Hikaru ga Shinda Natsu – A nyár, amikor Hikaru meghalt s01
Egy rendkívül különleges anime. :sör:
Nem mondom, hogy olyan nagy anime-bubus/tudor vagyok, aki mindent pontosan, érdemei szerint el tud helyezni egy ranglistán, de amiket láttam, azokhoz képest… egy igazi unikum.
Utoljára a „Singeki no kjodzsin – Attack on Titan” volt rám ilyen hatással: hogy meglepően újszerű, és ez a „ritka gyöngyszem”-érzés igen sokat dobott a tetszési indexemen.
Nos, igen. Hikaru egy hétre eltűnt a falu fölötti tiltott hegyen, és amikor visszatért… a barátja, Yoshiki egy idő után rájön: aki lejött a hegyről, az már nem Hikaru.
Innen indul a sorozat: a fiú és a fiú bőrbe bújt entitás… hétköznapjai. Amiben nagyon sok a megszokott, régi emlék, érzés, rutin, szóval, az átlagos hétköznap – de mindent átsző benne a misztikum, a szellemvilág, és a Hikaruban lévő entitás „útkeresése”: aki szinte tökéletesen mímeli Hikarut, de közben lát-tud-érez emberen túli dolgokat, de azt nem tudja, hogy ő maga micsoda…
A falu, a környékbeli falvak régóta tisztelnek-félnek egy istent, ami a hegyen lakik: a Hatalmas Nonukit – és most sokan úgy érzik, hogy olyan lett a világuk, mintha a Hatalmas Nonuki lejött volna a hegyről…
Nagyon fontos szereplő még Kurebayashi néni, a Látó – és Tanaka, a Démonvadász. De Yoshiki és Hikaru osztálytársa, a misztikus dolgokra érzékeny Asakó is sok mindent észrevesz…
A sorozat előrehaladtával ismerjük meg a falut, a falvakat sújtó átkot – és a családok generációról-generációra átadott titkait. És közben Yoshiki és „Hikaru” mindketten gondolkoznak azon, hogyan is álljanak egymáshoz, a másikukhoz…
Néha rohadt ijesztő tud lenni (Katicám rám is szólt, hogy ne nézzem akkor, amikor ő ébren van, mert rémálmai lesznek tőle…), de máskor olyan erővel süt belőle a humánum, a szeretet és a barátság fontossága… hogy ez a kettősség ki is csaphatná a biztosítékot. De nekem nem csapta ki: imádtam. :sör:
Mint ahogy azt is, hogy több viewpointot is megismerhetünk: halljuk Yoshiki, „Hikaru”, Tanaka, Kurebayashi néni, és Asakó gondolatait is – így több szemszögből vizsgálhatunk meg egy-egy problémát, helyzetet.
A sorozat befejezése pedig: igazából nem „befejezés”, csak egy megálló az úton, ahol kiszálltunk, levegőzünk, és kinyújtóztatjuk elgémberedett tagjainkat – és milyen jó tudni, hogy berendelték a második évadot. :thumbsup:
De visszatérve: az évad lezárása… nekem nagyon sokat adott, nagyon sokat jelentett. Mert Yoshiki és „Hikaru” elmennek az óceán partjára… és egy csomó mindenről kiöntik egymásnak a lelküket.
Majd a végefőcím alatt/közben látunk egy utolsó jelenetet: Yoshiki és „Hikaru” ülnek egy padon, és nézik az óceánt, amikor odajön hozzájuk valaki, aki azt úszógumi-szalamandrát cipeli, amit Yoshiki vett a kishúgának – és az a valaki… nem egyértelmű, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy nem más, mint Tanaka, a Démonvadász.
És ezt végtelenül pozitívnak éreztem. :sör:
9/10 – várom a folytatást. :respect:
Hja, és a sorozat végefőcímét, end credit-jét mindig megnéztem: mert imádtam. :sör:
„Anata wa Kaibutsu – You Are My Monster”
The Woman in Cabin 10 – A nő a tízes kabinból
Mit keresett ebben a filmben David Morrissey?!
Egy könnyű, esti krimit vártunk Katicámmal, és ez a másfél órájával pont megfelelőnek ígérkezett.
Szerintem erős, bántó túlzás az imdb-s 5,9… :-P
Nem ígért sokat, nem adott sokat – de amit adott, az kellemes volt, elnézegetős, kicsit izgulós.
De mit keresett ebben a filmben David Morrissey?!
Elvileg egy újhullámos szerző krimijéből készült, Ruth Ware, akiről olyanokat írnak, hogy „ő az új Agatha Christie” – mondjuk… én ezzel nem tudok egyetérteni. Valahogy kevés volt benne a Christie-féle feszültség, és a karaktereket is jóval sekélyesebbnek éreztem, mint a nagynevű írőnőnél.
Inkább gondolnám a „Knives Out”-sorozatot Agatha Christie letéteményesének – bármennyire is antipatikus Rian Johnson.
De, mint mondtam, én nem vártam világmegváltást ettől a filmtől, ezért nem is kerestem benne Christie-t: és így nem csalódtam, azt kaptam, amire nagyjából számítottam.
De mit keresett ebben a filmben David Morrissey?!
És most már ki is fejteném, miért ismételgetem ezt a kérdést. Szerintem nagyszerű színész David Morissey, én nagyon bírom mindenben. :sör:
De az a nulla, zéró karakter és szerep, amit itt ráosztottak – azt eljátszhatta volna Jóska Pista is, a horpácsi műkedvelő színkörből, és nem kellett volna hozzá a fent említett úriember.
Oké, élnie kell valamiből… de azért ez a szerep… nagyon a vödör alja. És ha már csak ebből/ilyenekből válogathat, akkor… valami nagyon el van cseszve. :-PPP
Nem rossz film, de nem is valami átütően jó. Kellemesen átlagos Columbo, vagy Poirot epizód. Mesterdetektív nélkül, egy feszült és feszengő oknyomozó újságíróval.
Ám ha nem akartok egy Peter Falk, vagy egy David Suchet alakítást megnézni sokadjára (pedig… már miért is ne?! ;-) ), akkor nyugodtan leülhettek Keira Knightley filmje elé. Belefér(het). ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése