Loft

„- Do you know Latin, doctor?

- Yes. Yes, I... I know Latin. Yeah, sorry.

- Ah. Then maybe you can explain what's written on this wall here.

- Fatum nos iungebit. 
- Yes... I can read that myself. But what does it mean? Huh?
- Fatum nos iungebit, fate will unite us.”
 

És most már a belga filmművészetből is – bár a Hergé Tintinjének feldolgozása is valahol az… de annyira azért mégsem :-) – megismerhettem egy érdekességet… de ne legyek kicsinyes, azt hiszem, nyugodtan használhatom a „gyöngyszem” kifejezést. :thumbsup:

Egy fordulatos, izgalmas, drámai krimit sikerült kicsípnem a Lofttal, ami a jelenlegi felhozatalban igencsak hiánypótlónak mondható. (Azon most ne akadjunk fel, hogy egy 2008-as filmről beszélek… :-) )

Adott öt jó barát: Chris (Koen De Bouw), Vincent (Filip Peeters), Luc (Bruno Vanden Broucke), Marnix (Koen De Graeve), és Filip (Matthias Schoenaerts).

Mindegyikük nős, családos ember, és egész jól összebandáznak együtt – bár a feleségeik nem csípik egyformán mindegyiküket. De hát ez az életben is így van, nem igaz?! ;-)

Egy nap, az építész Vincent azzal az ötlettel áll elő, hogy az egyik újonnan épülő házában, a tetőlakást, a loftot, nem fogja eladni, hanem megtartja magának – pontosabban nem magának, hanem ötüknek.

Mindenkinek ad hozzá egy-egy kulcsot, mellé pedig szabályokat – de a lényeg az, hogy amolyan a „világ előli menedéknek” szánja, ahol mindenki kikapcsolódhat, vagy éppen aktív órákat tölthet, hölgytársaságban…

A barátok között akad, aki vonakodva fogadja el a kulcsot, míg más karvalyként csap le a lehetőségre. És a szabályok betartásával, legfőképpen titkos szerelmi fészekként funkcionál a tetőtéri loft. Évekig…

Ám egy nap, amikor Luc benyit a lakásba, az ágyban egy megbilincselt nő holttestét találja, és ezért rögtön riadóztatja a többieket.

Mivel a lakáshoz kizárólag öt kulcs van, és a riasztó kódját is csak ők öten ismerik, az mindenki számára nyilvánvaló, hogy _valamelyiküknek biztosan köze van_ a halott nőhöz, sőt – egyikük biztosan a gyilkosa…

Ekkor egy flasback-ekkel teletűzdelt feszült kérdezz-felelek alakul ki az öt barát között, és percről-percre, fokról-fokra derül ki, hogy mindenkinek megvannak a maga kis… olykor sötét… titkai, ami a lofthoz köthető.

A beszélgetés során ide-oda pattog a labda: azaz, hogy ki a lány gyilkosa… de a folyamatosan formálódó szituáció egy nagyon kellemes és hatásos csattanóba torkollik bele, ami nekem igencsak bejött. :thumbsup:

A karakterek egyediek, igazi egyéniségek, és az én szívembe mind az öt nagyszerű színész belopta magát. :respect:

Talán egyetlen egy hibáját rónám fel mindössze a Loftnak.

Szerintem, kicsit túlnyújtott, túl hosszadalmas a felvezetés. :-/ Az események a film második órájában pörögnek fel igazán, és akkor érezzük, hogy mennyire… hm… „túl alapos felvezetés” folyt az első felében.

De ez talán ízlés kérdése: lehet, hogy másoknak nem lenne/lesz zavaró a felvezetés, sőt, akár még azt fogják a film sava-borsának tartani…

Lényeg az, hogy nekem ugyancsak bejött ez a jó kis fordulatos belga krimi, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek.:sör:

Arrow s01e01 – 666 Park Avenue s01e02 – Black Dynamite s01e01

Mert nekem sem fenékig tejfel az élet… :-/

:önirónia: ;-)

Csak távirati stílben pár szó erről-arról…

Arrow s01e01

Anno belecsaptam a The Cape -be, mint „an American superhero drama series”, de nagyon hamar (talán a második… vagy már az első?... rész után) kaszáltam.

Nah, az Arrow ugyanez, csak pepitában… :-/

Csak egy dolog miatt vágtam bele – amiért az összes Robin Hood filmet is megnéztem: imádom az íjas-nyilas-harcos stuffokat. Engem ezzel lehetne (jelen esetben: lehetett volna…) megvenni: sok nyilazás, űzés-üldözés-harcolás, és… még több nyilazás! :sssshhh: :pijűűű: :-)

Hogy mit is kaptam az Arrow-tól? Hááát… nem sokat. Legalábbis ahhoz jóval kevesebb íjazást-nyilazást, mint amennyit szerettem volna. :-/

Ez a városi „ninja” (mert leginkább az…) dolog annyira nem jött be – inkább elnézegettem volna, ahogy a szigeten túlél. Egymagában. Öt évig. Az 10x izgalmasabb lehetett volna… :-/

:irónia: :-P

A kissrácomnak tetszett (8 éves) – kb. az ő szintje is, azt hiszem…:-)

Részemről kasza, de neki lehet, hogy még leszedek pár részt…

666 Park Avenue s01e02

Naneee… :-P

Most látszik, hogy mekkora kamuzás és porhintés volt az első rész. :thumbsdown:

Ha utálok valamit, az az, amikor csak húzzuk-nyúzzuk-tapossuk a sza… sza… szardellapasztát :-P és csak hintjük a hitegetés homályos púderét – de nem történik _semmi_.

Semmi érdemleges, semmi előrelépés, nem göngyölődik a történet szőnyege.

Na, ez volt a 666 Park Avenue második része: unalmas, üres, önnön képzelt nagyszerűségétől felfújódott marhahólyag – ami még csak nem is pukkan a végén, csupán csöndesen sziszegve leereszt… :-P

Látszik, hogy istenigazából nincs is koncepciójuk (hová vezet majd ez a történet? mi lesz belőle? hol lesz a vége és mikor?), csupán régi jó argentín-brazil-uruguayi-paraguayi-venezuelai szappanopera szokás szerint kitűzik a végcélként Buzz Lightyear jelmondatát: „A végtelenbe és tovább!” – és írnak a gittrágásról, orrvérzésig… :-///

Ez nem az én szám íze szerint van, köszönöm. :thumbsdown: :-P

:kasza:

Black Dynamite s01e01

Azt hittem, hogy valami jó kis hülyülős-röhögős-keménykedős marhaság lesz, amit úgy elnézeget az ember, elröhincsél, elvigyorog, elsomolyog a bajsza alatt… vagy legalább valami belső mosolyt gerjeszt a dolog, na!

Hát nem. :-P

A rajzok frankók – és ennyi. A sztori üres, de legalább idegesítő is, a beszólások és a „dialógusok” meg főleg… :-///

Ne nyúzzuk egymás idegeit – főleg a Black Dynamite az enyémet. :-P

:kasza:

Abraham Lincoln: Vampire Hunter – Abraham Lincoln, a vámpírvadász

„A balta szól nekünk,

A balta van velünk,

Hogy hasítson és szabdaljon és vágjon!

A balta harcba hív,

A balta várja így,

Hogy mind, ki férfi, egy ösvényen járjon!”

Guilty. Pleasure. :-D

Én imádtam a film minden rezdülését – igaz, nagy rajongója vagyok Timur Bekmambetov munkásságának, szóval, nyugodtan nevezhettek elfogultnak. :-)

Lincoln? És vámpírok? Hogy ez mekkora hülyeség?

Nem ér-de-kel! :sör: :-)

Marha jó hentelések, „bekmambetovos” képek és lassítások sorjáztak, amik egytől-egyig vagányak és dögösek voltak. :icecool: :thumbsup:

Nekem még az is bejött, hogy játszottak benne nagy nevek – csak csupa remek, markáns karakterszínész, akiket istenigazából nem láttunk főszerepben, főleg nem mainstreamben.

Benjamin Walker, Dominic Cooper, Anthony Mackie, Rufus Sewell, Marton Csokas, Jimmi Simpson. :sör:

Oké, imádom a harcművészeti filmeket, és mivel a Wanted lehetetlen alapötlete („csavart lövedék”) és az azzal kapcsolatos coolságok is kilóra megvettek, hát képzelhetitek, hogy mennyire magam alá… aléltam :-) a gyönyörtől, amikor a hosszú nyelű (vagány dizájnos :-) ) favágó fejszével mutattak be hajletevős formagyakorlatokat. :cooool: :atomállat: :-D

És, süllyedjek ezzel még mélyebbre a szemetekben… szemetek :-)… mármint úgy értem, hogy „fene a szemetek!” :-)… nekem tetszett a sztori is: Seth Grahame-Smith egész jól kitalálta ezt az egészet. :sör:

Ott éreztem némi bizonytalanságot, amikor ugrottunk vagy 20 évet a történetben… de az azt követő rész újra meggyőzött arról, hogy egészen kerek sztorit talált ki az író. :sör:

A gettysburg-i csata beágyazását a történetbe, és a jelentőségének egy egészen más szempontot kreáló szárnyaló fantáziát pedig külön üdvözlöm: mert nagyszerűen ki lett találva. :sör:

Beidézem ide most Lincoln eredeti gettysburg-i beszédét – ami a filmben is elhangzik – és most ne Észak és Dél, hanem emberek vs. vámpírok viszonylatban gondoljatok bele:

„It is rather for us to be here dedicated to the great task remaining before us—that from these honored dead we take increased devotion to that cause for which they gave the last full measure of devotion—that we here highly resolve that these dead shall not have died in vain—that this nation, under God, shall have a new birth of freedom—and that government of the people, by the people, for the people, shall not perish from the earth.”

Egész komoly áthallásai vannak, nem?! Én ezt is a film javára írom. :sör:

Még pár szó a filmbéli harcjelenetekről…

Nem tudom igazán eldönteni, hogy melyik rész volt a kedvencem… Talán az elszabadult ménes közepén dúló harc? Vagy a new orleans-i leszámolás? Esetleg a robogó vonat tetején zajló összecsapás? Mindegyik igazi ínyencség… :thumbsup:

Összességében: szerintem egy kellemes kalandfilmmel van dolgunk, és igazán nem értem, hogy mi többet/jobbat lehetne várni ettől a témától, mint amit/amennyit az Abraham Lincoln: Vampire Hunter adott nekem/nekünk. :sör:

„A balta ránk tekint,

A balta látja mind,

Tetemre készen, ölni-halni bátran!

A balta büszke ránk,

A balta cimboránk,

Legyünk mi is büszkék rá mindahányan!”

A versbetéteket Raoul Renier – Kornya Zsolt remekbeszabott „Baltadal” című verséből idéztem. :sör:

Máig is nagyon hálás vagyok az „Orkháború” című regényünkben megjelent nagyszerű költeményeiért! :respect: :leborul:

Úgy éreztem, hogy nagyon is illő mottó a Baltadal ehhez a filmhez… :-)

Weekend

„A man standing up with another man, in front of everyone saying that, "I love you and I want to get married", I think that's a pretty fucking radical statement. I mean, standing up and saying, "I want to spend the rest of my life with you", when everybody's looking at them, saying... that it's wrong, it's disgusting, it's sick. I mean, people say that we should go to hell for this… fucking go to fucking hell.”

Nem egy egyszerű film… Hm.

Kedvesemmel néztük végig (aki NŐ! – ezt most fontosnak tartom leszögezni… :-) ), és mindketten nagyon vegyes érzelmekkel birkóztunk a film alatt…

Mert tényleg: bármennyire is próbálunk modernek, toleránsak és nyitottak lenni… azért voltak pillanatok, amiket nehezen tudunk… hm… „feldolgozni” és első felindulásból megemészteni.

De le kell már most szögeznem (mert tartok tőle, hogy így eléggé rossz ízű ez a felütés…), hogy mindkettőnknek tetszett a film – döbbenetesen merésznek tartjuk, de amit közvetít/átad, az viszont tiszteletre, elismerésre és… szeretetre méltó. :respect:

Két véletlenül, egyetlen hévégére egymásra talált meleg srác, Russel (Tom Cullen) és Glen (Chris New) története, akik közül az egyik nagyon bátran és kiállva, keményen ki is áll magáért – a másikuk jóval csöndesebb, magába forduló, aki csak a barátai előtt vállalja fel önmagát.

Alapvetően lelki küzdelem és önmarcangolás – a másik oldalról pedig… első látásra fellángoló szerelem.

És itt van a kutya elesve: mert ha ez az banális történet egy nő és egy férfi között történik meg, akkor azt könnyen megemészti az ember… sőt, még azt is jobban, amikor két nő között… node, amikor két borostás férfi csókolózik, az azért már csapkodja a biztosítékot, sokunknál.

Ráadásul a film nem is „szívbajos”: a szerelmi együttlétet – ha nem is hard core, de egyáltalán nem (ál)prűd módon interpretálja a nézőnek. Amitől azért néha elkerekedik az ember szeme…

…és nagyon nehéz azt mondogatni magának: „de hát ez is két ember szerelme, nem más”.

Szóval, az egyszeri nézőnek rendesen meg kell harcolnia saját előítéleteivel – hogy megláthassa az övékét. :respect:

Biztos vagyok benne, hogy nem mindenki fogja/tudja (egyformán) értékelni – de nekünk emlékezetes és értékes filmélmény marad. :sör:

Moonrise Kingdom – Holdfény királyság

Hogy ez milyen kellemes meglepetés…! :sör:

Egy vidám, szerethető, aranyos és végig élvezetes, csodálatos tájakon forgatott, gyönyörűen fényképezett film – nagyszerű gyerekszereplőkkel, és igazi nagy színészek jutalomjátékával. :respect:

Csak jót tudok mondani róla: egy igazi unicum – amit, bevallom (mea culpa… megint azok a fránya előítéleteim… :-( ), soha nem vártam volna egy amerikai filmtől… :-///

De most belátom, tévedtem: ez egy eszméletlen jó élmény volt! :thumbsup:

Már az indítása remek, már akkor felsejlik az emberben: „te, itt valami nagyon jó van készülőben…!”. :-)

…és amikor megjelenik az erősen kerti törpére hajazó narrátor, Bob Balaban – akkor menten bizonyosságot is szerzünk sejtelmünkről. :-D :sör:

Valahogy, nem csak a kerti törpe narrátor miatt :-) de többször „déja vu” érzésem volt közben, és az „Amélie” ötlött fel bennem… de ez sosem „szolgai utánzás” szintjén, hanem... pusztán a finomságok, a meseszerű képek, a végtelenül jópofa karakterek és az aranyos humor miatt. :respect:

És most kezdem az ömlengést (aki nem bírja, az kérem, kapcsolja ki!) :-)

Két különleges, 12-13 éves fiatal Suzy (Kara Hayward)és Sam (Jared Gilman) története, akik különcségük folytán kissé ki vannak rekesztve saját csapatukon/osztályukon belül, és ez óhatatlanul egymás felé fordítja őket.

Ahogy lelki társra lelnek egymásban, elhatározzák, hogy megszöknek, és a világtól elkülönülve fognak élni. De persze ez egy szigeten meglehetős nehéz… :-) Főleg úgy, ha a fél lakosság és egy teljes, állig feljelvényezett cserkészcsapat ered az ember nyomába… :-)

A cserkészcsapat élén Edward Norton áll Scout Master Ward szerepében, aki én nagyon szeretek és tisztelek jó ideje – és igazi jutalomjátékot mutat most is. :respect:

A rendőrfőnököt Bruce Willis, a főcserkészparancsnokot Harvey Keitel, a Bishop szülőket Frances McDormand és Bill Murray, Ben bácsit Jason Schwartzman, a szociális szolgálat képviselőjét pedig Tilda Swinton alakítja – mindannyian remekelnek a rájuk bízott szerepekben. :respect:

Kár a történetre további szavakat pazarolni: végtelenül élvezetes. :-) :thumbsup:

A tájra és az íróra, meg a rendezőre viszont kell. :respect:

Wes Anderson (The Royal Tenenbaums, The Life Aquatic with Steve Zissou, The Darjeeling Limited, Fantastic Mr. Fox) írta és rendezte, Roman Coppola társíróként működött közre – miként a Wes Anderson neve után szereplő produkciókban is…

Szerintem egészen lenyűgöző munkát végeztek. :thumbsup:

Mert bevallom, nekem anno a „The Royal Tenenbaums” nem jött be annyira… a „The Life Aquatic with Steve Zissou” -ban éreztem a potenciált… de az sem ütötte át nálam a falat… a „Fantastic Mr. Fox” sem nyűgözött le úgy, mint sok más nézőt…

…egyedül a „The Darjeeling Limited” volt az, amiért teljes mellszélességgel tudtam lelkesedni. :sör:

És talán ez azt jelenti… nálam… hogy Wes Anderson „érettebb/kiforrottabb” műveit szeretem.  Azaz szerintem filmről-filmre jobb az úriember. :respect:

A táj pedig: Narragansett Bay, Fort Wetherill…

…Conanicut Island…

Valami eszméletlen gyönyörű helyek – a Kedvesem végig azt kérdezgette: „de biztosan nem Angliában játszódik?!”. :-)

Hát igen, a Barafundle Bay is valami hasonló szépség (mint ahogy arról a „Third Star” élménybeszámolómban korábban már megemlékeztem). :thumbsup:

Valami egészen nagyszerű, felüdítő, megvidámító élmény a „Moonrise Kingdom” – minden korosztálynak és lelkiállapotnak melegen ajánlom. :-) :sör: