Valahol Európában - musical

Ismét egy személyesen megélt élmény… :-)

Tegnap este Kedvesemmel Gödöllőn voltunk színházban, ahol a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesülete, helyi gyerekek közreműködésével Dés László – Nemes István: Valahol Európában című musicaljét adták elő.

Kezdem a frankóval :-) én kissé fogfájósan indultam neki ennek az estének, bár az ötlet tőlem származott, hogy éppen ezt az előadást nézzük meg.

Úgy gondoltam, ez valami kedves-bumfordi, némiképp csiszolatlan, lelkes műkedvelők „művházas”-színvonalú előadása lesz – aminek amatörizmusa nagy valószínűséggel… néha kínos (netalán vállalhatatlan…) pillanatokat fog generálni.

Talán soha nem tévedtem még ekkorát. Mea culpa – és respect!

Őszintén szólva, az állam leesett az előadás kiemelkedő színvonalától, és ennyi szemtelenül tehetséges, sugárzóan ragyogó gyereket még az életben nem láttam egyszerre színpadon…

:leborul:

 

Az első pillanattól az utolsóig, (ki)zökkenés nélkül, teljes átéléssel hozta mindenki a rá bízott karaktert – és amikor láttam, hogy az előadás végén, Kuksi (Hídvégi László) és Szeplős (Monori Dominik) egymás mellett állva, boldogan egymásra mosolyogva, tele torokból énekeltek (ráadásul gyönyörűen!)… az egy eszméletlen szép pillanat volt. :thumbsup:

Ha addig „vak” lettem volna a lelkesedésükre és a színjátékban lelt örömükre – és azt gondoltam volna, csak a sikerre éhes szülők „nyomják őket”, és számukra inkább teher és szenvedés az egész: akkor és ott felnyílt volna a szemem. :respect:

Rendben, engedtessék meg nekem, hogy azért annyit „pontosítanék”, hogy a gyerekek 90%-a láthatóan nagyon élvezte az előadást és lubickolt a szerepében… de azért volt ott 10%, akiken nem fedeztem fel a játék örömét…

Persze, ez nem az én tisztem: talán csak a lámpaláz tette.

A Valahol Európábant még nem láttam musicalben – viszont (fájóan) égetően kristálytisztán látom magam előtt az 1948-as Radványi Géza rendezte filmet, amiben Somlay Artúr, Gábor Miklós, Harkányi Endre és Bánki Zsuzsa szerepeltek.

Azért bátorkodtam azt írni, zárójelben, hogy „fájóan”, mert csupán egyszer láttam (10-11 éves koromban), de a drámája a lelkembe égett…

Alapvetően musical-rajongó vagyok, de azért kerültem a Valahol Európa ilyen változatát évekig, mert meggyőződésem volt, hogy ezt a zsigeri drámát nem lehet „musicalesíteni”…

…vagy lehet, de nem érdemes. :-/

Nos, a véleményem annyira változott, hogy meglehet csinálni, érdemes is – de ez akkor is egy gyomorba markoló dráma marad.

Rendben, hogy én túl érzékeny vagyok mindenféle gyerekkel történő atrocitásra, és a szívemet tépi ki minden velük kapcsolatos… istentelen cselekedet.

De nagyon remélem, hogy mind a szereplő, mind a nézőtéren helyet foglaló gyerekekkel elbeszélgettek a szülők és a színházi szakértők arról, hogy mi is az, aminek részesei lesznek/voltak… Mert ezt szvsz egy felnőttnek is nehéz feldolgozni.

„Kiköptél minket aztán kész
Szívünkhöz tartják most a kést
Esélyünk nem volt semmi
Hagytál így elveszni,
Hát, ha tetszik, akkor nézd!”

Mindenesetre a magam részéről véresre haraptam a nyelvemet néhány dal alatt… és igen, működik az, hogy a testi fájdalom elnyomja a lelkit. És legalább nem kellett a gyerekeknek látni, hogy egy borostás, nagydarab, negyvenes pasi sír az első sorban… csak kizökkentettem volna őket.

:-)

 

A gyerekek mellett elképesztően jó volt a Hosszút megformáló Géczi András és a Suhancot alakító Miklós Krisztina – mindkettejüknek olyan énekhangjuk van… hogy az embernek elakad a szava. :respect:

Ám ugyanúgy nagy jelentőségű volt Békefi László, Pálfalvy Attila és Venyige Sándor alakítása. :thumbsup:

…és muszáj kimondanom azt, hogy bár tényleg mindenki nagyszerűen alakított, de nekem a Kuksit alakító kissrác volt a kedvencem. :thumbsup:

Sajnos, az előadás plakátjából nem derül ki az ő neve – pedig talán megérdemelte volna…

Update: kommentben kaptam a felvilágosítást - Hídvégi Lászlónak hívják.

Száz szónak, meg minden ;-) egy csodálatos este volt, egy fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak. :respect:

Maximális elismerésem Mindenkinek, aki részt vett ebben a produkcióban!

:thumbsup:

Yamla Pagla Deewana – Nutty, Looney, Crazy – Dilis, őrült, bolond

2011-ben olvastam erről a filmről először a bollywoodextra.hu-n, és bár a magam részéről szívesen megnéztem volna rögtön angol felirattal, de mivel az olvasottak alapján olyan alkotásnak ítéltem, amit Kedvesem is örömmel megnézne, ezért a „jegeltem”, és türelmesen vártam arra, hogy valamelyik lelkes fordító magyarítsa. :thumbsup:

Bár eleinte bíztam benne, hogy egy éven belül lesz hozzá magyar felirat, két év elteltével már kissé meddőnek ítéltem a várakozást… :-///

Majd nemrégiben, hirtelen felindulásból arra gondoltam: mi lenne, ha én fordítanám le?!

Még sosem próbáltam ilyet, szóval, merész elhatározás volt. :-)

De az is lelkesített :-) hogy talán egyszer én is segíthetek más érdeklődő nézőn – mint ahogy sok lelkes hobbi-fordító oly sokszor segített hozzá már engem egy-egy nagyszerű filmélményhez. :sör:

Száz szónak (és 2400 sor angol szövegnek... :-) ) is egy vége: lefordítottam a feliratot a Yamla Pagla Deewaná-hoz! :-)

(„Ez itt a reklám helye! Ez itt a reklám helye!” :-) )

Még egy-két nap finomítás, átnézés, és visszaellenőrzés van hátra – és a Barátaim közül is akadtak ketten, akik bevállaltak egy-egy „teszvetítést” :-) hogy kiszúrják azokat a hibákat, amikre én már (a szöveggel való belsőségesen elmélyült kapcsolatom okán… :-) ) „vak” vagyok…

…és utána a „szokott és ismert csatornákon keresztül” ;-) mindenki számára elérhetővé fogom tenni. :sör:

Remélhetőleg, legalább annyi örömötök lesz benne, mint amennyi nekem volt a fordítás közben :sör: – amit én eszméletlenül élveztem. :-)

(Lehet, hogy szívesen bevállalok később is még egy-egy fordítást… ;-) És ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek is. :-) )

De térjek végre a lényegre, ugye: a Film! :-)

Oké, nem azért, mert „beleszerettem” :-) a fordítás közben, és nem azért, mert már két éve várom, hogy megnézhessem… oké, lehet, hogy ezekért is, na! :-)… de nekem _eszméletlenül_ tetszett! :thumbsup:

Szerintem, ez a film a híres indiai színészfamília, a Deol-család jutalomjátéka – mintha csak rájuk/nekik írták volna! És nekem egyszerű nézőként az jön le, hogy mindhárman lubickolnak a szerepükben és maximálisan élvezik azt!

Ami még különlegessé, emlékezetessé és élvezetessé teszi számomra ezt az alkotást, hogy az apáról és a két fiútestvérről szóló történetet valóban egy igazi család, apa és két fia keltik életre. :respect:

Valahogy érzem, valahogy le/kisüt a filmből, hogy _valódi_ érzéseik vannak egymás iránt – és ez szerény, egyvágányú véleményem szerint eszméletlen pluszt ad hozzá. :sör:

A történet röviden a következő.

A kanadai Vancuverben él édesanyjával, feleségével és két fiával a Sunny Deol által megformált Paramveer – amikor tudomásukra jut, hogy apja és öccse, akiktől anyjával harminc évvel korábban elszakadtak, Benáreszben vannak.

Paramveer pedig elutazik Indiába, hogy felkutassa és egyesítse a rég szétszakadt családot.

Az apa, Dharam, akit az egyik legnagyobb és legismertebb indiai színészóriás, Dharmendra alakít, és a fia, Gajodhar, akit Bobby Deol formál meg, merész csalókként „tengetik” csapongó életüket. :-)

Paramveer hamarosan beléjük is botlik – és rögtön első kézből szerez benyomást arról, miből is él az apja és az öccse… :-)

És mivel az első közeledési és családegyesítési kísérletei csődöt mondanak, hirtelen kiderül, hogy a „nagy párosnak” egy dologból van hiánya – egyikük sem az a kifejezett „erőember”.

Ám a robosztus, senkitől nem félő Paramveer viszont épp ennek van bővében – és ezen ellenállhatatlan képességét kamatoztatva csapódik a „családi vállalkozáshoz”. :-)

Mindeközben Gajodhar szerelmes lesz egy pándzsábi szikh lányba, Sahebá-ba, akit a gyönyörű Kulraj Randhawa alakít  – róla viszont kiderül, hogy öt brutális bátyja van, akik nem éppen egy kisstílű csalónak szánják… :-)

Paramveer természetesen itt is segítségére siet az öccsének – és ebből egy kellemes kalamajka keveredik ki… :-)

A 163 perces film nem annyira monstre hosszúságú, mint a „legkeményebb” bollywoodi alkotások – és talán éppen ezzel kerülik el azt a buktatót, hogy a „Végtelenbe és Tovább!” történetfolyam bizonyos pontokon és időn túl óhatatlanul el/túlnyújtottá és… hm… unalmassá válik. :-/

A Yamla Pagla Deewana végig fenntartja az érdeklődést, remekül szórakoztat – és mindezek mellett sikerül mélységet is adni a kalandnak, ami szvsz nagyon-nagy szó.

Én rengeteget röhögtem – de legnagyobb döbbenetemre volt a filmnek néhány olyan pillanata, amikor rendesen meghatódtam… :respect:

A film végén pedig úgy éreztem, hogy egy valóban remek alkotáshoz, egy méltatlanul elhanyagolt ékkőhöz volt szerencsém – ami (ha nem is ér az általam legjobb indiai moziknak tartott „Taare Zameen Par” és a „Three Idiots” szintjére, de) igazán nagyszerű, kellemes élmény és felüdítő kikapcsolódás. :respect

Remélem, lesznek közöttetek páran, akik „bevállalják” majd ezt az élményt. :sör:

Star Trek Into Darkness – Sötétségben – Star Trek

„My crew is my family, Kirk. Is there anything you would not do for your family?”

Én nagyon szerettem Jeffrey Jacob Abrams 2009-es, első Star Trek-jét. :leborul:

Úgy gondoltam/gondolom, hogy nagyon merészen, mégis értő kézzel, a remake-ek minden buktatóját és kliséjét elkerülve, egy általam nagyon csípett, de mára kissé ódivatú „franchise”-t sikerült zseniálisan leporolni és újragondolni. :megarespect: :thumbsup:

Az Into Darkness első rivjúit olvasva arra gondoltam, hogy ez most egy kissé „kommerszebb, lájtosabb”, akció- és látványközpontú film lesz.

De meggyőződéssel mondom, hogy ez nem így van. :respectagain:

Nekem, itt és most, a második rész fényében már úgy tűnik: az első rész volt „_csupán_” egy érdekes és izgalmas felvezető epizód.

Mert a második rész már arról szól, ami engem emberileg mindig is nagyon megérintett a Star Trek Univerzumban: „A Barátságról”.

A Hősök egymás iránti elkötelezettségéről és kötődéséről – az egymás iránt érzett, ki sosem mondott, de mindig jelenlévő… szeretetről.

„Because you are my friend.”

Mondjuk, én igazából mindig Spock-rajongó voltam/vagyok :-) - és Kirk annyira sosem volt a szívem csücske…

(Annál inkább kedvenceim Jean-Luc, Worf és Data! De most ne menjünk/jek bele a NextGen témába… ;-) )

De J.J.-nek sikerült ezt is feloldani – és nagyon tetszik, ahogy a Kirk és Spock közötti interakciók zajlanak. :thumbsup:

Valahogy azt érzem, hogy ez nem egy „kikényszerített”, a forgatókönyv által a karakterekre erőszakolt barátság – hanem valami olyan mélyről fakadó… valami… amit mindig szerettem volna átélni én is.

Ebben a részben „válik el az ocsú a búzától”, és derül ki, hogy az első rész kezdeti barátság-szikrája milyen mélyen/mélyről izzó tüzet is gyújt…

A film másik pólusa pedig… még engem is meglep.

John Harrison (Benedict Cumberbatch :sör: ) karaktere, akinek a motivációit… nem tudom teljes (keresztény) szívemből elítélni, viszont teljes mélységében át tudtam érezni mélységes fájdalmát és fékezhetetlen haragját.

Ez egyrészt kicsit megijeszt – másrészt pedig: ez tette számomra a filmet igazán érdekessé, hogy nem „csupán” a tiszta fehér és a teljesen fekete küzd egymás ellen…

Ha nem is igazolható minden tette, ha nem is teszem le voksomat a „szemet-szemért elv” mellett… de igenis, valahol… együtt tudok érezni a Benedict által megformált karakterrel.

Zúzást vártam, adrenalin-pumpát, lélegzetelállító akciók garmadáját… de valami egészen mást kaptam – és ez teljesen megfogott, berántott és ledarált. :respect:

…és amin igazán elképedtem, hogy Dávid (akit naná, hogy magammal cibáltam! nehogy már kimaradjon a jóból! :-) ) szintén elképedt elégedettséggel nézte végig velem az előadást, és nem a 3D-s látványtól, hanem a történettől hidalt le ő is.

Mellém. :-)

(Pedig film közben többször is aggodalmasan pislogtam rá, mert azt hittem, neki több üldözés-lövöldözés és harc kell… de kishitű voltam. :-) )

Összességében azt mondom: nekem kevés, hogy a J.J. Abrams álmodta Star Trek-élményt csak négyévente láthatom.

Jöhetne sokkal gyakrabban/töményebben. :thumbsup:

„So, shall we begin?”

Family Tree s01e01-e02 The Box – Treading the Boards & Father Brown s01e01-e03 The Hammer of God – The Flying Stars – The Wrong Shape

Family Tree s01e01-e02 The Box – Treading the Boards

Nincs mit tenni: gyengém az angol humor… :-)

Drága Kis Feleségem :-) (mert immár az! :-) ) kissé zavartan és értetlenül nézte, ahogy harsányan röhögök – olyan részeknél, amikben ő nem látta-érezte-értette a tréfát… :-)

Kis finomságok, apró szúrások, elkerekedett szemek és eltorzult fejek… én nagyon sokat és nagyon hosszan röhögtem rajta. :-D

Igaz, rendkívüli módon csípem a főszereplő Chris O’Dowd-ot ( The IT Crowd, FAQ About the Time Travel) és tőle sokszor elég egy arcizomrándulás, és már rögtön le is veszem a poént. :-)

Gyakorlatilag nyomtam egymás után a két epizódot – és toltam volna a többit is, ha lenne, annyira berántott.

Mondjuk, azt nem nagyon vágom, hogy az HBO milyen fantáziát lát egy ilyen totál BBC-(s)re írt, virtigli angol sitcomban… mert nem tudom, mennyire fogja hozni az általuk elvárt nézettséget (engedtessék meg nekem némi borúlátás: semennyire… :-( ), de én azért örülök, hogy (ha valószínűleg csak egy évadig, de) láthatom ezt a sorozatot. :thumbsup:

Pár szó az alapsztoriról: a Chris O’Dowd által megformált Tom Chadwick egy különös tárgyakkal teli dobozt kap egy általa nem ismeret nagynénikéjétől. És mivel éppen se munkája, se barátnője nincs – ám ráérő ideje annál inkább –, ezért elhatározza, hogy utánajár a doboz tartalmának: és ezáltal a felmenőinek, és családfájának.

Tomot a kutatómunkában lelkesen segíti haverja, Pete (Tom Bennett) – mert minden jó komédiába kell egy jófej buddy-haver… :-) Valamint aktívan igyekszik Tomnak egy új csajt összehozni. :-)

Tom pedig az „eredményeiről” mindig beszámol apjának, Keith-nek (Michael McKean), aki a régi sorozatok nagy rajongója – és húgának Beának (Nina Conti), aki pszichés problémái miatt állandóan egy majom kesztyűbábot mozgat és beszéltet.

Oké, ez a „bábozós”-téma nekem sem tűnt/tűnik túl eredeti ötletnek, de egyelőre nem zavar – és néha kap pár jó „one-liner”-t a „majom” is… :-)

Most talán csodálkoztok, hogy ha szerintem annyi benne a jó poén, akkor miért nem idézgetek belőle: nos, azért nem teszem, mert szerintem tényleg _annyi_ remek humor van benne, hogy nincs szívem ezt, vagy azt kiragadni – amondó vagyok, egészében kell felfedezni és élvezni. :sör: :-)

Oké, egy idő után anno a „The IT Crowd”-ba is beleuntam (szerintem, egy-egy hatalmas poén volt benne részenként, de egy idő után untam/lusta voltam csak azért végignézni az epizódokat… :-/ ), ám most a Family Tree-nek mindenképpen adok egy kis kifutást… :thumbsup: :-D

Father Brown s01e01-e03 The Hammer of God – The Flying Stars – The Wrong Shape

Ha nem az lett volna „tag”-ként kiírva mellé az imdb-n, hogy „Drama, Mystery”, akkor bele sem fogok…

…de így „beetettek”. Vagy mondhatom azt is, hogy _átvágtak_. :-/

Mert ez bizony nem annyira „dráma” – még kevésbé „mystery”… Leginkább _csak_ sima „crime”.

Ráadásul abból sem amolyan „Sherlock”-osan friss, felújított és felpörgetett, hanem Miss Marple-féle, teázás és sütizés közben, garden party-kon figyelgetős – amit egykor nagyon szerettem/szerettünk, de mára jócskán eljárt fölötte az idő… :-(

És ami a döbbenet, hogy meg sem próbálták egy kicsit modernizálni, egy icipicit frissítene, felpörgetni, feszesebbé tenni – vagy ha igen, háááát… akkor az egy érdekes baleset. :-///

Hiába bírom, és tartom jó választásnak a főszereplő Mark Williams-ot (Harry Potter), de ő sem tud ezzel az 1910(!!!) és 1936(!!!) között született anyaggal csodát tenni.

G. K. Chesterton (1874-1936) a maga idejében nyilván remek kortársa volt Sir Arthur Conan Doyle-nak (1859-1930), de Father Brown karaktere nem nagyon ér Sherlock Holmes nyomába – és sajnos nem sikerült (vagy nem is próbálták…?) úgy leporolni a munkásságát, mint tették azt… de ezt már mondtam. ;-)

Az első részt még csak-csak elnézegettük… de a másodikon már elgondolkodva össze-összenéztünk… és a harmadik alatt már bátran kijelentettük: unalmas. :-/ Sajnos. :-///

Lehet, hogy Brown atya történetét még 1974-ben (ITV, 13 episodes – Father Brown:  Kenneth More) még érdemes volt egy-az-egyben képernyőre vinni, de így, ebben a formában…

…már sajnos nem működik 2013-ban. :-(

Nálam/Nálunk biztosan nem. :-///