De grønne slagtere – The Green Butchers – Zöld hentesek

Ez egy nagyon jó fekete komédia! :-) :thumbsup:

…ráadásul menet közben, ahogy derültek ki a dolgok, egyre inkább még több is lett annál, mint „pusztán” egy remek, fekete komédia. :respect:

Két, meglehetősen magának való (kissé antiszociális…?) barát Svend (Mads Mikkelsen) és Bjarne (Nikolaj Lie Kaas) a rendesen tenyérbemászó Holger hentesüzletében dolgoznak, eldugva a vásárlók szeme elől, az üzlet hátsó traktusában, de ők ennél többet szeretnének: egy saját hentesüzletet.

Ami így elsőre nagyon problémásnak tűnik, mivel

„Svend: Smell this marinade. lt smells good, doesn´t it?

Bjarne: l smoke 20 joints a day. l wouldn´t be able to smell it if my hair was on fire.”

:-)

Sikerül meg is venni a kiszemelt boltot, és lelkesen megnyitják… de a vevők nem nagyon rohanják le őket. Ellenben egy feketén dolgozó villanyszerelőt véletlenül sikeresen bezárnak a fagyasztókamrába :-) és a dolgok attól kezdve határozottan beindulnak… :-)

"Bjarne: Where is his leg?

Svend: l don´t know.

Bjarne: Listen to me. Why does he have one leg missing?

Svend: lt was because Holger came.

Bjarne: What have you done?

Svend: l panicked.  Holger provoked me.

Bjarne: And what did you do?

Svend: l cut 13 fillets of his thigh and put them in marinade. Rotary were coming for a barbecue.

Bjarne: Are you insane? Are you completely insane?"

:-) :-) :-)

…és a vevők hirtelen rákapnak az új „csemege” ízére – és az üzlet beindul. :-)

Miközben nagyokat röhögtem a hentesbolti ügyködéseken, beindult Bjarne családi szála, ami egyre jobban odatette magát drámában… :respect:

Közben az immár konkurens korábbi főnök, Holger egyre ingerültebb gyanakvással figyeli volt segédeinek sikertörténetét, és keresi a fogást, amivel megfojthatná a friss üzletet…

Marha jó kis film volt, amíg röhincséltünk… és a végére pedig odatette magát komolyságban és szerethetőségben is.

„-Throw the ball, Eigil!

- No, Svend will take it.

- No, l won´t, idiot. l have my own.”

  

Mads Mikkelsen filmjeit eddig is szerettem (nem a hollywoodi Casino Royale, Clash of the Titans és a Die dre Musketiere vonalra gondolok… arra gondolni sem szeretek :thumbsdown: :-P hanem a Blinkende lygter – Flickering Lights – Gengszterek fogadója; Adams æbler – Adam’s Apples – Ádám almái vonulatra, amibe a De grønne slagtere tökéletesen illeszkedik :respect: ), de mellette az általam eddig ismeretlen Nikolaj Lie Kaas is nagyot domborít. :thumbsup:

 

Sassantsátok meg, ha van kedvetek egy remek dán filmhez! :sör:

Oorlogswinter – Winter in Wartime – Téli háború

Úgy látszik, a hollandok lassan küzdenek meg démonaikkal…

2006-ban a Zwartboek – Black Book – Fekete könyv, 2008-ban meg az Oorlogswinter – Winter in Wartime – Téli háború.

Mindkettő ugyanazt a témát, a II. világháborút, Hollandia náci megszállását, az ellenállók és a kollaboránsok világát eleveníti fel.

Úgy látszik, egy kis időnek el kellett telnie, míg a holland filmgyártás hozzá mert volna nyúlni a témához…

Mondjuk, nekem anno a Zwartboek sem volt az az „átütő döbbenet”, amitől egynehány filmes blog beájult az asztal alá: korrekt, jól felépített film volt – de nem valami teljesen újszerű és átütő, ami évekig emlékezetes marad.

Nos, az Oorlogswinter pedig jóval gyengébb annál – hiába promózzák úgy, hogy a Zwartboek producereitől.

A főszereplő kamasz Michiel egy nácikkal együttműködő apával, és egy ellenálló nagybácsival van megáldva, és sajnos a film vonalvezetése már a felütésnél olyan egyértelmű dramaturgiai szándékot mutat, amiből rögtön levettem, hogy hová fog kifutni a dolog… Kár, hogy nem voltak az alkotók kicsit bátrabbak, és hogy olyan kitaposott ösvényen mentek végig, amin már pár (század) forgatókönyvíró/rendező már végigmenetelt az hatvanegynimennyi évben. :-/

Az egyedüli különlegesség a speciális holland milliő lenne – megfejelve a téllel… de az nem képes olyan plusz lökést adni a filmnek, ami átlagon felül emelné.

Ha már a modern háborús filmekről beszélünk, akkor pozitív példaként meg kell említenem a 2010-es Brestskaya krepost – Fortress of War című orosz-belorusz filmet, ami fantasztikusan nyúlt a témához, és tudott döbbenetesen hatásos lenni. :respect:

A Brestskaya krepost mellett a holland háborús filmek valahogy olyan… nem elég erőteljesek, na.

Egyszer – mint _mindent_, ugye… – ezt is meg lehet nézni… de kérdés, hogy érdemes-e?!

És ha már így szóba hoztam: a Brestskaya krepost-ot viszont kifejezetten ajánlom. :thumbsup:

Den brysomme mannen – The Bothersome Man – A kiállhatatlan

A nyomasztó Pa negre után mintegy „törlési” vagy „felülírási” kísérletként rögtön toltam ezt a filmet… és ez egy jó döntés volt! :thumbsup:

Imádom az ilyen misztikus: „ez vajon álom, vagy valóság…? …és tulajdonképpen… mi ez a hely?... kik ezek az emberek?” jellegű filmeket, ahol a főhőssel karöltve mi magunk is agyalunk a különös szituáción… miközben a helyzet fonáksága számtalan szatirikus, fekete humorú jelenetre ad lehetőséget.

Andreasnak nevezett főhősünk egy busz egyedüli utasaként megérkezik a semmi közepére, ahol egy elhagyatott benzinkútnál kénytelen kiszállni – hogy miért, azt sem ő, sem mi nem értjük.

Ellenben az egyszemélyes fogadóbizottság kincstári lelkesedéssel, és látható rutinnal fogadja, majd hosszas autókázás után egy igencsak nagy városba érkeznek – ahol Andreast már lakás is várja, és másnap már munkába is léphet egy komoly cégnél, mint könyvelő…

Főhősünk zavartan sodródik az árral :-) mi meg vigyorgunk, mint a tejbetök…

…mondjuk, azért nem mindig: mivel speciel én vevő vagyok az abszurditásra, és a fekete humorra, ezért a metrós-jelenetnél harsányan röhögtem. :-)

De még mindig nem értjük, hogy mi ez a hely… csupán sejtjük, hogy valami nem százas benne… különösen a szótlan, szürke ruhás, suzukis :-) rendfenntartó és takarítóbrigád…

És ebben hamarosan meg is bizonyosodunk, amikor Andreas ráeszmél, hogy a város vonzáskörzetét nem tudja elhagyni… és összefut egy hozzá hasonlóan szintén… nem is hogy gyanakvó, de magát hasonlóképpen kényelmetlenül érző emberrel.

„Nothing tastes any good. I used to like hot chocolate. But it's not any good now. Nothing tastes anything. And hot chocolate's supposed to be nice. Dark and tasty. Just imagine the smell. It's not just hot chocolate. That was just an example. It doesn't taste any good. And it's all like that. Hot chocolate, pussy and burgers. Nothing has any taste.”

Andreas hazáig követi ezt a különös embert, de a zárt kapu előtt elakad… ezért aztán visszamegy, és megpróbál beilleszkedni a mintatársadalomba… de nem megy neki, és a kimondott szavak visszhangoznak a fejében.

„Nothing has any taste.”

Nem tudom, talán (biztos…? hogy) a Pa negre sötét nyomora is kellett ahhoz, hogy határozottan élvezzem ezt a filmet – de akkor és ott nagyon bejött. :sör:

Ezt azért merném ajánlani. :-) :thumbsup:

Pa negre – Black Bread – Fekete lelkek

Régóta tologattam magam előtt ezt a filmet, és tegnap este végre sort kerítettem rá…

…nos, nem volt véletlen, hogy tudat alatt folyamatosan halogattam. :-/

Ahol először olvastam róla (sajnos, már meg nem mondom, hol…) ott azt írták, hogy: „A brutális gyilkosság történik a falu határában, amivel a tizenéves Andreu apját gyanúsítják, akinek ezért menekülnie kell. Mivel senki nem foglalkozik tovább az üggyel, Andreu úgy dönt, ő deríti fel, hogy ki az igazi gyilkos.”

Ennek a fals fülszövegnek legfeljebb nyomokban van köze a film történetéhez… :-/

Valóban egy brutális gyilkossággal indítunk, valóban Andreu apját gyanúsítják – de senkit nem érdekel, hogy ki követte el valóban…

…ellenben lassan, de biztosan olyan nyomasztó mocsárba süllyedünk, ahol fokról-fokra kiderül, hogy még talán az ismeretlen gyilkos a legkevésbé bűnös lélek a faluban.

Igazi lelkileg sárba taposó film, mintha iszapot nyomnának le az ember torkán.

A titkolt, vagy kevéssé titkolt, cinkos hallgatással egybefűzött gonoszságok és bűnök olyan mélysége húzódik meg a felszín alatt, hogy a néző majdnem megfullad…

…és nem, itt még a gyerekek sem bűntelenek. :-/

Egyedül a tüdőbeteg ifjú tűnik ki tisztaságával és angyali ártatlanságával – de őt meg betegsége miatt elzártan/bezárva tartják… bár talán jobb is, mert így nem fröcsköl rá a fekete dágványból a sár, amiben a többiek lubickolnak.

A végére Andreu jeges fővel és rideg szívvel hozza meg döntését – és bár látva a fertőt, ahonnan jön, meg tudjuk érteni… de szeretetünket és együttérzésünket elvesztette.

Ezt a nyomasztó, „mindenkinek van valami mocskos kis, vagy nagy bűne”, és a „nyomorból és az ármány fertőjéből csak a halál, vagy mindennek a teljes megtagadása a kiút” típusú filmet nem tudom sem jó szívvel… se sehogy ajánlani.

Legszívesebben én is minél hamarabb elfelejteném… :-(

Kidnap and Ransom s01

 

Tegnap este arra gondoltam, hogy belenézek ebbe a három részes (szokásos angol-hosszúságú :-) ) minisorozatba. Ugyanaz az ITV készítette, akik a Whitechapelt* is, szóval, bizakodóan vágtam bele.

A főszereplő Dominic King (akit az általam eddig nem ismert Trevor Eve személyesít meg :shameonme: ) profi túsztárgyaló, aki kifejezetten arra specializált, hogy a világ „veszélyes” helyein dolgozó angol polgári személyek elrablása esetén lépjen kapcsolatba az emberrablókkal és minden erejével azon dolgozzon, hogy épen és egészségesen visszajuttassa őket szeretteikhez.

Ez lehetne akár egy Strike Back-típusú „hit&run” sorozat felvezetése is, de a már a nyitójelenetben megtudjuk a főszereplő fegyverekkel kapcsolatos filozófiáját.

„Don't do guns, Frank, ever. No exceptions.”

„- The negotiation was sound. Well, apart from you leaving Frank in the Andes.

- Now he knows how I feel about guns.”

Ennek én kifejezetten örültem, mert – bár bírtam a Strike Back - Válaszcsapás első évadát (szintén három rész, talán mondanom sem kell már :-) )… de valahogy nem éreztem/érzek most sem késztetést arra, hogy a második évadot is végignyomjam – nagy kedvencem a The Negotiator (Samuel L. Jackson és Kevin Spacey :thumbsup: ), ezért egy hasonló stílusú/jellegű filmet igencsak hiánypótlónak tartok.

Na, szóval ilyen prekoncepcióval vágtam bele az első részbe…

…ami, hááát… nem nyűgözött le. :-/

Valahogy úgy… „csordogált” a sztori – igaz, az „alapelvárásaimnak” megfelelően, de pont ez a baj: semmivel nem leptek meg, semmi újat, semmi extrát nem dobtak be.

És a nagy fájdalmam: beleléptek abba a „szokásos dagonyába”, amibe anno pl. a Strike Back is, miszerint elcsámcsogtak azon, hogy a főszereplőnek milyen családi körülményei vannak, a felesége ideges, a lánya nem érti meg, meg hogy vissza kéne már vonulnia… :broáfh: Jó lenne, ha már lekattannánk erről a sablonvonalról, mert már nem szimplán uncsi, de legalább idegesítő is… :thumbsdown:

Szóval, nem rántott be a gépszíj, mit ne mondjak… de mivel nem álmosodtam el eléggé, ezért gondoltam, egye fene, belenézek a második részbe is…

…aztán meg rögtön nyomtam a harmadikat. :hupsz:

Mert a második részben beindultak a dolgok, de szépen ám! A harmadik részben meg feltették az egészre a koronát. :respect:

Csak pár szó a sztoriról: Dél-Afrikában elrabolják egy gyógyszergyár alkalmazottját Naomi Shaffert (Emma Fielding alakítja, akinek minden elismerésem, mert párszor nagyon kemény helyzetbe kerül…), és ahogy haladunk előre a sztorival, lassan kiderül, hogy sokkal többről van itt szó, mint „szimpla” emberrablás… és nem csak mi, nézők, de maga Dominic King is elbizonytalanodik a fegyverekkel kapcsolatos hitvallását illetően…

Összefoglalva: az első rész lassan, „sablonszerűen” indít… de utána egyre jobban pörögnek fel az események, és egyre jobban csavarodik a sztori.

Igazából a nagyszerű és a túsztárgyalóként teljesen hiteles Trevor Eve viszi a showt, és a sztori remek csavarásai – de nem lennék igazságos, ha nem emelném ki a második résztől belépő John Hannah-t, aki remekül hozza a „főgonoszt”: ezáltal egy sokkal magasabb szintre emeli az egész ügy tétjét. :sör:

Azt mondom, a 3x45 percet simán megéri végigtolni. :thumbsup:

…és a befejezéssel az én szememben csak nőtt az addig is nagyra tartott Dominic King.

„The deal was Sally back safe and sound.”

*= hogy szavamat nem felejtsem: Whitechapel. Elindult a harmadik évad… de az első rész nekem olyan szinten nem tetszett… hogy nem is akarok róla írni. :-( Nem hiszem el, hogy ekkora visszaesést produkált… :-( Kell egy kis erő, hogy be merjem vállalni a folytatást – de ha az is csalódást okoz… :grrrr:

The River s01e05

„…and we’re rollin’, rollin’, rollin’ on the river…”

Hát nem tudom: én kész vagyok. :-)

Sodor ezerrel (már úgy értem 1000 kn(!) :-) ) ez a sorozat és minden rezdülését imádom. :sör:

Lássuk, mi is történt most.

 Azt hittétek, hogy az Amazonas egy „kihalt” folyó? Hogy a hajózási útvonalakon kívül esik? Hogy más hajók nem jöhetnek-mehetnek rajta fel-s-alá? Hogy a Magus stábja kibérelte erre az évadra, és más rá sem teheti a láb… hajóját? Mert mondjuk nekem ez az érzésem volt eddig… :-)

…de nem. Nem bizony.

Mások is hajókáznak ám itt, nem csak a Magus-é az egész folyó széltében-hosszában!

De… mondjuk, ez itt a Boiuna… szóval, aki itt hajókázik, az vagy egy elszánt mentőcsapat :-)… vagy egy csapat barátságos és ártatlan tudós és turista :he-he: … vagy inkább egy valag gyanús alak… akiknél már csak a céljaik gyanúsabbak…

A feszültséget megint eszméletlenül jól adagolják – és most fordult velünk elő először a sorozat figyelemmel kísérése során, hogy egy részt többször visszatekertünk, kikockáztunk, hogy… ODANÉZZ! OTT VAN!!! :-)

Persze, a sztori megint egy „ismert” horror-klisére épít – de mondom, ezt én már régen nem rovom fel a River-nek, hanem hátradőlök és élvezem… már persze amikor éppen nem előre görnyedek, mert görcsbe rándult a gyomrom a félelemtől… :-)

A Magus és az Exodus találkozása újabb rémisztő felfedezéseket hoz… valaki újra előkerül Apa eltűnt stábjából… és ez egy Nagy Találkozáshoz… és fájdalmas döntéshelyzethez vezet…

Remek rész volt újfent – és kissé elkeseredve gondolok arra, hogy már csak három epizód van vissza az évadból… és a nézettséget elfigyelgetve, eléggé aggódom, hogy lesz-e második évad… :-(

…mert nagyon hiányozna ez a sorozat, ha nem lenne – és ilyet eddig egyedül a Generation Kill kapcsán éreztem ezt (amit egy évadon, hét epizódon keresztül kísérhettem figyelemmel. :thumbsup: ).

Nah, fel a fejjel! Gyerünk Gyerekek! Keressük tovább Apát! :sör:

„…and we’re rollin’, rollin’, rollin’ on The River…” :-)

One Week - Egy hét

Biztos veletek is történt már olyan, hogy egy filmet hagytatok teljesen kifutni… néztétek, de nem láttátok a sorjázó stáblistát… hallgattátok a film búcsúzó zenéjét… és nem tudtatok, de nem is akartatok kiszakadni az élmény hatása alól…

A One Week pont ilyen film. :respect:

„ – How bad is it?

– It's stage four.

– How many stages are there?

– Four.”

Egy kanadai road-movie, amiben a Joshua Jackson által megformált főhős, Ben Tyler, miután megkapja az orvosi diagnózist az előrehaladott állapotú rákjáról, úgy dönt, hogy a kezelés megkezdése előtt ad magának egy hetet, azzal egy motor nyergébe pattan, és keletről-nyugatra tartva átszeli az országot.

Környezete értetlenül néz az „őrültségére”, és maga Ben sem tud erre olyan „logikus észérvekkel alátámasztott” magyarázatot adni… de én mégis értem és megértem az indítékait.

„What would you do if you know you only have one day or one week, or one month to live? What life boat would you grab onto? What secret would you tell? What band would you see? What person would you declare your love to? What wish would you fulfill? What exotic locale would you fly to for a coffee? …What book would you write?”

A Norton motor nyeli a kilométereket, Ben nézi a csodálatos tájat… és nem pusztán érdekes, hétköznapi, de mégis fontos emberekkel találkozik. És a film szokatlan narrációja azt is tudatja velünk, hogy ezek a találkozások (vagy éppen _nem_ találkozások…) hogyan hatottak az adott személyekre.

Ebből a tekintetből (is) leginkább az Into to Wild – Út a vadonba című filmhez tudnám hasonlítani, ami mindenképpen pozitvum. :sör:

Talán néha már kicsit sok az országjárás közepette megtekintett „helyi műtárgy” (és itt a _mű_-t nem a jó értelemben kell venni…), talán néha kicsit sok a gitár (különösen akkor, amikor erőteljesen kihallatszik, ahogy az előadó odébb csúsztatja az ujjbegyét a húron…), de összességében mégis rendben van a film.

Joshua Jackson a maga megfáradt kölyökképével igazán tökéletes a főszerepre: én legalábbis teljesen azonosulni tudtam vele.

Ha van hangulatotok egy gyönyörű tájakat bemutató, remek zenékkel aláfestett, Életről és Halálról elgondolkodtató filmhez, akkor a One Week tökéletes választás. :respect:

„To strive, to seek, to find

and not to yield”