Rectify s01e01-e02 Always There and Sexual Peeling & Run s01e01-e02

Rectify s01e01-e02 Always There and Sexual Peeling

„The place where I was had no windows. Just these thick walls surrounded by more thick walls. So, I never knew if it was rainin' or even heard the loudest thunder.”

Néha kerülgetek sorozatokat: bizonytalankodva-tanakodva, hogy vajon megérné-e belevágni…

Ha nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy érdemes a figyelmemre és a ráfordított időre, akkor inkább skippelek. Lehet, hogy ez egy „kevéssé bevállalós” hozzáállás :-), de úgy érzem, fontos annyira az időm, hogy feleslegesen ne töltsem… ha nem is kifejezetten „rossz”, de nem is annyira jó filmekkel – főleg nem sorozatokkal.

(Még így is futok bele elég vacakba… :-/ )

Ám nemrégiben a sorozatjunkie.hu -n olvastam a Rectify rivjút ami meggyőzött, hogy érdemes belevágni. :thumbsup:

…és egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy ez egy jó döntés volt részemről. :sör:

Az alaptörténetről két szó: Daniel Holdent (Aden Young) 19 év börtönben, a halálsoron töltött év után, a DNS vizsgálat eredményére hivatkozva szabadlábra helyezik, és visszatér a szülővárosába – ahol az a gyilkosság történt, ami miatt halálra ítélték...

Mivel Danielt nem felmentették, hanem „csak” az ügy újratárgyalásáig szabadlábra helyezték… és mivel a szülővárosában akadnak páran, akik meg vannak győződve arról, hogy tényleg ő követte el a gyilkosságot, így nem kevés forrongó/fortyogó feszültség van benne… és nem csak a felszín alatt.

Ami leginkább megfogott ebben a sorozatban: azok a marha jó karakterek. :megarespect:

Én nem tudom, hogy a Sundance Channel hogyan szerzett a „semmiből” ilyen eszméletlen jó színészeket – de hogy egytől-egyig karcosak, egyediek és emlékezetesek, ahhoz kétség nem fér. :leborul:

Persze, a történet feszültsége is dominál: de a színészek keltenek életre valódi hús-vér karaktereket. :sör:

Mindenképpen ki kell emelnem a főszereplő, Aden Young játékát – ahogy ez a srác hozza a 19 évig a halálsoron raboskodó, az életbe visszakerült, és arra rácsodálkozó embert, az horzsol. :respect:

Az első szezon 6 részes – a Sundance Channel berendelte a második évadot, ami már 10 epizódból fog állni.

Az első évadot mindenképpen végig fogom nyomni… aztán meglátjuk, hogy az utolsó részt követően milyen érzésekkel állok fel.

Ami még érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy azt olvastam a sorozatról, először 2008-ban akarta megvalósítani az AMC, akik Walton Gogginst akarták a főszerepre – de aztán valahogy mégsem sikerült tető alá hozni…

Run s01e01-e02

Nem tudom elégszer elmondani, hogy (mennyire!) szeretem az angol sorozatokat! :thumbsup:

…de nem vagyok mindig-mindennel megelégedve.

Sajnos, most pont egy ilyen projekt a Run is…

Valahogy nem vagyok az olyan sorozatok rajongója, ahol a „low life” (van erre valami magyar kifejezés? „periférián élő”?, „szegényes életvezetésű”?...) emberek nyomorúságát, tengődését kell néznem.

Főleg akkor, ha azt kell látnom, hogy az eleve nehéz helyzetben élők (vagy inkább tengődők…) még hibákat is követnek el , és ezáltal még mélyebb, még nyomorúságosabb bugyrokba süllyednek…

Úgy próbáltam kitalálni, hogy mi lehet(ett) a Run készítőinek mottója…

A „van még lejjebb”, „lesz még rosszabb is” és az „ebből nincs kiút” (amik nyilvánvaló tanulságként lejönnek az egyszeri nézőnek) valahogy nem olyan szívderítő dolgok, amit főműsorban, amolyan „szórakoztató időtöltésként” szívesen elnézegetnék…

Nem érzem, hogy más célja, mozgatórugója lenne ennek a sorozatnak – ami szerintem sajnálatos módon… elég keserves egy üzenet. :-///

Még a Blackout minisorozat alkoholista, szétcsapott, gyilkossá vált polgármestere (Christopher Eccleston! :sör: ) is képest volt a legmélyebb pöcegödörben felemelni a fejét, és megmutatni, hogy van kiút, hogy azért ember az ember, mert innen is képes emberként felállni, és elindulni egy másik úton. :respect:

Ilyen „üzenet” nincs a Run mini első két részében – ami lehet, hogy másoknak tetszik, de nekem nem annyira…

Persze, biztosan vannak olyan emberek az életben, akik folyton elbuknak, újra és újra „megmérettetnek és könnyűnek találtatnak”, egyre mélyebbre csúsznak.

Csakhogy én az ilyen emberek életét nem akarom és nem is tudom „szórakozás és/vagy kikapcsolódás gyanánt” nézni… :-///

Nem én vagyok a Run célközönsége. Ennyi.

Jeff, Who Lives at Home – Jeff, aki otthon lakik

„Everyone and everything is interconnected in this universe. Stay pure of heart and you will see the signs. Follow the signs, and you will uncover your destiny.”

Imádom az ilyen filmeket. :leborul:

Amikor az ember csak úgy leül a tévé elé, és arra gondol: „nah, megnézek valami könnyű kis marhaságot, valami nyári limonádét, hogy átmossa az agyamat” – aztán a végén nem lehet letörölni a képéről a vigyort, és valami boldog-elégedett melegség tölti el… belül pedig megingathatatlanul érzi, hogy ezzel az élménnyel most valahogy… _több_ lett. :sör:

Pedig nem voltunk az elején/közepén meggyőződve erről. Sőt.

A Kedvesemmel valamikor össze is nézünk, és ő mondta ki azt, amit mindketten gondoltunk, miszerint: „jó ez a film… de azért nem annyira…”.

És a végén pedig mindketten azt mondtuk: „ez egy marha jó alkotás volt!”. :thumbsup:

Az ilyen felépítést is rendkívül komálom: hogy a szálak szerteágaznak, futnak-futnak… és a végére minden összeér, minden részlet a helyére kattan – és nem ám recsegve-ropogva-csikorogva, hanem olajozottan, egy halk, finom csettenéssel, hogy az egyszeri néző csak elégedetten annyit tud kinyögni: „Ehhh…!”. :-)

Jason Segel alakítja Jeffet, aki az özvegy édesanyja, Sharon (Susan Sarandon) alagsorában (heny)él. :-)

Jeff hisz abban/abban hisz ;-) hogy mindenkinek van valami célja ez életben, amire rendeltetett, és hogy csak a jeleket kell figyelni ahhoz, hogy rájöjjön, mi az – hogy megtalálja az ő útját.

…és egy nap Jeffhez egy téves telefonhívás fut be:

„Kevin doesn't live here!”

…amiről azt hiszi, ez az a várva-várt jel, ami az ő életének céljához és értelméhez vezet. Majd útnak indul, lesve-keresve az útbaigazító jeleket, hogy megkeresse és beteljesítse Végzetét… :-)

Közben fut még másik két szál is: az egyiken Jeff anyja keresi a munkahelyén titkos hódolóját...

...míg a másikon Jeff bátyja, Pat (Ed Helms) küzd a házassága válságba jutásával.

És a szálak, a történetek sokszor keresztezik egymást… néhol párhuzamosan szaladnak… míg a végén összefutnak, kicsúcsosodnak – egy szerintem igazán nagyszerű, felemelő és feelgood beteljesedésbe.

Igazából a film vége az, ami felteszi a koronát az egészre, és visszamenőleg értéket emel a kezdeti… hm… kissé lassabb (unalmasabb…?) történetvezetésen.

De nekem nincs ezzel semmi bajom – és a Kedvesem is hasonlóképpen gondolja. :-)

Ritka kellemes film, remek szórakozás – meg kell, hogy mondjam. :respect:

Shootout at Wadala

A Hindi Feliratosoknak hála :sör: :-) most fedeztem fel magamnak Sanjay Gupta Shootout-trilógiáját – ami jelenleg még „kiforrás alatt” van, ugyanis egyelőre két rész készült el belőle, a harmadik tervezési fázisban.

Az első része 2007-ben készült el, a „Shootout at Lokhandwala”, ami egy megtörtént, 1991-ben, Lokhandwalában valóban lezajlott lövöldözés története. Ezt Sanjay Gupta ötletként és forgatókönyvíróként jegyezte.

A (tervezett) trilógia második etapja 2013-ban készült el, ami egy amolyan „prequel”.

Ez a Shootout at Wadala, ami egy 1982-ben, Wadalában valóban lezajlott tűzharc története. Ezt Sanjay Gupta ötletként, forgatókönyvíróként és rendezőként is fémjelzi.

Én a „Lokhandwalát” még nem láttam – de határozottan érdekelni kezdett a Wadala után. :sör:

És talán még „jó” sorrendben is fogom nézni, hiszen mindjárt a prequellel kezdtem. :-)

…bár… lehet, hogy a 2013-as Wadala már kiforrottabb, mint a 2007-es Lokhandwala, és így lehet, hogy visszaesésnek fogom megélni… Ki tudja? Majd meglátom… :-)

Mindenesetre a Wadala nekem eléggé bejött. :sör:

A főszereplő gengsztert, Manya Survét alakító John Abraham szerintem nem csak hogy remek választás volt, de nagyon jól/jót is alakított. :thumbsup: Különösebben nem érdekel, hogy 2003-ig, amíg a film világa fel nem fedezte, modellként dolgozott – ez a srác akkor is igazán jó színész. :sör:

Nekem pont az tetszett, hogy John Abraham nem az a „lányos férfiszépség”, mint Hrithik Roshan (akit egyébként bírok! :sör: ), és nem is az a „felpolírozott műmájer”, mint Salman Khan – hanem sugárzik belőle valami nyers, sötét, fenyegető erő: és ezáltal nekem hiteles. :respect:

(Most kérek elnézést mindenkitől, akiket a fentiekkel megbántottam! :sry: Ez csak egy csöndes vélemény innen, Egyvágányú, Régivágású Macsóságból… ;-) )

Aki viszont kissé zavart, az a nála jóval magasabban jegyzett, igazi indiai szupersztár, az Afaaque Bagwaan felügyelőt alakító Anil Kapoor.

Nem a színészi alakítása miatt éreztem vele gondot, hanem azért, hogy „összeeresztették” pusztakezesben őt, és John Abrahamot – és kissé nevetségesnek találtam (SPOILER!), hogy az „elkényelmesedett” rendőr lenyomta a szálkásra gyúrt, láthatóan kétszer olyan erős, képzett pusztakezes harcos gengsztert…

Oké, azt azért leszögezem, hogy a Veerát alakító, többszörös indiai testépítő bajnok, Sanjeev 'Tiku' Chadháról – akit a film kapcsán az imdb „nagyvonalúan” meg sem említ… pedig nem mellékes, vagy elhanyagolható a szerepe :shameonthem: :-( ) – pedig egyenesen ordít, hogy ha akarná, Kapoort és Abrahamot egyszerre lenne képes belehajtogatni egy konzervdobozba… és ez különösebb erőfeszítésébe sem kerülne. :-) :thumbsup: :cool:

De végül is ez a film értékén nem változtat sokat… csak engem zavart egy kicsit. :-)

Számomra úgyis Sunny Deol lesz és marad a „legyűrhetetlen őserővel megáldott indiai filmsztár” archetípusa. :respect: Ám ez majd egy későbbi posztomban kerül kifejtésre, amikor majd megírom rivjúmat a Gadar: Ek Prem Katháról… ;-)

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem csak kigyúrt macsók nyomulnak a filmben, hanem (vérbeli bollywood-i filmhez illően :-) ) elképesztően gyönyörű hölgyek is… :-)

Mondjuk, finoman szólva is az asztal alá aléltam, amikor megláttam a Lailát alakító Sunny Leonét… :eeekkk: :-)

Hé! Most veszem észre: annyit fecsegtem arról, hogy ki-hogyan néz ki ebben a filmben, hogy a sztoriról szót sem ejtettem…! Bonyek… :-)

Sztori: egy gengszter felemelkedése és bukása. Ennyi. :-)

Mondjuk, azt azért leszögezem: engem egész végig lekötött és egy percét sem untam – amin meg is lepődtem…

Valahogy nagyon jól szövik a szálakat, és a történet egyre jobban berántja az embert – és képessé teszi arra, hogy egy gengszterért szorítson. :ayemanya!: :cool:

Pacific Rim – Tűzgyűrű

Először dübörögjön át a lelketeken Ramin Djawadi nyitózenéje!!!

Hogy egy ritmusra verjen a szívünk, hogy öklünket diadalittasan a magasba emeljük és… porrá zúzzunk bárkit, aki ellenünkre tör!!!!!

:whoááááááááááááá:

:dammmdammmdadadammmdammm:

:-)

Te Drága, Jó Istenem… ennyire nem lehet infantilizálni egy felnőtt, meglett férfiembert… Mondjátok, hogy nem, könyörgöm!

Most komolyan azt csinálod, hogy a pofátlanul a férfiegóra és a tesztoszteronra hangolt nyitótaktusokkal megvettek kilóra…?!?! Megáll az eszem…

…és amikor már felforrt a vérünk… a torkunk kiszáradt… a szánk késpengévé keskenyedett… a szemünk vérben forog… halántékunkon kitörésre készen, lüktetve dübörög a tesztoszteron…

…akkor kezdek mesélni a filmről. :-)

Ugye, nektek is megremegett a szívetek a gyönyörűségtől, amikor a Gipsy Danger felségesen és félelmetesen harcba indult?!

 

Nem lehetett neki ellenállni… nem is akartunk ellenállni… Hagytuk, hadd ragadjon magával, hadd sodorjon, hadd tépjen ízekre… és építsen fel cafatjainkból óriásrobottá Gulliermo del Toro elvetemült és imádnivaló, megalomán őrülete!!!

Csak legalább egy negyedfélpercre gondolkoznál, ember! Csak a másodperc tört részéig józanodnál ki a transformer-mániás agylázadból, bakker! Akkor _azonnal_ látnád és észrevennéd, hogy milyen primitív, atavisztikus, ősemberi szinten manipulálnak!

És hogy nincs itt semmi: csak egy óriásrobotformájúra fújt lufi!

Hallgass! Befogod, mert ha nem… Istenemre mondom….!!!

Ezzel a félállatias, neandervölgyivé degradálódott alakkal nem lehet normálisan beszélni…

TEEEEEEE…!!!!!!!

Oké, oké… befogtam…Tied a pálya, Dipsy Danger…

Veszélyes Teletubbie ám a jó, édes, körösztanyád, teeeee…!!! Az Gipsy Danger!!!

Hja, bocsi… pedig azzal vagy egy szinten… hö-hö…

Szóval, óriásrobotléptekkel vágunk a filmbe: 7 éve harcol már a Föld a világunkat támadó kaijukkal, óriásszörnyekkel, és itt kísérjük el egy „rutinbevetésre” a Gipsy Dangert, és kezelőit, a két Becket fivért, Raleight (Charlie Hunnam) és Yancyt (Diego Klattenhoff) – majd ismét ugrunk újabb 5 évet…

Hogy ez milyen egy ócska megoldás…! Miért nem ugrottak mindjárt a végefőcímhez?! Megspóroltak volna nekünk 132 percet…

A veszély egyre kézzelfoghatóbb… a harc egyre kilátástalanabb… és a Hősök gárdáját szinte száműzik az ostoba politikusok…

Whoááá… újabb eredeti, kicsit sem klisés fordulat! Minő öröm!

…és már csak elvétve akad még mindig harcképes óriásrobot.

Itt van még és mindig harcra kész a legendás Gipsy Danger…

Tinky-Winky, Lala, Po...

Mellettük az oroszok legyőzhetetlen tajgai monstruma, a Cherno Alpha…!!

Itt sem mentek a szomszédba egy eredeti névötletért, mi…?

A kínaiak rettentő háromkezű Jaegere, a hármasikrek által működtetett Crimson Typhoon!!!

Manapság már mindent a kínaiak gyártanak, nem?

És a legújabb kategóriás: Striker Eureka!!!

Ám a Strikerrel belépett a filmünkbe a rivalizálás és a finom ellenségeskedés szelleme, mert az apa, Hercules Hansen (Max Martini) és fia, Chuck Hansen (Robert Kazinsky) harcosok közül, az ifjabbik nem komálja Raleight… és ezt minden egyes alkalommal ki is mutatja.

Nem tudom… láttátok a Top Gunt? Jó 27 évvel ezelőtt…?!

És persze belép a képbe a szép és titokzatos Mako Mori (Rinko Kikuchi), akiről rögtön lesír, hogy méltó társa lehetne a driftben Raleighnek…

Mindjárt beledriftelek egy papírzacskóba…

Mondjuk, nekem, az óriásrobotok mellett mégis akadt három emberi kedvencem. :-)

Na, ezzel most megleptél…

Newt (Charlie Day) és Gottlieb (Burn Gorman) különc tudós párosa…

Ahá! Stan és Pan, gondolhattam volna…

…és Hannibal Chau (Ron Perlman)!

Na jó… bevallom, ő még nekem is tetszett, na. :-P

…és a többi már nem is számít.

Miért? Eddig _számított bármi is_…?!

Csak a… ZÚZÁSSSS!!!!!

Helyben vagyunk, bakker… Megint a témánál…

Mert amikor Gipsy Danger megindult a kikötőből a városba, kezében hanyagul lóbálva egy halászhajót… ott azért… valljuk be, hogy elérzékenyültünk. Mintha magunkat láttuk volna.

…az óvodában…

…és amikor az óceán mélyén egymás mellett menetel a Gipsy Danger és a Striker Eureka… a Végső Csatába… a Végzetük felé… akkor… akkor… akkor…

Nanehogymár elkezdjél itt nekem…!!! Pont ekkor jöttek a kliséhegyek! A Transformersbe oltott Independence Day! Amikor a Hős egymagában, az ellenség földjén…

Hallgassál…

…odaát meg mindenki…

…fogjad befelé…

…és persze, hogy naná…

SLAKKK!!!

…

Nos, igen, a legveszélyesebb Jaeger, a Hun Lezúzó végre megmutatta titáni erejét!!!

Most, hogy végre elhallgattattam ezt a ganaj deviáns hangot a mélyből, higgadt józansággal levonhatjuk a tanulságot.

Ha fiúként szerettél harcos játékokat játszani, ha csak egyszer is akartál Hős lenni, ha szerettél álmodban (vagy a valóságban…) szörnyeket hentelni, ha Te szerettél volna lenni a szép lányok, és a Világ Megmentője – akkor látnod kell a Tűzgyűrűt. :sör:

:thumbsup:

(De ha hányingered van a megalománia tobzódásától, a klisék halmazától, és egy faékszerű történet nem tud átrángatni egy látványfilmen – akkor kerüld messzire a Pacific Rimet…)

Te még mindig itt vagy?! Lezúzóóóó!!!

(Megyek már, megyek, te elmebeteg, erőszakos, adrenalinfüggő áll… ááááááááá!!!!)

SLAKKKKKK!!!!!!!!

:-)

Hja, és innen csókoltatom azt a sok ökröt, akik a végefőcím kezdetekor kirohantak a moziból – lemaradtatok egy frankó bónuszjelenetről, lúzerek!!! :-PPPP

Legközelebb már a film címénél induljatok el, hogy hazaérjetek a vízállásjelentésre, kretének… :-PPP

(…inkább mi is azt hallgattuk volna…)

SLIKKK–SLAKKK–PIFFF–PUFFF!!!!!!!!

...és végül hallgassuk meg Ramin Djawadi-tól a Deep Beneath the Pacific című számot.