson) degradálja le a poénosan Gyűrűk Urát, azzal, ahogy eljátssza fél percben, hogy miről szólt a három film. (Nagy Gyűrűk Ura-fan vagyok – de ez akkor is poén volt. :-) )

Arra gondolok, hogy milyen „faékszerűen” egyszerű is a Kon-Tiki története…

Hat ember egy autentikus, archaikus tutajon, úton az ismeretlenbe: ennek az alaphelyzetnek a semmihez sem fogható feszültségét egy film nem tudja átadni.

Szerény, egyvágányú véleményem szerint.

Más.

The Big Wedding – A nagy nap című filmből szenvedtem végig kb. 30-40 percet… és azon merengtem el, hogy nagynevű, régen remek színészek, öregségükre hová nem süllyednek, és milyen sza… sza… szardella-paszta filmekhez nem adják a nevüket… Ijesztő. És szánni való. :-///

:whatawaste:

Mint amikor a falu bolondja jelentkezik valamelyik a dalos tehetségkutatóba, és mozsártörőre, vagy tányércsikargatásra, esetleg repedt bádogfazékra emlékeztető kárálását hallgatva azt jut az ember eszébe: „ennek egy barátja sincs? aki szólt volna neki, hogy ezt ne?”.

Kár, hogy úgy látszik, ezeknek a színészeknek sincsenek barátaik…

:shameonthem: