Két sorozat a paletta két ellentétes széléről…
Trigger s01
(Nem fogok itt hosszan vekengeni, de ravasz a róka. :-P Oké, ne legyen a címe egy sorozatnak „Elsütőbillentyű” – szerintem a „triggerpont” és a „triggerelni” bejött már annyira a magyar köztudatba, hogy ne kelljen (mindenáron) lefordítani.)
Egy rohadt fájdalmas sorozat. Többször abba is akartam hagyni, hogy nem bírom tovább a benne lévő gyötrelmeket… amik szöges bakanccsal taposták a lelkemet. De végül is csak végignéztem…
…persze, az utolsó – kibaszottul hatásvadász – jelenetet végig is sírtam. És közben magamban szidtam az engem manipuláló készítőket… de ezzel egyidőben… imádtam is, és hálát adtam érte.
Mert ebből az erkölcsi, morális mocsárból, ahová belenyomott… lehet, hogy nem „csak így” – de így volt a legjobb kijönni. A legfelemelőbb. :respect: Akkor is :respect: ha érzem, tudom, hogy szándékolt hatásvadászat esete forog fenn.
A mocskot… talán én, meg Dago vagyunk képesek igazán átérezni (remélem, más senki… de tartok tőle, hogy mások is…), mert mindkettőnket bullyingoltak gyerekkorunkban: hamarabb tudtuk, hogy mi az az „iskolai zaklatás”, mielőtt erre szakkifejezést találtak, és terápiát fejlesztettek ki rá…
…sokszor át kellett pörgetnem azokat a jeleneteket, amikor a két srácot gyötörte az iskolai banda… és nálam senki nem akarhatta jobban, hogy véres, kegyetlen revansot vegyenek kínzóikon…
De a dél-koreaiak másként gondolták: és odatették elénk Lee Do (Kim Nam-gil) személyes drámáját – akinél mélyebbről senki nem kezdhette az életét… jogos bosszúvágy tekintetében. Amit csak kiontott vérrel lehet enyhíteni…
…és ott volt még Moon Baek (Kim Young-kwang) személyes drámája – azt mondtam az előbb, Lee Do-nál nem kezdhetett senki mélyebben?! Moon Baek joggal jelentkezik erre az iszonyú első helyre…
Nem tisztem, és nem is akarom eldönteni, hogy ki indult… mélyebbről.
Csak az biztos, hogy mindketten gyógyítani akarják a… szerintem alsó hangon gyógyíthatatlan traumáikat… és mindegyikük választ ehhez módszert.
Borzasztó kemény. Zsigeri.
Mert nálam jobban senki nem érzi át, hogy milyen az, amikor egy megalázott ember vágyik arra, hogy csak egyszer visszavághasson gyötrőinek: utána megölhet(nek), de előtte egy ütést én is mérhessek rá(juk)…! Csak egyetlen egyet! De abba benne lesz minden fájdalmam és dühöm...
…mégis be kell látnom, hogy… ez nem megoldás. A véres bosszú, a tajtékzó mámor, amikor végre te, az elnyomott, érzed az erőt, és azt hiszed legyőzhetetlen vagy („most megfizettek mindenért, amit velem tettetek!!!”)… nem megoldás… hanem egy újabb csapás… amit már te mérsz… önmagadra.
Valahová ide viszi az egyszeri nézőt a Trigger… nem egy szívderítő utazás… az emberi lélek legsötétebb bugyraiba… ahol a legkedvesebb, legszeretetreméltóbb embereket is elkap… a visszavágás vérvágya.
Nem tudom kárhoztatni őket ezért. Egyszerűen nem tudom.
Csak annak örülök… hogy annak idején… én nem vágtam így vissza. Bármennyire is szerettem volna…
De akkor mi a megoldás?!
Csak tűrni és tűrni, némán szenvedni, a végtelen megaláztatások sorát nap, mint nap, végigjárni?! Vagy visszavágni?! Épp oly irgalmatlanul, ahogy ők gyötörtek minket?!
Van egyáltalán megoldás?! Mi az?!
Semmi más, csak amit Lee Do tesz a sorozat legvégén… Semmi más. :leborul:
Ne nézze meg ezt a szériát nyakra-főre mindenki. Ám aki… Aki!... végigtolja, annak – baráti ölelésem. :brohug:
Wednesday s02e01-e04
Tudtam én, hogy így lesz: a s02e04-ben „If These Woes Could Talk” végre komoly szerepet kapott Uncle Fester (a zseniális: Fred Armisen) – és én szétröhögtem az agyamat. :-DDD
Színesebb, szagosabb, nyomulósabb, brutálisabb a második etap: és itt az egész Addams-family.
De engem hidegen hagy Morticia és sajnos Pugsley is… :-(
Gomezt (Luis Guzmán) szerencsére bírom – Thing-et (Victor Dorobantu) nagyon szeretem – de Festert (Fred Armisen) egyesen imádom. :leborul:
Wednesday többször idegesít, mint amennyiszer bírom – és alapvetően így vagyok az összes Outcast-iskolással… :-/ –, de valahogy egyben… mégis csípem a sorozatot. :sör:
Meglehetős sokszor vagyok képes felröhögni a fekete humorán – míg Máté döbbenten nézi a képernyőt… én meg nagyon röhögök. Mert vicces. :-)))
Nagyon várom szeptemberben az évad második felét. :thumbsup:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése